Mikor felébredtem James nézett. Mosolyogva, mintha az elmúlt hét nem is lett volna, mintha sose haragudott volna rám.
- Jó reggelt!
- Jó reggelt! Édes a kibékülés ugye?
- Az.. ki tanácsolta ezt a taktikát?
- Melie... nagyon ért hozzátok. Írhatna egy könyvet is. Most a haverodra Blackre vetette ki a hálóját.
- Tessék? - nézett fel James a nyakam harapdálásából
- Semmi, mindegy... honnan jön ez a hang?
- Milyen hang?
- Valahonnan onnan jön. - mutattam a szétdobált ruháink egy kupacára.
Már fel is keltem, hogy felkutassam a hang forrását. Közelebb érve hallottam, hogy Jamest szólongatja a hang a nadrágjából.
- Ó, ez az ikertükör lesz!
James felpattant, de én akkor már kezembe vettem a tükröt, amiben Black arcát láttam.
Vigyorgott. Naná.
- Ó, Evans, értem miért nem jöttök edzésre.
Itt James kikapta a kezemből
- Mi van Tapi?
- Edzés kedves kapitány, bár látom, jobb dolgotok van. Ágas, ez a csaj nem semmi, már értem, hogy miért hajtottál rá ilyen sokáig!
- Kuss te állat!
- Egy szarvas mondja rám, hogy állat.... érdekes. Na, öltözés fiatalok, és irány a pálya!
- Bemelegítésnek fussatok 10 kört! Na, mi lesz?
Sirius kimászott a képből.
- Hmm szükségünk lenne a teljes kvidics felszerelésünkre és a seprűnkre!
- James, nézd!
Az egyik sarokban mindez megjelent.
- Tetszik. Na, öltözzünk.
Mikor felöltöztünk lementünk a pályára. Ott volt a csapat és nagyon vigyorgott amikor meglátott minket.
Sirius nem látta, hogy megérkeztünk, mert épp a lelátón ülő Meliet szórakoztatta hol virágesővel, hol tüzijátékkal. Melie úgy csinált, mint aki nem figyel. Egy könyvet olvasott, de azért láttam, hogy titokban el-el rak pár virágot és szív alakú konfettit. Mikor Sirius meglátta, hogy megérkeztünk egy összetett varázslattal virág és konfetti szívekből kiírta, hogy SZERETLEK és elrepült felénk. Még láttam, hogy Melie elégedetten hátradől és nézegeti a nem eltűnő feliratot. Visszafordultam a csapathoz.
- Most, hogy az őrzőnk is csatlakozott...
- Már bocs, de úgy kellett kiszedni titeket az ágyból Ágaskám! De elnézést kiskorúak is jelen vannak.
Mary és Sophie vágott egy grimaszt.
- Szóval, most hogy megjöttél elmondom, hogy olvastam, hogy az őrzőnek kell a legjobb kondiban lennie, úgyhogy indulhatsz is futkorászni!
- De...
- Indulás!
- Jólvanna, megyek már!
Black elindult. De nagyon morogva.
James a terelőkhöz fordult.
- Nyugi, csak ütögessetek egymásnak, amíg a mi drága Tappmancsunk futkos. Ti pedig hölgyeim, mivel teljesen megvagyok elégedve veletek... passzolgassatok a levegőben. Na hajrá!
Lehet, hogy csak a véletlen, de pont akkor amikor Black elszaladt James mellett akkor zuhant fejjel a sárba. James sarat köpve visszaült a seprűjére, majd lepucolta magát.
- Ezért még megfizetsz!
Utána repült, majd mikor beérte ráugrott.
A két srácból nem maradt más, mint egy puffogó gombóc. Melie átbújt a felirat alatt, és odaszaladt.
Levicorpus. Igen, Melie is felemelte Siriust.
- Elég már, hagyjátok abba!
Sirius nem kapálózott, csak sután lebegett fejjel lefelé.
- Ó, prefi kisasszony milyen ideges, hogy kivertem őket az ágyból. Sajnálom, de az edzés az edzés, és nem az ágytorna az egyedüli testmozgás.
- Egy hétig pucolod a páncélokat!
- Most nagyon megfenyítettél. Jé, Melie drágaságom, hát jelentek neked valamit?
Melie közönyös arcot vágott
- Nem, csak segítettem Lilynek, semmi egyébre nem kell gondolni Black!
Erre felhúzta a pálcáját és Black, vagyis Sirius keményen koppant a földön. Én is letettem James óvatosan.
Sirius rámosolygott Meliere, de azonnal össze is görnyedt, mert egy gurkó teljes erőből gyomorszájon kapta. Rémülten néztük, ahogy a gyomrára szorítja a kezét. Körülnéztünk a két hajtó felé. Frank pedig Remust nézte elképedve. Ő pedig elhúzott a kastély irányába.
