Meleg volt. Nagyon meleg. Lily Potter hiába legyezte magát otthon újsággal, a saját legyezőjével, amit még szeretett bácsikájától kapott kilenc éves korában, nem használt semmit. Egyedül volt otthon. James dolgozott, és csak néha-néha tévedt be egy látogató. Azok a látogatók általában Sirius, Remus vagy éppen Peter voltak.

Lily gondolatai nem azon jártak hogyan tegye elviselhetővé a kánikulát, hanem azon, mikor az egyetlen húgával találkoztak a kórházban.

Aznap ment vissza kivizsgálásra Lily és James. Már éppen kijöttek a rendelőből, mikor megpillantották a tolókocsiban ülő Petuniát. A nő háta mögött természetesen ott volt testes férje is, Vernon.

  - Ti mit kerestek itt? – kérdezte Lily testvérétől.

  - Ha nem látnád, – levegővételnyi szünet a fájdalom miatt. – éppen szülni fogok. Szülni érted?! Szülni… Életre hozom a mi kis első porontyunkat! Ő lesz a világ legtökéletesebb kisbabája, ugye Vernon? Mindent megadunk neki, amit csak kíván. De mit magyarázkodom Neked? Semmi közünk egymáshoz.

  - Meglehet, de Én szeretném majd, ha a gyerekeink jóba lennének. Unkatestvérek lesznek és…

  - Megbolondultál?! Az én fiam, soha nem fog a te kölyködhöz közel menni. Biztosan ő is ugyanolyan abnormális lesz, mint a szülei – mondta tömény undorral Petunia.

  - Nos, ez esetben, azt hiszem, jobb lesz, ha mi megyünk, Lily. Mi már végeztünk, és nem hiányzunk mi ide. Gyere, menjünk! – szólt James.

  - Remélem, minden rendben lesz a szülésnél, és jól lesztek. Viszlát hugica!

Unatkozik. Nagyon. Mit lehet ilyen hőségben csinálni? Semmit. Lily lenézett nagy hasára, és elmosolyodott. Szép kerek hasa volt, ráadásul nagy. Nem is olyan sokára már anya lesz. Lily simogatni kezdte a pocakját, és beszélni kezdett a kicsinek.  Hirtelen valami furcsát érzett a hasában. Mintha fájt volna.

Csengettek. Nehezen, de felállt a foteléből, és elslattyogott az ajtóig. Végre társaság!

  - Szép napot! Beengedsz? - kérdezte az ajtóban állva Sirius.

  - Persze, gyere csak be! – Sirius bement a nappaliba, és helyet foglalt a kanapén. – Miért nem dolgozol? – kérdezte kíváncsian Lily.

   - Hogy Én? – Sirius színpadiasan felháborodott. – Dolgozzon az, akinek nincs pénze. Én gazdag vagyok – mondta, majd elégedetten hátradőlt a kanapén. Lily jót nevetett gyermeke leendő keresztapján.

   - Na ne mondd, te gazdagok gazdagja! Eddig nem ezt mondtad. Ugyanolyan lelkesen dolgoztál, mint James.

  - Csak vicceltem. Szabadnapom van. És nem akartam egyedül otthon unatkozni, meg aztán jöttem megnézni, hogy vagytok.

  - Jól. – Csakhogy egészen máshogy érezte magát. Valami nincs rendben vele. – Kávét?

  - Elfogadom, az jól esne.

A konyhában mintha hűvösebb lenne, mint a ház többi részében. Kellemes volt belépni oda. Kitöltötte a nemrégen főtt kávét, rátett a tálcára két csészét, cukrot és tejet, majd megállt egy helyben. Fáj a hasa. Lily félt. Mi van, ha…? Nem azt még nem! Gyorsan elűzte a gondolatot a fejéből, és kivitte a tálcát.  Sirius látszólag nagyon élvezte, hogy most itt van. Dudorászott, és az egy képet nézett a kandallón, amin a négy Tekergő van. Az a kép az utolsó Roxforti napon készült. Vidáman integettek a képen, Sirius pedig halványan elmosolyodott. Egy nagy csörömpölés térítette magához. Lily leejtette a tálcát, kicsit összerogyott, és a hasát fogta.

   - Lily, mi a baj? – kérdezte rémülten Sirius, miközben odaszaladt hozzá.

   - Nem tudom, fáj!  - mondta kétségbeesetten.

