Bejegyzés a Tekergők Naplójából:
1973, November, egy Szombat. - a Tekergők első közös roxmortsi hétvégéje.
Harmadévesek vagyunk, tehát idén már mi is lemehetünk Roxmortsba, a Roxforthoz közeli bűbájos falucskába, hogy kipihenjük magunkat és megcsodáljuk a parányi boltok elkápráztató árukínálatát, úgy, mint penna, színváltós tinta, különféle italok, például forró, pórustágító vajsör, mézbor, málna-, szamóca- és körteszörp illetve -pálinka, sütőtök lé...

Sirius: szerintem 20 év múlva egyikünket sem fogja érdekelni ez a részletes Roxmorts rezümé, amit most ide levágtál Ramuskám.
James: Ki beszél folyton Abszolút Alpári Alulfejlett Alliterációkban?
Remus: Ez lesz idén a második roxmortsi hétvége, melyre csodálatos módon Sirius Blökk és James is eljöhet, mivel a közelmúltban nem követtek el semmit, és ezért...
Sirius: De az milyen szivacs, hogy nagy nehezen kiharcoltam otthon az engedélyt, erre meg az ELSŐ! roxmortsi hétvégémet McGalagony irodájában kellett töltenem.
James: Ünk. Töltenünk. De nézd a jó oldalát, Sirius! Legalább megtanultuk a házirendet :D
Sirius: Ilyenkor úgy csapnálak szájon...
Peter: Ne kapd fel a forró vizet...
James: Úgy van. Csak semmi izgalom!
Sirius: De hát, ha egyszer az idegeimre...!
Remus: Megköszönném, ha az órai levelezéseteket nem a Tekergők Naplójában bonyolítanátok le.
Sirius: De hisz úgyis kéznél van.
Remus: Lehet, de szerintem 20 év múlva senki sem lesz kíváncsi Sirius Black és James Potter mélyenszántó diskurzusára...
Peter: Talán igaza van Remusnak. Szerintem hagyjuk, had írjon a naplójába...
Sirius: Eldönthetnéd végre, hogy kinek az oldalán állsz.
James: Talán igaza van.
Sirius: James, ne húzz fel mégjobban már most, kora reggel!
James: Ugyan, Sirius! Hagyjuk Remust, hadd írjon a Tekergők Krónikájába...
Remus: Naplójába
James: ..., mi meg inkább vegyünk elő egy pergament, és arra firkáljunk. (aztán, majd ha eltette a naplót, mindenféle ökörséget beleírhatunk.)
Sirius: (Ok:)
Remus: Hallottam!

Mai program: Roxmorts falu megtekintése, egy...
Sirius: ...négy, Ramus komám.
Remus: ... forró vajsör...
Sirius: ...még forróbb tekintettel...
Remus: ... a Három Seprűben. Nem hallottad, mit mondott James?
Sirius: Mit?
Remus: Miután elraktam...
Sirius: Jó tudni, hogy van humorod °.-]
Remus: Ez mi?
James: Gagyi smiley:)
A Tiltott Rengeteg mellett sétáló roxfortos diákok nádként lengedeztek az erős szélben. Szombat van. És nem is akármilyen Szombat! Ma minden Roxfortos diák harmadikastól felfelé lemehet a közeli faluba, ahol a fiatal, mit sem sejtő mágusok sokféleképpen eltölthetik idejüket. Bemehetnek a Három Seprűbe forró vajsört kortyolgatni, sétálhatnak a kellemes hangulatot árasztó bűbájos házak között, betérhetnek a Mézesfalásba, hogy megnézhessék a legújabb nyalánkságokat, amik láttán az ember szájában összefut a nyál... Vagy épp új pennát is vehetnek, ha úgy hozza a szükség.
Ezen a kicsit felhős és szeles napon a harmadikas Sirius Black, Remus Lupin, Peter Pettegrew és James Potter együtt indultak el a falucskába. A négy növendék azonban már az út elején akadályba ütközött: Frics ugyanis meg volt győződve róla, hogy Potter és Black roxmortsi hétvégét engedélyező lapja hamisítvány, s ezt több mint fél órán át bizonygatta az iskola átváltoztatástan tanárának, McGalagony professzornak, aki Friccsel együtt a diákok ellenőrzéséért felelt.
