XVII.: A szünet vége

Délre járt az idő. A hó hatalmas pelyhekben hullott, a Nap halványan sütött. A szél nem fújt.

A roxforti birtokon az egyetlen mozgó lény Hagrid, a vadőr volt. A kastélyból cipelte ki az elszáradt fenyőket. Húzta maga után a hatalmas fákat, azonban a nyomokat pár perc alatt elfedte a friss hó.

A békés, álmosító havazás játszott szerepet abban, hogy a máskor mindig oly korán kelő Lily Evans csak most nyitotta ki a szemeit, mikor a Nap már a delelőn járt.

Lilynek bele tellett pár percébe, mire rájött, tulajdonképpen mit is keres itt. Mit keres mögötte James, és minek tudható be, hogy egyiküket sem fedi semmilyen ruhadarab.

Mikor minden az eszébe jutott, elmosolyodott. Szelíden ébresztgetni kezdte szerelmét.

- James… - megcirógatta az arcát. Semmi reakció. – James… - már egy kicsit kitakarta. – James… - egy puszit adott az arcára… - James… - megcsókolta. A fiú erre már reagált, vagyis visszacsókolt.

- Jó reggelt, kicsim! – köszönt, miután szétváltak.

- Neked is. Én most megyek fürödni – jelentette ki a lány.

- De Lily… Maradj még!

- A-a.

- De igen! – makacskodott a fiú.

- James drágám, dél van. Megyek fürödni – azzal Lily kimászott az ágyból, egy lepedőre gondolt, ami meg is jelent, maga köré csavarta, aztán bevonult a fürdőszobába. Fél óráig tollászkodott, aztán frissen, felöltözve előjött.

James azonban közben ismét elaludt. Lily elmosolyodott, mikor szerelmét meglátta, olyan aranyosan, kisfiúsan aludt ott.

Úgy gondolta nem is zavarja, hadd pihenjen.

Visszament a klubhelyiségbe.

A kandalló előtt ott ült Sam és Sirius.

- Szép jó reggelt! – mondta Sam, kissé ironikusan mondva az utolsó szót.

- Neked is, Samy – válaszolt barátnője a gúnyolódás figyelembe vétele nélkül.

- Ágast hol hagytad? – kérdezte Sirius.

- Alszik.

- Annyira kifárasztottad az éjjel? – érdeklődött Tapmancs leplezetlen vigyorral az arcán.

Lily csak egy lesújtó pillantással válaszolt.

- Hógolyózunk? – vetette fel az ötletet Sam.

- Naná! – kapott az alkalmon Sirius. Sőt, még egy csókkal meg is jutalmazta barátnőjét a javaslatért.

- Visszamegyek felébreszteni Jameset, biztos nem akarja kihagyni…

- Már ébren van James – mondta az épp belépett James, és hátulról belecsókolt Lily nyakába. – Képes voltál ott hagyni?

- Képes voltál visszaaludni?

- Szó nélkül.

- Jellemző.

- Hé!

- Na jó, szíveim – vette át az irányítást Sirius. – Még mielőtt összevesznétek, álljatok le! Most mindenki megy beöltözni, aztán megyünk le a parkba, oké?

- Tapi, mi még nem kajáltunk ma… - vetette közbe James.

- Egyéni szociális probléma – válaszolt Tapi. Barátja nem túl barátságos pillantást lövellt cserébe a mondatáért. – Jól van… Mivel én olyan jóságos vagyok, megengedem, hogy lemenjetek reggelizni. Viszont… Mi Sammel legyünk már, és kiépítjük a saját hadállásunkat. Negyed egy van… A harc egykor kezdődik! Szóval szerintem siessetek…

Lily és James azonnal „kilőtték” magukat a klubhelyiségből a Nagyterembe. Ott egy kis asztalon volt négyük számára az ebéd terítve. Szó nélkül nekiláttak. Aztán a lány megszólalt:

- Sirius mindig ilyen zsarnokoskodó?

- Zsarnokoskodó? Ezt hogy érted?

- Hogy így kiosztott minket.

- Ja! Igen. Tapi már csak ilyen. Imádja, ha ő irányít mindent. Kéne valaki, aki kicsit fékezi az egoizmusát. Mondjuk úgy, mint nekem te.

- Én fékeztem meg az egódat?

- Nem volt egyértelmű?

- Hát… Nem.

- Pedig az. Egy valakinek nem jött be az öntelt stílus, mondjuk megértem, és én pont abba az egybe voltam szerelmes. Szóval rájöttem – persze kis baráti segítséggel -; ideje megváltozni.

