Három gimnazista lány sétált ki az iskola kapuján. Arcuk ragyogott, valamin nagyon nevettek. Talán csak szimplán örültek, hiszen hosszú idő óta aznap reggel találkoztak először. Ez volt az első napjuk harmadévesként a suliban. Nyáron csak kétszer tudtak találkozni, mert mindhárom család máshol, és más időpontban töltötte a vakációt.

- Huh, már kezdtem elfelejteni, hogy mennyire jó veletek - vigyorgott egy csinos, szőke hajú lány.

- Köszi, Gaby! Ha egy héttel később találkozunk, már meg sem ismertél volna, mi? - kérdezte a mellette lévő lány tettetett bosszúsággal.

- Cameron Stones, ne forgasd ki a szavaimat! Ha azt mondom, hogy vidd ki a bilit, te úgy értelmezed, hogy idd ki a bilit. Pedig a kettő egyáltalán nem ugyanaz - válaszolt a Gabynak nevezett lány komoly arccal, majd elnevette magát.

A másik két lány is így tett, és vidáman folytatták tovább az útjukat.

- Lily béjjby, mi ez a nagy hallgatás? Mióta kijöttünk a suliból, nem szóltál egy szót sem.

Az említett vörös hajú, zöld szemű lány már válaszra nyitotta a száját, de valaki közbeszólt.

- Hajjaj, lányok! El fogtok késni, futás haza! Én még itt maradok beszélgetni egy kicsit Lilykével - szólt egy barna hajú, szemüveges, sármos fiú.

Lily hirtelen megtorpant, és "bármit, csak ezt ne!" arccal maga elé meredt.

Eszébe jutottak az elmúlt évek megaláztatásai, és bármily csábító ajánlat volt, hogy újra beégjen az egész iskola előtt, ő inkább visszautasította volna.

Komoran tekintett vissza a múltba.

Egy vörös hajzuhataggal, és mandulavágású, zöld szemekkel rendelkező, csinos lány vidáman, de kicsit félve ment ki az udvaron megrendezett gólyaavatásra. Gabyval már rögtön az első napon összebarátkoztak, így együtt izgulhattak.

Megálltak az udvar közepén lévő színpad előtt, és egymás kezét szorongatva várták, hogy mi fog történni.

Kihívtak négy lányt, minden osztályból egyet, adtak nekik mikrofont, és elénekeltették velük az Örömódát.

Aztán négy fiú következett, akiknek meg kellett inniuk valami kék löttyöt. A fiúk állítása szerint tök finom volt.

Lilyék kezdtek megnyugodni, hiszen látták, hogy egyáltalán nem durvák a feladatok.

Ekkor a "műsorvezető" :), egy bizonyos Brad beleszólt a mikrofonba.

- Gondolom sokan ismeritek James Pottert, az én kedves, drága, kicsit sem egós unokaöcsémet. Nah, Jamie, gyere fel szépen a színpadra!

Pár pillanat múlva fent állt egy magas, barna hajú, szemüveges, sportoló alkatú fiú, aki után a lányok csorgatták a nyálukat.

Nagy tapsvihar köszöntötte a fél suli - főleg felsőbbévesek- által ismert srácot.

- Mit szólnál hozzá, ha kerítenénk melléd egy lánykát is? - kérdezte mosolyogva Brad, és körbejáratta tekintetét a tömegen.

Ránézett Lily, aztán Gabyra, Lilyre, Gabyra, aztán újra Lilyre, és már nyújtotta is felé a kezét.

A lány kicsit megszeppenve fogta meg a felé nyújtott kezet, és felmászott a színpadra.

- Nyugi, nem harapunk - súgta oda neki Brad vigyorogva. - Na, akkor vágjunk bele a lecsóba! Dídzséj bácsi, nem kell a tüc-tüc, most valami romantikus zenét nyomjál! - adta ki az utasítást.

Felhangzott egy lágy, lassú dallam.

James tett pár lépést Lily felé.

- Jamie pajtás! Ugye nem kell csalódnom benned? - kacsintott pajkosan Brad a tanácstalan unokaöccsére, aki erre elvigyorodott, és még közelebb lépett Lilyhez.

