A napok békében telnek, már amennyire a mi életünk békés lehet. Remus továbbra is kerüli a Siriussal való találkozást és mióta megtudta, hogy én húztam ki Meliéket a bajból velem is kissé erőltetten kedves. Jamessel és Peterrel továbbra is jóban van, de nem tudja elfogadni, hogy Jamesnek Sirius a legjobb barátja így inkább egyedül van leggyakrabban.

Egy hétfő reggel épp öltözködtünk, ki ki a dolgait rendezte, amikor láttuk, hogy Patty nincs az ágyában. Ez nem volt meglepő, mert gyakorta töltötte máshol az éjszakákat, hogy Siriust feledje. Már éppen indultunk reggelizni, majd órákra, mikor betámolygott.
- Jó reggelt Patty. Merre jártál?
A megszólított csak álmosan nézett és furán motyogott.
- Di..Di..
- Di?
- Diggory.
Ennyit volt hajlandó közölni és eltámolygott a fürdőszoba irányába. Reménykedve néztünk össze, mert Amos Diggory nem volt az az egy éjszakás fajta ember. Hátha összejön neki is valami végre. Megérdemelné.
- Megvárjuk, vagy menjünk?
- Menjünk, úgyis elkésik nekünk nem kell.
- A prefektus kisasszony a főnök
- Csak nem szeretek késni baj?
- Ne húzd fel magad Lil, viccelünk!- vigyorgott mindkét barátnőm.
Reggeli után épp beértünk első órára. A srácok természetesen még sehol. Vagyis James és Sirius még sehol. Peter és Remus az első sorban ültek. Melie és Alice a hátra ülés mellett voltak, Melie azért, hogy minnél meszebb legyen Remustól, Alice meg azért, hogy Frank közelében (értsd: ölében) lehessen. Miután ő odaült, mi kiválasztottuk a legtávolabbi padot.
Öt perce ment az óra, McGalagony professzor épp belekezdett a magyarázásba, amikor nyílt az ajtó és belépett a két srác.
A professzor fel sem nézett.
- Potter, Black, fejenként tíz pont a Griffendéltől, és ma este büntetőmunka.
Üljenek le! Nem, dehogy egymás mellé, még csak az hiányzik.
Melie ekkor észrevétlenül átslisszolt egy üres padba. James így leült mellém, Sirius meg mellé.
- Most, hogy mindenki megtalálta a helyét bele is kezdhetnénk az órába. Mai témánk az animágia.
Felkaptam a fejem és feszülten figyeltem. Nagyon érdekelt az animágia, elszántan meg akarom tanulni. James szokása szerint nem figyelt, igaz most értem miért, hiszen ezt már tudja. De attól még nem kéne levelekkel bombáznia. Én ugyanis ellentétben vele, nem vagyok még animágus, és én ellentétben vele szeretnék figyelni.
Házi feladatként egy házidolgozatot kell írnunk az átváltozás stádiumairól. Ezt hallva James gúnyosan elvigyorodott és Siriusra nézett aki egy gyorsat kacsintott rá.
Szóval a stádiumok. Rendben.
Mikor kifelé mentünk James a fülembe súgott
- Ne korepetálljalak animágiából? Hidd el profival állsz szemben.
Lehet, hogy nem jól feleltem. De viccnek szántam!
- Ne beszéljek McGalagonnyal? Hidd el prefivel állsz szemben!
James arcára ráfagyott a vigyor.
- Ezzel ne viccelj. Ez még viccnek is rossz.
- Jó... James, csak egy vicc volt. Sose nyomnálak titeket fel.
- Najó, én megyek Lil! Légy jó!
- Te is.
- Tapi!!! Indulunk!
Ezzel kirángatta Siriust Melie szájából és elrohantak.
- Ebbe meg mi ütött?
- Nem tudom... mondtam neki egy rossz viccet...
Elmeséltem Melienek a beszélgetésünket.
- De hát ő sem gondolhatta komolyan!
- Remélem
Épp bájitalra tartottunk, amikor az irtó trió, nevezett Malfoy, Black és Black elénk pattant.
A napok békében telnek, már amennyire a mi életünk békés lehet. Remus továbbra is kerüli a Siriussal való találkozást és mióta megtudta, hogy én húztam ki Meliéket a bajból velem is kissé erőltetten kedves. Jamessel és Peterrel továbbra is jóban van, de nem tudja elfogadni, hogy Jamesnek Sirius a legjobb barátja így inkább egyedül van leggyakrabban.

