14. fejezet-> A gyanú árnyéka
eka73 2008.02.23. 13:11
Tudom elég sokat kellet várni rá... Remélem megérte
14.
A gyanú árnyéka
Lily nevetve sétált be az irodába, James asztaláról elvett néhány aktát, majd ment is tovább, miközben folyamatosan beszélt Marival. A férje értetlenül nézett utána, hisz már jó pár hete, beleértve a ma reggelt is, elég mogorva volt. Összenézett Remusszal, aki vállat vont, és valami olyasmit motyogott, hogy nők.
Nos, ugyanezek a nők, most vetették be magukat a kihallgatás jegyzőkönyveibe. James odament a feleségéhez, és adott egy puszit a szájára.
- Vigyázz magadra! – mondta fel sem nézve az iratokból.
James kommentár nélkül követte barátait, akik bevárták. Sirius mindent tudó mosollyal megveregette a vállát.
- Női hiszti? – röhögött Peter.
- Remélem – borult el James arca. – Már hetek óta ez megy… - túrt bele a hajába. – A legrosszabb az, hogy fogalmam sincs, mi van vele.
- Esetleg kérdezd meg – jött az egyszerű válasz Remustól.
- Azt a beszélgetést nem akarom hallani. Biztos élvezetes lesz… – húzta el a száját Sirius. – Nem irigyellek, Ágas.
James sóhajtott egy nagyot, de amint a lépcső aljára értek, arcizmai megkeményedtek, és feleségével kapcsolatos aggodalmait agyának egy távoli részébe helyezte. Egy bevetésen a legfontosabb, hogy az ember nyugodt és összeszedett legyen. Különben az illető könnyen ott hagyhatja a fogát, és özveggyé teheti a házastársát.
Szerencsére, semmi fajta összecsapásra nem került sor. De szerencsétlenségükre semmit sem találtak, ami előrébb vitte volna a nyomozást, sőt… Komor hangulatban nézték át a düledező házat.
- Úgy tűnik, már hetek óta nincsenek itt – összegezte az eredményt Remus.
- Ez azt jelenti, hogy hiába jöttünk ide – rúgott bele egy kőbe dühösen Sirius.
- Nem, Tapmancs - húzta össze a szemöldökét James –, ez azt jelenti, hogy előttünk járnak. És ez már nem az első eset. Ez csak egyet jelenthet…
- Árulót… - köpték egyszerre a szót.
- De ki? – tárta szét a kezét Remus.
- Én senkiről sem tudom elképzelni – pirult el Peter.
- Szerinted, Ágas? – nézett barátjára Sirius. – Mari?
- Voltak anyagi gondjai, de azt már megoldottuk – morfondírozott James. – A gyerekekre meg épp a minap vigyáztunk… - Társai titkon összemosolyogtak. – Nem, nem hinném…
- Carmen? – nézett a semmibe Remus.
- Vannak pasi ügyei… de mint tudjuk nem szívbajos, ha pattintani kell őket. Ezen kívül nem elég naiv az ilyesmihez.
- Ő áll a legmesszebb a naivságtól – bólintott Remus.
- És Anna? – vetette fel Sirius. – Ő elég naiv.
- Talán túlságosan is. Ezekhez a tervekhez kell jócskán hidegvér, ő nem az a típus – vetett ellent Remus. – Hacsak Herardo…
- Ellenőrizve van – sóhajtott James. - Többszörösen. 1000%-an megbízható, vagy iszonyatosan jó háttér sztorija van.
- Tehát Anna kipipálva, ehhez túlzottan szeplőtelen – adta fel Remus. – Szerinted, Peter?
Az említett még jobban elvörösödött, a földet nézte, és folyamatosan dadogott.
- Én nem hinném… Egyikünkről sem.
James érezte, hogy hazudik, de úgy gondolta, hogy biztos csak valakit gyanúsít, csak nem meri az illetőt megvádolni. Hát, igen, a jó öreg Féregfark már csak ilyen! Mosolyogva csóválta meg a fejét. Valami sosem változik.
- Persze… - nyugtatta meg James. – Mi is csak találgatunk.
- Ki az, aki mostanság a legtöbbet változott? – kérdezte hírtelen Remus.
- Lily… - nyögte alig hallhatóan James. Kicsit megszédült a gondolattól. ’Az nem lehet!’
Egymásra meredtek. Végül Sirius kezdett nevetni.
- Fiúk, ez már tényleg őrültség… Ok, hogy mostanság tényleg elég sokat morog… De, HAHÓ! Kapjatok már a fejetekhez! Lily Evansról beszélünk! Arról a Lily Evansról, aki a Roxfort erkölcscsősze volt. Ez majdnem olyan, mintha magát Dumbledore-t gyanúsítottátok volna meg. Vagy McGalagonyról azt feltételeznénk, hogy titkos szeretője Flitwicknek.