   - Gyere, állj fel, segítek! Merlinre! Belőled, folyik valami! – kiáltott fel Sirius.

   - Tudom, érzem! Biztosan… Biztosan csak bepisiltem. Nem volt időm kimenni a mosdóba.  – De tudta hogy nem bepisilt. Elfolyt volna a magzatvize? NE!

    - Idefigyelj, Evans! Te egy Tekergővel beszélsz! A Tekergők pedig nem hülyék! Tudom jól hogy az utolsó hónapban vagy, és hogy most a magzatvized folyt el. Be kell mennünk a kórházba.

   - Mi?! Nem! Ez még… Ez még nem a szülés ideje. Sőt, én jobban tudom, mint Te! Még nem szülök. Úgyhogy hozok egy új adag kávét neked. Egyébként, előfordult máskor is, hogy bepisiltem, tudod, nyomja a húgyhólyagomat. – hazudta.

Elindult volna, de újra összecsuklott. Kicsit felkiáltott fájdalmában. Sirius gyorsan odaguggolt mellé, és megfogta a kezét.

   - Lily Evans…!  - kezdett volna bele, de Lily kijavította.

   - Lily POTTER!

   - Pardon! Lily Potter – nyomta meg a szót. – Akár tetszik, akár nem, maga most szülni fog. Úgyhogy nyomás a kórházba, mert ha a keresztfiamnak bármi baja lesz, azért a makacsságod lesz a felelős.

   - Nem akarok…. – suttogta halkan. – Jamest akarom… Fáj…

   - Szedd össze magad! Ha elérünk a kórházba, odahozom, de most menni kell!

Lily kicsit könnyes szemmel bólintott. Hamar odaértek a kórházba, Sirius motorjával, igaz elég nehéz volt Lilyt ráültetni. Lily segítség nélkül alig tudott járni, Sirius támogatta, és végig csak annyit mondott, hogy „nagyon fáj!”.

   - Nővér! – Srius karon fogta az ápolónőt, akit meglátott. – Ez a nő itt éppen szülni készül. Csináljon valamit.

   - Máris hozok egy tolókocsit, és bevisszük az egyik kórterembe, és ha elárulják a doktorúrnak a nevét, akkor megvizsgálja – mondta majd elment.

   - Sirius – Lily erősen szorította a férfinek kezét, olyannyira, hogy az szinte bepirosodott. – Hozd ide nekem Jamest! Kérlek! Szükségem van rá, hogy itt legyen velem! – mondta gyorsan, és a székét szorította erősen, mert újabb fájás jött.

   - Rendben, idehozom. Sietünk, addig is kitartás!

   - De siessetek! Nem akarok egyedül lenni…

   - Sietek, ahogy csak tudok.

Sirius egyenesen a Főnix Rendje hadiszállásába hoppanált. Pár pillanatig őt nézték a dolgozók, ki is jött, és mivel látták, hogy csak Ő, mindenki végezte tovább a dolgát.

 - Hol van James? – kérdezte az egyik dolgozó férfitől, Justintól.

 - Benn, abban az irodában.

Sirius sebesen futott. Itt egy érdekes játék alakult ki. Sirius irodáról irodára, helyiségről helyiségre szaladt, de James sehol nem volt. Útközben elég sok szitkozódás hagyta el a száját. Végül sikerült megtalálnia barátját. James egy nagy kupac papír felett üét, és elmélyülten dolgozott.

 - Na végre, hogy megvagy, már órák óta kereslek! – túlzott.

 - Igen? Miért? – kérdezte, fel sem nézve a papírmunkáról.

 - Lily be kellett vinni a kórházba… - James villámgyorsan pattant fel és nézett rá barátjára. –Ugyanis elindult a szülés.

 - Ezt nem hiszem el! Menjünk, siessünk! – mondta, majd otthagyva csapot-papot elindultak a kórházba.

Indultak ki az ajtón, jött egy újonc, aki újabb halom papírt hozott. Mikor látta, hogy James távozni készül szólt.

 - Még nem mehetsz el, ezeket meg kell csinálnod… - kezdte, de közbevágtak.

 - Eszem ágában sincs! A feleségem most fog szülni, nem fogok itt maradni. Az sem érdekel, ha kirúgnak! Ó igen, és ha megjön Remus vagy Peter küldd őket a kórházba, mondd meg nekik, kérlek, hogy Lilynél megindult a szülés. Viszlát!