Egy hétfő reggel épp öltözködtünk, ki ki a dolgait rendezte, amikor láttuk, hogy Patty nincs az ágyában. Ez nem volt meglepő, mert gyakorta töltötte máshol az éjszakákat, hogy Siriust feledje. Már éppen indultunk reggelizni, majd órákra, mikor betámolygott.
- Jó reggelt Patty. Merre jártál?
A megszólított csak álmosan nézett és furán motyogott.
- Di..Di..
- Di?
- Diggory.
Ennyit volt hajlandó közölni és eltámolygott a fürdőszoba irányába. Reménykedve néztünk össze, mert Amos Diggory nem volt az az egy éjszakás fajta ember. Hátha összejön neki is valami végre. Megérdemelné.
- Megvárjuk, vagy menjünk?
- Menjünk, úgyis elkésik nekünk nem kell.
- A prefektus kisasszony a főnök
- Csak nem szeretek késni baj?
- Ne húzd fel magad Lil, viccelünk!- vigyorgott mindkét barátnőm.
Reggeli után épp beértünk első órára. A srácok természetesen még sehol. Vagyis James és Sirius még sehol. Peter és Remus az első sorban ültek. Melie és Alice a hátra ülés mellett voltak, Melie azért, hogy minnél meszebb legyen Remustól, Alice meg azért, hogy Frank közelében (értsd: ölében) lehessen. Miután ő odaült, mi kiválasztottuk a legtávolabbi padot.
Öt perce ment az óra, McGalagony professzor épp belekezdett a magyarázásba, amikor nyílt az ajtó és belépett a két srác.
A professzor fel sem nézett.
- Potter, Black, fejenként tíz pont a Griffendéltől, és ma este büntetőmunka.
Üljenek le! Nem, dehogy egymás mellé, még csak az hiányzik.
Melie ekkor észrevétlenül átslisszolt egy üres padba. James így leült mellém, Sirius meg mellé.
- Most, hogy mindenki megtalálta a helyét bele is kezdhetnénk az órába. Mai témánk az animágia.
Felkaptam a fejem és feszülten figyeltem. Nagyon érdekelt az animágia, elszántan meg akarom tanulni. James szokása szerint nem figyelt, igaz most értem miért, hiszen ezt már tudja. De attól még nem kéne levelekkel bombáznia. Én ugyanis ellentétben vele, nem vagyok még animágus, és én ellentétben vele szeretnék figyelni.
Házi feladatként egy házidolgozatot kell írnunk az átváltozás stádiumairól. Ezt hallva James gúnyosan elvigyorodott és Siriusra nézett aki egy gyorsat kacsintott rá.
Szóval a stádiumok. Rendben.
Mikor kifelé mentünk James a fülembe súgott
- Ne korepetálljalak animágiából? Hidd el profival állsz szemben.
Lehet, hogy nem jól feleltem. De viccnek szántam!
- Ne beszéljek McGalagonnyal? Hidd el prefivel állsz szemben!
James arcára ráfagyott a vigyor.
- Ezzel ne viccelj. Ez még viccnek is rossz.
- Jó... James, csak egy vicc volt. Sose nyomnálak titeket fel.
- Najó, én megyek Lil! Légy jó!
- Te is.
- Tapi!!! Indulunk!
Ezzel kirángatta Siriust Melie szájából és elrohantak.
- Ebbe meg mi ütött?
- Nem tudom... mondtam neki egy rossz viccet...
Elmeséltem Melienek a beszélgetésünket.
- De hát ő sem gondolhatta komolyan!
- Remélem
Épp bájitalra tartottunk, amikor az irtó trió, nevezett Malfoy, Black és Black elénk pattant.
- Itt a kis sárvérű!
Melie átdobta a vállán a hosszú haját.
- Kopjatok le!
- Ó, véded a kis barátnődet, te nyomorult kis félvér? Kopj le te, ahogy a mugli apád, mikor anyád elmondta, hogy boszorkány.
- Ezt honnan tudod?
- Csiripelték a madarak
Megszorítottam a pálcám.
- Párbajozni akartok?
- Te ne beszélj így velünk sárvérű söpredék! Jómodorra tanítsalak?
