5. fejezet-> Potter a vízben, és a meglepetés
Dumbo 2007.09.07. 20:13
Na, magnoszalag olyan okosan-aranyosan próbált átverni, illetve rávenni a gyorsabb frissítésre: Hát tessék drága!// A fejezetben: Bemutatkozások, és ismerkedés. (a kettő nem ugyan az? mindegy) Aztán, a „Potter a vízben” Allie-re vonatkozik. A „meglepetés” pedig Lilyé. Ehömm, jó olvasást a továbbiakban, és sorry, de mivel kezdődik a suli, nem garantálok gyorsabb folytatást… csóközön!
5.- Potter a vízben, és meglepetés
- Allie Potter – nyújtja a kezét a kislány. - Lily Evans – mosolygok rá, miközben kezetrázunk. - Tudom ám hogy a Lily csak becézés! - ölti ki a nyelvét, én pedig kissé szorongok. - Akkor ezt a titkot tartsd meg! Sőt, ez lesz kettőnk titka! - suttogom a fülébe. - Hármunké, mert én is tudom! - csatlakozik Ella sugárzó mosollyal. - Legyen… - sóhajtom. - Ella Andrews – mutatkozik be barátnőm is. - Az Ella is csak becenév! - vigyorog Allie. - Igaz – bólint Bárányka. – De Lilyvel ellentétben nekem tetszik a Daniella. Ahogy az Allie is csak becézés – vigyorog. - És azt is tudom, hogy hallod az emberek gondolatait… - sóhajtja. – Igaz, csak James hív Allie-nek. Amúgy Liza, mert Elisabeth. - Nyugi, szép neved van! A gondolatolvasás pedig családi ökörség – von vállat Ella. – Akarom mondani örökség! - És azt is tudom, miért Bárányka a beceneved! - Az király, mert egy héttel ezelőttig én sem tudtam miért Bárányka a becenevem! A bátyád honnan tud ilyen sokat rólunk? - Egyrészről mert ötödik éve ismerjük egymást – csatlakozik vigyorogva a két fiú. – Amúgy meg a kisasszony magától tudta meg. Illetve tőletek. Akivel kezet fog, látja az ember emlékeit, tulajdonságait, mikor hazudik, mikor mond igazat. Majdnem olyan, mint ahogy Bari hallja a gondolatokat, nos, Allie látja őket. - Hány éves vagy? – kérdezem. - Elsején leszek tizenegy. – Feleli büszkén, közben kihúzza magát. - Akkor idén Roxfort? - kérdezem vigyorogva. - Aha! - Majd meglátjuk… - szól közbe Ágas is. - Mert? - Egyrészről mert olyan, mint én… - kezdi Remus. - Másrészről pedig Allie hetek óta beteg… – sóhajtja James. - Rögtön tegyetek is mélyhűtőbe! Még a végén elolvadok a napon, mint valami pálcikás jégkrém! – húzza fel az orrát Allie. - Nem is rossz ötlet… - gondolkodom hangosan, töprengő arcot vágva. - Micsoda? – ijed meg Allie. - Gyere csak ide! – felkapom a lánykát, és a ház felé rohanok vele. - HÉ! – visong nevetve. – TEGYÉL LE! - Nem tehetem! Éppen megmentelek! – Hanyagul a hátam mögé bökök, ahol a fiúk kergetnek minket. - Akkor: EL NE ENGEDJ! – nevet. - Eszemben sincs! Melyik a te szobád? - A szembeni! Siess, már a fiúk is itt vannak! – sikítja. - Oké-oké! Bari, visszaszereznéd a hátizsákjainkat? Azokban vannak a fürdőruhák! - Rohanok! – bólint barátnőm, és elrohan az ellenkező irányba. - Mit akarsz csinálni? – kérdezi Allie kicsit riadt hangon. - Lássuk csak… Neked nincs meleged? - Nincs… csak folyik rólam a víz. - Fürdőruhád van-e? - Persze