- És szerinted megérte?

- Itt ülsz mellettem. Meg.

- Akkor most már bevallhatom; bizonyos mértékig bejön az egoista Potter is. Bár ezt a mostanit jobban szeretem…

- Jobban? Régen is szerettél?

- Hát…

- Tényleg?

- Amióta elsőben rám öntötted a töklevet…

- De az még évnyitó lakomán volt!

Lily erre elpirulva megvonta a vállát.

- De akkor… Miért hajtottál el mindig?

- Mert nem akartam 3 napos csaj lenni.

- Nem lettél volna az. Mindig is szerettelek. A többi lány… Nem is tudom. De az biztos, hogy téged soha nem engedtelek volna el. Nem is foglak…

Lily elmosolyodott.

- Nem akartam elmenni. Egyébként nem volt rád írva, hogy nem pár napra kellek…

- Hát… Mondjuk… Tényleg. De…

- Jó ez így.

- Komolyan?

- Persze. Most pedig menjünk, mert semmi esélyünk nem lesz Samék ellen.

- Azt meg nem hagyhatjuk.

- Naná, hogy nem.

Felálltak, és visszafutottak a Griffendél-toronyba.

Mikor felértek, 5 percet adtak maguknak a felöltözésre, aztán már rohantak is a parkba.

Azonban, amíg ők ettek, Samék egy profi hadállást építettek maguknak a méteres hóból.

Egy kis mágiaféle segítséggel, nekik is hasonlót építeniük, bár korántsem olyan jót.

A harc pontosan kezdődött.

Repültek a hógolyók, közben pedig elég hevesen ordibáltak főleg a fiúk.

Végig a Sam-Sirius páros állt fölényben, de mégsem tudtak nyerni. James és Lily, miután már mindenük vizes volt, úgy döntöttek, a hősi halált választják. Markukban hógolyóval kitörtek az elég erősen megroggyant állás mögül, és csatakiáltások közepette rohanni kezdtek Samék irányába. Sam, úgy döntött most már csak módjával dobál, azonban Sirius kegyetlenkedett. Pálcával több kilónyi havat indított barátai irányába. Ez el is találta őket.

A harc színpadias véget ért, Lily is, James is látványosan előadták halálukat, Siriusék diadalittas mosollyal jöttek elő faluk mögül.

- Sirius bácsi ellen semmi esélyetek, mondtam én!

- Nem mondtad – jegyezte meg mellesleg Sam.

- De igen!

- Nem mondtad.

- Akkor gondoltam. De Ágas pajti, pattanj, ugye nem felejtetted el milyen nap van?

- Soha! – ugrott fel James.

- Ez a beszéd!

- Ma bepiálunk, bepiálunk, sá-lá-lá…

A két lány megrökönyödve nézett a fiúkra.

- Ma van az év utolsó napja!!!

- Öhm… James… Idáig hősiesen küdöttél, most meg hirtelen csak a pián jár az eszed? – meresztgette szemeit Lily.

- Tekergő-szellem… - válaszolt Sirius. – Szóval James; Roxmorts, kaja, pia, pia, pia, Sam.

- Lily.

A két barátnő szörnyülködő arckifejezéssel összenézett.

„Ezt akarjuk? – kérdezték egymástól pillantásukkal. – Igen – jelezte Sam. – Sam! Nem! – De igen, Lily! Legyél egyszer végre rosszkislány! – De Sam! – De Lily! – Nyertél. – EZT AKARJUK!”

- Mikor megyünk? – kérdezte Lily.

- Komolyan akarsz jönni? – lepődött meg James.

- 1. Ott leszel. 2. Egyszer én is kirúghatok a hámból. 3. Sam meggyőzött.

Sirius Jamesre nézett „ez az én csajom” pillantással, miközben átölelte Sam nyakát, James pont fordítva.

- Akkor ezt megbeszéltük. Induljunk hétkor! Addig szabadprogram, oszolj!

- Zsarnok – motyogta Lily.

- Hé! Nem is igaz!

- Sirius, kedvesem, igaz – tekintett mindentudó pillantással Sam.

- De…

James ránézett Lilyre.

- Menjünk, ezek nélkülünk is tudnak veszekedni – nyújtotta kezét James.

A lány bólintott, belecsapta saját tenyerét a fiúéba, és visszaindultak a kastélyba.

A klubhelyiségben a kandalló elé, a szőnyegre feküdtek le. Lily a fejét James mellkasára tette, James meg elkezdte Lilyt simogatni.

