III. fejezet

Mozi és egy jó hír

Bizonyíték, hogy a legjobb barátnők is tudnak veszekedni, valamint a végén egy nagyon jó hír, amit mindenki nagy örömmel várhat.

2007. 09. 14.

            Nem alszom. Nem eszem. Most már lassan beletörődök, hogy anorexiásnak néznek, és hogy ez ellen semmit se tehetek. Anyu, látva állapotomat, azt mondta, ne menjek ma suliba, de tudtam, hogy akkor egész nap csak rágnám magam, amíg az idegosztályra kerülök. Ezért bementem. James ma nem jött suliba, azonban egy levél volt az asztalomon. James írta. Aztán rájöttem, hogy nem levél, csak egy noteszből kitépett lap, amin rajt van a telefonszáma, és a címe. Alatta az én nevem mellet ki van hagyva a hely. Beírtam az adatokat, bár dunsztom sincs, miért. Jessica csak első óra közepén ért be. Ezt suttogta:

-         Azonnal beszélned kell James-szel. Totál odavan.

-         Mi a csudáért ápolgatnám az ő lelkecskéjét? Nem akarok hallani róla Soha többé.

-         De hiszen szeret! Nem hagyhatod, hogy egy kis liba elrontson mindent!

-         Aha, szóval tudsz mindent. Ennyi erővel akár te is járhatnál vele, hiszen nagyon összemelegedtetek!

-         Ne beszélj olyasmiről, amiről fogalmad sincs!- soha nem láttam még ilyennek a barátnőmet. A szemei szinte villámot szórtak, fogta a könyveit és a tolltartóját, és egy jelentőségteljes pillantás után kiviharzott a teremből. A tanár csak nézett utána. Egész délután nem láttam. Az anyukája azt mondta, hogy elment a nagymamájához. Nem szívesen, de utánamentem. Nem szerettem ott lenni, mivel Jessica nagymamája egy igazi dáma, aki módszeresen terrorizálja a környezetét. Ráadásul régimódi. Természetesen csúnya szavakat sem lehet előtte használni, mégpedig az ő szótárában a szavak egynegyede csúnyának számít. Egyetlen aprócska sóhajtás, hogy „a francba” és máris kitér a hitéből. Ennek ellenére utána mentem.

-         Jó napot kívánok, én Jessicát keresem, a barátnője vagyok. - már ha még az vagyok.

-         Szerbusz, Jessicát már több mint egy hónapja nem láttam.

-         Oh, akkor elnézést a zavarásért, valamit félreértettem. - ezzel elmentem. Nem volt kedvem elmesélni a dolgot anyunak, vagy Jessica szüleinek. Így szó nélkül elaludtam.

2007. 09. 17.

            Ma megint találkoztam Jessicával. Úgy tett, mintha semmi se történt volna. Engem viszont zavart a dolog, és én hülye rákérdeztem! Egyetlen pillantással elhallgattatott. Ha pillantással ölni lehetne, ott helyben porrá omlok. Mire csak annyit mondott:

- Én nem akarok titkolózni, de muszály.

Ezután elmesélte, hogy a hétvégén elment Siriusszal moziba, valami nyálas filmet néztek, és utána( éjfélkor) együtt nézték a csillagokat. Irigyeltem. Minden olyan szép volt vele és Siriusszal. Ma James odajött hozzám. Meglehetősen zavarban volt.

-         Szia. Öhm, csak azért jöttem, illetve azért vagyok itt, hogy elmondjam, nem tudom ki volt az, ott, akkor. Szóval nem ismertem azt a lányt. Eljössz velem moziba?

-         Egy feltétellel.

-         Érted bármit. - visszatért az arcára az a tenyérbemászó vigyor.

-         Hogyha valami csöpögős filmet akarsz megnézni, soha többet nem akarlak látni. - James láthatóan megkönnyebbült. Szóval mozi. Hát, legyen! Jessicának olyan jó kedve lett, hogy csak az én kedvemért figyelt matekon. Így sem értette, mert matekból egy nagy nulla, de legalább nem terelte el az én figyelmem. Ugyanis most ez a szerep Jamesé volt. Egész órán egymást figyeltük, mosolyogtunk, szóval ez teljesen lekötötte minden energiámat.

Cserébe én rajzon rajzoltam. Jessica ugyanis a ruhákon és a shoppingoláson kívül imádja a rajzot, és nagyon tehetséges. Nem csoda, hogy imádják a tanárok!

2007. 09. 18.

            Fantasztikus reggelem volt. Anyu közölte, hogy felhívott Jessica, és meghívott egy kisebbfajta „nyaraláspótló hétvégére”! Vásárlás, sétálás, vidámpark, állatkert (élek-halok az állatokért!) és mindez négyesben (Jessica, én, Sirius, és James). Ezen a hétvégén! Szinte röpültem a suliba, de így is késtem, mivel találkoztam a szomszéd kutyával, akit vissza kellet kísérnem a gazdijához. Mikor beértem, már láttam, hogy remek napom lesz. James várt az asztalomnál, egy kis csomaggal. Kibontottam, és egy mézeskalács szív volt benne, azzal a felirattal, hogy „Örökre a tiéd!”. Jessica boldogan mutatta meg a sajátjáét.

- Ez csak egy kis előleg!- szólt James.- A nagy része a hétvégre vár.

Szó nélkül átöleltem, mire az osztálytársaim elkezdtek kiabálni, és huhogni. Kiderült, hogy egy csomóan fogadtak, hogy összejövünk-e vagy sem! Nem is tudtunk róla!

Holnap megyünk Jamesszel moziba. Már alig várom!!!