13. fejezet

Következmény

Hétfőn az első óra maga volt az unalom. Valószínűleg minden griffendélesnek megfordult a fejében, hogy dupla mágiatörténettel kezdeni a hetet felér az emberkínzással. Binns professzor azonban ezúttal sem vett tudomást a padon fetrengő diákokról, ahogy arról sem, hogy sokan közülük már hangosan horkoltak, visszatérve nem sokkal korábban félbehagyott álmukhoz. Mikor végre vége lett az órának, mindenki egy emberként lélegzett fel, és felszabadultan sietett ki a teremből.

James megkereste tekintetével Lilyt, eltűnt Siriusék szeme elől, majd a lány után iramodott. Mikor a többiek úgy ahogy leszakadoztak, feltűnés nélkül átkarolta a derekát, és berántotta egy használaton kívüli tanterembe. Nem szólt egy szót sem, csak a falhoz szorította, és megcsókolta. Reggel óta erre várt, másra se tudott gondolni csak Lilyre, és soha nem kellett még annyira türtőztetnie magát, mint mikor óra előtt meglátta a teremnél, mivel tudta, hogy mások előtt egyelőre nem érintheti meg. Természetesen kellett viselkednie, holott legszívesebben kiállt volna a Nagyterem közepére, hogy világgá kürtölhesse, hogy Lily Evans a barátnője, végre értelmet nyert a két éves küzdelem. És ha néha idegtépő is volt a tudat, hogy ezt egyelőre nem teheti meg, mégis úgy érezte, Lilyre megérte ennyit várni.

A lány lassan szakította meg a csókot, pihegve fúrta arcát a fiú mellkasába, és még szorosabban bújt hozzá.

-         Mennyi is van még abból a két hétből? – nézett le Lilyre James elkínzott arccal.

-         Mi lenne, ha inkább azzal foglalkoznál, hogy hasznosan töltsük el ezt a pár percet, nem soká indulnunk kell órára – hárított a lány.

-         És mit szólnál, ha nem mennénk órára? – suttogta a fülébe James, és belecsókolt a nyakába.

-         De, James, azt nem lehet.

-         Már miért ne lehetne? Bimba amilyen szétszórt, úgysem veszi észre.

-         Hagyd abba, kérlek! – utalt a lány elfúló hangon a gyengéd csókokra, amiktől remegés futott át rajta, és félő volt, hogy engedni fog James ötletének.

-         Sajnálom, nem megy… - Pár perccel később az óra elütötte a tizet, James és Lily pedig végleg lemaradt gyógynövénytanról.

*

-         Már csak az érdekelne, hogy fogjuk ezt kimagyarázni? – könyökölt fel Lily immár James ágyában a fiúk hálókörletében, miközben James azzal bajlódott, hogy az elszakadt ágyfüggönyt hozza némileg elfogadható állapotba. Ugyanis mikor beléptek a szobába, Lily megbotlott a Sirius ágya alól kikandikáló seprű nyelében, és el is esett volna, ha az utolsó pillanatban nem kapaszkodik bele a függönybe. Így azonban neki nem lett semmi baja, mivel James ágyán landolt, viszont a szövet egy keserves reccsenéssel elszakadt.

-         Nem hiszem, hogy magyarázkodnunk kell majd – felelte James, miközben intett egy utolsót a pálcájával, és elégedetten szemlélte művét. Majd tekintete a lányra siklott. – Ugye tudod, hogy eszméletlenül jól mutatsz az ágyamban? – térdelt fölé. – Sokkal jobban, mint azt valaha is képzeltem.

-         Most elárultad magad – hanyatlott vissza Lily nevetve a párnák közé.

-         Miért is?

-         Épp most vallottad be, hogy rólam szoktál fantáziálni.