- Neked nincs deja vu érzésed, kicsim?

- Nincs. Nem foglak elküldeni a francba, mint októberben.

- Ez megnyugtató.

Innentől kezdve csendben feküdtek.

Samék egy óra múlva léptek csak be a klubhelyiségbe. Lily egyből felállt; Sammel felment készülődni, Sirius ott maradt Jamesszel beszélgetni.

A két lány alaposan kiáztatta magát, aztán befeküdtek az ágyukba, még egy kicsit pihenni.

- Sam, mi jót csináltál az este?

- Gondolom azt, amit te.

- És… milyen volt?

- Fantasztikus. Sirius olyan… Nem tudom egy szóval kifejezni…

- Akkor fejezd ki sokkal!

- Érzéki, gyengéd, mégis erőszakos, vagyis ááá… Kár, hogy ma bulizunk. Szívesebben tölteném szolidan az estét, utána meg…

- Az utána még lehet.

- Amikor alig áll a lábán? Hát kösz, nem.

- Mondjuk tényleg.

- És James? Milyen az ágyban?

- Sam! Semmi köntörfalazás?

- Minek? Nem a rizsa, a lényeg érdekel – vigyorgott a lány.

- Oké. Szóval; nem engedem ki Jameset soha az ágyamból, annyi szent. Ő csak az enyém, és pont.

- Ezt ő is tudja?

- Persze. Sőt, tök komolyan megbeszéltük, hogy az elsőszülött fiúnkat Harry James Potternek fogjuk elnevezni.

- Harry James Potter… Hm, jól hangzik.

- Ugye?

- Harry, az édesapád után?

- Igen. Ő kérte. Tegnap kaptam tőle egy levelet.

- Tényleg? Megmutatod?

- Parancsolj – nyújtotta át a levelet Lily.

Sam figyelmesen olvasta.

- Basszus, Lily, mindig tudtam, hogy bölcs az apukád, na de ennyire? Szúrnak a szemeim…

- Én elbőgtem magam.

Sam erre megölelte barátnőjét.

- Öltözzünk.

Másfél óra múlva, amikor kiléptek a lányok lépcsőjét takaró ajtó mögül, a rájuk várakozó két fiúnak szabályosan leesett az álla. Sam barna haját elegáns, mégis laza kontyba fésülte. Ehhez egy halvány rózsaszín koktélruhát viselt. Sminkjét nem festette túl erősre, mert úgy gondolta, úgyis leizzadja. Lily teljesen másként nézett ki. Haját szoros lófarokba fogta, de teljesen másként, mint amikor suliba megy. Nyoma sem volt a „jókislány-stílusnak”. Erősebb, ezüstös sminket viselt. Nyakába James ajándékát tette. Egy elegáns, mélyen kivágott fehér felsőt, egy fekete nadrágot és egy fekete tűsarkút választott a buliba. Mindkettejük kezében fogta fekete kabátját.

Amikor a fiúk eléléptek, kacér mosollyal becsukták a szájukat.

- Mehetünk? – kérdezte Lily.

- Pe-persze – bólogatott bőszen James, de még mindig nem tért magához.

Kiléptek a klubhelyiségből.

- Nem kéne Dumblinak szólni? – jutott hirtelen Sirius eszébe.

- De kéne – válaszolt Lily.

- Akkor szólj!

- Zsarnok.

- Hé!

- Az vagy. Na jó, feljöttök vagy menjek egyedül?

- Mi Siriusszal kimegyünk, James meg majd felkísér – vette át az irányító szerepét barátjától Sam. – A parkban találkozunk!

- Ok.

Már félúton jártak az igazgatói iroda felé, mikor James – nem túl határozottan – megtörte szótlanságukat.

- Öhm… Lily, mondtam már, hogy bomba vagy?

A lány elmosolyodott, és egy puszit nyomott szerelme arcára.

- Köszönöm.

- Olyan szokatlan vagy… Sokkal visszafogottabb szoktál lenni…

- Samy győzött meg, hogy rúgjak ki a hámból, de ne aggódj, nem fogok rendszeresen így kinézni…

- Mondtam én egy árva rossz szót is? Szokatlan, de hihetetlenül szexi. Azonban egy valamit ígérj meg, egész éjjel szoríthatom a kezedet.

- Jamie, ez természetes.

- Jamie?

- Nem szereted?

- Nem igazán… Anyám hív mindig így…

- Én még nem hallottam tőle.

- Persze, mert sikerült kinevelnem belőle, hogy nyilvánosan így szólítson…

- Értem.

