1977. December 25.

Hajnaltájban visszamásztunk az ágyamba. Szerencsére senkivel sem akadtunk össze, így gond nélkül tudtunk bezuhanni az ágyba. Délelőtt, mikor felébredtem láttam, hogy kétszer akkora az ajándék kupac az ágyam lábánál. Épp nagy örömmel szaggattam le a papírt az egyik csomagról, mikor megdöbbenve láttam, hogy abban nem más van, mint egy női fehérnemű készlet. Sirius! Ilyen pihent agyú vicc is csak neki juthat eszébe!
- Jó reggelt! – ült fel mellettem Lily is – mi az?
- Sirius valami beteges tréfa gyanánt ezt ajándékozta nekem…
Lily ránézett a ruhákra és kitört belőle a nevetés.
- Ezt nem te kaptad! Ennyire vak vagy szemüveg nélkül?
- Mi?
- Ott van a kísérő cédula. Ez az enyém…
- Ó… de miért ide jöttek az ajándékaid?
- Úgy látszik a manók tudták, hogy itt leszek… ezt inkább elrakom… - nyúlt a csomagért.
- De most hogy különböztetjük meg, hogy melyikünké melyik?
- Szerintem rá fogunk jönni… nem hinném, hogy te ékszekeret kapnál én meg fogókesztyűt.
- Fogó kesztyű? – kaptam fel a fejem.
Lily mosolyogva átnyújtott egy csomagot.
- Boldog karácsonyt!
Kapkodva letéptem a papírt, és a szavam is elállt egy pillanatra.
A legmárkásabb, legjobb, legdrágább fogó kesztyű volt benne.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm!
Lily nyakába vetettem magam az én 70 kg. csupa izom mivoltommal, és hátrazuhantunk az ágyra.
- Sejtettem, hogy ennek örülni fogsz.
- Még hogy örülni? Ez… ez… az én ajándékom nem ilyen nagy… egy apróság, de személyes.
Kihúztam egy aprócska csomagot a halomból.
Lily kibontotta, és csodálkozva forgatta a kis ezüstláncot.
- Látod? – csúsztam közelebb hozzá – Ez egy kis fénykép tartó medál. Bele van gravírozva a monogramunk. Nyisd ki.
Lily kinyitotta, és megmosolyogta a kis, mozgó portrénkat.
- Ha nem akarod, hogy bárki kinyithassa, koppints rá a pálcáddal és mondd, hogy avoitis*.
Így már csak neked nyílik.
- Szép. Segítesz feltenni?
Félresöpörtem Lily tarkójából a vörös tincseket és felkapcsoltam rá a láncot.
Visszatérve a többi ajándékomhoz.
A szüleimtől is nagy ajándékot kaptam, a legújabb seprűt, kifejezetten fogóknak kifejlesztve.
A világ leggyorsabb seprűje, ami pöccre indul, fürge, gyors kanyarodással.
Kométa 78-as. Az a legjobb, hogy csak januártól lehetne kapni, de apukám ismeri a gyártót.
Attól a tuloktól (Sirius), egy mozgó pergamen regényt Csajok a Csúcson címmel.
Jellemző, mindig ilyet kapok tőle. Tavaly egy óriás, 365 darabból álló óvszer csomagot meg egy randi naptárat kaptam, hogy el ne felejtsem, melyik napra ki a csajom.
- Retardált állat! – kiáltottam ki Sirius ágya felé.
- Boldog karácsonyt, Ágas!
Holdsáptól kaptam egy kézikönyvet Nagy Britannia auror képzői címmel. Férgencstől pedig egy nagy csomag csokibékát. Csoda, hogy bármilyen édességet kienged a kezéből.
- Nem is tudtam, hogy ilyen romantikus lélek vagy.
- Még mindig sok mindent nem tudsz rólam – fordultam felé mosolyogva.
- És mennyi mindent nem is akarok.
- Hé! – húztam vissza a párnára – ilyet nem mondunk büntetlenül – hajoltam fölé. Ő tovább vigyorgott.
Végig húztam a kezem a combján mire abbahagyta a vigyorgást és megborzongott. Én pedig tovább húztam a kezem egészen fel a nyakáig.
Lehúzta magához a fejemet, és hevesen csókolgatni kezdett, amikor Sirius hangja hallatszott be.
- Hahó, fiatalok! Nem jöttök le? Kint vár a két méter hó!
- Kimenjünk? – kérdezte Lily.
- Szeretnéd?
Lily beharapta az alsó ajkát és ferde szemmel rám nézett.
- Nem. Jobb ötletem van. Black, menjetek nélkülünk.
