A következő napokban Harry és Ron elkezdtek olyan kviddicscsapatok után kutatni, ahol fogót vagy őrzőt kerestek. Ennek eredményeképp a média rögtön lehozott egy háromoldalas cikket arról, hogy Harry Potter kviddicscsapatot keres. Az újságok felsorolták Harrynek a játékban szerzett érdemeit (melyek az összes roxfortos győzelmét alaposan kielemezték), emellett arról is tájékoztatták az embereket, hogy a „fiú, aki legyőzte Tudjukkit” nyugalmas életre vágyik a családjával és barátaival, ráadásul megtalálta a szerelmet, egyik legjobb barátja húgának személyében. Ez az utolsó bejelentés – Harry legnagyobb megrökönyödésére – általános depressziót okozott a lányok körében, amin Ron, Sirius és James jókat derültek.

  Harry egyáltalán nem örült a hírverésnek, főleg, mivel a cikk után az Angliában fellelhető összes csapat felajánlotta neki, hogy örömmel beveszik maguk közé. Végül az egyik kisebb csapatnál állapodott meg, ahol többen is azt mondták, hogy igazi őstehetség. Őt azonban csak az érdekelte, hogy jól érezze magát új csapattársai mellett, akik rendíthetetlenül bátorították őt.  

  Boldogabb volt, mint valaha. Szüleivel ugyan már tanakodtak egy ideje a házvásárláson, de mindeddig még nem sikerült megfelelőt találniuk. Addig is az Odú még soha nem látott ennyi lakót vendégül huzamosabb ideig. Ennek Mrs Weasley pedig csak örülni tudott.

  Ronnak végül nem sikerült elhelyezkednie egy kviddicscsapatban sem, aminek nem örült túlságosan. Leginkább a Chudley Csúzlik játékosa szeretett volna lenni, az viszont pár hónapja abbahagyta a játékot, mivel egyre lejjebb csúsztak a ranglétrán. Végül is testvérei bevették a varázsvicc-boltjukba, ahol a tesztalanyi feladatok ellátása mellett az ő hatáskörébe tartozott az eladás és bátyjai helyettesítése, ha ők éppen nem értek rá. Mindezek ellenére Ron soha nem panaszkodott, rendíthetetlenül végezte munkáját.

  Ginny is visszament a Szent Mungóba, hogy megtudakolja, van-e számára szabad állás. Pár hét és egy halom nyomtatvány kitöltése után már meg is kezdte első munkanapját.

  Hermione egyre izgatottabban várta a szeptembert, mikor is visszamehet a Roxfortba, mint új sötét varázslatok kivédése tanár. Mióta elvállalta az állást, egész nap csak óraterveket készített, könyveket bújt, és az iskola közeledtével egyre gyakrabban kapott hisztériás rohamot, mondván, utálni fogják a tanulói, és pocsék tanár lesz.

  Harry pedig naponta egyszer eljárt a kviddicscsapat edzéseire, ami után mindig hulla fáradtan feküdt ágyba. Persze ez egy cseppet sem zavarta, örült, hogy végre valami olyasmit csinál, amire büszke lehet, amit ő ért el, és nem a sors aggatta rá a posztját. 

  A 19. születésnapján a rengeteg ajándék mellett ráadásul még egy olyan meglepetés is várta, amire egyáltalán nem számított. Szülei egész nap szinte alig voltak az Odúban, csupán az esti ünnepségen jelentek meg, és akkor is végig titokzatoskodtak, hiába próbálta mindenki kiszedni belőlük, hogy miért tűnnek ilyen boldognak.

  Mindenki ott volt azon a szombaton: Ron, Hermione, Ginny, a szülei, Sirius, Remus, Tonks, a Weasley házaspár, az ikrek, sőt, még Mordon is bekukkantott egy pillanatra, nyomában McGalagonnyal, aki ott is maradt.