Miután a professzorasszony biztosította Fricset, hogy a Potter és Black által leadott igazolás valódi, rosszkedvűen, de intett a két fiúnak, hogy mehetnek.

- Ez lenne az! - vigyorogta lelkesen három társának Sirius.
- Ez lenne az? - kérdezte Remus
- Ez lenne az. - válaszolta James.
Előttük egy nagyobb házikó állt, melynek ajtaját és kirakatát keretező gerendáit zöldre festették. A kirakatba egy színes vásznat lógattak be, eltakarva az üzlet belsejét a kinti nézelődők elől. A kirakat fölött nagy cirádás felirat hirdette: Zonko Csodabazára.
Sirius Black, miután kigyönyörködte magát az épületben - mely csupán egy volt a Roxmorts bűbájos házai közül - és a cégérben, mély lélegzetet vett. Előre lépett hogy lenyomja a zöld ajtó réz kilincsét, amit maga felé húzott, félig kinyitva az ajtót, majd vett még egy tüdőt átjáró lélegzetet...
- Zonkó Csodabazára. A legjobb hely Roxmortsban! Érzitek a hülyeség illatát? Még friss..! - mondta elérzékenyült képpel Sirius, mire Remus és Peter bambán összenéztek, James pedig -, úgy hogy barátja ne lássa, - meglengette bal kezét az arca előtt, mintha csak egy legyet akarna elhessegetni.
Sirius, miután teljesen kinyitotta az ajtót és betessékelte a barna hajú, rendezett külsejű Remust, a kócos, fekete hajú szemüveges Jamest és a parányi, szőke, szálkás hajú, félős Petert, ő maga is bement.

Ahogy beléptek, kakaskukorékolás ütötte meg a fülüket. A bejáratot Sirius csukta be, aki szemmel láthatóan alig várta, hogy körülnézzen az oly sokszor emlegetett Zonkó Csodabazárában. Peter, Remus és James vele ellentétben már attól kezdve idegenkedtek az ötlettő, hogy megnézzék a bazárt, hogy Sirius felvetette, mi lenne, ha a következő Roxmortsi hétvégén ellátogatnának ide. James előítéletei ellenére nagyot füttyentett, miután megpillantotta a bolt belsejét.
Az üzletben nem voltak egyedül. A suliból sok diák ellátogatott ide harmadikastól fölfelé, hogy megcsodálhassák a Roxmorts egyik leglenyűgözőbb boltját és annak árukínálatát.
A falak a legkülönbözőbb színekben pompáztak. Néhol egyszerűen kékre, sárgára, zöldre, illetetve lilára festették, másut viszont színváltós festékek tették játékossá a felületeket, melyek a sárgától a kék és zöld színeken át egészen a barnáig változtak. A kandalló körül a fal nem színét, hanem csak árnyalatát változtatta fakó pirosról vérvörösre vagy épp fordítva. Az egész teremben szétszórtan itt is, ott is tükörszerű festéket kentek el cseppet sem szabályos formában.
A plafon sem volt különb. Jószerével ugyanolyan képet mutatott, mint a falak, azzal a kivétellel, hogy különféle színű gömbök és parányi lények képei mászkáltak rajta ide-oda. Remus felfedezni vélte rajta a Bika, a Vízöntő, a Kos és a Halak csillagképet. Ezt elmondta barátainak is, akik közül Peter ámuldozva meredt a plafonra, ellenben James és Sirius csak egy gyors pillantás erejéig vette szemügyre az elbűvölt mennyezetet. Ők ugyanis már az üzlet árukínálatát vizsgálgatták.

A helyiség legnagyobb részét alacsony, kb. másfél méter magas, zöldeskékre festett szekrények foglalták el labirintusszerűen elrendezve. Ezek polcain különféle méretű dobozok sorakoztak, melyek tömve voltak hülyeségragaccsal, halucin' csattal, kacagó tollal, perpetuum bumeránggal, különféle hatású szappannal és kenőccsel és még egy csomó sz*rsággal, ahogy Remus fogalmazott.
