Lily édesanyja körülbelül húsz perc múlva érkezett meg. A lánya James szobájában beszélgetett a fiúval, ő maga pedig leült a konyhába Mr. és Mrs. Potterral.
- Ne haragudjatok, hogy Lily, meg most én is csak így rátok törtünk!
- Semmi baj, Alyssa! Tudod, hogy mindig szívesen látunk titeket – szólt kedvesen Mrs. Potter. - De elmondod, hogy mi a baj? Lily ideges és rajtad is látom, hogy valami nincs rendben.
- Az a helyzet, hogy Robert és én válunk.
- Micsoda? De hát a suliban ti voltatok az álompár – döbbent meg Mr. Potter.
- Azok az idők már elmúltak. A férjem jelenleg maximum a titkárnőjével alkothat álompárt – szólt keserűen Mrs. Evans.
- Jaj, Aly, úgy sajnálom! – mondta Mrs. Potter együtt érzően és megszorította a nő kezét.
- Nem kell, Vivian! Ezek után már inkább örülök, hogy megszabadulok egy ilyen embertől. Ma este hazaállított a titkárnőjével, hogy elvigyék a cuccait. Volt egy kis vita, Lily ezért borult ki.
- Értem. És a kisebbik lányod hogy bírja?
- Petunia még nem teljesen érti az ilyen dolgokat, épp ezért jobban viseli. Az apjával mindig is jobb viszonyban volt, el is ment vele.
- Hát én egy ilyen dolog után biztos, hogy az anyámmal maradtam volna – morfondírozott Mrs. Potter. – Az apámmal szóba sem álltam volna.
- Akkor azon a véleményen vagy, mint Lily. Összeszólalkozott Veronicával, a szeretővel és a leendő EXférjemmel is.


*********
- És akkor az a ribanc képes volt azt mondani anyának, hogy apa azért csalta meg vele, mert ő megadja neki, amit otthon nem kap meg. Én persze nem hagytam, hogy ilyeneket beszéljen. Jól megmondtam neki a magamét, erre apa mit csinált? Megvédte. ŐT. Ellenem. Na, ekkor volt az a pont, hogy ráborítottam egy kancsó vizet virágostul és otthagytam őket a francba – hadarta Lily az este eseményeit.
- Kezdek félni. Mit kapnék, ha én csalnálak meg téged? Persze ilyen nem lesz, de tegyük fel – gondolkodott James.
- Miről beszélsz? Hogyan csalhatnál meg, hiszen nem is járunk?
- Nem is a járásra gondolok. Egyszer úgyis feleségül veszlek.
Lily felnevetett. Hangosan, teljes szívéből.
- Hogy csinálod? Ha minden szar, te akkor is képes vagy megnevettetni.
- Ez egyedi adottság – húzta ki magát büszkén a fiú. – Egyébként pedig teljesen komolyan mondtam. Tudod, hogy sze…
- Ne! Légyszi, most ne! – vágott a szavába a lány.
- Bocs! Igazad van.
- Lily, itt van édesanyád! – szólt be az ajtón Mr. Potter.
- Jövök.
James és Lily lesétáltak a konyhába.
- Jó estét!
- Sziasztok! – fordult oda Mrs. Evans. - Lily, gyere, menjünk haza!
- Oké! – szólt Lily fásultan és már ment volna ki, hogy fölvegye a cipőjét, de Mrs. Potter utána szólt.
- Várj csak, Lily! Nem alszol itt? Vanessa lányom úgysincs itthon, aludhatnál a szobájában. Mi pedig beszélgethetnénk még Alyssával.
- Hát… nem rajtam múlik – tétovázott az Evans- lány és az anyjára nézett.
- Tessék megengedni! – fordult James is kiskutyatekintettel a nő felé.
- Jó, legyen – szólt Mrs. Evans és még a halványnál is halványabban elmosolyodott. – Legalább felvidítod egy kicsit a lányomat.
Így történt, hogy Lily Jamesszel, Mrs. Evans pedig James szüleivel beszélgetett át egy egész éjszakát.





Reggel Lily a gőzölgő kávé illatára ébredt. Különös volt neki, hiszen nem szokta ágyba kapni a reggelijét, de hamar rájött, hogy nem otthon van. Kinyitotta a szemét és az első, amit meglátott, James volt. Ott ült az ágyon, kezében egy tálcával, amin néhány croissant és egy bögre kávé volt.
- Jó reggelt, Csipkerózsika! – mosolygott James.
- És hol a ló? – kérdezte Lily, miközben megdörzsölte a szemét és felült.
- Milyen ló? – húzta fel a szemöldökét a fiú.
- Csipkerózsikát a herceg szokta ébreszteni. A hercegek pedig lóval közlekednek.
- Hát… én egy ilyen modern herceg vagyok, és motorral járok.
- Mennyi az idő? – tudakolta ásítva a lány.
James az órájára nézett. – Fél tíz.