A négy férfi nevetésbe tört ki. De Remus valahogy még mindig feszült volt, amit James észre is vett.
Sirius és Peter együtt mentek el, Peter munkahelyére, kicsit körül szimatolni. Siriust idézve: sosem lehet tudni, hogy mit hall meg az ember az utcán.
- Remus… - szólította meg egy kis idő után James. – Te ugye még mindig gyanúsnak tartod Lily viselkedését?
- Tudod, Ágas - nyelt egyet –, biztos van valami magyarázat, de…
- Tudom – hajtotta le a fejét.
- Emlékszel Roxfortra, ott is félre ismerte Pitont. Mi van, ha most is…
- Jaj, Holdsáp, nem tudom, mit higgyek! Hisz, ő Lily! A feleségem, akit szeretek.
- Nyugodj meg, James, biztos van ésszerű magyarázat.
Lily már ágyban volt, mikor James hazaért egy Dumbledore-al folytatott megbeszélésről.
Bebújt felesége mellé az ágyba. Átölelte, és megcsókolta a füle tövét.
- Szia, édesem – súgta.
Lily álmosan a hátára fordult, és kapott a férfitól egy csókot, és még egyet… és még egyet, amik egyre követelőzőbbek voltak.
- Most ne – fordult el fáradtan a nő.
James duzzogva a hátára feküdt, és bámulni kezdte a plafont.
James a következő nap délután elég morcosan caplatott le a lépcsőn. És amit a bejáratnál látott, az sem derítette épp jobb kedvre. A lányok egy elég nagydarab vörös hajú férfi köré gyűltek, aki épp Lilyt kapta fel és pörgette meg. És a többi nő is, hasonlóan feleségéhez, nevetve viháncolt körülötte.
A férfinak földbe gyökerezett a lába. ’Mi van itt?’ Akarta kiáltani, de a társaság már kiment a szabadba. Egy kezet érzett a vállán. Megfordult. Sirius együtt érző arca volt előtte.
- Biztosan meg tudja magyarázni.
- Nem tudom, hogy ezt, hogy…
Lily boldogságtól ragyogó arccal lépett be a lakásba.
- Hol voltál? – hallotta James morgását, aki az egyik fotelban ült karba tett kézzel.
- Csak a lányokkal, és egy volt osztálytársunkkal ültünk be egy cukrászdába – mosolygott.
- Azzal az osztálytárssal, aki ölelgetett?! – hördült fel indulatosan.
- Félreértetted…
- Mit lehet ezen félreérteni? – pattant fel. – Hetek óta csak morogsz, visszautasítasz, aztán egy hapsit ölelgetsz! – megfogta a bal csuklóját. – Túl hirtelen ez a változás…
Fölrántotta a nő karján a talárt, ahol… a szűz bőrt találta. Hirtelen nagyon melege lett. Lily szemében könnyek csillogtak, de hogy azok az indulattól, a dühtől, vagy a csalódástól kerültek oda, nem lehetett tudni. James dadogni kezdett, míg Lily leroskadt az egyik fotelba.
- Hogy gondolhattál ilyet? – sírta el magát a nő. – Istenem…
- Bocsáss meg… - fehéredett el James.
- Egy ilyen ember lesz a gyermekem apja – zokogott fel.
James Lily arcába meredt, aki bólintott.
- Akkor azért voltál, ilyen…? – csuklott el a hangja. – Meg tudsz nekem bocsátani?
- Velem is beszélt Dumbledore a tégláról – mosolygott elnézően. – A helyedben én is gyanakodtam volna.
- Lesz egy kis babánk… - mosolygott kábán. – Istenem… Lesz egy kisbabánk! – kiáltotta, mintha csak most ért volna el a tudatáig. Lily ezen már csak nevetni tudott.
- Emberek! Lenne egy kis bejelenteni valóm – nézett szét az irodában, ahol mindenki köré gyűlt.
- Halljuk… - ásított Sirius.
- Miután majdnem leszedtétek a fejünket amiatt, hogy az eljegyzést nem jelentettük be időben…
- Nem akarjuk tudni, hogy mi lenne a reakció akkor, hogyha az első Potter-baba érkezését a keresztelő levélből tudnátok meg – kuncogott Lily.
Döbbent csend, majd üdvrivalgás. Hónapok óta az első örömteli hír.
- Az első hivatalos Tekergő apuka! – mutatott barátjára Sirius. – És az első hivatalos Tekergő baby! – mutatott Lily hasára.
- Mi az, hogy hivatalos? – húzta össze a szemöldökét Lily.
- Csak gondolj rám – nevetett Sirius. – Ki tudja, mennyi rohangál a világon…
James még sosem érezte magát ilyen boldognak, és ilyen büszkének.
|