1 terv, 2 ember, 30 nap

3. fejezet Nem hiszem el!

Az elöző részben:

 - Oké, de ígérd meg, hogy ezt a beszélgetést megismételjük!

 - James szerintem, nem kell sokáig várnunk!

 - Hogy-hogy?

 - Úgy hogy nem nyílik az ajtó!

És most a folytatást:

 - Nem nyílik? Hogy-hogy?

- Nem tudom! Egyszerűen nem nyílik!

- Állj arrébb Lily! - Mondta James, és neki futásból neki ment az ajtónak.

- James ezzel csak azt érjük el, hogy megsérülsz! Próbáljuk meg varázslattal! - mondta Lily, és oda sétált az ajtóhoz - Alohamora!

Semmi. Nem nyílt ki még így se az ajtó! De ha varázslat segítségével se nyílik ki az ajtó, akkor mit csinálnak hőseink? Lily persze szegény Jamessel üvöltözik, hogy biztos benne, hogy a srác tervelte ki az egészet. James mondta neki, hogy semmi köze ehhez, de a mi kis Lilynk nem hitte el.

-          De Lily ehhez tényleg semmi közöm!

-          Persze! Én meg egy szőke liba vagyok!

-          Azt inkább ne! Én így szeretlek vörös démonként – mondta James fülig érő vigyorral. – De ha uncsizol, akkor játszunk. Ismerd meg a másikat, játékot!

-          ÉS az hogy kell játszani? – kérdezte Lily, de amint meglátta, hogy James vigyorog, ezt mondta:  HA VALAMI PERVERZRE GONDOLSZ, KIVEREM BELŐLED A SZUSZT!

-          Jó nyugi! Nem perverz. Kérdéseket teszünk fel egymásnak. Ha a másik nem tud válaszolni, akkor…

-          Akkor? – kérdezte Lily

-          Akkor ad a másiknak egy puszit!

-          De ugye csak az arcára? – Tudakolta meg a mi főhősnőnk

-          Hát… - mondta James, de ahogy meglátta Lily smaragdzöld szemeit, amik villámokat szórtak így fejezte be mondatát: - Rendben

A Játékban persze James eleinte perverz kérdéseket tett fel, amit Lily egy elsietett simogatással díjazta (értsd: felpofozta kedvenc tekergőnket.). Észre se vették, hogy elment az idő. Vacsora idő van!

- Nézd Lily! Vacsoraidő van! Szerinted hogy jutunk kajához?

- Nem tudom James. Te?

- Meg mondom őszintén, halvány gőzöm sincs!

Telt múlt az idő, mikor már majd éhen haltak, Lilynek eszébe jutott, hogy hol is vannak, és hogy mit kell csinálnia, hogy legyen kaja. A saját, és James kedvenc ételére koncentrált. És minő csoda!  Megjelent előtte egy tál húsleves, és egy pizza rákokkal a tetején. Lily nem értette hogy ezt hogy lehet megenni, de azt gondolta, James dolga.

-          WOW! Lily ez meg hogy került ide?

-          Hát. Tudod a szükség szobájában csak gondolni kell, hogy mit szeretnél, és itt terem. Na de a sok duma helyett együnk!

 És elkezdtek enni. Mikor Lily végzett a levessel. Megkérdezte Jamest, hogy hogyan tudja megenni a rákos pizzát. A Válaszadás annyi volt, hogy kóstolja meg, és megtudja. Lily mikor megkóstolta, nagyon megízlett neki, így megette a többit is.

-          Lily megetted az összes pizzámat!

-          Bocsi! De olyan finom volt!

-          Akkor is Ezért meglakolsz! – Kiáltotta James, és Lilyhez vágott egy párnát.

-          Ha harc át legyen harc! - Neki rohant Jamesnek, ledöntötte az ágyra és csikizte. 

Ám James se hagyta magát, így hamarosan ő volt felül, és ő csikizte Lilyt. Lily próbált kicsúszni alóla, de a fiú izmos karjai visszatartották.

-          Hiába! A Karom tiszta izom!

-          Mert minden reggel tejet iszol? -  nevetett Lily

-          Nem egészen. De ha akarod! – Mivel James most nem nyomta az ágyhoz annyira, kihasználta, így most Ő ült  fiú hasán, és keresztbe tett kézzel kérdezte:

-          Feladod?

-          Igen csak szállj le rólam, mert nehéz vagy!

-          Oké. Ezt megjegyeztem! – azzal durcásan felállt a mi Lilynk, és ott hagyta volna Jamest, de az csak visszahúzta. Mikor szökni próbált, utána ment, és felkapta. És elcsattant az a bizonyos csók.

-          Mi van hirtelen elbírsz?

-          Hát persze.

A Griffendél klubhelyiségében:

-          Koccintsunk arra, hogy sikerüljön a Tervünk! – kiáltott fel Sirius, és koccintott a többiekkel.

És elkezdtek beszélgetni.

-          Remélem össze jönnek! –mondta Gaby

-          Hát persze! Hiszen az én tervem mindig sikerül – mondta Sirius

-          Ego felsőfokon. – Mondta Sandra

- Nyugi lányok. Csak szereti hallani a saját hangját! Egy kis idő múlva megszokjátok! – mondta Remus.
Persze a lányok röhögtek, de Sirius csak egy nyelvnyújtással válaszolt. Mikor már kiröhögték magukat, Sirius megkérdezte Gabyt

-          Gaby elmegyünk sétálni?

-          Hát persze menjünk. – mondta Gaby, és elindultak.

-          Juj, Remus nekem mennem kell könyvtárba. Elkísérsz? – kérdezte Sandra

-          Igen! – azzal elmentek ők is, így magára hagyva szegény Petert, aki mivel már kissé késő volt, és egy kicsit részeg, és mivel egy csaj se volt a klubhelyiségben, felment, és lefeküdt aludni.