- Támadj, ha mersz!
- Undorítóak vagytok, csak bandában mertek támadni! Gyáva férgek!
Az események itt felpörögtek, Meliet elkábították, én meg harcképtelenné tettem Malfoyt és Narcissát.
Majd a tébolyultan nevető Bellatrix nyakának nyomtam a pálcámat.
- Adj okot! Egy okot, és megteszem!
- Ó, dühös a sárvérű prefike! Talán már te is tudod, hogy a pasid megcsal?
- Azt gondolod, hogy ezt elhiszem?
- AKkor ez mi?
Egy képet mutatott, amin James egy csajt ölelget.
- Ez bőven lehet régebbi.
- Bőven... de nem lehetsz biztos benne!
- De, biztos vagyok! És most húzzatok innen!
Felébresztettem Meliet és elmentünk az óránkra.
                           *
Egész délelőtt nem láttuk a fiúkat.
Ebéd előtt épp a toronyba igyekeztünk. Befordultunk egy sarkon, de bár ne tettük volna! Ugyanis a sarkon túl Jameset láttam, ahogy a falnak döntve ölelget egy szőke csajt. A szőke csajt a képről. Igaza volt annak a tébolyultnak!
Mikor a sokkból magamhoz tértem azonnal megfordultam és egy másik úton felrohantam a toronyba. Azonnal a hálóba rohantam. Üvöltve rúgtam be az ajtót, nem érdekelt, hogy kitört a helyéből. Megfogtam a képet amit James csinált rólunk és tiszta erőből földhöz vágtam. Ripityára tört a földön. Levetettem magam az ágyra és felzokogtam.
- Nem hiszem el!! Miért?? Miért hittem el, hogy megváltozik valaha is? Potter sose változik! Aljas! Undorodom tőle! Sose akarok többé hallani róla!
Nyílt a háló ajtaja és Melie jött be
- Lily...kincsem... jól vagy?
- Jól. Egy ember nem lesz jól! Kinyírom! Hazudott nekem! Azt mondta mindennél jobban szeret! Erre ott a folyosón mindenki előtt megcsal!
Melie reparóval összeforrasztotta a képet.
- Mit csináltál a kezeddel?
Most vettem csak észre, hogy elvágtam a tenyeremet.
- Mint látod, elvágtam!
- Add ide!
Melie összeforrasztotta a sebet.
- Kösz. Megyek elvágom annak az aljas Casanovának a torkát!
- Lily, ne!
De már késő volt, lerohantam a klubba.
Ott ült. Mintha mi se történt volna. Hogy nem sül ki a szeme!
- James Potter! Most kinyírlak, te szemét!!!
James tágra nyílt szemmel nézett rám.
- Lily...mi történt?
- Hogy mi történt??? Befordulok a sarkon és éppen egy csajt ölelgetsz, és megkérded, hogy mi történt???
James egy perc alatt falfehér lett.
- Én… én nem! Nem csaltalak meg!
- A tetteid hangosabbak az üres, lapos szavaidnál. Kaptál egy esélyt, eljátszottad! Nincs semmi közünk többé egymáshoz! Dögölj meg!
Ezzel felrohantam a hálóba és ott bőgtem tovább. Melie nem tudott jobbat, csak simogatott és csitítgatott.
- Ne sírj, nem érdemli meg! De tényleg, találsz ezer jobbat a helyett a szoknyapecér helyett.
- Igazad van- hüppögtem
Melie elment délután órákra, de én nem bírtam. Így életemben először lógtam. Csak feküdtem az ágyon és bámultam a mennyezetet. Egyetlen vendégem egy bagoly volt, aki James levelét hozta. Hogy beszéljük meg. Jó vicc! Mit kell ezen megbeszélni? Megcsalt.
De a harmadik levél után elegem lett. Fogtam a pálcám, és a fejemhez nyomtam, majd kiszedtem egy ezüstös emlékszálat. Elővettem a még nyáron az abszol úton vásárolt merengőmet, és az ezüst szálat egy üvegbe rakva lementem a klubba.
James nagyon megörült amikor meglátott.
- Lily, jajj de jó!
- Ne örülj Potter. Csak azt akarom, hogy lásd.
Ezzel fogtam az emléket beleöntöttem a merengőbe.
- Vagy talán félsz?
- Nem… menjünk!
