Lily Evans egy teljesen átlagos lány volt, egészen, a 11. születésnapjáig. Mert akkor minden gyökeresen megváltozott. De ne ugorjunk ennyire előre. Kezdjük a legelején. Egészen, egy meleg Augusztusi napra térünk vissza. Egy vörös hajú, és egy barna hajú lány szaladgált a kertben, épp a vörös hajú menekült, a barna hajú elől, aki a másikat locsolta a slaggal. Mindketten nevettek. A Vörös hajú lánynak a neve Lily, míg a barnáé, Petunia volt. A két testvér, akik tűzön vízen át együtt voltak. Ebben a pillanatban Lily az ajtó felé futott, ahol épp édesanyja jött ki, és mivel Petunia ezt nem vette észre, testvére helyett, édesanyját vizezte össze.

-         Petunia, és Lily Evans! Nem telik egy nap úgy el, hogy ti nem csinálnátok valami galibát! Most beszéltem Mrs. Sulaival. Már megint a virágain tapostatok.

-         De anya! Az a néni nagyon furcsa! Amikor meglát egy autót, olyanokat mond, hogy „jé és ez nem is repül?” meg a fényképekre, hogy „Ezek meg mért nem mozognak?”. – mondta Lily.

-         Szerintem nem furcsa, csak egyszerűen hibbant – mondta Petunia.

-         Elég legyen! Nem beszélhettek így Sulai asszonyról! Mind a ketten szobafogságot kaptok! Sipirc a szobátokba! – mondta Mrs. Evans lányainak.

Hát igen. Kate Evans mostanában elég mérges volt lányaira. Egyfolytában a bajt keverték, és a szomszédok is folyamatosan panaszkodtak a két lányra. Legbelül azonban mindig is büszke volt lányaira, hogy ilyen elevenek.

-         De anya… - kezdték egyszerre.

-         Semmi de, és ne kelljen még egyszer mondanom!

Aztán a lányok felmentek a szobájukba. Mrs. Evans a kerítéshez ment, és ápolni kezdte virágait.

-         Szia Kate! Látom a lányaid megint büntetésben, vannak. Most mit vétettek? – kérdezte a felbukkanó nő a kapu másik oldalán.

-         Szia Margaret! Amint látod tiszta víz lettem.

-         Igen már látom. De legalább nem sülsz meg a melegtől. - nevetett a nő, aki nem volt más, mint Mrs. Sulai.

-         Az is igaz. – nevette el magát Kate.

-         Hát igen. Nem is csodálom, hogy a muglik… akarom mondani az emberek többsége ilyenkor tengerpartoknál, vannak. De mi itt is jól elvagyunk nem? – mondta Margaret.

-         Hát igen. De most szerintem megyek átöltözni. Majd délután beszélünk. Szia! – azzal a nő felment, és azon gondolkozott, hogy mit jelenthet az, hogy muglik. Valami derengett neki gyerek korából, de nem emlékezett rá pontosan, hogy mit is jelent. Aztán csak ennyit mondott bent a lakásban:

-         Lehet, hogy a lányoknak igazuk van. Kicsit tényleg furcsán viselkedik.

*

Lilyék az ágyon ültek, és beszélgettek. Amikor együtt voltak, nagyon jókat tudtak nevetni. Hiába Petunia, és Lily mindig is az álom testvér pár voltak. Nagyon ritkán veszekedtek, de ha mégis, akkor teli torokból üvöltöztek egymással. Ám egy kis idő múlva, már nem is emlékeztek arra, hogy min vesztek össze. Ilyenkor persze elnevették magukat, és leültek beszélgetni. Ilyenkor szóba került az a fiú, aki Petuniának tetszett, Bruce. A fiú magas volt egy évvel idősebb, mint a lány, tejföl szőke haja volt, és kék szeme. Ha a lány meglátta, a fellegekben járt. Lilynek, egy Kevin nevű srác tetszett, aki ugyan nem volt olyan magas, mint Bruce, de volt olyan kedves, és intelligens. Kevinnek fekete haja volt, és zöld szeme.  A srác nagyon jóban volt Lilyvel, ám a lány sohase tudta elmondani a fiúnak, hogy tetszik neki. Egyszer, mikor Kevintől névnapjára, egy csokor gyönyörű liliomot kapott, akkor jött rá, hogy lehet, tetszik neki a fiú. Ezért leült édesanyjával beszélgetni:

~ ~ ~ Emlék kép ~ ~ ~

-         Szia Lily! Na ki csöngetett az előbb? – kérdezte édesanyja.

-         Kevin volt az - válaszolt Lily, még mindig ledöbbenve.

-         És mit mondott? – kérdezte édesanyja, miközben lánya arcát vizsgálta.

-         Virágot hozott a névnapomra… - mondta Lily, majd folytatta. – Anya… van egy barátnőm, akinek lehet, hogy tetszik a barátja, akivel évek óta jóban van. Mit tegyen?

-         Hát kislányom mond meg a barátnődnek, - itt elmosolyodott, hisz sejtette, hogy Lily magáról beszél. – A szerelmet ki kell mutatni, és nem elrejteni.