A falak mellett találtak ugrató ugrókötelet, pofozó kesztyűt, csilingelő süveget csengők nélkül, vihogó vadalmát és csiklandozó csizmát. Egy pulthoz közeli polcon James keresgélt, s rálelt néhány ugató ugrókötélre és máguskürtnek címkézett papírtrombitára, melyek közül az egyikbe, egy zöld-piros kockásba bele is fújt. A kürt ugyanolyan kakaskukorékolást adott ki, mint amilyet akkor hallottak, mikor beléptek az üzletbe. Lerakta a kakas-kürtöt, s felvett egy másikat, egy piros-arany csíkosat és abba is belefújt. Ez utóbbi egyszerre röhögött és mondta, hogy "Múúúú!".
- Találtál valami jót? - kérdezte Sirius kócos-szemüveges barátjától.
- Mondhatni. - a fiú lerakta a kürtöt, s kivett egy ugrókötelet az egyik citromsárga dobozból, s odanyújtotta Siriusnak, aki kipróbálta. A kötél ugatott, ahogy Black átugrott rajta.
- Nem rossz. - mondta vigyorogva. - Csak tudod az a baj -, mondta szinte alig hallhatóan -, hogy a fejem még mindig nem az igazi.
- Lehet, de legalább mind a négy lábad megvan, nem úgy, mint nekem.
- Neked legalább olyan a fejed, mint amilyen egy igazi szarvasnak.
- Ez igaz, de tudod milyen nehéz két patán viselni?
- Miről diskuráltok? - kérdezte Remus kíváncsian, aki Peterrel indult el a körsétára.
- Csak a bazárról. - felelte vidoran Sirius.
- Mi az? - kérdezte Peter, aki Remus mellett állt.
- Próbáld ki. - nyújtotta a szőke fiú felé az ugató ugrókötelet Sirius, de az nem vette el.
- Adtam valaha is olyat, ami ártott volna neked? - kérdezte türelmesen Black.
A fiú megrázta a fejét, majd félősen elvette a kék és piros bőrből font favégű ugrókötelet, s elkezdett ugrálni vele. Először majd' elesett, úgy megijedt az ugatástól, de utána egyre jobban élvezte.
- Találtál... - kezdte egyszerre a kérdést James és Sirius.
- ...valami jót? - fejezte be mosolyogva barátai félbehagyott kérdését Remus.
- Aha. - felelt James.
- Igazán leszokhatnánk erről.
- Miről?- kérdezte James.
- Hogy egyszerre beszélünk. - felelte Sirius.
- Engem nem zavar.
- De engem igen.
- Ne kezdjétek már megint... - cincogta Peter, miután abbahagyta az ugrálást.
- Állandóan összevesztek. - mondta Remus.
- Ja. Viszont legtöbbször ki is békülünk. - jelentette ki nagy büszkén James.
- Mi vagyunk a suli villámbékülői! Néha összerúgjuk a port, de sec perc alatt kibékülünk.
- Tulajdonképpen most mire vagytok büszkék? Arra hogy összevesztek, vagy arra hogy kibékültök?
- Arra hogy mindkettőre képesek vagyunk - felelte fülig érő vigyorral Black.
- Amúgy a jó vita felfrissíti az elmét. - mondta James.
- Ha felfrissülésre vágysz, csak szólj, Ágas, és én szívesen bedoblak a poliphoz.
- Kösz. Mondtam már, hogy drága vagy?
- Aha. Egy párszor.
- Tényleg?
- Miért nevezted Jamest Ágasnak?- kérdezte Remus.
- Mert kócos az üstöke.
- Min kuncogsz, Peter?
- Semmin.
Lupin gyanakodva végigmérte barátait.
- Ti sántikáltok valamiben?
- Honnan veszed?
- Szóval igen./néma csönd/
Sirius gyorsan felkapott egy ugrókötelet s elindult a pulthoz, hogy kifizesse - James és Peter kapva az alkalmon, követték, majd némi késéssel Remus is elindult. Beálltak a sorba Jo és Frank Terence, két másik harmadikas mögé, s vártak. Tíz perc múlva sorra is kerültek. A pult mögött T. Gregory Bell, egy 2 évvel ezelőtt végzett roxfortos diák, a Hollóhát volt fogója állt. Kedves, mosolygós figura és nagy tréfamester. A Roxfortban szinte mindenki kedvelte - leszámítva Fricset. Most hosszú, drapp talárt, piros-fehér keresztben csíkos inget és kék süveget viselt, amin egy nagy zöld "Z" betű díszelgett.
