28. fejezet
Az új otthon

Egy sötét sikátorban értünk földet.
- Gyere, mutatom az utat!
Kimentünk a sikátorból és rátértünk egy főutcára. Úgy emlékszem erre a helyre, mintha tegnap lettünk volna itt, pedig már évek óta nem nyaraltunk a nagypapánál.
- Megérkeztünk! – álltam meg a házunk előtt – Tetszik?
- Egyszerűen gyönyörű!
- Hát igen. Azt mondják, hogy a házat ezer évvel ezelőtt építették, vagy valami olyasmi, szóval elég régi.
- Azért ugye az óta fel lett újítva?
- Ne aggódj, persze.
Kinyitottam a kertkaput és beengedtem rajta Lilyt, majd követtem. A házba belépve, kicsit savanyú, állott levegő fogadott minket.
- Egy szellőztetés jól jönne.
- Van benne valami.
Míg Lily az ablakokat nyitotta ki, én felmentem az emeletre. Három szoba, ez is változatlan. Sorban benyitottam mindbe, hogy kinyissam az ablakokat. Jobbra a háló, középen a dolgozószoba, balra a vendégszoba.
Ládáinkat egy egyszerű begyűjtő bűbájjal felhívtam, és bevittem a hálóba.
Le kellene cserélni az ágyneműt, ez elég szürkés. Továbbá, a tapétát sem ártana. Hogy is volt az a bűbáj? Megvagy, átváltoztatástanon tanultuk.
Úgy. Így már jobban tetszik. Az ágynemű immár vörös volt, ugyanolyan, mint Griffendél címerében. A tapétát azért Lilyvel megbeszélem, mielőtt átváltoztatom.
Végszóra belépett az említett.
- Itt vagy? Már nem tudtam, hogy hova lettél.
- Azon gondolkozom, hogy milyen legyen a tapéta. Ez a szürkés nem az esetem.
- Nem is tudom… te milyet szeretnél?
- Valami meleg színt…
- Had találjam ki, vöröset, ugye?
- Úgy látom, nyitott könyv vagyok előtted.
- Igen? – nézett rám mosolyogva – és milyen könyv?
- Milyet szeretnél olvasni?
- Pofa be, és inkább csókolj!
Készségesen úgy tettem, ahogy kérte, ő pedig ledöntött az ágyra, és lehúzta a pólómat, majd visszatért a számhoz.

- Azt hiszem ezennel felavattuk az új ágyunkat – mosolyogtam a szunyókáló Lilyre.
- Ühüm.
- Szóval, milyen legyen a tapéta?
- Mégis milyen lenne? Vörös, most már aludhatok?
- Ennyire kifárasztottalak? – görbült kaján vigyorba a szám.
- Ez a te érdemed bébi, de most már szeretnék aludni.
- Aludj csak. Egyébként nincs nálad véletlenül pár font? Amíg pihensz, én elmegyek vásárolni.
- Találsz pár bankjegyet a pénztárcámban, de kötve hiszem, hogy kiigazodsz rajtuk. Meg amúgy se okos dolog pasira bízni a vásárlást, így inkább majd együtt megyünk, de most már tényleg aludnék!
Felvettem egy nadrágot meg a taláromat, egy pálcaintéssel becsuktam az ablakot, mert már eléggé kiszellőzött a szoba, túlzásokba nem kell esni.
Csendben kimentem a szobából, és a középső szobát vettem most alaposan szemügyre.
Ez volt a nagypapa dolgozó szobája. A tapéta itt is kicsit kopottas, az íróasztalon egy hatalmas szemétkupac, és mindenen egy réteg por. Hiába, mióta a nagypapa kórházba került, itt nem járt senki. Lesz azért itt mit helyrepofozni. Ennek a helynek világosságot kell sugároznia, így a tapéták legyenek nap sárgák.
- Targeo! – mutattam körbe a szobában az összes tárgyra, amiről így eltűnt a por.
Így azért már sokkal jobb.
- Evapores!
Az íróasztalról egy pillanat alatt eltűnt a szeméthalom és még egy pillanattal később pedig már fényesen ragyogott.
- Várjunk csak, ide még hiányzik valami. Egy íróasztalnál nehezen férünk el ketten.
Még egy pálcaintés, plusz a duplázó varázsige, és máris két ugyanolyan, fényesre sikált asztal állt a szobában.
Hm, azt hiszem ez a szoba is készen van. A gyomrom egy erőteljes mordulással jelezte az ebédidőt.
Üres hassal nem lehet takarítani. Kicsi a valószínűsége, de hátha valami apróság van a kamrában, akkor azt már lehet bütykölni. Lecammogtam a konyhába. Itt is kicsit poros minden. Mielőtt még bármit is teszek, portalanítsunk.
- Targeo – mondtam újra, és már a konyha is ragyogott. Lássuk, van e valami a kamrában.
Szinte hihetetlen, de csurig tele volt.
- Na, nézd csak! Nagyfater nem bízott semmit a véletlenre. Egy csomó kaja. Csupa alapanyag, romlásgátlással megbűvölve. A háztartási bűbájok nem az erősségem, de azért összeütök valamit…
Még ha nem is lett valami mestermű, de íme! Bolognai álá James Potter!
Előszedtem két tányért, és kettéosztottam a mesterművem, majd mindezt egy tálcára raktam, és mellé raktam még egy frissen elővarázsolt rózsát is.
Ez most lehet, hogy kicsit csöpög a rózsaszín sziruptól, de végül is mozgalmas napunk volt. Lily örökre otthagyta a házat, ahol felnőtt, és birtokba vettük új házunkat minden értelemben.