-         Köszi anyu a segítséget. Majd átadom a barátnőmnek. Megyek, és vízbe teszem a virágot – azzal elfutott.

Édesanyja elmosolyodott, majd folytatta tovább, a főzést.

~ ~ ~ Emlék kép vége ~ ~ ~

Amikor épp egy jót hahotáztak a szomszédon, hogy hogyan rikácsolt velük, édesanyjuk felszólt:

-         Lányok vacsora!

-         Megyünk! – kiáltottál egyszerre.

Mikor lementek, már édesapjuk ott ült, újsággal a kezében.

-         Szia apu – mondta Lil.

-         Szia kislány! Üljetek le, mert édesanyátok isteni vacsorát készített. – mosolyodott el Mr. Evans.

Ekkor bejött Kate, és mindenkinek adott a mennyei vacsorából. A vacsora elég csendesen telt, ám a vacsora végén, mikor már épp mentek volna a lányok, édesanyjuk beállított egy tortával, és közben ezt mondták hárman egyszerre:

-         Boldog szülinapot Lily!

-         Azt hitted elfelejtettük nővérkém? – mosolygott Petunia.

-         Köszönöm szépen! – nevetett fel Lily, aztán a nagy család neki esett a tortának.

Miután a tortát megették, elérkezett az ajándék bontás ideje. Lily átvette édesapjától egy nagy csomagot, és el kezdte kibontani. A nagy csomagban egy kisebb volt, és abban, egy Lily feliratú nyaklánc. Mellette pedig Lily kedvenc könyvének a befejező része. A lány szülei nyakába ugrott, és mindkettőjüknek egy-egy puszit nyomott az arcukra. Ekkor Petunia oda lépett mellé, és ezt mondta:

-         Én se feledkeztem ám meg a szülinapodról! Tessék – mondta Petunia, és egy ajándékzacskót nyújtott testvére felé. Húgától, egy a nyaklánchoz illő karkötőt kapott, és egy macit, aminek a pólóján az ő képük volt, és egy felirat: „Petuniától Lilynek”. Lilynek tetszett az ajándék és megölelte húgát.

-         Köszi tesó!

Akkor halk huhogás, és csattogás hallatszott a kertből. Kate, egyből megijedt, és megszólalt:

-         Na lányok későre jár, ideje lefeküdni! Jó éjszakát! – mondta anyjuk, és feltessékelte őket a szobájukba.

Mikor felmentek, rá egy 30 percre elaludtak. Ám Lily felébredt, és felkelt, hogy lemenjen tejet inni. A lépcső aljában ült, mikor meghallotta szülei beszélgetését:

-         Látod ezt Kate? Nem lehet igaz! Még hogy ő boszorkány. Hiszen tudom, hogy szüleid azok, de hogy Lily is… - mondta Lily apja.

-         Ugyan szívem. Semmi rossz nincs abban, ha valaki boszorkány. A Roxfortban jó helye lesz – mondta Lily anyukája.

Lily ekkor erőt vett magán, és lement szülei elé, akik egy levelet, tartottak a kezükben.

-         Á, Lily kicsim! Látom, felkeltél. Mit kérsz? – kérdezte Kate.

-         Boszorkány vagyok? Az hogy lehet? És mi az a Roxfort?

-         Kicsim késő van. Holnap megbeszéljük - mondta Adam.

-         NEM! Most szeretném megtudni! – üvöltötte Lily.

-         Hát rendben. A Roxfort, boszorkány, és varázsló képző, ahol megtanulják használni az erejüket. Ugyan olyan, mint egy rendes iskola – mondta Mrs. Evans.

-         És ti is oda jártatok?

-         Nem. Én, és édesanyád nem rendelkezünk varázserővel. A Nagyszüleid viszont igen. – mondta Adam.

-         Nem hiszem el! Ez valami vicc – nevetett Lily, bár nagyon erőltetetten.

-         Ha nem hiszed el, tessék, olvasd el ezt – mondta Kate, és átnyújtotta a levelet. Lily átvette, majd olvasni kezdte:

Tisztelt Evans kisasszony!

Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert, a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába. Mellékelten elküldjük a szükséges tankönyvek, és felszerelési tárgyak listáját. A Tanév Szeptember elsején kezdődik. Legkésőbb Július 31-ig küldjön baglyot nekünk

Tisztelettel: 

                        Minerva McGalagony

Igazgatóhelyettes

-         Boszorkány vagyok! – mondta halkan Lily, és megismételte sokkal hangosabban, és boldogabban – BOSZORKÁNY VAGYOK!

Azzal megölelte szüleit, akik nagyon örültek, hogy egyik lányuk boszorkány . Nem is vették észre, hogy Petunia ott ül a lépcsőn, és mérgesen néz feléjük. Haragudott testvérére, és szüleire, hogy így fogadták.

- Már csak ez hiányzott egy újabb bolond a családban! – mondta, majd dühösen ott hagyta, boldog családját.