  Délelőtt a család Ginnyre hárította azt a feladatot, hogy foglalja le Harryt egész napra, amit a lány készségesen elvállalt. Így a pár az egész szombatot London utcáinak kóborlásával töltötte. Amíg pedig ők a várost járták, Ron, Hermione és Tonks feldíszítették az egész házat a Griffendél színeivel. Az ikrek is betoppantak, de senki nem tudta, mire készülnek, ugyanis mindig a leglehetetlenebb helyeken bukkantak fel, gyanúsan ártatlan képpel. Mrs Weasley, amellett, hogy Harry kedvenc tortáját legalább kétszer akkorára sütötte, mint az szokás, készített még rengeteg féle süteményt és finomságot. Délutánra beállított még Sirius és Remus is, egy halomra való vajsörrel, az előbbi pedig nem vigyázott eléggé, így Mrs Weasley szemfüles tekintete pillanatokon belül lebuktatta, amint vagy egy tucat Lángnyelv Whiskyt próbált becsempészni. Az asszony hosszasan pörölt a férfivel, de végül beérte annyival, hogy egy pálcaintéssel eltüntette az üvegeket.

  Vidám hangulatban telt a készülődés, és mire Harry és Ginny visszatértek, már Lily és James is megérkezett, arcukon sejtelmes mosollyal.

~*~

Harry gyanútlanul nyitott be a házba, nyomában Ginnyvel. Annál nagyobb volt a meglepetése, mikor hirtelen fény gyúlt, és a feldíszített házban orkánszerűen harsant a „Boldog születésnapot, Harry!” – kiáltás. A fiú egy ideig szóhoz sem jutott a döbbenettől, de nem is volt szükség arra, hogy bármit is mondjon, ugyanis mindenki egyszerre támadta le az ajándékokkal és ölelésekkel.

  Az este fantasztikusan sikerült, mindenki jól érezte magát, evett, ivott (Siriusnak mégis sikerült valahogy Mrs Weasley elől rejtve tartania két üveg Whiskyt), nevetett.

  Harry épp felállt az asztaltól, hogy egy újabb szelet tortáért menjen, mikor Lily és James megköszörülték a torkukat, jelezve, hogy szólni szeretnének. Mindenki elhallgatott, és figyelmesen tekintett a párra.

  - Nagy bejelentenivalónk van – kezdte James, átkarolva felesége derekát. Végignézett a kíváncsi arcokon, majd tekintete Harryn állapodott meg. Elmosolyodott, úgy folytatta. – Harry, kistestvéred lesz.

  Egy pillanatig még mindenki csendben bámult, de aztán egyszerre kezdtek el beszélni, és gratulálni nekik. Harry meg se tudott szólalni. Tátott szájjal meredt a szüleire, miközben lassan visszaereszkedett a székébe. Csak lassan jutott el az agyáig a mondat értelme. Lesz egy testvére! Hirtelen olyan boldogság fogta el, hogy abból akár száz patrónust is képes lett volna megidézni. Felpattant, és mosolyogva ment oda a szüleihez.

  - Ez komoly? – nézett rájuk boldogan csillogó szemekkel. Azok bólintottak, mire Harry nevetve megölelte mindkettőjüket. – Nahát, báty leszek!

  - Gratulálok, haver – jött oda fülig érő szájjal Ron. Összevigyorogtak, majd a vörös hajú fiú eltűnt a vendégek között.

  - Február-március környékére várjuk, úgyhogy még van egy kis időnk – tájékoztatta mosolyogva Lily, miközben helyet foglaltak egy kanapén. – De addigra jó lenne találni valami saját házat, mert nem boldogíthatjuk örökké Mollyékat.

  Sirius is odajött hozzájuk.

  - Három Potter a világban? – szörnyülködött. – Mi vétettem, mond? – emelte az égre a tekintetét, mire Lily bokán rúgta. – Aú…! – Még hátba veregette Jamest, aztán elbicegett vajsört szerezni.

  Mrs Weasley könnyes szemmel ment oda hozzájuk gratulálni, Hermione pedig Harry nyakába ugrott, aminek következtében a fiú hátraesett. Ginny segített nekik felállni, azután pedig megölelte mind Harryt, mind a szüleit.

  Egyszóval Harrynek nehezen lehetett volna szebb születésnapja. Már alig várta a kicsi születését, és eldöntötte, hogy olyan jó báty lesz, amilyen csak tud. Persze érzett egy kis féltékenységet, hiszen a születendő babának szerető szülei lesznek, és a kezdetektől fogva ott lesz neki Lily és James, de hamar elnyomta magában a rossz érzéseit, elvégre ő is azt akarta, hogy a húga vagy öccse boldog családban nevelkedjen.  

