Lily és James rögtön belevetették magukat a rengeteg motor csodálásába.
Volt ott mindenféle színű, típusú, évjáratú kétkerekű.
Rengeteg volt az érdeklődő, és James néhány fotóst is felfedezett. Lilyt viszont semmi más nem érdekelte, minthogy minden motort megnézhessen jó alaposan.
- Nézd, James! Ezt 1955-ben gyártották. A nagybátyámnak is volt egy ilyene.
De mire James odaért, Lily már a következőnél tartott.
Boldog mosollyal az arcán futkározott ide-oda.
A fiú csillogó szemekkel, vigyorogva bámulta. Aztán felnevetett, mert Lily a nagy rohanásban majdnem fellökött valakit.
- Jaj, el… elnézést! Nem figyeltem oda, bocsánat! – hebegett Lily zavartan.
- Ugyan, semmi baj! Mindig örülök, ha ilyen csinos hölgyekbe botlom – felelte a férfi.
Magas volt, fekete hajú, kék szemű, és Lily valamiért furcsán ismerősnek találta.
- Benjie bácsi! – kiáltott fel James, majd odaszaladt, és megölelte a férfit. Megveregették egymás hátát, aztán vigyorogva szétváltak. – Épp ma emlegettelek. Nem számítottam rá, hogy itt leszel. Mikor jöttél haza Párizsból?
- Már egy hónapja itt lakunk. Egyébként én sem tudtam, hogy itt leszek. Az utolsó pillanatban vettem rá Melodyt, hogy jöjjünk el.
- Melody?
- Ő a menyasszonyom. Mindjárt bemutatom, csak most per-pill nem tudom, hol van. Mindig elmászkál valamerre- nevetett a férfi, majd Lilyre nézett. – És ki ez a bájos hölgy itt veled, Jamie?
- Öhm… ő Lil, a…
- Lily Evans vagyok, James barátja.
- A barátja? – húzta fel a szemöldökét a férfi.
- A barátja – ismételte Lily.
- Nos, örülök, hogy megismerhetlek, James barátja – vigyorgott a férfi. – Benjamin Potter.
Épp ekkor lépett oda hozzájuk egy hosszú, barna hajú, zöld szemű, csinos nő barátságos mosollyal az arcán.
- Ő itt a menyasszonyom, Melody. Melody, hadd mutassam be, az unokaöcsémet, Jamest, és a barátját, Lilyt.
- Helló! – köszönt a nő, majd két puszit nyomott a fiatalok arcára. – Jaj, James, annyit hallottam már rólad. Benjamin egyfolytában rólad áradozik.
- Tényleg? – vigyorgott a férfire James.
- Talán egyszer-kétszer megemlítettelek – legyintett hetykén a kérdezett, de nem tudta elrejteni a mosolyát. Megveregette James vállát, aztán elhívta, hogy megmutassa neki a kedvencét a sok jármű közül. Lily ottmaradt Melodyval, aki érdeklődve pislogott rá.
- Szóval… ti nem vagytok együtt Jamesszel? – kérdezte fürkésző pillantással.
- Nem, nem. Mi csak barátok vagyunk.
- Mi is azok voltunk egy időben Benjievel- kacsintott a nő. – Aztán egyszercsak rájöttünk, hogy többet érzünk egymás iránt. Érdekes, hiszen elég különösen indult a kapcsolatunk.
- Miért? – kíváncsiskodott Lily. Aztán rögtön meg is bánta. – Már ha nem vagyok indiszkrét.
- Ugyan! – legyintett a nő, majd csilingelően felnevetett. – Én hoztam fel. Egyébként is megmondom bárkinek, hogy az elején nem kedveltem Benjamint. Túl vad volt nekem, túl szertelen. No meg nem ártott volna, ha lefarag egy kicsit az egójából. Egy helyen dolgoztunk, de én ki nem állhattam. Gyakran veszekedtem vele, mert gyerekesen viselkedett.
Lilynek kezdett ismerőssé válni a helyzet. Mosolyogva hallgatta Melody meséjét a Jameshez olyannyira hasonló férfiről.
- Mindketten belefáradtunk az örökös marakodásba, már a munkahelyen sem nézték jó szemmel, ezért megegyeztünk, hogy békét kötünk. Aztán mire feleszméltünk, már el se tudtunk szakadni egymástól. Egy hónap múlva esküvő, fél év múlva meg jön a baba – folytatta a nő csillogó szemekkel, és végigsimított a hasán.
- Gyereketek lesz? Gratulálok!
- Köszönöm!