Sirius ugatásszerű nevetése, majd ajtócsapódás hallatszott jelezvén, hogy elhagyták a szobát.
- És pontosan mik azok a jobb ötletek?
Lily válasz helyett csak lekapott.
Én újra végigsimítottam a lábát, ő pedig teljesen magához szorított.
                                          *
- Most már tényleg le kellene menni – ült fel Lily.
- Hé, ezt nem engedtem meg!
- Lüke. Éhes vagyok, és lassan ebédidő lesz, ergo…
- Ergo majd hozok neked kaját a manóktól.
- Miért dolgozzanak kétszer?
- Ne csináld már!
Lily már összeszedte a ruháit és felöltözött, de én még mindig nem mutattam hajlandóságot a megmozdulásra, így a fejem alá tett kézzel figyeltem, ahogy öltözködik.
- Biztosan le akarsz menni?
- Igen. Vissza kell mennem még a szobánkba átöltözni. A klubban majd találkozunk, ha méltóztatsz felöltözni.
Azzal elment. Én is kelletlenül kimásztam az ágyból és előcibáltam némi viselhetően piszkos ruhát meg egy majdnem tiszta talárt, és lementem a klubba, ahol a vastag pulcsiban, és téli köpenyben didergő Sirius – Melinda párosra bukkantam.
- Mi van jegesmedve? – ültem le melléjük.
- Kicsit nagy a hó odakint. Átáztunk.
- És hallottál már arról, hogy a vizes ruhát le kell venni, és szárazat venni helyette?
- Nagyon vicces vagy Ágaskám, de képzeld, már átöltöztünk. Csak átmelegedni még nem sikerült.
Valaki hátulról befogta a szemem.
Hátranyúltam, de nem épp az arcát sikerült megfognom az illetőnek, mire az elengedte a szemem, hogy rácsaphasson a kezemre.
- Egyértelműen Lily – vigyorogtam.
Az említett megigazította a talárját, majd más fotel nem lévén a közelbe, leült az ölembe.
- Nagyon vicces. Mi a délutáni terv?
- Részünkről mindegy.
- Többiek?
- Frankieke a csajával arra leledzik – mutatott Sirius a terem egyik végébe – Férgencs valami Hollóhátas szoknya után szaladgál, Holdsáp meg Dorával enyeleg amott – mutatott a másik oldalra.
- Zavar, hogy összejöttek?
- Csak annyira nem illenek össze, Dora 13 éves!
- Ha emlékezetem nem csal drága Tapikám, akkor te neked is volt egyszer kalandod egy harmadikossal.
- Az nem ér, a csaj nem mondta meg, hogy annyi! És az még ötödikben volt!
- Még most is cseng a fülem a rivallótól, amit a szüleitől kaptál.
- Nem tehettem róla! A kiscsaj ötödikesnek mondta magát, és mivel a Hugrabugosokkal szinte sosem vagyunk együtt, így leellenőrizni se tudtam!
- Nem nagyon érdekelt a dolog, csak az, hogy hosszú lábai voltak, és darázsdereka.
- Úgy nézett ki, mint egy hatodikos, de mi ez az erkölcsi prédikáció?
- Nem prédikálok, csak azt mondom, hogy ne ítélkezz a fölött, hogy Holdsáp egy harmadikossal jár.
- De hát az unokahúgom!
- Kristi is az volt valakinek.
- Leszállnál arról a kis libáról? Adod itt a szentet, amikor tavaly még te is nagy hévvel vitted ágyba a fél sulit!
- Ez nem igaz, csak a lányokat!
- Ezért a felét.
- Fiúk, higgadjatok le! – vetett véget a szócsatának Lily – mindketten sok piszokságot követtetek el, de a legfőbb hibáitokat kinőttétek. Black, Dora egy korához képest nagyon érett, és értelmes lány, meg tudja védeni magát, főleg azért, mert Remustól nem kell félteni.
- Jó, csak…
- Csak a mi Tapikánkon úrrá lett a gondoskodási vágy.
- Na, jó, ti nem tudom, hogy vagytok vele, de nekem kilyukad a gyomrom – mondta Lily, és elindult a portrélyuk felé.
- Menjünk – követtem én is. Menet közben elhaladtunk a Frank – McKenzy páros mellett.
- Ebéd?
A megszólított kimászott a csaj szájából és felénk fordult.
- He?
- Azt kérdeztem Mr. Mucsaitól, hogy van e kedve esetleg az ebédlőbe fáradni ebédet elfogyasztani?
- Már voltunk – azzal visszafordult McKenzyhez.
- Ezek szerint négyen megyünk.
- Micsoda vaslogika Black, erre magadtól jöttél rá, vagy segített valaki?