  Augusztus vége felé pedig házat is találtak maguknak Roxmortsban. A szép, fehérre meszelt épület a falu végén állt, nagy kerttel és szép kilátással a varázslólakta településre.

  Harry tudta, hogy neki végül is mindegy, hová költöznek, elvégre már tizenkilenc éves volt, nem lóghatott sokáig a szülei nyakán, ráadásul Ginnyvel is tervei voltak. Ronnal már egy ideje érlelgették a lánykérés gondolatát, és minél többet töprengtek rajta, annál jobban tetszett nekik az ötlet.

  Szeptember kezdetével Hermione elment tanítani a Roxfortba, és Harryék is beköltöztek az új házukba. (Maradt Sirius számára is egy vendégszobájuk, így a férfi - James szavaival élve - továbbra is az ő levegőjüket rontotta.) Lily és James lelkesen tervezgették a gyerekszobát, így Harry gyakran látogatta meg Ginnyt az Odúban - már amikor ideje engedte. A csapatával egyre többet edzettek, készültek az első meccsre, amit Harry nagy izgalommal várt. Csapattársai nagyon ígéretes játékosnak tartották, ő ennek ellenére félt az első nyilvános megmérettetésétől.

~*~

  Harry végül döntött, és Ronnal együtt indultak el az Abszol útra egy esős, szombati napon. Több üzletet is végigjártak, amíg megtalálták, amit mindketten kerestek: két csodaszép, egyszerű, ékköves aranygyűrűt. Elégedetten léptek ki a boltból, és mindketten azon töprengtek, hogy miként kerítsenek sort az átadásra.

  Ron végül úgy döntött, hogy a Roxfortban keresi majd fel Hermionét, míg Harry inkább valami meghittebb helyen gondolkozott. Az Odút egyből elvetette, tudta, hogy ott nagy az élet mostanában, ugyanis Bill megírta Mr és Mrs Weasleynek, hogy látogatóba mennének hozzájuk Franciaországból.  Így a házaspár nagy izgalommal várta fiuk és felesége, Fleur érkezését, kislányukkal. Mrs Weasley állandóan takarított, rendezgette a lakást. Harry és Ginny természetesen az estéket mindig együtt töltötték, rendszerint a roxmortsi házban, ezért Harry úgy gondolta, egy ilyen alkalom megfelelő lesz a gyűrű átadására.

  A tervezett napon Lily, James és Sirius éppen a Weasley családnál vendégeskedtek, így a lakásban csak ő és Ginny voltak. Aznap este a konyhában felmelegítettek egy kevés ételt, és megvacsoráztak. Az evés végeztével Harry előreküldte a szobájába Ginnyt, amíg ő vállalta a mosogatást (ami tulajdonképpen egyetlen pálcalendítést és fél másodpercet vett el az életéből). Még lent maradt egy kis ideig, majd dobogó szívvel ő is elindult az emeletre.

  Mikor benyitott a szobájába, Ginnyt a szoba közepén állva találta, kezében a méregzöld, aranygyűrűt rejtő bársonydobozkával. Az ajtó csukódására a lány könnyektől és boldogságtól csillogó szemekkel nézett a mosolygó Harryre.

  - Harry...

  A fiú odalépett hozzá, lassan elvette tőle a gyűrűt és gyengéden megfogta Ginny kezét, majd a lány szemébe nézett.

  - Megengeded? – kérdezte kicsit esetlenül és halkan, miközben érezte, hogy a szíve a torkában dobog. Ginny szótlanul bólintott, ő pedig lassan felhúzta a gyűrűt a kezére.

  Ginny belenézett a zöld szemekbe. Egymásra mosolyogtak, majd Harry lehajolt, hogy megcsókolja. Ginny rögtön odaadóan simult hozzá, karjával átkarolva szerelme nyakát. Harry úgy csókolta, ahogy talán még soha: lágyan, mélyen, szerelmesen.

  Harry úgy érezte, végre igazán boldog. Immár teljes családja volt, olyan barátai, akik még a halálba is elkísérnék, hamarosan megszületik a testvére, és nem utolsó sorban itt van neki Ginny, a világ legfantasztikusabb lánya, akivel hosszú és szép élet elé néznek.

Vége