- Mi történt?  - kérdezte James.

   - Meghalt Nicolas  - felelte komolyan Remus.

   - Meghalt?  - döbbent meg James. Teljesen lesápadt. -  De hát tegnap este még jól volt. Mi történt?

    - Ki engedték, saját felelősségre, hazafele menet pedig megtámadta egy csapat halálfaló. Egyedül pedig semmi esélye nem volt ellenük.

    - Uramisten  - motyogta Lily.

    - Mocskok! Ezért még számolunk velük! -  ígérte meg dühösen James.

    - Azt már nem! Semmi veszélyes kalandba nem keveredsz, James! Megértetted? 

    - Dehogyis – ölelte át James feleségét. – Nem mozdulok a közeletekből!

    - Közeletekből? – ráncolta a szemöldökét Sirius és Remus.

    - Ma meg vagytok hívva vacsorára! – jelentette be Lily. Így kikerülte a választ.

    - Terhes vagy?  - kérdezte Sirius.

    - Sirius! – szólt rá James.

    - De komolyan! Lily, terhes vagy? – kérdezte olyan hanggal, hogy majdnem mindenki feléjük fordult.

James kicsit haragudott barátjára, Lily viszont boldog volt, hogy mindenkivel megoszthatja az örömét. James ránézett nejére, aki mosolygott.

     - Igen! Terhes vagyok!

Hatalmas hangzavar támadt, és mindenki gratulálni akart a Potteréknek. Barátaik szintén mosolyogtak, ők gratuláltak nekik utoljára, mondván, így tovább tudnak kérdezősködni.

     - Megfoghatom?  - kérdezte Sirius.

     - Sirius! Hagyd már őket! – szólt rá Remus.

     - Most miért? Sose láttam még terhes nőt!

     - Persze, hogy megfoghatod  - mosolygott Lily.

Lilyt láthatóan nagyon élvezte a helyzetet, mindenki tudja, kisbabájuk fog szülni, attól a férfitől, akit a világon legjobban szeretett. Megfogta Sirus kezét, ráhelyezte a méhére. Elmosolyodott.

       - Jól van, elég! Még a végén összenyomod!

       - Jamesnek igaza van! Most én jövök  - mondta Remus.

James hüledezett, Remus mosolygott. Végül kiderült, nem fogja meg Lily hasát, csak James reakciójára volt kíváncsi. Peter nem szólt semmit, velük örült, de kicsit feszélyezve érezte magát.

James és Lily megvárták, amíg Dumbledore visszajön. Igaz, kicsit várniuk kellett, addig pedig beszélgettek néhány ott dolgozóval, akik adtak nekik néhány baráti jó tanácsot. Lily ezt zokon vette, de nem tette szóvá.

Dumblodore visszajött, McGalagony professzor társaságával együtt.

       - Jó napot!  -  köszöntek.

       - Á, Lily, James! Jó magukat újra együtt látni! Mi szél hozta Önöket erre? Csak nincs valami baj? – kérdezte barátságosan Dumbledore.

       - Nincs, nincs semmi baj  - mosolygott Lily. – Mondani szeretnénk valamit.

       - Azt, hogy Lily állapotos. És úgy gondolom, az lesz a legjobb, ha kilép a Főnix Rendjéből. Nem szeretném, ha valami bajuk esne.

        - Ez teljesen érthető, James. – helyeselt McGalagony. – Ez csodálatos! Egy új gyermek születése mindig annyira csodálatos! Gratulálok!

         - Köszönjük!  - mosolyogtak.

         - Gondolkodtak már azon, mi legyen a kicsi neve?

         - Nem. És én még nem is akarok ezen gondolkodni. Nálunk úgy tartják, ha egy asszony még nincs három hónapos terhes, addig nem szabad neki venni semmit, nevet adni sem, és semmi ilyesmit. Amolyan mugli babona! – magyarázta Lily.

 McGalagony bólintott.

James nézegette Lily hasát, aki feküdt az ágyon. Meg is simogatta, ránézett nejére, akinek a szemében csupa boldogságot látott. James megcsókolta Lilyt.

     - Ma vagyunk öt hónapos terhesek. Igaz? – kérdezte.

     - Igaz! Olyan csodálatos érzés!

     - Leszámítva a hátfájást.  – Lily erre a megjegyzésre szórósan nézett Jamesre. – Te szoktál panaszkodni! – mentegetőzött.

      - Az nem számít. Én adok életet az neki, bennem növekszik, fejlődik. Bennem fejlődik egy csoda és ez csodálatos! Ő csak a miénk, James, érted? A mi közös kis kisbabánk.

Lily mindezt csillogó szemekkel mondta. Teljesen őszinték voltak a szavai. James rátette a kezét a nő hasára, együtt nézték azt.

       - Milyen nevet adjunk neki?  - kérdezte James.

       - Nekem tetszene a James Potter.

       - Mmm  - James megrázta a fejét. – Miért pont az? Ugyanolyan, mint az apjának? Inkább ne!

       - Miért? Nekem tetszik! Biztos olyan jóképű lesz, mint az apja…

       - Abban biztos lehetsz! – szúrta közbe vigyorogva.

       - Viszont, remélem, nem képzel majd ilyen sokat magáról. Nekem tetszene a James. Az első fiúnkat az apja után kellene elnevezni.

        - De ha az első neve megegyezik az apja nevével…. Nem is tudom. Legyen más az első név.

        - Akkor a második lehet a James?  - kérdezte reménykedve Lily.

        - Nem bánom! – adta meg magát a férfi.

        - De jó!

        - Viszont az első nevet én találom ki. Rendben?

        - Ahogy akarod.

