- Lumos!
Féregfark mindent elintézett. A lehető legjobb helyen volt, ahol belátta az egész városkát. Tekintete a központtól kissé északra lévő háztömbre koncentrálódott. Még pár perc, gondolta. Még pár perc, és vége lesz. Kissé lelki furdalást is érzett, de gyorsan megnyugtatta magát: szükségszerűen árulta el a barátait. Jól emlékezett a Nagyúr szavaira: „Nincs jó és rossz, csak hatalom van, és azok, akik túl gyöngék hozzá, hogy megszerezzék”. És ő hatalomra vágyott. Tudta, hogy ha ura sikerrel jár, akkor talán a jobbkezévé nevezi ki őt. Várta, hogy feltűnjön az égen, a házak fölött a Sötét Jegy. Még ha mások a keresésére indulnának, akkor se akadnának a nyomára. Patkánnyá változna, és a csatornákban bujkálna, amíg meg nem keresi a Sötét Nagyurat. Egyedül két ember tudhatja, hogy ő animágus... De telihold lévén az egyik nem indulhatna a keresésére, a másik pedig...
Féregfark elbizonytalanodott. Sirius elég jól ismeri őt ahhoz, hogy tudja, hol keresse. Képes arra, hogy mások fejével gondolkodjon, és így kapja el őt. Féregfark gondolkozni kezdett. Siriust el kell távolítani az útból. Nem lesz könnyű... Tőrbe kell csalni. Aztán eszébe jutott: Mindenki úgy tudja majd, hogy ő árulta el őket. Sirius mehet az Azkabanba, Féregfark pedig két legyet üthet egy csapásra.
Elmosolyodott. Két hete először mosolygott. Aztán szeme visszatért Godric’s Hollow csendes házai közé.

* * * * *

Aludni készültek. Fél tíz múlt, de csak most értek haza. Három ember volt a házban. Két felnőtt, és egy alig egy éves gyerek, akin már most látszott, hogy mindenben az apjára üt. Ám a szeme egyértelműen az anyjáé volt.
- Gondolod, hogy jó ötlet volt a csere? - kérdezte a nő.
- Nem hiszem, Lily. De Sirius erősködött, hogy tudja mit csinál - válaszolt a férje
- Biztos, hogy Sirius döntései mindig olyan jók, James?
- Az életemet is rábíznám. Na jó, fektesd le Harryt, nehéz napja volt.
- Ahogy nekünk is - mosolyodott el Lily - ha Dumbledore mindennapossá teszi a gyűléseket, kilépek a Rendből.
- Nem lenne túl jó ötlet... Már nagyon sok embert elvesztettünk. És most Frank és Alice...
- Szörnyű... És a fiúk, Neville... - komorodott el a nő.
- Csoda, hogy egyáltalán túlélték.
- Ami velük történt, az még a halálnál is rosszabb.
Ekkor hangos dörrenés hallatszott. Nem az utcáról, hanem a házon belülről. James állt beljebb, hát benézett. Lily csak egy sátáni kacajt hallott, és magához szorította kisfiát.
- Lily, fogd Harryt és menekülj! Ő az! Fuss! Menekülj! Majd én feltartóztatom...
Botorkáló léptek zaja - kicsapódó ajtó - egy rövid, éles kacaj...
- Avada kedavra!
Éles, zöld fény, hangos dörrenés, és James nem kelt fel többet. Lily halálra rémülten felsikoltott. Berohant a gyerekszobába, és magukra zárta az ajtót. Az azonban nem nyújtott elég védelmet, és berobbant. Egy magas, éjfekete taláros alak ált az ajtóban. A csuklya sötétjében csak vörösen izzó szemei látszottak. Lily védekezően maga elé emelte pálcáját, de tudta, nem sokra megy vele.
- Nem kell meghalnod, ha félreállsz. - hangja hátborzolgató volt. Lily közelebb húzódott fiához, és remegni kezdett. Ha kell, akkor az életét áldozza Harryért. A Nagyúr azonban másként gondolta.
- Harryt ne, Harryt ne, könyörgök, csak őt ne!
- Állj félre, te ostoba... Eredj innen...
- Ne bántsd Harryt, könyörgök, inkább engem ölj meg...
Éles kacaj harsant, Lily felsikoltott.
- Te választottad... a halált... Avada kedavra!
Lily átölelte fiát, de ebből már semmit sem érzett. A fiú megérezte, mi történt, és sírni kezdett. Látta, ahogy anyját a szeme láttára, egy pillanat alatt ölik meg.
A Nagyúr egy könnyed suhintással arrébb dobta a nő holttestét, és a gyerekhez fordult. Elmosolyodott.
- Bevégeztetett.
Amikor az átkot kimondta, még nem sejtette, hogy mi történik. Amint azonban a fiúhoz ért, megtapasztalta, milyen is a halál... Döbbenten figyelte, ahogy a zöld sugár visszapattan a gyerekről. Elugrani sem volt ideje. Védővarázslattal pedig hiába próbálkozna... Ő tudta a legjobban, hogy a halálos átok ellen nincs védekezés.

* * * * *

- Mi a... - Féregfark szeme óriásira dülledt. Látta, ahogy a ház összedől. Látta, hogy senki nem jön ki onnan. - nem lehet....
Egy pillanat alatt megértette, mi történt. A Nagyúr elbukott. Potterék legyőzték volna? Hisz ez még Dumbledore-nak sem sikerült soha! Viszont így is meghaltak. A ház alól nem jön ki többé senki... képtelenség, hogy bárki is túlélje ezt a robbanást.
* * * * *

Sötét felhő szállt fel a törmelékekről. Azonban nem csak por és hamu volt ez, hanem magában hordozott egy élő lelket is. Egy igen gyenge, de legalább élő lelket. Visszapillantott, és látta: átka erejétől az összedőlt ház nem maradt néptelen. Valami csoda folytán az egyéves csecsemő életben maradt. Halkan nyöszörgött, de élt. A szellem üvöltött volna, ha képes lett volna rá. Kudarcot vallott. Életében először. Ha megöli ezt a gyereket, akkor már semmi kétsége nem lett volna afelől, hogy ő lehet majd az legerősebb élő varázsló. Még a nagy Dumbledore-nál is hatalmasabb lett volna.
                         * * * * *

Nem csak Voldemort esett kétségbe. Párszáz méterrel arrébb, egy szikla tetején Féregfark is halálra rémült. Mi lesz most vele? Ha kiderül, hogy az ő műve az, hogy a Sötét Nagyúr meghalt, nem számíthat sok jóra. Viszont a másik oldal sem látná szívesen, hiszen akármennyire is halott az ura, ő árulta el a legjobb barátait... gyávaságból. Fölkapta a földről világító pálcáját, és elindult lefelé a hegyoldalról. Tragikus éjszaka volt ez. Tragikus, minden szempontból. És neki is menekülnie kell. Talán a muglik között, gondolta. Talán ott nem keresnének.
- Nox! - És kihunyt az utolsó világos pont. Az éjszaka foglalta el a tájat.