- Hello. Roxfort? Mi jót választottatok. - kérdezte.
Sirius végignézett a begyűjtött árukon, majd sorolta:
- Egy ugató ugrókötél, egy vízköpő óra, és egy pár...
- ...ikertükör. Jól jön majd, ha Frics bezár egy seprűtárolóba, miután befestetted Mrs. Norrist kékre. - mondta huncut vigyorral.
- Nem rossz ötlet. - mondta Sirius. - De nem várnám meg, míg elkap.
- Az te voltál? - kérdezte döbbenten Remus.
- Igen Remus. Ki nem állhattam azt a rohadt dögöt...
- Honnan ismered Remust? - kérdezte csodálkozva James.
- Hello! Hát te is itt vagy Potterca? - ahogy Tom James felé fordult, Peter jól láthatta a fiú jobb füle tövénél lévő anyajegyeket. / Sok van neki. - gondolta.
- Ne hívj így...
- Remus benézett az előző hétvégén... A banyakürt nagyon tetszett neki. Vett is egyet.
- Banyakürt?
- A "máguskürt" címkéjű dobozban találjátok. Nekem túl rikácsoló. De van, akinek tetszik. - mondta arra a pár méterre lévő dobozra mutatva, amiben James a "Múúú" - trombitát is találta.

- Tulajdonképpen miért is nem akart idefáradni ő méltóságod? - kérdezte Remustól Sirius, miután kifizették a portékákat.
- Nem akartam, hogy idejöjjetek, ...mert itt annyi ötletet kapnátok a "Hogy Készítsük ki Fricset " akcióitokhoz, hogy még év vége előtt repülnétek haza.
- Van benne valami. - hagyta rá James.
Nem sokkal az után, hogy elhagyták Zonko Csodabazárát, hirtelen zuhogni kezdett az eső, így hát gyorsan befutottak a Három Seprűbe.
Ez a fogadó teljesen más világ volt, mint a Csodabazár. A falak és a plafon egyszínűek voltak. A helyiség tele volt asztalokkal, székekkel és a hozzájuk tartozó vendégekkel, akik kellemesen csevegtek egymással egy-egy ital társaságában.
Remus vállalta, hogy leadja a rendelést - /Ezt bízzátok rám./ - mondta, s elsietett a pulthoz. Sirius, Peter és James pedig elindultak egy, a meleg kandallóhoz közeli négyszemélyes asztalhoz, s levetették magukat a székekbe.
Remus hamarosan visszatért hozzájuk, s leült az üres ülőhelyre. Nemsokára meg is érkezett az italuk. Egy csinos, nefelejcs-kék ruhás és topánkás fiatal nő hozta nekik négy forró vajsör formájában, amit gyorsan lepakolt eléjük, s tovább sietet, hisz tele volt a fogadó.
Miközben kortyolgatták a forró vajsört, várva, hogy megszáradjanak, Remus tartott egy rövid agymosást három barátjának, remélve, hogy bármiben is sántikálnak, letesznek róla.
Mire kiürítették a poharukat, az eső is elállt, s többé-kevésbé meg is száradtak, így hát úgy döntöttek, ideje indulniuk.

Sirius, Remus, James és Peter már elhagyták a falut. Az út latyakos volt, ezért kerülgetniük kellett a sártócsákat. Menetközben beszélgettek Roxmortsró, a Csodabazárról, Tomról, a Három Seprűről, a vajsörről és Rozmertáról is, aki kihozta nekik az italokat. (Úgy tűnik, Remus kedveli :pussz!)
Ahogy a kastély felé tartottak, egyre nagyobb sártócsák mellett haladtak el. James Sirius hátára pillantott, - aki az ikertükröket nézegette, s Peterrel beszélgetett a kezében tartott kincsről -, majd kérdőn Remusra, majd egy nagyobb sártócsára pillantott. Remus hevesen megrázta a fejét, mire James széttárta a karjait. Remus ismét megrázta a fejét, de James csak legyintett, s elindult Siriusék felé, akik már két méterrel előttük haladtak.
- ...a nevét, és megjelensz a másikban. - mondta Sirius, s átadta a tükröket Peternek, aki ámuldozva nézegette őket.