        - Akkor lássuk csak… - Nem igazán jutott eszébe eredeti, különleges név. Az első gyermekének legyen különleges a neve. – Mit szólnál, ha Justin lenne?

        - Nem igazán tetszik.

        - Végül is nekem sem. – vallotta be. – Van még ötletem, ám! A Kevin? Nem, mégsem! Nem tetszik. A Harry? Lehetne Harry James Potter. Tetszik?

        - Harry James Potter. Szép név a Harry és jól hangzik együtt. Harry James Potter…

        - Akkor ezt megbeszéltük. De ha lány lesz?

        - Nem lesz lány. Fiú lesz! Érzem!  - jelentette ki határozottan Lily.

        - Meglepetések vannak, Kedves Feleségem.

        - Fiú lesz!

        - Mindenesetre legyen lánynév is.  – Lily kelletlenül bólintott. – Amelia?

        - Jó. Tetszik.

Lily tudta, fiuk lesz, nem lányuk. Gyorsan rábólintott az Améliára, részéről lezárta ezt a témát. Fiú lesz, Harry James Potter néven, nem pedig Amelia Potter.

Eltelt két és fél hét. Eseménytelenül. Lily otthon volt, tette a háziasszonyok teendőit. Persze, csak mértékkel, nehogy megerőltesse magát. James továbbra is dolgozott, igen sikeresen. Elfogták azokat a halálfalókat, akik megöltét Nicolast. Ez elégedettséggel töltötte el és egy szinten, úgy érezte, most már békén nyugodhat Nicolas.  Sirius kétnaponta járt el hozzájuk, Remus négynaponta, Peter hetente.

Éjszaka volt. Kicsit hűvös éjszaka. Lily Potter nyitott szemmel nézte a plafont egy ideje. Mellette férje az igazak álmát aludta. Lily arra ébredt fel, kviddicsezni akar. Méghozzá MOST. És ha ő azt akarja, az lesz. Felült az ágyban, férje felé fordult, majd ébresztgetni kezdte.

    - James!  - suttogta. – James!

Semmi.

    - James! – suttogta valamivel hangosabban. Annyit elért, hogy James megfordult a másik oldalára. Lily egy kicsit mérges lett. Mi az, hogy nem figyel rá?! És ha szülne?! – JAMES!

    - Mi az? Mi van? Mi történt? – kérdezte gyorsan, majd kapkodva felült. Fejével gyorsan megkereste Lilyt, aki csípőre tett kézzel ült, úgy nézte mérgesen hites urát.

    - Mi történt? Csak nem… Csak nem szülünk?  - ijedezett.

    - Igen, James, szülünk. – jelentette be Lily halálosan nyugodtan.

Jamesnek elkerekedtek a szemei, gyorsabban vette a levegőt, rémültem nézett Lilyre.

     - Merlin! Jól van, Lily, csak nyugalom. Nem lesz semmi baj! – Lilyenek úgy tűnt, James magát nyugtatja. Már karba tett kézzel nézte, ahogy James pakolászik. – Most, most gyorsan bemegyünk a kórházba. Ne aggódj…

     - JAMES! Nem szülünk! Hat hónapos terhes sem vagyok! Tudod te mekkora baj, lenne, ha most szülnék?!

      - Nem szülünk?

      - NEM!

      - Jaj, de jó!  - James szemmel láthatóan megnyugodott. – De akkor miért keltettél fel?

Lily odament Jameshez, szépen nézett rá. Egészen más hangnemben beszélt férjéhez.

      - James, mi lenne, ha kimennénk kviddicsezni?

      - Kviddicsezni?!  - Lily hevesen aprókat bólogatott, még mindig szépen nézve Jamesre. – De hát te nem is szeretsz kviddicsezni! – hüledezett.

      - Dehogynem! Csak eddig nem tudtam. Naaa, menjünk ki játszani!

      - Nem megyünk! Megfázol! Bajotok eshet fenn a levegőben!

      - Nem esik! Kérlek!

      - Nem, Lily! Nem megyünk.

      - DE ÉN JÁTSZANI AKAROK! MOST AZONNAL!

      - Lily, értsd meg, bajotok eshet! Különben is máshogy mozogsz, rá se tudnál ülni a seprőre.

       - Azt akarod mondani, hogy kövér vagyok?! Hogy semmire nem vagyok jó, mióta terhes vagyok?!

        - Én nem azt…

        - Hát tudod mit? Nem érdekel! Nem vagyok kövér, nem eszem sokat, és kimegyek, veled vagy nélküled! Tehát? Jössz vagy maradsz?

James őszintén meglepődött Lilyn. Lily világéletében utálta a kviddicset, most hirtelen mégis játszani akar. Azon is meglepődött, azt mondta, nem eszik sokat. Ami lássuk be, nem igaz. Mióta állapotos lett, többet eszik, mint Sirius, ami elég nagy szó. Aztán az is meglepte, nem tartja magát kövérnek. Más nő ilyenkor annak látja magát, Lily nem. Ez azért jót jelent.

Kelletlenül ugyan, de kimentek kviddicsezni. Lily fogót játszott. James arra ügyelt, le ne essen a seprűről. Észrevette mennyire boldog lett, amiért kiment vele, amiért játszhat. Mint egy kisgyerek, olyan volt, szinte sugárzott. Nem voltak kinn, csak tíz percet, ugyanis James nem akarta, hogy megfázzon.

Lily Potter ezután ugyanolyan jól aludt, mint a férje – mielőtt felkeltette volna. James ezzel ellenben rémesen aludt. Jobban mondva nem aludt. Azon gondolkodott, milyen őrültséggel áll elő imádott felesége.