II. fejezet

2007. 09. 10.

            Reggel karikás szemekkel ébredtem. Ugyanis egész éjjel le sem hunytam a szemem. Természetesen Jamesen és a levelén gondolkoztam. Egy sor villogott folyamatosan a szemem előtt. „Találkoztam egy másik lánnyal, aki jobban megérdemli szerelmemet.” Éreztem, hogy valami nem stimmel. James soha nem írna ilyen csöpögős és nyálas szöveget. Főleg nem levélben. Lehet, hogy valaki át akar rázni. A suliban nem volt semmi különös. Írtunk egy dogát nyelvtanból, remélem, lesz egy kettes. Nyelvtanból alapba egy nagy nulla vagyok. Nem mertem rákérdezni Jamesnél, hogy mi történt vele. Keresztülnéztem rajta. Azonban egész nap azt néztem, hogy kivel beszél, hova megy, mit csinál. Egyetlen lány sem volt a közelében. Viszont Jessica szerint megérdemel egy esélyt. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen jellegű problémáim lesznek. Matt ma elhívott moziba. Igent mondtam. Végülis, ha Pottert nem érdeklem… Jessica reakciója döbbent pánik volt:

-         Neked az a maradék józan eszed is elszállt? Komolyan mondom, hozzád képest egy könyv érző lény!! Vagy a memóriáddal van baj? Nem emlékszel James Potter levelére?

-         Most őt véded? Akkor olvasd el ezt a levelet. Tegnap jött Jamestől. És hát mit mondjak, nem olvadtam el a boldogságtól!

Erre Jessica megcsóválta a fejét, és úgy szaladt ki a házból, hogy neki ment az ajtófélfának, és másnap be kellet kötözni a csuklóját, mert megrándult. Nem mondta meg, hova megy.

2007. 09. 11.

            Reggel James odajött hozzám, hogy beszélni szeretne velem.

-         Hát ez már most rosszul indul… -kezdtem.

-         Nos, azt csiripelték a madarak, hogy tegnap kaptál egy levelet, cseppet sem hízelgő szavakkal.

-         Szóval hozzád ment Jessica tegnap. Eltöröm a másik kezét…

-         Nem én írtam. Kérlek, hidd el. Soha nem tennék ilyet. Szeretlek. Mit szólnál ma egy mozihoz?

-         Igazán megható, de ma már nem érek rá. Moziba megyek, és nem illesz bele a képbe. Legalábbis nem örülne se Matt, se én. Most mennem kell. Remélem, nem fog sokszor összehozni veled a balsors- kikerültem, és ott hagytam.

Első utam Jessicához vezetett. A kémiateremben ült, és üres képpel bámulta a házit. Látszott rajta, hogy semmit sem ért. Felültem a padra.

-         Hahó, itt vagy?

-         Igen, szia! Hogyhogy itt vagy? Ilyen korán?

-         Halljam, miért szaladtál Jameshez, miért tájékoztattad mindenről, miért akadtál úgy ki, amikor elmondtam, hogy moziba megyek Mattel, miért, miért, miért???

-         Lassabban, nem hallok ilyen gyorsan. Nos, az úgy volt, hogy James a segítségemet kérte, mert nem tudta, hogy hódítsa meg a szívedet! Én meg segítettem. Figyelj, tuti, hogy nem ő írta a második levelet! Az életemre esküszöm!!!

-         Ezt most szó szerint veszem! Kinyírlak, ha hazudsz!

-         Adj neki egy esélyt! Ha átver, odaadom örökre a legújabb fehér selyemtopomat!!-könyörgő szemekkel nézett. Ha ilyen ajánlatot tesz, akkor tényleg komolyan gondolja!

-         Rendben, de hogy mondjam le a mozit? Nem akarom megbántani Mattet!

-         Bízd rám!- ettől már előre féltem. Jessica, és az ő módszerei…

2007. 09. 12.

            Ma nálunk volt Jessica, együtt tanultunk. Illetve én tanultam, ő meg lemásolta a házimat. Egyszer csak hátradőlt, és felsóhajtott?

- Mi az? Mit sóhajtozol?- tudtam, hogy csak azt várta, hogy végre megkérdezzem.

- Tudod, gondolkoztam, és rájöttem valamire.

- Na, ezt meghallgatom, mert nálad ez is ritkaságszámba megy.

- Sirius Black egy jóképű, helyes, humoros, tehetséges, sportos srác. Nos, bármennyire is utáltam, annyira édesen nyomul, hogy nem tudok ellenállni neki. Még tegnap elhívott fagyizni, és elmentem, és tök jó fej volt, egy csomót dumáltunk, meg minden. Szóval, beleszerettem. Nem tehetek róla.

- Hát hozzád képest az áprilisi időjárás egyhangú és unalmas. Tegnap előtt szidtad, mint a bokrot, mert megfogta a tolladat.

- Tudom, de olyan édes!- Jessica felállt, és közölte, hogy megkeresi szíve választottját.

Talán adnom kéne egy esélyt Jamesnek. Az összes lehetséges jóslás eredménye az volt, hogy változás jön az életembe, ne hagyjam elmenni a kedvesem, nem várt szerelem jöhet, és hogy figyeljek az érzéseimre. Napi tanács pedig: Hallgass a szívedre!

2007. 09. 13.

            James elhívott sétálni. Kellemes idő volt, és jól éreztem magam az elején. Aztán jött egy kb. 16 éves grillezett strapatyúk (úgy nézett ki, mint aki a ¾ életét szoliban töltötte.), és odaköszönt nekünk. Nem ismertem. És látszólag James sem. A liba meg elkezdett hozzánk beszélni, illetve Jameshez, mintha én ott se lennék. Erre továbbmentünk. De az a tyúk, miniszoknyában, és meglehetősen kihívó ruhában magára vállalta az idegesítő pióca szerepét.

Ráakaszkodott Jamesre, és csevegni kezdett. (Csak tudnám, kivel?!)

-         Jajj, Jamiekém, úgy örültem, hogy az után a végigtáncolt éjszaka után felhívtál! És hogy engem! A barátnőm, tudod, akit még a Laposon szedtél fel, odavan, amiért nem kerested fel. Plusz az a csaj, akivel whiskykólát ittál a bárpultnál a Hullám diszkóban, meg akart ölni, amiért engem szeretsz és nem őt.

-         Miről beszélsz? Teljesen meghibbantál??

-         Hát neked semmit sem jelentett a végigtáncolt éjszaka, a végigbeszélgetett napok, a gyűrű, amit nekem adtál, és még mindig hordok?

-         Bocs, ha zavarok, nekem mennem kell. - szóltam közbe csípősen.

-         Ne, ne menj!! Nem ismerem! Nem tudom, mit akar! – James komolyan megijedt, hogy elmegyek.

-         Menjen csak, látod, hogy nem szeret! Ellentétben velem, mert én hajlandó vagyok veled folytatni a kapcsolatomat.

Elrohantam, könnyes szemmel. Matt biztos nem bocsátja meg, hogy lekoptattam. Miért pont velem történik ez? Legalább Jessica odaadja a topját. Megígérte. Minden rosszban van valami jó! Egyébként tegnap összejött Sirius-szal. Összeillenek. Ezért ma nem találkoztam délután a barátnőmmel. Nem tudtam magam kipanaszkodni.