Fél órával később Benjamin elintézte, hogy Lily felülhessen az egyik motorra. A kiállítás egyik szervezője régi barátja volt, aki azonnal engedett a kérésnek.
Mihelyst Lily elfoglalta  a helyét, James kattogtatni kezdett a nagybátjya digitális fényképezőgépével.
- James, neee már! – nyafogott a lány, körülbelül a tizedik villanás után.
- Még egy utolsót! – kérlelte a fiú.
- Jó, egyet. De akkor te is legyél rajta!
- Add ide, Jamie! Majd én lekaplak titeket – ajánlkozott Benjamin.
James felröhögött. – Engem inkább ne! Lilt meg főleg ne, Melody féltékeny lesz.
Lily is elvigyorodott, majd megütögette maga mögött az ülést.
- Na gyere már, te poéngyáros!
James odasétált, felült Lily mögé, átkarola a lány derekát, majd belesuttogott a fülébe:
- Milyen pózban szeretnéd?
A lány megborzongott, kicsit el is pirult, és távolább húzódott a fiútól.
- Így jó lesz – nyögte ki nagy nehezen.
A vaku villanása után rögtön leugrott a motorról, de James elkapta a csuklóját.
Nyomott egy puszit Lily arcára, megvárta, hogy elkészüljön ez a kép is, aztán elengedte.
- Mostmár mehetsz!
A lány vörösödő arccal elhívta Melodyt sétálni egy kicsit, James pedig ottmaradt Benjaminnal.

A fiatalok az egész napot Benjaminnal és Melodyval töltötték, este hét körül felmentek a lakásukra.
Pizzát ettek, ittak egy kis bort, beszélgettek, szóval egy darabig jó hangulatban telt az este.
Aztán….
- James, ezt postán akartam elküldeni, de ha már itt vagy, vidd el te anyádéknak! – szólt a férfi, és egy borítékot nyújtott át Jamesnek. Egy gyönyörű esküvői meghívó volt benne.
- Miért nem viszed el nekik te? – kérdezte James.
- Tudod, hogy mostanában nem vagyunk túl jóban.
- Hát ha még az esküvődre sem tudod őket személyesen meghívni, akkor nem is lesztek.
- James, ezt te még nem érted – rázta meg a fejét türelmetlenül a férfi.
- Nem kell ez a hülye duma. Nem vagyok már gyerek, nagyonis értem.
- Tudod egyáltalán, hogy min vesztünk össze?
- Nem, nem tudom. És nem is érdekel. Az Istenit, már két éve volt! – a fiú felpattant, és dühösen nézett a nagybátyjára.
- Ezt talán nem Lily és Melody előtt kéne megbeszélnünk – szólt higgadtságot színlelve a férfi.
- Szerintem sem. Épp ezért megyünk is. Gyere, Lily!
- Jamie, Lily, nehogy már így menjetek el! – kiáltott fel Melody kétségbeesetten. – Egyébként sem vezethetsz, bort ittál!
- Ne haragudj Melody! – szólt James, miközben már a cipőjét húzta felfelé. – Az a pár korty bor meg már rég kiment belőlem.
Lily is egykettőre összekapta magát, így pár perc múlva már az utcán ácsorogtak James motorja mellett.
Már épp indultak volna, amikor Benjamin lekiabált az erkélyről.
- James! Elvisszük azt az átkozott meghívót.
A fiú elvigyorodott. – Oké!
Aztán Melody hangját hallották meg: - Lily, gyere el te is az esküvőre!
A lány épp azt akarta mondani, hogy ő igazán nem akar alkalmatlankodni, de James megelőzte a válasszal.
- Jó ötlet. Jönni fog.
Aztán beindította a motort, és elrobogtak.
A hűvös esti levegő az arcukba csapott, de nem foglalkoztak vele; először még kellemes is volt.
De egy idő után Lily egyre álmosabb lett, és így a hideg is jobban zavarta.
Már talán egy órája is motorozhattak, amikor a lány remegni kezdett, és szorosabban simult James hátára.
- Fázol? – kérdezte a fiú. Alig lehetett hallani a hangját, de Lily így is megértette.
- Aha, eléggé.
- Felmelegítselek? – azzal James egyik kezét levette a kormányról, és végigsimított a lány combján.
Lily felnevetett. – Hülye idióta!!!
- Én is szeretlek! – vigyorgott a fiú. - Egyébként nyugi, mindjárt ott vagyunk.

És valóban… tíz perc múlva megérkeztek Lilyék lépcsőháza elé.
Leszálltak a motorról, aztán James odakísérte a lányt a lépcsőhöz.
Eljött a búcsú pillanata, és Lily nem tudta, hogy mit mondjon. Talán köszönje meg a szép napot? Vagy fejezze ki másképp a háláját? Össze volt zavarodva. Végüls James oldotta meg a dolgot. Lehajolt egy búcsúpusziért, aztán az utolsó pillanatban meggondolta magát, és nem az Evans-lány arcát, hanem a száját vette célba.
Megcsókolta, de közben minden pillanatban attól rettegett, hogy Lily felpofozza, vagy jobb esetben ellöki magától.
Ezzel szemben meglepődött, amikor a lány visszacsókolt. Gyengéden ízlelgették egymás ajkait, nem siettek el semmit, kiélveztek minden egyes másodpercet.
Végül Lily elhúzódott, és kipirult arccal, lehajtott fejjel a cipője orrát kezdet fixírozni.
James az álla alá nyúlt, és felemelte a fejét.
- Fázol még? – kérdezte mosolyogva.
Lily megrázta a fejét, aztán halkan motyogva elköszönt, majd kinyitotta a lépcsőház ajtaját, és felszaladt.
James közben eufórikus állapotban felszállt a motorra, és elszáguldott.