Melie elvörösödött.
- Beszélek vele!
Én, a csapat többi tagjával felmentem a kastélyba. James és Frank két oldalról támogatták a vért öklendező Siriust.
A javasasszony megrémült amikor meglátta.
- Már megint mi történt??
- Kvididics baleset doktornő. Hasba kapott egy gurkót. Nagyon erősen.
- Holdsáp - hörgött Sirius
- Mi az a holdsáp?
- Az egyik terelőnk.
A doktornő pár pálcamozdulattal és egy bájitallal rendbe hozta. Így együtt visszamentünk a klubba.
- Hol van Melie?
- Remussal beszél.
- Én igazán nem tehetek róla, hogy szakítottak, nem tehetek róla, hogy Melie nem bírta elviselni a kis titkát. Nem az én hibám, hogy Holdsáp vérfarkas, és az se az én hibám, hogy beleszerettem Meliebe.
James fél karral átkarolt, a másikkal meg vállon veregette a barátját.
- Az első lány akibe szerelmes vagy nem viszonozza az érzéseid. Micsoda pech!
- Igen, de talán épp ez vonz benne. Olyan titokzatos, olyan gyönyörű.
Na, itt volt az ideje, hogy leteszteljem Melie tervét.
- Sirius, ha Melie mégis igent mondana, őt is kidobnád két nap után?
Sirius úgy nézett rám, mint egy elmebetegre
- Dehogy!! Ha egyszer végre megkaphatnám soha, de soha nem dobnám el ezt a kincset!!
Najó, Melie tényleg zseniális, minden téren.
- Jól van Sirius elengedem a büntető munkádat. Helyette fűzzed kicsit a barátnőmet. Nem tudom, hogy mit érez irántad, hogy érez egyáltalán valamit, de szerintem egy csokor vörös rózsának örülni fog. Meg mondjuk egy invitálásnak Romortsba. Még az is lehet, hogy igent mondd neked. 
- Kösz a tippet Lily.
James félrehúzott egy csendesebb sarokba. Ott töltöttük a délelőtt maradék részét.
Időközben visszajött Melie. Figyelmes szemlélő észrvehetette, hogy gyorsan végig néz a termen, majd mikor meglátta Siriust villámgyorsan közönyös arckifejezést öltött, ami elég szembetűnő változás volt az addig mosolygós arcán. Melie elővett a táskájából egy tankönyvet és leült olvasni. Sirius amint meglátta felpattant, a semmiből előszedett egy hatalmas csokor vörös rózsát és már ott is volt Melienél. Valahogy szólni kéne Melienek, hogy Sirius teljesen belesett már, hogy nyugodtan igent mondhat neki.
- Mindjárt jövök!
Odamentem a barátnőmhöz.
- Melie, gyere beszéljünk!
- Jövök, Sirius...majd meggondolom, nem tudom még!
Felmentünk a halóterembe. Melie a virágot egy vázába rakta és elhelyezte az éjjeli szekrényen. Nem is láttam még az éjjeliszekrényét..és azt is tudom, hogy miért.
Egy oltár is megirigyelhetné. Középen Sirius képe, körülötte a szétszórt konfettik, virágok.
Melie megcsodálta a művét és vissza húzta köré a függönyt.
- Miről akartál beszélni?
- Nyertél. Sirius már oda van érted. Nem tud másról beszélni, minthogy meg akar téged szerezni. Oda van érted!
- Biztos?
- Tuti. Fogadd el a meghívását. Legyetek boldogok együtt.
- Már az esküvőnket is megtervezted?
- De én legyek ám a tanú!
- Úgy lesz!
- Gyere, menjünk le.
Lementünk, de megbántuk. Lent repkedtek az átkok. Közelebb érve láttuk, hogy egy ember lövi azokat. Remus. Siriusra. Aki meg nem mer visszalőni, így csak igyekszik védeni.
James segített a barátján és egy levicorpussal Remus már fejjel lefelé is lógott.
- Holdsáp! Megőrültél? Állj le!
- Ágas engedj el! Megölöm! Szétverem azt a tökéletes képét!
Melie odasietett hozzá.
- Remus..azt hittem megbeszéltük...nem kellett volna járnunk, én sosem szerettelek!
- Melie...ez a féreg...elcsábított téged!
- Ugyan,dehogy! Mivel szakítottunk miért ne tehetné?
Sirius felkapta a fejét.
- Ez most igent jelent?
- Igen. Remus sajnálom!
- Értem. Ágas leengedhetsz, nem fogom bántani. De ha holdtöltekor a közelembe jön, esküszöm megharapom, széttépem és nem fogom bánni!
Te jó ég, mi lett Remusból...A srác elment a hálótermek irányába.
Sirius összetörten nézett maga elé.
- Vége a tekergőknek?
A hangja tele volt keserűséggel.