-         Még szép, ki másról? Mi ebben a titok? Különben is, azt ne mondd, hogy én egyszer sem másztam be az álmaidba – vigyorgott, miközben adott egy puszit Lily szájára. A lány teljesen elpirult a szavaitól, és pechjére ezt James is észrevette, és ettől csak még elégedettebb kifejezés ült ki az arcára. – És még én árultam el magam… - mondta a fiú, miközben szája már ismét vészesen közel járt Lilyéhez.

-         Nem vagyok nehéz? – kérdezte James közel fél óra néma csókcsata után.

-         Egyáltalán nem.

-         Akkor jó – mosolygott, majd végig simított Lily arcán, és csillogó szemekkel követte vonásait. – Gyönyörű vagy.

-         Szóval csak ezért kellek? Hogy mutogass? – nézett rá cinkosan.

-         Nem!

-         Hát? Még miért?

-         Mert különleges vagy.

-         Mitől lennék az?

-         Fogalmam sincs, de vagy rám szórtál valami nagyon erős bűbájt, ami még Siriuséknak sem tűnt fel, vagy tényleg van benned valami, ami senki másban nincs meg.

-         Most lebuktam… Akarod, hogy megszüntessem azt a bűbájt?

-         Eszedbe se jusson! Imádok a hatása alatt lenni.

*

Már csaknem egy hónap telt el azóta, hogy Lily időt kért Jamestől. A fiú kissé zsörtölődve ugyan, de lenyelte az órák utáni lopott csókokat, a rejtett folyosókon váltott gyors öleléseket és a titkos randevúkat. Ha néha esetleg rá is kérdezett a dologra, Lily valahogy mindig megoldotta, hogy másra terelje a figyelmét. Mígnem egyik éjjel betelt a pohár.

Már hajnali egy volt. Az összes diák mélyen aludt. A Griffendél torony kandallója előtt egyetlen fiú ült a földön, és hátát a kanapénak vetve várt, tekintete a pattogó tűzbe révedt. Odakint már leesett az első hó, így a holdfény arról visszaverődve, szinte teljesen megvilágította a klubhelyiséget. Hirtelen tompa lépéseket hallott a lányok lépcsője felől. Felnézett, és meglátta Lilyt. Mióta együtt voltak, a boldogságtól talán még szebb lett, mint valaha. James rámosolygott, mikor odahuppant mellé.

Lilyn csak egy kötött pulóver volt és egy vékony pizsamanadrág, a pislákoló parázs pedig a legkevésbé sem ontotta magából a meleget, így James intett egyet a pálcájával, mire a tűz újra lángra lobbant. Lily jólesően bújt a karjai közé, és mosolyogva csókolta meg.

-         Azt hittem már nem jössz.

-         Lara túl sokáig volt fenn, nem tudtam észrevétlenül lesurranni.

-         Olyan nagy baj lenne, ha végre meglátna valaki?

-         Ne kezdjük ezt! – kérlelte a lány. James felsóhajtott, de nem szólt többet, csak magához húzta Lilyt, és újabb csókot lehelt ajkaira. – Hiányoztál!

-         Ennek nem kéne így lennie, ha hajlandó lennél végre nyíltan felvállalni, hogy a barátnőm vagy. Csorbát ejtesz a hírnevemen, édes – vigyorgott rá. – Állítólag már egy hónapja nincs barátnőm.

-         Képzeld csak el, akkor mekkora csorba esik majd rajta, ha kiderül, hogy van, és ráadásul ugyanaz. Rekordot döntöttél. – James csak megvonta a vállát és az ölébe emelte Lilyt. – El fogod veszíteni a rajongóidat.

-         Különösebben nem érdekel – döntötte a földre a lányt. – Imádok veled lenni, és be kell valljam, kicsit élvezem ezt a titkolózást is. Persze, ez nem azt jelenti, hogy lassan nem kéne abbahagynunk.

