Bosszú

-         Sakk matt!

-         Ezt nem hiszem el! Ez már zsinórban a harmadik – bosszankodott James, és hátradőlve beleroskadt a karosszékbe.

-         Bocs, haver, de nem vagy ma túl jó formában – állapította meg Sirius.

-         Néha velem is előfordulhat… - Lendített egyet a pálcájával, és a sakkfigurák ismét katonás rendben álltak a helyükön. - Na, gyerünk! Visszavágót akarok!

-         Ugyan, hagyd! Még a végén a maradék önbizalmad is elmegy, amit Evans meghagyott.

-         Szerinted mennyi idő alatt fog rájönni, hogy én voltam? – kérdezte James arcán egy cinkos mosollyal.

-         Szerintem? Lássuk csak… Remus azt mondta, hogy háromkor van a randijuk, igaz? Mindjárt három, még durván tíz percet adok.

-         Akkor kezdjük el a játékot, hátha szarrá versz még egyszer, mielőtt robban a bomba – mondta nevetve, és már nyitott is. – Gyalog a D4-re! – Azonban alig kezdtek bele az újabb partiba, már nyílt is a portrélyuk, és Lily Evans viharzott be rajta, dühtől lángoló arccal.

-         Potter!

-         Kezdődik… - fintorgott Sirius. James közömbösen vette tudomásul, hogy a lány alig egy méterre tőle megállt, és újabb utasítást adott bábuinak. Majd a sakktábláról fel se nézve válaszolt a már-már toporzékoló Lilynek.

-         Csak nem az én gyönyörű prefektusom hangját hallom?

-         Tégy egy szívességet magadnak, és töröld le azt az önelégült vigyort a képedről, mielőtt én teszem meg.

-         Mondd, miért vagy ilyen ideges? – kérdezte tettetve értetlenségét, amivel csak azt érte el, hogy a lány az eddigieknél is dühösebb lett, noha kételkedett benne, hogy ez lehetséges.

-         Hogy miért vagyok ideges? – Lily nemes egyszerűséggel a falhoz vágta a sakktáblát, ezzel kényszerítve Jamest, hogy végre ráfigyeljen. – Még kérdezed?! Hogy mondhattad Willnek, hogy a barátnőd vagyok? – James keresztbe tette karját, és ismét hátradőlt, úgy nézett a lányra.

-         Biztos nyelvbotlás volt – válaszolta egy vállrándítással. – Azt akartam mondani neki, hogy a barátnőm leszel, így hát felesleges próbálkoznia.

-         Te utolsó, arrogáns disznó! Beképzelt, gurkó fejű majom!

-         Újítottál?

-         Választ várok! Milyen jogon koptatod le rólam az egyetlen embert, aki hajlandó a közelembe jönni, azok után, hogy a ’Nagy’ James Potter kijelentette, hogy bárkit, aki ezt megteszi, porrá átkoz? Nem veszed észre, hogy lehetetlenné teszed az életem?

-         Ugyan, ne túlozz! Én csak megkíméllek a csalódásoktól. – Lily fejében hirtelen gonosz terv kezdett körvonalazódni, és ahogy kerek egésszé vált egy percig sem késlekedett tovább, hogy elégtételt vehessen.

-         A csalódástól? Hát jó! Akkor én is megkíméllek a csalódástól és a további felesleges várakozástól is.

-         Ez azt jelenti, hogy hajlandó vagy végre randizni velem? – csillant meg James szeme.

-         Bocs, de te csak az óriás polip után jössz, és ő még nem került sorra.

-         Akkor nem értelek.

-         Mindjárt megértesz. – Azzal egy határozott lépéssel Black előtt termett, és mielőtt ő bármit is tehetett volna, az ölébe huppant, és megcsókolta. James egyből felpattant ülő helyzetéből. Sirius eleinte próbált visszakozni, de mivel a történések annyira azért nem voltak ellenére, és Lily is elég erőszakosnak bizonyult, néhány meghiúsult kísérlet után feladta. James csak döbbenten figyelte az eseményeket.

-         Tapmancs! – kiáltott végül dühösen, mikor Sirius minden ellenállását feladva szorosan magához húzta a lányt. A hang azonban egy pillanat alatt magához térítette, és ahogy észbekapott egyből talpra ugrott. Így Lily is kénytelen volt felállni, és megszakítani bosszú hadjáratát.

