4. Fejezet Gyere haza!

A napok úgy teltek Lily Potter számára, mint eddig. Azzal a kivétellel, hogy a férje már egy hete távol volt az otthonától. Kapott tőle egy levelet, aznap, mikor megtudta, hogy terhes.

  Drága Lilym!

Már nagyon hiányzol!

Már túl vagyunk egy találkozón a halálfalókkal. Nem úgy sikerült, ahogy terveztem, de lesz még rá alkalom, hogy elkapjam a gazembereket! Egész jól párbajoztak, majdnem úgy, mint mi. De csak majdnem!

Remus biztosan el fogja neked mondani, de én azért leírom, hogy ne legyen belőle az, hogy nem szóltam neked erről. Eltalált egy kis átok. De semmi bajom! Éppen csak eltalált.

Nem tudom, mikor érünk haza, talán csak egy hét múlva.

Remélem, már nem szoktál rosszul lenni! Ha mégis, menj el valakihez, aki megvizsgál!

  Hiányzol! Szeretném, ha itt lennél mellettem, hogy átölelhesselek, megcsókolhassalak! Szeretlek!

                                                                                    Ölel, férjed,

                                                                                                James Potter

Lily, mikor olvasta ezt a levelet, legszívesebben odament volna Jameshez. Legszívesebben leírta volna, hogy azért volt rosszul, mert gyermekük lesz. De nem tette. Nem akarta levélbe leírni, személyesen szeretné elmondani neki az örömhírt. De vajon, fog neki örülni? Elszomorodott. Nem akarta hogy egy hétig legyen távol tőle. Ez a hormonok hatása? Eddig ennyire nem ragaszkodott Jameshez. Mindenesetre válaszolt a levélre. Boldog volt, hogy ilyen szépeket is írt le a levélbe.

  James!

Nekem is nagyon hiányzol!

Vigyázzatok magatokra! Ne becsüljétek le a halálfalókat! Voldemort nem kétbalkezeseket toboroz a csapatába! Várom, hogy hazaérjetek! Szeretlek!

                                                                        Csókol,

Lily

Szó mi szó, többet is írhatott volna, de ennyi épp elég. És abban reménykedett, hogy a kíváncsiság hazahívja majd a férjét. Már nagyon várta, hogy hazaérjen. Elküldte a levelet azzal a bagollyal, amelyik a másikat hozta. Megéhezett, lement a konyhába, és összeütött valami finom ennivalót.

Reggel Remusszal együtt mentek dolgozni. Ott akarta elmesélni a férfi mi történt a fiúkkal, de Lily közbevágott.

  -  Tudok róla! James küldött egy levelet, és leírta mi történt! Rendes vagy, hol szólni akartál!

  -  Semmiség!

  -  Mikor lesz telihold? Elég ramatyul nézel ki…

  -  Négy nap múlva!

Beértek a munkahelyre, ahol nagy volt a felfordulás. Az emberek egymást próbálták túlkiabálni, veszekedtek. A papírok szanaszét voltak a földön, íróasztalon.

   -  Mi történt itt?   - kérdezte Lily Phoebe mellé érve.

   -  A halálfalók majdnem megtalálták az irodát! Az a kettő is itt volt, akikkel harcolt James és Sirius! Tudod mit jelent ez? Tudnak a Rendről!  - Phoebe is nagyon zaklatott volt.

   -  De végül nem találták meg. Igaz? 

   -  Nem!

Lily nem értette akkor mi itt a probléma. Tudnak a Rendről, ami persze nem jó, de nem is ennyire tragikus. Az igazi baj az lenne, ha bejutottak volna a Rend „szívébe” , és akkor könnyű szerrel átkutathatták volna a helyet, és mindent megtudtak volna a Főnix Rend tagjairól. Most nem tudta ez foglalkoztatni. Másra gondolt, és elmosolyodott. Megsimogatta a hasát.