Mindketten bele merítkeztünk az emléktálba. Azon a folyosón értünk földet.
- Nézd, ott megyek én! Gyanútlanul sétálgatok. Gyere, kövess!
Befordultunk a sarkon.
- Látod már? Látod? Most már emlékszel?
James eltátott szájjal nézte önmagát ahogy a csajjal smárol.
- Ez… nem én… vagyok!
- Akkor ki más lenne? Rossz duma nagyon! Ikertestvér? Klón? Mégis ki lenne Potter?
- Én… tényleg nem… tudom… Menjünk! Nem tudom kimagyarázni, nem én voltam annyi szent!
- Persze. Meg sem kérdezem miért csináltad. Nem érdekelsz többé!
A könnytől csillogó szemem és a gombóc a torkomban persze mást mutat.
- Menjünk!
Kihúztam magunkat a merengőből. Nem bírtam ránézni. Nem bírtam elviselni, hogy nem tudtam elkerülni azt, ami ellen egy évig küzdöttem. Hát megkapta. Megkapott. Eldobott.
Nem lettem más, csak egy Potter liba. Visszamentem a hálóba. Visszazuhantam az ágyra. Tovább bámulva a mennyezetet. Meggyötört a rohadék. Sikerült neki. Felvettem a képet amit nemrég Melie összeforrasztott. Kivettem a keretéből. Nem volt elég csak simán eltépni. Diffindóval ezer darabra szakítottam. Ahogy a szívemet az a mocsadék. Megérdemlem, minek bíztam benne? Visszazuhantam az ágyra, teljes letargiában.
Nem tudom, hogy mennyi idő telt el, de Melie hangja áthatolt a ködön.
- Lily, gyere, könyörgöm! Sirius hív! James… fent van a csillagvizsgáló toronyban! Le akar ugrani!
- Tegye- mondtam miközben nem vettem el a tekintetem a plafonról.
- Lily, értem, tudom, hogy megbántott, de a halálát nem kívánhatod! A kedvemért! Könyörgöm!
- Ha muszáj…
Felkeltem és felvonszoltam magam a csillagvizsgáló toronyba, ami a legmagasabb torony volt az egész kastélyban.
Potter tényleg ott térdelt az ablakban, ugrásra készen. Körülötte hatalmas a tömeg. Sirius… jól látom, sír? Igen, sír.
- Ágas, könyörgöm, ne tedd, kérlek, könyörgöm gyere le! Egy lány sem ér ennyit!
- Lily ér. Nélküle az élet nem ér semmit.
Ekkor vettek észre és a tömeg szétnyílt, hogy odaférjek az ablakhoz.
- Potter!
James megfordult és rám nézett. Nagyon komolyan.
- Szia Lily.
- Mit csinálsz te eszetlen?
- Ugrom.
- Ha ehhez van kedved. Ki vagyok én, hogy megakadályozzam?
Itt elszakadt Siriusnál a cérna. Egy ugrásnál nálam termett.
- Lily! Miattad akar öngyilkos lenni!
- Én kértem, hogy csókolja meg azt a csajt?
- Nem csókolt meg semmilyen csajt!
- Láttam.
- Nem veszed észre, hogy meghal érted? Annyira szeret?
- Színjáték!
- Nem, nem az! Fogd már fel végre! A legjobb barátom most akarja a mélybe vetni magát! Én esküszöm utána ugrom!
Melie itt hisztérikusan felzokogott.
- Lily, könyörgöm! Csinálj valamit!
- Na jó. De csak is miattad Melie.
Non verbálisan elröptettem Jamest az ablakból. Sirius ráugrott és lefogta.
- Megőrültél?
- Igen, engedj el!
- Dehogy engedlek!
Sirius szorosan lefogva a kapálózó Jamest elment a klubhelyiségbe.
Én meg magamra maradva rogytam a földre a toronyban.
Nem hiszem el, hogy erre képes volt! Istenem! James, szeretlek! Nem érdekel már az sem, hogy mit láttam, egyszerűen szeretem!
Rohantam a klubba. Mikor bemásztam a portrélyukon Sirius rémült arcát láttam meg először.
- Lily! Eltűnt! Elrohant! Kivágta magát a szorításomból, és elrohant! Nem tudom hol lehet!
Ekkor velőtrázó ordítás hallatszott le a fiú toronyból.