11. fejezet
Lily Potteri 2007.08.25. 13:48
A csajok már csak bajosak.. Idézet Simon Tamástól Ráchel, Zsófi, ismerős??:D
Az elmúlt napokban nem javult a helyzet. James kerül, én meg depressziós vagyok. Jobb híján tanulok, az legalább hasznos. Egy áttanult nap után a könyvtárból tértem vissza a hálóterembe. Benyitok és azt hallom, hogy Patty és Melie üvöltöznek egymással. De nem csak üvöltöznek, de rólam! - Patricia, csak és kizárólag a te hibád, hogy Lily depressziós, mert te mondtad, hogy menjen a kertbe, ott látta azt a valamit, ami miatt Potter bedühödött rá! Nem is csodálom, hogy Black kidobott, egy ilyen kis rémes csajt, mint te nem lehet elviselni!! - Melinda, te is jól tudod, hogy Black nem azért dobott ki, hanem azért mert egy szemét dög! - Ugyanmár, ha én lettem volna vele, engem nem dobott volna ki! - Dehogy is! - Fogadunk? - De hát, te Lupinnal jársz.... - Nem, annak már vége! Ahha, szóval ezért van kibukva..megtudta a kis titkot... - De te nem szereted Blacket!! - Honnan veszed? Na, itt eleget hallottam. - Melie! - Lily, mióta vagy itt? - Rég. Melie, gyere beszéljünk! Lementünk a klubba. - Szóval elmondta neked? - Hogy teliholdkor vérengző fenevaddá válik? Igen. - Szakítottatok? - Majd pont egy ilyennel fogok járni! - Azt hittem szereted. - Nem, igazából sosem szerettem, csak közel akartam kerülni ahhoz, akit szeretek Na itt a tantusz is leesett, meg az állam is. - Si...Sirius??? - Igen...sajnos. - Mióta? - Nagyon régen már, de nem bírtam szólni erről senkinek, mert nem akartam olyan lenni, mint az összes libája. - De Melie...nem tartom jó ötletnek. Black kihasznál. - Lily, James téged szeret és látod, hogy megváltozott. - Ja, jelenleg szóba sem áll velem. - De csak téged szeret! Ha Sirius megszeretne engem... - Ugye nem akarsz bájitalt használni? - Dehogyis! Viszont képesnek érzem magam arra, hogy magamba bolondítsam. Mert a férfinépek ostoba szörnyek! Híúk és kevélyek! És ha csak egyszer akadt egy árva lélek, aki rá olykor nyájas szemmel nézett, hát többé bírni nem lehet vele. Máris fölényes gőggel lesz tele, s hajlandó elhinni, hogy mind lányka eleped érte, és őt imádja. S ha látja, azt, hogy szenvedsz, lángolsz érte, úr lesz fölötte önhitt büszkesége. És szerelmedet elfogadja bár, de csak mint adót, mely néki jár. Mint tulajdonát fog kezelni téged, mit eldob ahogy fölöslegessé lett. Ám ha feléjük se nézel, a deli urakat a hideg is kileli. Nagy és szent híúsága kapott léket, és mindent megtesz, hogy meghódítson téged. Ha könnyen megy? Ó...Rövid idő alatt félredob, s egy kalanddal gazdagabb. De hogyha nem, hát elveszti eszit! Előbb dühöng, majd kétségbeesik. Magyaráz, korhol, kér és könyörög, sóhajt rimánkodik és nyöszörög, ajándékokkal nyomodban kujtorog, hajlong, leborul, térdrehull zokog...és mindent megtesz, hogy kelljen neked. Tán azt is, hogy belédszeret!
- Megrémítesz. Ez honnan van? - Idézet.. - Nincs arra idézeted, hogy James ismét olyan legyen, mint rég? - Hmmm…hát akad egy tippem, de neked nem fog tetszeni. - Mondd!! - Hass a pasiban benne. - Mi?? Nem! Kizárt! Nem fogok úgy viselkedni, mint a túlsminkelt cicák!! - Kösz. - Nem rád gondoltam, hanem ezekre a Magie félékre. - Van átmenet. Egy picivel rövidebb szoknya, egy picivel több smink, naa, megéri, meglátod! - De...James engem úgy szeret amilyen vagyok! - Igen, és arra a Lilyre haragszik. Erre az újra már nem. - Hát...najó.. - Ez a beszéd! Fent a hálóban Melie adott pár olyan ruhát amit magamtól sose venék fel. Egy 10 centivel rövidebb szoknya, mint amit valaha hordtam. Ez már inkább öv, mint szoknya. Meg egy kivágott hason köthető fehér ing. Mikor mindent felvettem, amit Melie adott, ki is festett. Végülis... nem lett olyan rossz. Talán. Lementünk a klubba, hogy ő elkezdhesse a hadműveletet Blacken. Leültünk a fiúk közelébe egy asztalhoz. James rámnézett és láttam, hogy nem hisz a szemének... hogy ez én lennék. Jó, igen kicsit más lettem. Najó elég más. Meglátjuk. A szemében tűz lobbant. A jég tehát megtört. Remélem. Melie intett, hogy menjek oda hozzá. Hát felálltam, és odalibegtem. Minden mozdulatomtól émelygett a gyomrom, nem hittem volna, hogy egyszer idáig süllyedek. Leültem James mellé. - Mi a helyzet? Undorító, szirupos volt a hangom, mindjárt hányok. James viszont nevetett. - Te nem vagy semmi! Nem hittem volna, hogy ilyenekre is képes vagy. - Érted? Én bármire. - fujj gennyes a hangom, mindegy nem számít - Haragszol még rám? - Aha kicsit. Itt az ideje a fő fegyver bevetésének. A kezem máris a combján landolt. Összerezdült és úgy nézett rám, mintha nem látna jól. - Mit csinálsz?? - Engesztellek. Haragszol még? - Lily... ne... itt... Ó ez már haladás. - Akkor hol? - súgtam a fülébe - Megmutatom. Felrántott a székből. Kacsintottam Meliere, és követtem. Végig a kihalt kastélyon, fel a harmadikra. Ott megállt egy üres falszakasz előtt. Aztán láttam, hogy az nem is üres. Ott egy ajtó. Bementünk rajta. - Á, kezdem érteni... Egy háló volt. Nagyon szépen berendezett háló. Nagy franciaágy, lobogó tüzű kandalló. - Ez hangulatos. - Tetszik? - Nagyon! Már nem haragszol? - Nem vagyok haragtartó típus. - És ennek van köze az öltözékemhez? - Kicsi. James bezárta az ajtót és végre megcsókolt. De úgy, mintha benne lett volna az elmúlt hét összes ki nem adott csókja. Benne volt. Nem vettem észre, hogy mikor dőltünk végig az ágyon, nem vettem észre, hogy mikor cibáltuk le egymás ruháit, nem vettem észre, mert elmerültem a boldogságban, és meg kell adni, az én barátnőm, aztán ért a pasik nyelvén! Hálával tartozom neki!
|