-         Rendben, akkor majd lassan abbahagyjuk, de most már foglalkozzunk mással. Például elmondhatnád, ki volt az a fekete hajú lány, akivel edzés után beszéltél? – nézett rá ártatlanul, miközben igyekezett minden féltékenységet eltűntetni a hangjából, ami elég nehezére esett, tekintve, hogy az említett lány nyíltan kikezdett délután Jamesszel.

-         Talán Gwen – morfondírozott a fiú –, nem merném egészen biztosra mondani.

-         És mit akart ez a… Gwen?

-         Hogy korrepetáljam átváltoztatástanból. Állítólag McGalagony engem ajánlott.

-         Na persze. Minden nap van valaki – durcáskodott Lily.

-         Lil, ezek a lányok azt hiszik, szabad préda vagyok – figyelmeztette James, miközben gyengéden végig simított az arcán.

-         De nem vagy.

-         És ezt honnan kéne tudniuk?

-         Onnan, hogy megmondod nekik.

-         Értem… - ült fel, és kissé dühösen nézett Lilyre. - Csak úgy kíváncsiságból, szerinted mit kéne mondanom? Van egy fantom barátnőm, aki egyelőre nem akar velem mutatkozni? Vagy esetleg cölibátust fogadtam?

-         Azt se tudod, mi az a cölibátus… - Lily egykedvűen játszadozott egy a pulóveréből kibújt szállal.

-         Mégis mit vársz tőlem? Így is épp elég nehéz elhajtanom őket. Szerinted nekem ez így jó? Mennyivel egyszerűbb lenne azt mondanom, hogy nézd, a barátnőm ott ül a lelátón, és épp minket figyel, szóval, ha megbocsátasz, inkább őt korrepetálnám. – James most már igazán mérges volt.

-         Én csak azt kérem, hogy ne flörtölj velük!

-         Én nem… - James mélyet lélegzett, és lehalkította a hangját. – Na jó, ebből elég. Majd szólj, ha hajlandó vagy felnőni egy kapcsolathoz – azzal felpattant, és elviharzott.

Felérve az emeletre kicsit hangosabban csapta be az ajtót, amiért Siriustól kapott pár „hálás” szót, majd miután visszaválaszolt egy szájzárat is. Így hát fáradtan, dühösen és nem utolsó sorban némaságra ítélve zuhant az ágyába, és erős kétségei voltak afelől, hogy ez az éjszaka lehetett volna rosszabb is. Már most megbánta heves reakcióját és sóvárogva gondolt vissza a vérvörös ajkak érintésére, a legkínzóbb mégis a tudat volt, hogy ezúttal hiába jön el a reggel.

Alig aludt valamit, így reggel elsőként vehette birtokba a fürdőt. Siriust viszont a legkevésbé sem érdekelték az olyan dolgok, mint más emberek magánszférája, legalábbis abban az esetben biztosan nem, mikor arról volt szó, hogy a legjobb barátja, jó ideje titkolózik előtte. Így mit sem törődve a kulcsra zárt ajtóval, elmormolt egy Alohomorát, és orvul rárontott a tus alatt álló Jamesre. A mosdókagylónak támaszkodott, és türelmesen várta, hogy a másik végezzen, mivel nem állt szándékában túlkiabálni a zubogó vizet. Megrovóan nézett a zuhanyfüggönyre, mintha pillantása áthatolhatna azon, és már ezzel súlyos büntetést mérhetne a mögötte állóra, aki azonban még csak nem is sejtette, mi vár rá a túloldalon. James pár perccel később elzárta a csapot, maga köré tekerte odakészített törülközőjét, majd kis híján kizuhant a zuhanyfülkéből, mikor elhúzta a függönyt, és rájött, hogy nincs egyedül. Sirius még véletlenül sem fáradozott olyasmivel, hogy esetleg segítsen visszanyerni neki az egyensúlyát. Csak sértődötten állt előtte, karba tett kézzel, és egy perccel sem várt többet, hogy végre Jamesnek szegezhesse a kérdését.