A lány feszengve átkarolta a James nyakát, ellenben a fiú teljesen lazán Lily fenekére csúsztatta a kezét.

Lily ezt cseppet sem díjazta, így ellökte magától, és lekevert neki egy hatalmas pofont.

- Bunkó! - kiáltotta oda neki, majd elsietett.

A diákok tapsolni és fütyülni kezdtek.

James megbabonázva figyelte az elviharzó Lilyt

- Kell nekem ez a csaj! - suttogta csillogó szemmel.

Aztán egy újabb emlék:

Tizedikben moziba mentek a sulival. Valami háborús filmet néztek meg.

Lily és Cameron szereztek helyet az első sorban, de Gaby kicsit lemaradt.

Ekkor James levágódott Lily mellé, és megnyerően rámosolygott.

- Ez a hely foglalt - szólt hűvösen Lily.

- Tudom, nekem foglaltad.

- Nem, Potter. Nem neked, hanem Gabynak.

- Úgy látom Gabynak már van helye - pillantott hátra vigyorogva a fiú.

Legjobb barátja, Sirius Black éppen akkor próbálta leültetni maga mellé Gabyt. A lánynak nem nagyon akaródzott ott végig nézni a filmet, de Sirius úgyse hagyta volna, hogy előre menjen, így belenyugodott sorsába, és leült a fiú mellé.

Lily látta ezt, és lemondóan sóhajtott egyet.

James felmutatta Siriusnak a hüvelykujját, rákacsintott, majd Lilyre nézett.

A lányt idegesítette, hogy a fiú bámulja, és már épp rá akart szólni, de ekkor lekapcsolták a lámpákat, és elkezdődött a film.

Egy szerelmesférfiról szólt, aki hadifogoly lett a háborúban. Már mindenki azt hitte, hogy meghalt, ám sikerült kiszabadulnia. Sietett haza otthon hagyott kedveséhez, akinek akkorra már férje volt és egy fia.

Lilyt nagyon meghatotta a történet.

James úgy érezte, eljött az alkalom, hogy kicsit közelebb kerüljön a lányhoz, ezért megfogta a kezét.

Lily először észre sem vette, annyira a film hatása alatt volt, de amikor a fiú keze már a combját simogatta, felpattant, és ráordított.

- Vedd le rólam a kezed, Potter! Mégis mi a fenét képzelsz te magadról? Egoista, bunkó, faszkalap!

Erre az egész terem hatalmas röhögésbe kezdett.

Lily el akart szaladni, de megbotlott egy fiú lábában, és elesett. Szerencsétlenségére éppen akkor kapcsolták föl a lámpákat, így az egész iskola szemtanúja lehetett hatalmas elterülésének. Könnyes szemmel felállt, leporolta a szoknyáját, és a diákok nevetésével kísérve kivonult a teremből.

Lily Evans két év alatt megtanulta, hogy nem szabad mindenki véleményére hallgatni. Csak azokra az emberekre kell odafigyelni, akik érdemesek rá. Lassan rájött, hogy ha nem veszi fel a sértéseket, akkor hamarosan mindenki megunja a piszkálását.

James Potterre sem figyelt, ám ő ezt inkább bátorításnak vette. Mindig a lány nyomában volt, leste minden mozdulatát.

Lily most nézett maga elé, próbálta elrejteni keserűségét, amit a múlt felidézése után érzett, vett egy mély levegőt, és megfordult.

- Mit akarsz, Potter?

- Mondtam már, beszélni veled, Lilyke.

- Csakhogy Lilyke nem akar veled beszélni.

- És Lilyke egész féletlenül nem lett egy picikét skizofrén?

- Talán az lett, de ez most nem lényeg. Lilyke azt üzeni, hogy kopj le, és ne hívd többet Lilykének, mert utálja. Ahogy téged is - jelentette ki komoly arccal, majd visszafordult barátnőihez, és elsétált.

James most is csak bámult utána, és elsuttogta, amit két év alatt már legalább ezerszer:

- Kell nekem ez a csaj!