hogy persze! - No akkor, a terv a következő… - megvárjuk Ellát, majd a zár hangosan kattan mögöttünk. – Na szóval, pancsolni fogunk! De úgy, hogy a fiúk megbánják, hogy az előbb beledobtak minket a vízbe! - Van egy kis gond… - szól halkan a kislány. - Micsoda? - Nem tudok úszni – suttogja a fülembe. - Nem ér le a lábad? – mire heves fejrázás a válasz. – Érdekes, nekem leért… - De te majd’ negyven centivel magasabb is vagy! – böki meg a vállam Bárányka. - Tényleg! – csapok a homlokomra. – Mindjárt jövök! Fürdőruhában kilépek a folyosóra, és James egyből rám veti magát. - Hol van Allie? - Kicsoda? – kérdezek vissza. - Allie! A húgom! - Nyugi, a szobájában van, öltözik. - Mit csinál? - Majmot etet. Ne legyél már suttyó! – jajdulok. – Átveszi a fürdőruháját. - De… - Ne replikázz! Megígértem, hogy nem lesz baj! Nem bízol bennem? – biggyesztem le az alsó ajkam. - De bízom. De ha bármi baja lesz… - DE NEM LESZ! – óbégatom. – Most viszont, van nektek olyan, hogy úszógumi? - Minek az? – kérdez vissza bamba képpel. - Eskü, most olyan a képed, mint Monstrónak Bűbájtanon! - nevetek fel. – Egyébiránt a húgodnak kéne. - Ezt még megbánod! – kezdene kergetni. – De van. Lent van a medence melletti kisházban. Csak fel kell fújni. - Úgyis olyan sok energiád van. Vegyetek fürdőgatyát, és lent találkozunk. Hali! – gyorsan visszaslisszolok a szobába.
Alig öt perccel később már mind az öten a medencénél állunk. James és Remus eltűnnek a kisházban az említett úszógumi után kutatva. Ellával fejest ugrunk, majd lezavarunk egy gyors versenyt. Ő nyer… Allie a medence szélén üldögél, lábával a vizet csapkodja. Ella bólint, majd együtt mászunk ki a partra. Elkapjuk a kislány két karját, és hasig merítjük Allie-t a vízbe. Allie visít, kacag, visít… és nevet. És ha még nem mondtam volna, visít. - Mehet mélyebbre? – kérdezem, mire bólint és már mellkasáig ér a víz. - Még! – kiáltja nevetve. - Nem lehet, a bátyád már ezért is meg fog ölni! - Kérlek! – bámul felfelé, hatalmas boci-szemeket meresztve. Bólintok, és nyakig merül a kisasszony. - Megfelel? – kérdezem mosolyogva. Viszont kicsit furcsállom, hogy a lányka víz nélkül lehet vagy húsz kiló. Abszolút nem volt semmi súlya, most a vízben pedig olyan, mintha madártollat szorongatnék. - Király! – sikongatja, ahogy tovább rugdalózik a vízben. - MEGVAN! – harsan bátyja diadalordítása, majd alig egy másodperccel később előbújnak a csíkos leeresztett úszógumival. Kihúzzuk Allie-t a vízből, majd beugrok. - Gyere – intek Allie felé. Ő csak félősen pislog a víz felé. – Foglak, ígérem! Ella beleemeli a vízbe, én pedig a hóna alatt kapom el a lánykát. Egyből hozzám tapad. Karját átfonja a nyakamon, lábával átkulcsolja a derekam. - Elengedlek – figyelmeztetem. - Ne! Ne engedj el! – rázza a fejét ijedten. - Attól hogy én elengedlek, még nem süllyedsz el! Te még kapaszkodsz! - Akkor se! Kérlek! - Melyik házba is szeretnél kerülni? – kérdezem összevont szemöldökkel. - A Griffendélbe… - motyogja. - Melyik? - Griffendél! – válaszol hangosabban. - Melyik ház a legjobb az egész suliban? – kiáltom. - GRIFFENDÉL! – ordítja. - Hú! Ilyet még mi se tudunk!