Albus Dumbledore lépett be az irodába. A jelenlévők közül, mindenki az igazgatóra nézett. Még mindig zaklatottak voltak, és az ordítozás is ment, de a Roxfort igazgatója nyugodt volt.

   -  Jó reggelt mindenkinek! Látom mindannyian, értesültetek a hírről, hogy a Voldemort csatlósai tudomást szereztek a Rendről.

Mindenki bólintott.

   -  Rendben! Nyugodjanak meg, kérem! Lényeges dolgot nem tudtak meg, így nincs nagy baj. De a Rendet át kell költöztetni más helyre. Találtam egy megfelelő kis házat, ahol nem találhatnak ránk. A címet mindenki időben meg fogja tudni! Addig is itt maradunk! Jó munkát, nyugodjatok meg!

Távozott. Mindenki a hallottakat beszélte meg a szomszédjával. Volt olyan, aki nem nyugodott meg, de volt, aki igen, mert bízott Dumbledore döntésében. Pár órával később megkapták az új címeket, így annyi dolguk volt, hogy átköltöztessék a főhadiszállást az új helyre, ami pálcával nem is tartott sokáig.

Délután Peter és Remus meglátogatták Lilyt. Peternek hamar haza kellett mennie, de Remusszal beszélgettek egy jót.

James, Sirius és Nicolas azon tanakodtak, hogyan tovább. Három ember, három fej, három külön vélemény.

  -  Menjünk haza  - tanácsolta Nicolas.

  -  Idióta! Még nem is tudtunk meg semmi használhatót   - így Sirius. – Szerintem menjünk le a városba, hátha meghallunk valamit.

  -  Jó ötlet!

Így is tettek. Beültek egy étterembe, ahol ettek, és közbe figyelték az embereket. Egész nap ezt csinálták. Hasztalanul. Éjszaka James megkapta Lily levelét, és kicsit elszomorodott, de erőt is adott neki.

   -  Mit írt?  - kíváncsiskodott Sirius. Nicolas a mosdóban volt.

   -  Hogy hiányzom neki, vigyázzunk magunkra és hogy szeret.

   -  Jaj a kis szerelmesek  -  gügyögte Sirius.  – Most mi bajod? Furcsa vagy.

   -  Nem tudom. Kicsit furcsa! Ha máskor így eljöttünk, mindig többet írt. Lehet, hogy van valami, amit nem mond el. Szerinted?

   -  Szerintem hülye vagy!

   -  Kösz!

   -  Nem úgy értettem! Vagyis igen, de nem úgy    -  Sirius ránézett Jamesre, érti, e mit akar mondani. Látta, hogy kérdően felhúzza a szemöldökét.  – Azért vagy hülye, mert mindig a rosszra gondolsz. Az, hogy Lily nem írt sokat, nem azt jelenti, hogy baj van, hanem hogy nem akarja, hogy bármi is elvonja a figyelmed. Érted?

    -  Azt hiszem, igen!  -  Közben nézte Nicolast ahogyan, jön vissza, és aztán kimentek az útra.

Kint hideg volt, és sötét, csak az utcai lámpák világítottak.  Öt árnyékot láttak, akik valamit nagyon beszéltek.

                                                                        ***                                                                 

Megint harcoltak. Most azzal az öt emberrel, akikről kiderült, halálfalók, akik épp azt beszélték, kit is kell megölni Voldemort parancsára. Ezt meghallották a fiúk, és nem hagyták szó nélkül. Így került sor a harcra. Két halálfalót harcképtelenné tettek, de talpon volt még három. A harc Jamesnek és Nicolasnak tartott egy kicsit tovább. Egy halálfaló megint megszökött, a többiek mentek az Azkabanba, ahova valók. De az a halálfaló, akinek sikerült megszöknie, egy nagyon hatásos átokkal eltalálnia Nicolast, aki ettől elájult, és vérzett. Ezután hoppanált csak. James és Sirius váltottak egy gyors pillantást, és rohantak a sebesült társukhoz.