James pár lépéssel utolérhette volna őket, de Remus megragadta a karját, s mikor Potter ránézett, megint megrázta a fejét. A szemüveges fiú maguk elé emelte saját kezét s egymás felé közelítette, szinte összeérintette, hüvelyk- és mutatóujját, jelezve, hogy csak egy kicsit akarja belelökni. Erre Remus olyan szigorú képet vágott, hogy egyelőre lemondott az ötletről, s beletörődve bólintott.
Miután elérték a birtok vadkanos kapuját - s Remus már nem fogta a karját -, James ismét késztetést érzett arra, hogy bemutassa Siriust valamelyik tócsának. De nem akarja szívatni, mint Pipogyit! Csak egyszerűen bele akarja lökni... Rá férne egy kis nevetés.
Amikor elértek egy nagyobb pocsolyához, hirtelen megiramodott...
- Hmmm... Érzitek a hülyeség illatát? - kérdezte James, miután belenyomta Siriust a sárba. - Még ...!
De nem fejezhette be, mivel Black megragadta a szemüveges fiút, aki háttal beleesett a sárba.
- Most már én is érzem! - röhögte Peter, aki emiatt kapott egy adag vizes földet a képébe.
Nemsokára már Remus is mocskos volt, de őt nem lökték vagy rántották bele és nem is dobták meg sárral, hanem a röhögéstől esett bele.

Miután kikászálódtak a sárból (többen elmentek mellettük, s nevettek a csatájukon) és nagy nehezen, különösebb gond nélkül elérték a Griffednél-tornyot, s elmondták a jelszót: "Cickafarok", mind a négyen elmentek fürödni.
Fürdés után fáradtan, de immár tisztán és 4-5 kilóval könnyebben, leültek a kandalló előtti kanapéra, illetve karosszékekbe.
- Miben sántikáltok? - kérdezte Holdsáp, miután kiürült a klubhelyiség.
A másik három egymásra nézett: "Talán el kéne mondani neki...", végül Sirius szólalt meg.
- Ez igazából James ötlete volt, de Peter és én is belementünk.
- Arra gondolt, hogy... hogy... ugye minden hónapban átváltozol, és arra gondoltunk... - motyogta Peter.
- Arra gondoltunk, hogy tanuljunk animágiát, hogy holdtöltekor melletted lehessünk. - mondta James, mire a helyiséget jó időre csönd lepte el.
- Animágiát tanultok... - dörmögte Remus döbbenten. - Tudjátok hogy ez milyen veszélyes?
- Persze, hogy tudjuk. Úgy gondoltuk Jamesszel, hogy először mi próbáljuk megtanulni, majd miután sikerült teljesen átváltoznunk, segítünk Peternek a varázslat elsajátításában.
- Egész jól haladunk. Tapmancsnak csak a feje nem az igazi. Ugyanolyan, mint most, csak kicsit szőrösebb.
- Tapmancs? - kérdezte Remus. - valami kutyaszerűséggé változol?
- Hé! Kikérem magamnak! Nem kutyaszerűséggé, hanem kutyává... Bár még nem vagyok teljesen eb.- mondta tettetett sértődöttséggel.
- Bocs. És te? Ágas... Te mivé változol?
- Szerinted?
- Tippeljek?
- Aha. Siriusét is kitaláltad... Többé-kevésbé.
- Ágas... valami növényevő, vagy valami más.
- Valahol a kettő között van.
- Szerintem mindketten aranyosak - mondta Peter.
- Hód, nyúl, hörcsög, ló, póni...
- Hörcsög?
- A helyedben inkább a nyúlon háborodnék fel. A ló és a póni közel volt.
- Valami patás? Kecske?
- Szarvas!
- Miért árultad el neki?!
- Mert nem akarom, hogy azt higgye, hogy vízi csikó vagyok!
- Aha. Értem. James szarvassá tud változni. Bár a mellső végtagjaival még mindig tudna írni, de legalább neki szarvas feje van...
- Köszönöm. - mondta Remus lesütött fejjel. - Köszönöm, hogy a barátaim vagytok.
- Ezen nincs mit köszönni. Nem hagyunk egyedül, amikor a legnagyobb szükséged van ránk.