- Úristen! Haza kell mennem – kiáltott fel Lily és már indult volna átöltözni.
- Stop! Állj! Nem mész sehová! Majd ha ettél – szólt James és átadta a lánynak a tálcát.
- Köszi!
Lily beleharapott az egyik csokis kiflibe, majd belekortyolt a kávéba, és jóleső borzongás futott rajta végig. Az elmúlt néhány napban nem evett túl sokat, ezért maga is meglepődött, amikor már a harmadik croissantnál járt.
- Muszáj? – kérdezte két falat között.
- Mit? – mosolygott James ártatlanul, tekintetét egy pillanatra sem levéve a lányról.
- Bámulni miközben eszem.
- Muszáj.
Lily felnyögött.
- Jól van, hagylak – sóhajtott James, felállt és az ajtóhoz lépett. – A konyhában leszek. Majd gyere le, ha felöltöztél!
 Miután James kiment, Lily gyorsan megette a csokis kifli maradékát, félretette a tálcát és kikelt az ágyból, hogy egy kicsit körülnézzen a szobában. Előző este annyira kimerült volt, hogy mihelyst megkapta Mrs. Pottertől az alvós ruhát, befeküdt az ágyba és csak a plafont nézegette. Pár perc múlva csatlakozott hozzá James is, és eszébe sem jutott, hogy felfedezze a szoba rejtelmeit.
Most viszont körbejáratta a tekintetét a rózsaszín ágyneművel borított, kényelmes franciaágy mellett álló szekrénysoron, az azzal szemben lévő pipereasztalon, a szoba sarkában helyet foglaló tévén.
Elmosolyodott, amikor észrevett a falon egy kis repedést. Az ő szobájának falán is volt egy, két- három évvel azelőtt oda dugdosta el a húga elől a leveleit. Tudta, hogy Petunia minden alkalmat kihasznált, amikor ő nem volt otthon, és átkutatta a szobáját a bugyis fióktól kezdve az ágyneműtartóig. Csupán egyetlen dolog kerülte el a figyelmét: a kis repedés a falon. Lily nem tudta ugyan, hogy miért kutakodik a húga, de nem is hozta szóba, mert tudta, hogy az csak újabb veszekedést szülne, neki pedig már elege volt a folytonos marakodásból.
Gondolataiból kizökkenve elindult a fürdőszoba felé. Megmosta az arcát, megfésülködött, majd gyorsan elfordult a tükörtől. Nem tetszett neki a látvány, eléggé megviseltnek találta magát. Visszament Vanessa szobájába, hogy felöltözzön és levigye a tálcát, de az már nem volt ott.
Megvonta a vállát, magára kapkodta a ruháit, majd a pipereasztalhoz sétált és újra szemügyre vette magát a tükörben.
- Szia! A tálcát már levittem – hallott egy hangot az ajtó felől.
Odafordult és meglátta a szoba tulajdonosát.
- Köszi, Vanessa!
A fekete hajú lány elmosolyodott és közelebb sétált.
- Használhatod a sminkjeimet, ha akarod. Ez a zöld szemhéjpúder kifejezetten jól állna neked – szólt még mindig mosolyogva és a kezébe vette az említett tárgyat. – Kifesthetem a szemed?
- Ha gondolod – vonta meg a vállát Lily.
A szemhéjpúder mellé végül került rá szemceruza, szempillaspirál és egy kis szájfény is.
- Szuper! – csapta össze a kezét Vanessa. – E nélkül is szép vagy, de ez kiemeli a zöld szemeidet.
- Sejtem, milyen szép lehetek – felelte Lily vigyorogva.
- Csak ne becsüld le magad! A bátyámnak tetszel. Márpedig neki jó az ízlése – kacsintott a Potter-lány.
- Szóval… jól megvagytok Blackkel? – terelte el a témát Lily.
- Aham. Én mindig is bírtam Siriust, most meg aztán főleg – válaszolt Vanessa sugárzó arccal.
- Ennek örülök. Bár… őszintén szólva nehéz elhinni, hogy képes komoly kapcsolatra.
- Én is féltem először, elhiheted, de aztán láttam rajta, hogy tényleg komolyan gondolja.
- Hát… szurkolok neked… nektek.
- Kösz! Én is nektek. Szerintem összeillenétek.
- Ebbe inkább ne menjünk bele – mondta Lily zavartan mosolyogva.
- Jó, persze! Nem akarok semmit sem rád erőltetni. Na, én lemegyek. Jössz?
- Aha.
Lily és Vanessa lesétáltak a lépcsőn és a konyha felé vették az irányt.
A vörös hajú lány kicsit értetlenül nézett, amikor meglátta édesanyját az asztalnál ülni kávét szürcsölgetve. Azon pedig még jobban meglepődött, hogy a nő az elmúlt napokban megszokott hangulatához képest meglehetősen vidám.
- Anya, te itt?
- Itt voltam egész éjszaka. Jól feltartottam Anniet és Dant – felelte Alyssa mosolyogva.