- vigyorgok Ellára, miközben széttárom a karjaimat. Allie a fülembe nevet, és észre sem veszi, hogy elengedtem. - Ügyes! – szól Remus, mire Allie ijedten pislog a karomra. - Megígérted! – esik kétségbe. - Micsodát? - Hogy nem engedsz el! – makogja. - Én aztán nem. Viszont így meg fogunk fázni, és ha tényleg beteg vagy, nem lenne jó rápakolni egy megfázással, ugye? - Ugye! – bólint. – Mit csináljunk? - Én itt megállok. Foglak. Te pedig elengedsz… - A-aa! – kezdi rázni a fejét. – Ki van zárva! - Akkor megfázunk, még betegebb leszel, és nem jöhetsz suliba, ennyi! Sőt, most azonnal kidoblak a medence szélére! - NEM! – toporzékol a víz alatt. – Nem akarok kimenni! - Hű… - ámulok, és ebben most semmi játék nincs. – Te tudsz valamit. Szótlanul vigyorogva elengedi a nyakamat is. Gyorsan, hogy pislogni se legyen ideje, megfordítom, így háttal áll nekem. Lábaival lendületeseket rúg a víz alatt, kezével pedig mintha simogatná a felszínt. Mikor kezd fáradni, leállítom. - Bele ne fojtsd! – szólal meg Ágas. - Téged foglak, Potter! – vigyorgok rá. – Allie, mennyire vagy fáradt? - Semennyire! – mosolyog lelkesen, de a szája már lilul. - Kamuzni meg én szoktam… - forgatom a szemeimet. - Hát persze! – kacag fel a kislány. - Ez sem titok többé… szóval. Később még szórakozunk, de most… - Lily… nem akarok kimenni! - Az lehet. Én meg nem akarom, hogy betegebb legyél! Meg akarom mutatni neked a Roxfortot! És nem jövőre, hanem idén! Azon túl pedig, a bátyád már így is gyilkos hajlamokat képzel belém! Úgyhogy most kifelé! - Lily, a medence közepén vagyunk! - Mondta valaki, hogy itt hagylak? Vagy hogy kidoblak? - Nem. - Na akkor tessék felemelni a lábad! - MI? – szörnyülködik egyből. - Feküdj fel a vízre! És ha lehet, ne kezdj el hisztizni! – sóhajtom. – Na jó Allie, tudod mit? Kapaszkodj.
Allie már az árnyékban csücsül, mi pedig vígan öldököljük egymást a vízbe. Jó játék. Észrevétlenül telt el a délelőtt. Másznék ki a medencéből, mikor egy manó hangos pukkanással jelenik meg az orrom előtt. Ijedtemben megcsúszik a kezem, én pedig vissza a víz alá. - Jézusom! – sikítom csúszás közben. - Uram, az ebéd készen van – mosolyog a manó szélesen. - Máris megyünk! – kiáltja vissza James. - James… mi lesz a húgoddal?
Míg Ágas felvitte Allie-t a szobájába, Holdsáp minket vitt az étkezőbe. Ott aztán elgurult a szemem, az állam vagy másfél métert zuhant, a fülem meg leszakadt a helyéről. De mindkettő. Az asztal tele volt pakolva kajával, és a konyhába nyíló ajtó mellett két manó ácsorgott. - Jó étvágyat! – vigyorog Ágas, miközben lenyom az egyik székre. - Nem bálról volt szó… - motyogom. - Nincs is bál! – nevet. - Amúgy is csak dél van. – szól közbe Bárányka. – Délben nem szokás bált rendezni! - Inkább jó étvágyat!