Elővettem két poharat, és megtöltöttem vízzel, majd azt is tálcára raktam, és felmentem a hálóba.
Lily aludt. Leraktam a tálcát az éjjeli szekrényre, ledobtam a köpenyem, és bebújtam mellé. Megcirógattam az arcát.
- Ezt még lehet.
- Hoztam ebédet.
- Honnan?
- Tele a kamra az összes lehetséges kajával, mind meg van bűvölve romlás gátlóval.
- Úgy érted, hogy te főztél? Uramisten… meg akarsz mérgezni?
- Addig nem ettél finomat, ameddig nem kóstoltad meg az eredeti Bolognai álá James Pottert.
Lily felült, én pedig magunk elé vettem a tálcát.
- És így szinte sosem kell vásárolni. Nagyfater egy lángelme volt! Tudom már, hogy honnan örököltem.
- James, nem hiányzik neked valami erről a tálcáról? Mégis mivel eszünk?
- Mivel éhesek vagyunk drága.
- Pici kezeddel szándékozol?
- Hoppá! Én sem vagyok tökéletes, bármennyire közel állok hozzá. Invito villa!
Nem telt el sok idő, és a két villa kecsesen beszállt a szobába.
Ebéd után tovább dolgoztunk a tisztogatáson.
- Ebből a vendégszobából nagyon édes kis gyerekszoba lehetne, nem igaz? – súgtam a fülébe, mikor az utolsó emeleti szobát tettük lakhatóvá.
- Nem rohansz egy kicsit előre?
- Talán. De még jól jöhet. Úgy értem egyszer. Valamikor. Képzeld csak el, egy kiskölök, aki az én stílusomat örökli és a te eszedet.
- Jaj, szegény!
- Hé!
- Egy kicsit elrugaszkodott a fantáziád. Nem tudom, hogy észrevetted e, hogy még az iskolából is van egy fél év, utána még főiskola…
- Most indították a háborúra való tekintettel a gyorstalpaló auror képzőt. Egy év.
- És szerinted én is az akarok lenni?
- Miért, nem?
- Még nem biztos. A gyógyítói szakmán is gondolkodom.
- Halasszuk el ezt a kérdést.
- Benne vagyok.
A vendégszobába végül került egy szintén vörös ágyneműs franciaágy, egy kisebb méretű ruhásszekrény, és egy íróasztal. A falak pedig sima fehérek.
- A fürdőszoba légyen a következő állomás. Itt is van egy, meg a mi hálónkhoz is.
A vendégszoba fürdőszobája nem volt valami lélekemelő látvány. Lily elsőnek kinyitotta az ablakot, majd egy gyors Suvickus-sal lesikáltuk a tárgyakat, meg a falat, ami immár aranysárga csempe mozaikkal van borítva.  A zuhanyt is alaposan ki kellett pucolni, nem is beszélve a vécéről. Mikor mindennel készen voltunk átmentünk a mi fürdőnkbe.
- Fúj – fintorogtam, és inkább nem ecsetelem, hogy milyen állapotban volt.
- Először is, itt is csinálunk egy kis kereszthuzatot, majd jöhet a tisztítás is.
- Vettem főnök.
Valóban, nem telt el tíz perc, máris minden csillogott, és Lily még egy mozgó, mozaikból kirakott valósághű arany cikeszt is csinált nekem a falra, amit csak akkor vettem észre, amikor végeztem a káddal.
- Ez itt volt? – kérdeztem.
- Az elmúlt két másodpercben már igen – mosolygott Lil.
- Szép. Sőt, gyönyörű!
- Rólam beszélsz? Jaj, kezdek olyan lenni, mint te!
- Ez talán rossz?
- Hát…
- Vigyázzál a szádra!
- Miért nem vigyázol rá te?
- Mit szólnál, ha felavatnánk a kádat? Már elég tisztának ítélem.
Lily lekapott, majd mikor elindultam a kád felé a számra tette az ujját.
- Nyugalom, csigavér! Van még néhány koszos hely, ebben a házban! Jutalom a takarítás végén jár.
Lily kilibbent a fürdőből, én meg utána.
- A konyhát már kipucoltam, amikor főztem, esetleg a padlót is felsikálni fogkefével?
- James, csak alapos vagyok! És még nem is mugli módra takarítunk!
- Még jó.
- Ezt nevezed te kipucolásnak? Csak portalanítottál, egy halom pókháló van itt mindenhol!
Lily fejcsóválva nekikezdett a pókhálók eltávolításának, én pedig leltárra vettem, hogy mi minden van a kamrában.
- Nem hiszem, hogy bármi is hiányozna innen. Konyhával mi a helyzet?
- Szerintem készen vagyunk. Mit szólnál egy sétához? Körbe járhatnánk a falut.
- Biztos vagy benne? Olyan hideg van, itt meg kellemes. Esetleg tüzet rakhatnánk a kandallóba, és eltölthetnénk egy kényelmes estét a nappaliban.
- Ha a lustaság fájna, üvöltenél – mosolygott Lily, és nem volt mit tenni már kint is voltunk az utcán állig kabátba bugyolálva.
- Nézd milyen szép a hold – mutatott fel Lil. Nem tudom, hogy mit akar a holdtól, még csak nincs is telihold, az csak két hét múlva lesz.
- Aha, szép. Kerek – motyogtam, miközben megpróbáltam elérni, hogy felém forduljon.
- Francokat kerek bébi, félhold van! – nézett rám végre.
- Abban meg mi az érdekes? – kaptam le mielőtt még újra elfordult volna. Épp belemelegedtünk volna, mikor nem messzire tőlünk egy vérfagyasztó hangot hallottunk.
- Senki nem mozdul mocskos muglik!