- Nekem általában nincs szükségem segítségre semmilyen téren.
- Nem vagyok kíváncsi a részletekre.
- Elég legyen! – állítottam le a kezdődő szópárbajt, mert ha ezek ketten rákezdik, akkor nincs megállás. Még mindig nem képesek normálisan viselkedni egymással.
Lent várt ránk a szokásos karácsonyi ebéd. Rengeteg sült pulyka, körettel, miegymással. Meg az elmaradhatatlan pukkantós bonbonok.
- Húzzunk egy Ágas!
Sirius felém nyújtotta az egyik végét. Meghúztuk, és egy robbanás kíséretében kiugrott belőle egy miniszoknya meg egy szemfesték készlet.
Az ajándékokat meglátva mindenkiből kitört a röhögés.
- Jól fog állni Ágas, megy a szemedhez – mutatott az ölembe esett szoknyára.
- Nagyon vicces. Lily, ez szerintem inkább neked való – nyújtottam át neki a – egyébként nagyon jó anyagból készült – szoknyát.
- Én pedig lecsapnék erre a készletre. Rég óta fáj már a fogam egy újra – mondta Melinda.
- Hé, Melie, honnan tudod, hogy Black nem akarja megtartani?
- Szerintem Evans, gyakrabban látni engem szemfestékben, mint téged miniszoknyában.
- Elég! –üvöltöttük Melindával egyszerre – Nem tudjátok csak egy fél óráig békén hagyni egymást?
- NEM! – mondták egyszerre. Legalább valamiben egyetértenek.
Ebéd után visszamentünk a toronyba.
- Na, jó gyerekek! Szabad foglalkozás, oszolj! – mondta Sirius és végig hevert az egyik kanapén, magával húzva Melindát is, amit persze az én szent Lilym nem hagyhatott szó nélkül.
- Menjetek fel a szobába, ne a kicsik előtt…
- Megszólalt a helyi erénycsősz. Evans, a legkisebb is 11 éves már! Figyelj csak! Öcsi, gyere ide! – intett magához egy aprócska, vörös hajú gólyát.
- Igen? – kérdezte megszeppenve a kisfiú.
- Hogy hívnak?
- Charlie Weasley.
- És tudod e, hogy lesz a gyerek?
- Én… nem… vagyis igen…
- Elég ebből Black! Ne szekírozd szegényt.
Sirius meg se hallotta.
- Van testvéred, Charlie?
- Van egy bátyám, Bill, most harmadikos, ő az ott – mutatott egy szintén vörös hajú fiúra – és nemsokára lesz két öcsém, mert anyukám ikrekkel terhes.
- Na, látod Evans? Elmehetsz Charlie.
A kis vörös boldogan futott vissza a barátaihoz.
- Mit látok?
- Ez a mai ifjúság. Nincs ezeken már mit megrontani!
Innentől Sirius csak Melindával volt hajlandó foglalkozni. Lily sértődötten a lányháló felé vette az irányt.
- Ne menj már el, Lil! – siettem utána.
- Hagyj, James! A haverodtól megfájdult a fejem. Lefekszem.
- Nálam nyugodtabb. Nincs tele a szoba, csivitelő lányokkal.
- Mondtam, hogy fáj a fejem!
- És nálam van fájdalomcsillapító.
- Legyen. Néha tényleg nem bírom Patty visító hangját.
Azzal követett a szobámba.
- Dőlj csak le nyugodtan. Hozom a gyógyszered.
Ne tessék semmi rosszra gondolni, tényleg csak azért hívtam fel, hogy vele lehessek, semmi hátsó szándékom nem volt vele.
Előszedtem egy kis flaska bájitalt a gyógyszeres szekrényből.
- Íme.
- Ez biztos fájdalomcsillapító James?
- Miért, szerinted mi?
- Ki tudja…
- Az.
Lily lecsavarta a kupakot és egy kortyra lenyelte a bájitalt.
- Kösz.
- Ne húzd fel magad azon a kutyafejű tatáron. Tudod, hogy ő sosem fog megkomolyodni.
- Tudom, csak annyira idegesít, hogy…
- Ne húzd fel magad, attól csak fokozódik a migréned. Csukd be a szemed – simítottam végig az arcán, gyengéden lecsukva a szemeit.
Az ajtó időközben kinyílt, a mellettem lévő ágy pedig megnyikordult. Tapiék hazajöttek.
Már megint elfelejtettek disaudiózni… Az egyre hangosodó nyögdécselés mellett előkerestem a pálcámat, de még mielőtt kimondhattam volna a varázsigét velőtrázó, kétségbe esett sikoly rázta meg a kastélyt.