-         Mikor akarsz végre beavatni?

-         Mibe kéne, hogy beavassalak? – nézett rá értetlenül a másik, mikor végre elég stabilnak érezte a helyzetét.

-         James – kezdte Sirius, mintha egy ötéveshez beszélne –, majdnem egy hónapja együtt vagy Evansszel. Nem vagyok vak, és túl jól ismerlek már. Nincs még egy lány a Roxfortban, akinek a kedvéért elhitetnéd mindenkivel, még velem is – fintorgott –, hogy egy hónapja szingli vagy. Minden éjjel kiosonsz a szobából, és hajnalban jössz vissza, órák után pedig kámforrá válsz. Azt már meg sem említem, hogy a legjobb csajokat pattintod le a legidiótább kifogásokkal. Ennyi elég, vagy folytassam? – James kicsit arrébb lökdöste őt a mosdótól, és neki állt fogat mosni.

-         Elég lesz, kösz. Akkor ne is kezdjek tagadni, ugye?

-         Felesleges…

-         Tulajdonképpen mindent tudsz. Esetleg van valami kérdésed? – nézett rá érdeklődve, miközben kinyomta a fogkrémet.

-         Ami azt illeti, lenne. Mi ez a fene nagy titkolózás?

-         Őszintén? Már én sem tudom – azzal James beszámolt mindenről.

-         Szóval most mosolyszünet van – csóválta a fejét Sirius.

-         Valami olyasmi… - Öblögetett egy utolsót, majd unottan kérdezte – Tudja még valaki?

-         Frank szinte biztos, hogy tudja, szerintem Alice avathatta be – válaszolt Sirius, miközben ledobta alsógatyáját, majd ő is beállt a tus alá. - Remus sejti, Peter pedig teljesen hülyének nézett minket, mikor megkérdeztük, nem tart-e valamit furcsának. A többiek nem tudnak semmit. Bár John mintha említette volna, hogy a barátnője szerint Lilynek különös szokásai vannak mostanában. – Sirius mint egy végszóként megnyitotta a vizet.

-         Pompás… - morogta James, miközben azzal a felemelő gondolattal sétált ki a fürdőből, hogy ez a nap is remekül kezdődik.

*

-         James! – kiáltott rá valaki a folyosó kellős közepén, miközben reggelizni tartott. De sajnos ez a valaki nem az a valaki volt, akinek ő most a társaságára vágyott. – De jó, hogy látlak! – Nem, ennek a lánynak még véletlenül sem volt vörös haja, vagy jázmin illata, és a legkevésbé sem rendelkezett azzal a vonzerővel, amitől James ellenállhatatlan vágyat érzett volna, hogy magához ölelje, és ne engedje el soha többé.

-         Gwen… - nyögte leverten.

-         Igazából Genna, de mindegy is. Nem is örülsz nekem? – kérdezte kacéran a lány.

-         De… dehogyis nem, csak meglepődtem.

-         Tudod, érdeklődtem McGalagonynál, és ő váltig állította, hogy a péntek délutánod szabad, mivel aznap reggel szoktatok edzeni.

-         Akkor talán tévedett.

-         James, miért érzem úgy, hogy hazudsz?

-         Nem tudom, nem szokásom. Csak nem szeretem, ha mások akarják beosztani a szabadidőmet.

-         Kérlek, rajtad múlik az évvégi vizsgám.

-         Miért nem kéred meg Siriust?

-         Ő úgysem segítene. Kérlek! – nézett rá esdeklőn a lány.

-         Rendben – sóhajtott James, miközben két dolog járt a fejében: Lily, és az hogy mi lett volna a helyes megoldás tegnap este. - Most az egyszer, és csak addig, amíg nem találsz valaki mást, aki segít.

-         Köszönöm! – ugrott váratlanul a nyakába a lány, mikor Lily, Alice és Lara befordult a folyosóra.