Ebéd után csendesen próbálunk beszélgetni. Ami nem igazán megy. James átrángat minket a nappaliba. Leginkább átcipel. - Mi baja a húgodnak? – kérdezem. - Senki sem tudja. Még a Mungósok sem. – von vállat. - Sacc? - Szerinted saccolgatom mi a baja a húgomnak? – bámul rám, mint egy elmebetegre. – De tény, hogy ma sokkal jobban volt, és ez szerintem javarészt NEKED köszönhető! - Vigyázz, a végén még előbújik a szerényebbik énem! - Neked olyan is van?! – csodálkozik Bárányka. - Rejtve… - vonok vállat. - Ja, elég mélyen – bólint Ágas. - Kétnapos programnak szántad hogy engem piszkáltok?! – jajdulok. - Nem – rázza a fejét. – Igazából azon gondolkodtam, hogy… - Ne mondd ki, mert körbeugrálja a házat! – figyelmezteti Ella. - Bármilyen hihetetlen is, de Evans éppen annyira a szerelmesének tatja a dolgot, mint te! - Mehetünk! – pattanok fel, és a többiek röhögésben törnek ki. - Semmi nem szívja le az energiaszinted? – csóválja fejét Holdsáp. - Felesleges a kérdés, ha már úgyis ötödik éve ismertek – öltöm rá a nyelvem. – Megyünk már? Repülni akaroook! – kiáltom jó hosszan elnyújtva a szót. - Pedig ki se mondtam – csóválja a fejét James, de azért ő is felpattan. Nem kisebb lendülettel.
Versenyt futunk a szobájáig, és szinte egyszerre esünk be az ajtónk. Szó szerint… - Megvagy? – mire egy bólintás a válasz. - Csak mássz le rólam! – nyögöm. – Nehéz vagy… - Bocs – vigyorog, közben legördül rólam. – MI AZ HOGY NEHÉZ VAGYOK?! – kiált fel hirtelen. Én pedig visszaülök a földre ijedtemben. - DAGIII! – röhögök fel, és ebben a pillanatban lépnek be Elláék is. - Ki a dagi? – kapja fel a fejét Holdsáp, de látva Ágas arcát, ő is elkezd nevetni. Gyorsan lepörgetem fejben a beszélgetést Ellának, és ő is csatlakozik. Ágas durcás képpel elsétál a szoba sarkába állított seprűkig, majd vissza. Addigra sikerül feltápászkodni is. Erősen hozzám vágja a seprűmet. Közel hajolok a füléhez, és belesutyorgom: - Nyugi, a húgom is egy hústoronyba zúgott bele… - Aki leginkább hájtorony – javít ki Bárányka. - Ez célzás volt? – vigyorodik el James. - Persze, hogy a dagikat is lehet szeretni – mosolygok rá. – Amúgy én szeretlek… mint az egyik legjobb barátomat. – mire szeme furán megvillan, majd elindul. Nem a szeme, hanem az egész srác.
Gőzöm sincs hová megyünk. Igaz, Potterék valahol a Világ Végén laknak, és nem hogy egy varázsló, de még egy mugli sem szívja a kellemes, kissé nehéz tengeri levegőt. Nem szennyezi kipufogógáz, sehol egy építkezés, játszótér… állítom, hogy ez itt a béke szigete! Illetve félszigete, de mindegy. Ágas megáll, mire a hátának ütközöm, és bosszankodva seggre zuttyanok. - Máskor tedd ki az irányjelzőt… - motyogom. - A micsodát? – csendül a fejem felett James hangja. - Mindegy. Hosszú – morgom válaszként. Ágas talpra ránt, és eltakarja a szemem. A kilátás gyönyörű: vak sötét. - Öhm – morgom félhangosan. – Meseszép a tenyered! Csak egy a gondom: SEMMIT SE LÁTOK! – kiáltom. - Ne zavarj! Azon fáradozom, hogy meglepjelek! - A korom sötét után a vakító napsütés elég meglepő lesz, elhiheted! – bizonygatom, de nem enged. Hirtelen aztán megáll, és visszaadja szemem világát. Mint mondtam, a vakító napsütés… kiégett a szemem fél pillanat alatt… Sikerül összeszedni magam és körbenézni. Két csodálkozás között az állam eltűnt valahol a térdig érő fűben. Felesleges is lenne utána vetni magam… Ámulatom tárgya a – ha nem is életnagyságú -, de hatalmas, igazi kviddicspálya. - Hű! – nyögöm ki végül. – Meglepetés…
|