42. fejezet
Lily Potteri 2008.11.16. 13:51
1978. Március 27.
Felvirradt az év legcsodálatosabb, legszebb, legtündöklőbb napja, amikor a világnak megadatott, hogy megismerje tündöklő személyemet.
Gyengébbek kedvéért: szülinapom van!
- Hé, Ágas! Emeld ki azt a 18 éves segged az ágyból!
Az ember balgán azt gondolja, hogy legalább a szülinapján lustálkodhat egy keveset. De ha van egy Siriusa, akkor erre esélye sincs. Elhúztam a függönyt.
- Esik – jegyeztem meg az ablakra pillantva.
- Micsoda felfedezés, látszik, hogy korodhoz képest jóval érettebb vagy – mondta Sirius - Biztos a természet siratja a napot, mikor világra jöttél.
- Kösz. Szerintem inkább az angyalok sírnak, hogy legszebb társuk megszületett, így elvesztették maguk mellől.
- Te, mint angyal? – röhögött fel Frankie.
- Inkább, mint te, Frankie zulu.
- Egoizmusod nem ismer határokat Ágaskám, nesze itt az ajándékod – vágott hozzám egy csomagot.
Egy könyv volt benne. Rosszat sejtek. És bingó. „10 út, hogy elkerüld a papucsférjjé válást”.
- El tudom képzelni, ahogy te ülsz a fotelban, vajsörrel a kezedben és olvasod az újságot.
„Persze szívem, hogyne, igazad van...” – itt kiszakadt belőle a röhögés, de lehet, hogy az hallgattatta el, hogy a párnám a képébe csapódott.
Begyűjtöttem a többiek ajándékát is, majd kezelésbe vettem a családtól érkezett kis kupacot az ágyamnál.
- Jó az idei termés – mondtam, miközben letéptem a papírt az utolsó csomagról.
Egy kis dobozka volt benne. Kinyitottam és elgurult az állam.
Gyönyörűen megmunkált aprócska kis aranycikesz volt benne, amit egy nagy 18-as díszített.
A tenyeremben kinyitotta a szárnyait, de nem repült el. Leraktam az éjjeli szekrényem dísz helyére.
Mikor végeztem az ajándékbontogatással, épp elindultam a fürdőbe, amikor Sirius hangját hallottam.
- Ágas, vendéged van! Mi nem is zavarunk. Pete! – intett a fejével Farkinak, aki felkapta a fejét.
- Mi az?
- Gyere már - sziszegte Sirius. Farki lassan összerakta a helyzetet és gyorsan követte a fiúkat.
Lily mosolyogva állt az ajtóban.
- Boldog szülinapot! – jött oda hozzám, kezében egy lapos kis csomaggal.
- Köszönöm – húztam magamhoz.
- