2. fejezet. Az első nap

Gaby, és Sandra, Lily barátnői lent ültek a klubhelyiségben, és a Fiúkkal beszéltek.

-         Oké de hogy oldjuk meg?- kérdezi Gaby

-         Egyszerűen kedves!- Mosolygott Sirius – Mikor minden rendben megy, akkor jön a képbe, Remus, és megteszi, amit megbeszéltük.

-         Oké de mit beszéltetek meg? – kérdezte Sandra

-         Az titok. - Mondta Peter

-         Jó. Ha nem mondjátok el, akkor biztos valami nagyon zseniális. – bizakodott Sandra

-         Akkor minden rendben? Ha igen, akkor ma délben, kezdjük el a hadműveletet.

-         Rendben. – mondták egyszerre

Ezzel egy időben Lily, és James lépett melléjük, és szinte egyszerre kérdezték:

-         Miről suttogtok itt?

-         Semmiről.- Gaby pirulva

-         Jó akkor menjünk a pályára.- mondta James

-         Mi most is edzünk?- Kérdezte Lily

-         Persze Lily. Azért mert a tanárok lazítanak, attól még nekünk nem szabad elengednünk magunkat!

-         Hát jó de ez nem így megy, hogy te gondolsz egyet, és akkor edzés!

-         De igen így megy, mert én vagyok a csapatkapitány.

-         Én akkor se megyek ki Hajnalok-hajnalán edzeni, mert te azt mondod!

-         Lily ne legyél gyerekes! Most az egyszer, aztán ezen a héten békén hagylak!

-         Megígéred?

-         Meg. - vigyorgott James

-         Jó akkor mennyünk! Gaby, lejöttök a pályára, és megvártok? – Kérdezte Lily

-         Persze Lily! –Mondta az említett

Ez után a beszélgetés után majdnem egy és fél órás következett. De azt mondták a többiek, hogy ez az idő semmiség lenne, ha James nem csináltatna velük olyan feladatokat, amiket eddig nem csináltak, és nem éppen könnyűek. Az edzés végén már „imádott” csapatkapitányukat elmondták mindennek, és ez nem tetszett Jamesnek, ezért még körbe futották kettőször a pályát.

-         Már ennyi volt!

-         Szerencséd hogy végre abba hagytad, mert azt hittem, feléd irányítok egy gurkót, hogy befogd a szádat! –Morgott Sirius

-         Tapi ilyen az élet! Mint már mondtam, nem engedhetjük el magunkat, hisz 30 nap múlva kezdődik a kviddics bemelegítő meccsek! – Mondta komolyan James – Jó mehettek.

Elindultak, de James utánuk kiálltott:

-         Állj! Lily te maradj!

-         Mért pont én! – kérdezte Lily

-         Azért, mert szeretnék neked mondani valamit!

A Többiek elmentek, akkor James elkezdte a szlogenjét:

-  Lily tudom hogy bunkó állatnak tartasz, de szeretnék neked mondani valamit!

   - Jó mondjad!

   - Azt szeretném megkérdezni, hogy…

Lily már valami romantikus dologra várt, hisz James olyan fejet vágott, mintha valakinek a kezét kérné meg:

-         Leszel a következő meccsen védő?

-         Persze! – Lily nem erre számított. – De én megyek ha nem baj!

-         Oké szia! –köszönt el James, és elindult a férfiöltözőbe.

Amikor beért, észre vette, hogy senki sincs, csak Sirius.

-         Hol voltál Ágas?

-         Kint beszéltem Lilyvel.

-         És? – kérdezte Jamest.

-         Nem tudtam neki elmondani.

-         Hogy-hogy?

-         Nem volt bennem annyi erő!

-         Nyugi pajti te csak gyűjtsd az erőt, a többivel ne foglalkozz! Na gyere menjünk.

Lilyéknél:

-         Nem hiszem el!

-         Jaj, Lily még mindig azon morogsz! – kérdezte Gaby

-         Igen! Azt hittem valami olyat mond, erre annyit kérdez, hogy leszek-e őrző a következő meccsen!

-         Na menjünk ebédelni, és ne morogj!  - Mondta Sandra

-         Rendben. – próbált lenyugodni Lily.

Elmentek ebédelni, de a lányok Lily háta mögött nagyon kuncogtak.

Kis hőseink alaposan belakmároztak, azután felmentek a hálókörletükbe. Lily megírta a házi feladatát,  Gabyék, meg elmentek a könyvtárba. Jameséknél ugyan ez volt, csak James nem házit írt, hanem levelet írt. Persze azt mondanom se kell, hogy a kis csapat azért ment a könyvtárba, mert megbeszélték a Tervet.

*

Lily még mindig az íróasztalnál ült, és a Bájitaltan háziját írta, amikor valaki kopogtatott az ablakon. Egy bagoly volt.  Kinyitotta az ablakot, és elolvasta a levelet:

Kedves Lily!

Szeretnék veled beszélni, a szükség szobájában, 10 perc múlva. Nagyon fontos lenne, szóval kérlek, gyere el!

James

Lily gondolkozott, hogy mit akarhat kérdezni tőle James, de végül erőt vett magán, és elindult.

 Amikor a szoba elé ért, bekopogott, de magában azt remélte, hogy nincs bent senki, de abban a pillanatban kinyílt az ajtó, és ott ült előtte James.

-         Hát szia! – köszönt a lány

-         Szia! – mondta James

És ekkor jött az a bizonyos kínos hallgatás. A csendet, egyszerre törték meg:

-         Mit akarsz mondani?

-         Én hisz te írtad azt, hogy beszélni szeretnél velem! – mondta Lily

-         Nem. Te írtad nekem ezt!

-         Hát ez vicces! Mindketten ugyan olyan levelet kaptunk! – Lily

Ezzel elkezdek beszélgetni. Teltek a percek, az órák, amíg észre nem vették, hogy már délután 4 óra van!

-         James menni kéne. Már négy óra van!

-         Jó menjünk, de ígérd meg hogy megismételjük ezt a beszélgetést!

-         James azt hiszem nem kell sokat várni!

-         Mért?

-         Mert nem nyílik az ajtó!