Megérkeztek a kőszobor elé.

- Feljössz?

- Itt megvárlak.

- Sietek.

Valóban, Lily két perc alatt megfordult.

- Mehetünk – James megfogta a lány balját, és elindultak. – Akkor többet nem próbálkozom a Jamievel, megígérem.

- Nem kell. A Te szádból, még a „POTTER! BÜNTETŐMUNKA!” is jól hangzik…

Lily elvigyorodott.

- Tényleg, idén még nem is küldtelek büntimelóra… Ideje pótolni a hiányt!

- Nem tennéd…

- Biztos vagy benne?

- Hát… Azt hiszem… Igen. Talán biztos vagyok benne.

Lily elkezdett nevetni.

- Juj, ez olyan Peterös volt! Talán biztos vagyok benne… Ez tetszett!

James kiöltötte a nyelvét.

- Most a lelkembe tapostál… Hüp-hüp…

Lily megállt. A fiú is. Lil Jamesszel szembefordult, szorosan hozzábújt. Átkarolta a nyakát, és sejtelmes, búgó hangon a fülébe suttogott.

- És van valami javaslatod, mégis hogyan engesztelhetnélek ki?

- Talán… - motyogta fülig vörösödve James. – Lily, ezt direkt csináltad?

- Micsodát?  - lepődött meg a lány, aztán rájött. Érezte a lábainál, hogy mit tett. Gonoszul elvigyorodott – Vagy úgy! Teljes mértékben.

- Imádlak, de most akkor is szemét voltál…

- Ugyan már! Varázsló vagy! Van varázspálcád! – James arca megrándult. – Én nem arra gondolok, te szerencsétlen! Hanem erre! – vette elő sajátját Lil. – Egy egyszerű hő hűtő bűbáj!

- Honnan tudod?

Lily lesajnáló pillantást vetett rá.

- Kívülről talán, de belülről soha nem voltam jókislány… Szóval, én szépen felveszem a kabátomat, te addig…

- Ne fejezd be! Oké, értettem. Elvégre, mégis csak én vagyok a fiú!

Lily elfordult, aztán rendkívül nyugodtan feltette a sálját, majd belebújt a kabátjába.

- Indulhatunk?

- Igen – válaszolt James, aki már maga is felvette a saját kabátját.

Kint Samék már vacogva ölelték egymást.

- Mi a khm… - krákogott egyet Sirius – jó életet csináltatok idáig? Dumbli nem akart elengedni?

- Még jó szórakozást is kívánt.

- Akkor meg?

- Tapi, menjünk, majd elmondom – válaszolt ingerülten James.

A két fiú elindult elől.

Sam barátnőjébe karolt és kérdőn nézett rá.

- Hát… Kiakasztottam. Tudod, amiről 15 évesen beszélgettünk, lefekvés előtt. Hány lépésből áll, egy fiút, öhm… kínos helyzetbe hozni… Nem kell sok…

Sam felnevetett.

Pontosan így tett Sirius is.

- Nem? – vigyorgott Samy.

- Nem.

- Akkor majd én is tesztelem…

Az út innentől kezdve csendben telt.

A szórakozóhelyre, ahova mentek, könnyen odataláltak. A fő utca dübörgött az onnan kiszűrődő zenétől.

Gyorsan bementek, leadták kabátjukat, és egy asztalt kerestek maguknak a lányok, a fiúk addig meg innivalóért mentek.

Pár perc múlva meg is érkeztek Jamesék.

- Mézbor a hölgyeknek, Lángnyelv whisky az uraknak! – osztotta ki Sirius a poharakat. - Egészség! – mondta, azzal egy hajtásra kiitta. – Táncolunk?

- Persze – állt fel Sam. El is tűntek a tömegben.

James leült Lily mellé.

- Ne haragudj! – üvöltött a fiú fülébe a lány. – Nem akartalak megbántani!

James elmosolyodott.

- Túlélem. De legközelebb ne akkor akarj ilyet tenni, amikor valahova indulunk… Maximum a hálószobába indulhatunk… Rendben?

- Igen.

- Táncolunk?

- Naná!

Három körül szédölögtek vissza a kastélyba.

- Lily, hogy érezted magad? – kérdezte James.

- Nagyon jól! Gyakrabban mehetnénk!

- Tényleg?

- Tényleg!

- Az jó. Sőt, még el is fognak engedni. Figyelembe véve, hogy mi Tapival ilyenkor látni is alig szoktunk, nem hogy menni tudni… Szegény Remus ilyenkor visszakapja a holdtöltés áldozatokat… Tök ciki lehet egy félrészeggel, meg két holtrészeggel menni az utcán. Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy tavaly nem egyszer hánytuk körbe a sulit…

- Azok ti voltatok?