-         Mi a fene volt ez? – A kérdés természetesen Pottertől jött. Sirius ugyanis egyelőre nem volt biztos benne, hogy helyesen teszi, ha megszólal.

-         Hogy, hogy mi? Hát, nem egyértelmű? Blackel járok, őt szeretem és nem téged.

-         De, Evans… - próbálkozott Sirius, azonban rá most senki sem figyelt.

-         Mégis mióta?

-         Most óta! – James először elképedt, majd dühösen odavágta:

-         Ahogy gondolod…

Odasétált a nem sokkal arrébb üldögélő ’Imádjuk James Pottert és Sirius Blackket’ klub egyik alapítótagjához, és megragadta a karját, így szorosan magához rántva a szőke lányt, majd Lily felé fordulva szenvedélyesen megcsókolta.

Lily nagyot nyelt. Úgy érezte, gombóc telepedett a torkába. Pislogás nélkül figyelte, ahogy James nyelve vadul játszik a másikéval ahelyett, hogy az övével tenne így. James a falig hátrált a másik lánnyal, és fogdosni kezdte.

-         Hagyd abba! – suttogta Lily, szándéka szerint úgy, hogy azt senki ne hallhassa, de nem volt szerencséje. Black ugyanis még mindig elég közel állt hozzá.

-         Hogy mondod? – kérdezte tőle a fülébe duruzsolva, arcán diadalittas mosollyal. Lily hirtelen felé fordította arcát, és szinte könyörögve nézett rá, majd úgy válaszolt, hogy más továbbra se hallhassa.

-         Állítsd le!

-         Én? – csodálkozott Black. – De hiszen, te kezdted…

-         Sirius… kérlek!

-         Hoppááá… és hol marad a Black? Nem tudtam, hogy már ilyen jóban vagyunk… - James jóformán vetkőztetni kezdte csókpartnerét a klubhelyiség kellős közepén, de ez látszólag egy cseppet sem zavarta a lányt. Lily el akart rohanni. Messze innen el, minél messzebb annál jobb. Soha többé ne lássa őt! De Sirius megfogta a karját, és meglátva a helyzetben rejlő lehetőségeket, nem eresztette.

-         Látod, ha nem csinálod a fesztivált, akkor most te lehetnél ott – intett fejével Jamesék felé.

-         Mikor hagyják már abba? – Lily hangja egyre kétségbeesettebb volt. –Sirius elérkezettnek látta az időt, hogy cselekedjen.

-         James – szólt fennhangon –, asszem’ megvan a mai első győztes játszmád…

Potter belevigyorgott a csókba, majd mintha mi sem történt volna, faképnél hagyta a lányt, és Lily elé lépett.

-         Megadod magad?

-         Soha!

-         Ugyan, Lily! Te is tudod, hogy csak idő kérdése, minek halogassuk még tovább? – Egyik kezével megfogta a lány arcát, a másikkal pedig átkarolta a derekát, és lassan magához húzta. Lily próbált ugyan tiltakozni, de hangja már korántsem csengett olyan magabiztosan, mint alig negyed órája.

-         Potter, én nem…

-         James, a nevem James… mindjárt megcsókollak, úgyhogy esetleg leszokhatnál a Potterről – mondta mosolyogva, de ebből a mosolyból most hiányzott minden arrogancia és önteltség. Lily lábai elgyengültek, ahogy megérezte a fiú perzselő leheletét bőrén, és talán össze is csuklottak volna, ha James nem tartja olyan erősen. Belenézett barna szemeibe, és épp ez lett a veszte. Nem tudta elengedni a másik tekintetét, szinte észre sem vette, ahogy a köztük lévő távolság fogyott. Nem emlékezett, ajkaik mikor értek össze, vagy hogy mikor kulcsolta át James nyakát, és mikor adta fel végleg minden ellenállását. Csak azt tudta, hogy a világ megszűnt létezni, hogy nincs más csak ők ketten.

-         Hé-hé! Te meg hova mész? – kapott a kis szöszi után Sirius, mikor az megindult az andalgó szerelmesek felé.

-         De hát, az előbb… - kezdte az hebegve.

-         Az már régen volt – legyintett. – Inkább gyere, mutatok valamit. – Azzal egy lehengerlő mosollyal kihúzta a klubhelyiségből.