I. fejezet.

Lily Evans este 10-kor mindig kezébe veszi naplóját és megosztja vele élményeit.

2007. 09. 3.

            Ma újraindult a suli. Az a vén banya, akit igazgatónak neveztek ki, fél óráig darálta a házirendet. Az osztályfőnök nem rossz. Osztálytársak között az idiótától a stréberig minden. Jessica, akivel az idén is egy osztályba járok, életében talán először elkésett. 5 perccel nyolc után jött be, de úgy, mint aki még alszik. Totál megváltozott. Barna volt, szőke lett; barna szemei voltak, kék szemei lettek; szemei feketével kihúzva, a nagy piros karika fülbevaló mellett még kettő másik; szemüveg helyett napszemüveg; és olyan ruhája volt, amitől tavaly biztos meghülyült volna. Mi lett az én visszahúzódó barátnőmből? Nem bántam az új stílusát. Ledobta magát mellém, és a plafon bámulva, rágózva visszafogottan ásítozott. Az ofő erre elkezdte piszkálni, hogy miért ezen az órán kell demonstrálnia felsőbbrendűségét. Lesznek még problémáik ezek után.

            Jól kijövök a többi osztálytársammal is, kivéve kettőt. Sirius Blacket és James Pottert. Ez utóbbit különösen nem kedvelem. Már az első nap rám mászott. Nem ért a szóból. Utálom. Black Jessicát hajkurássza. Az sem szegte kedvét, hogy barátnőm a folyosó közepén mindennek elmondta. Visszatérve Potterre: ma háromszor kért tőlem randit. Jó, nem mondhatom, hogy ronda, sőt, kifejezetten helyes, csak nem lenne annyira öntelt. Az összes csajszi a suliban (mi csak hülye grillezett strapatyúkoknak hívjuk őket) odavan érte, annak ellenére, hogy bizony elég rendesen el van ájulva magától. Utolsó órán kifejtette, hogy szerinte én szeretem őt, csak titkolom. Nem válaszoltam. Valójában ez volt az igazság. Legalábbis félig. Mindenesetre nem fogok járni vele. SOHA. Csak hát amint ezt a szót neki és Jessicának is elmondtam, egy hang megszólalt a fejemben. SOHA NE MONDD HOGY SOHA. A kedvenc mondásom.

2007. 09. 4.

            Gyűlölöm a kémiát. A tanár James Potter mellé ültetett, egész évre. Ráadásul Jessicát (neki se jobb, a balján Black ül) a terem legtávolabbi csücskébe száműzte. 7 órám volt ma, holnap is annyi lesz, és egy rahedli házink van. Talán követnem kéne Jessica példáját. A házikat mindig az adott óra előtti szünetben írja meg. Jó ötlet. Potter egész kémián lökte a dumát és mikor odaszóltam neki, hogy pofa be, a tanár észrevett, és azt mondta, hogy a szünetben turbékoljunk! Úgy bemostam volna neki egyet! Hiába mondtam Potternek, hogy hazatalálok, mindenképpen haza akart kísérni. Úgy rávágtam az ajtót, hogy eleredt az orra vére. Azt mondta, nem baj. De nekem fájt!

2007. 09. 5.

            A legelső matekdogám ötös lett. Szokás szerint. Sokak szerint matekzseni vagyok, de utálom. Potter dogája kettes lett, ugyanúgy, mint Jessicáé. Mit vétettem? Nekem kell korrepetálnom matekból Pottert. Black, aki négyest írt, Jessicát oktatja majd. Az az idióta Kováts (a matektanár) azt mondta, hogy úgyis elbeszélgetnénk az időt Jessicával. Kikötötte, hogy minden nap 2-3-ig és 6-7-ig tanuljunk, nálam!!! Így hogy fogom nézni a Tru Callingot? (a kedvenc sorozatom) Plusz tuti, hogy a srác nem fog békén hagyni. Jessica előtt már nem tudom titkolni, hogy nem közömbös számomra a Potter fiú. Mint kifejtette, „belé zúgtam, mint vak ló a szakadékba”. És ez így igaz. Ma James, azaz mit beszélek, Potter megtudta, hogy két évig teniszeztem. Be akar venni a csapatába (ő is játszik). Meggondolom. Jessica is ott sportol. Közel 8 éve. De anyu szerint sok lenne. Ugyanis Jessicával együtt hetente kétszer úszunk, párbajtőrözünk (a kedvencem) és szertornázunk. Tény és való, hogy a barátnőm és az ő nővére is 4 éve rágja a fülem, hogy teniszezzek az ő csapatukban. De ez nekem csak hobbi! Bár… azt hiszem, elvállalom. Jött ugyanis elvileg egy új srác a sportkörbe, aki szemmel láthatóan odavan értem. Talán kiveri a fejemből Pottert.

2007. 09. 6.

            Ma találkoztam titkos hódolómmal. (a teniszedzésen, ugyanis beléptem a klubba-sokak nagy örömére.). Mattnek hívják, egy évvel idősebb nálam. Elhívott sétálni, de sajna (vagy szerencsére) pont akkor korrepetálom Pottert. Azt mondta, nem baj, rám érdemes várni. Kaptam tőle egy rózsaszín rózsát. Amint Potter feljött hozzám matekozni, rögtön kiszúrta a virágomat. Faggatott, hogy kitől van, és mikor megmondtam neki, úgy láttam, csalódott. És ettől görcsbe rándult a gyomrom.

2007. 09. 7.

            Irodalmon, Francois Villon versei elemzése közben valaki bokán rúgott. Felszisszentem, és amikor hátraarcot csináltam, Jessica vigyorogva beszámolt arról, hogy James levelet küldött nekem. Egy gyűrött fecnit nyújtott át. (Azért ül mögöttem, mert SZÉTÜLTETTEK!) Jamesre néztem. Komoly képpel bámult. Black meg fulladozott az elfojtott röhögéstől. Ezt utálom! James igazán szépeket írt, hogy nem érti, miért nem szeretem. Az aljára odafirkantotta a számát. Este fel akartam hívni, de aztán jött egy levél. Amiben Potter kifejti, tévedett, és rám se bír nézni. Nem értem. Nem hívom fel. El kell felejtenem! Jajj, Lily, utáld! Na, ez remek! A végén még skizofrén leszek James Potter miatt!