- Persze – vonta meg a vállát James. – Szóval nagyon büszkék lehettek magatokra Sammel, mert egyikünknek sincs nagyon semmi baja.

- Akkor nagyon ügyesek vagyunk.

- Pontosan – nevetett a fiú, azzal felkapta szerelmét, és megcsókolta.

- Hé, gyerekek! Mi fagyjunk ide? – háborgott Sirius. – Bírjátok ki még egy fél óráig! Tiétek a fiúháló, miénk a lány!

- Miért van az az érzésem, hogy nem fogok még aludni egy darabig, amint visszaértünk? – nézett barátjára Sam.

- Mert ahhoz túlzottan megőrjítesz! – válaszolt nemes egyszerűséggel Sirius.

Csendben értek fel a toronyba.

- Jó szórakozást, gyerekek! – köszönt el Tapmancs, és ölében Sammel felvonultak.

Lily szorosan hozzábújt Jameshez, és lágyan a fülébe suttogott.

- Olyan lököttek, nem?

- De igen… De nem baj.

- Nem… - felelt Lily, és gyöngéden beleharapott James fülébe.

James elhúzta a fejét, és megcsókolta a lányt. Elkezdtek hátrálni a fiúlépcső irányába…

Másnap csak dél körül keltek ki az ágyból.

Mind a négyen kótyagos fejjel mentek reggelizni.

Út közben találkoztak Dumbledore professzorral, aki huncut mosollyal megkérdezte tőlük, hogy érezték magukat.

- Nagyon jól, tanár úr – biztosította a professzort Sam, aztán tovább kóvályogtak a Nagyterem irányába.

Délután – lévén, hogy minden házijuk meg volt már – ismét hógolyóztak a parkban, sőt még hóembert is építettek.

Este „üvegeztek”. Titkokat árultak el egymásnak.

- Szóval… amikor 8 éves voltam – mondta James. -, anyám kitalálta, tanuljak meg táncolni. Fogadott mellém egy tanárt, összesen olyan hetet. Mindig is rossz gyerek voltam; a rekord az volt, amikor összekentem ragasztóval a tanár cipőtalpát, háromszor egymás után, meg fordítva csináltam a lépéseket. Négy nap után kilépett. Ez volt a harmadik tanár. Amikor a hetedik is felmondott, anya nem próbálkozott többet…

- Ne aggódj, Ágas, én is ilyen voltam…

- Tekergők – vigyorgott James. – Akkor most én pörgetek… Na, ki a szerencsés? Lily!

- Kérdezz Te valamit!

- Kérlek. Szóval… Nem tudom… Majd ha eszembe jut valami, úgy is megkérdezem. Nem lehetne oszolj, és szabadfoglalkozás?

- Miért is ne? – bólintott Sam, majd felállt, és felhúzta Siriust is. – Jó éjszakát! – azzal felvonultak a lányhálóba.

- Szexmániások.

Lily elröhögte magát.

- Miért, nem?

- De akkor is, Jamie, kicsit túlzottan őszinte voltál!

- Előtted igazán önmagam vagyok. És én ilyen vagyok. Sőt, még hozzá is teszem, hogy semmi rossz nincs benne, meg én is ilyen vagyok…

- Jellemző.

- Akkor, mehetünk?

Lily megint nevetni kezdett, de azért felkászálódott, és elindult a sorsa; a fiúháló felé. Na nem mintha bánta volna, de ő így túl nyersnek érezte az egészet…

Másnap James azonban bebizonyította, nem mindig ilyen. Egész nap kényeztette a lányt, romantikáztak, mivel rájött, tényleg túl közönségesen fogalmazott.

Este a kandalló előtt ültek, Lily James ölében, és halkan beszélgettek. A kanapé másik felén Siriusék is ezt tették.

Nyugalmukat a portré nyílása zavarta meg. Egy elsős forma kisfiú lépett be rajta. Aztán még egy, és még egy, aztán az egész Griffendél ház.

- Ezek megjöttek – jelentette ki Sirius.

Hamarosan felbukkant Alice, Frank, Liz, Remus és Peter. Fülig érő szájjal vették tudomásul a fejleményeket, majd egy bólintás után felmentek a szobájukba; kipakolni.

Miután eltűntek a lépcsőkön, Sirius savanyú arccal szólalt meg:

- Hát srácok, vége a szünetnek…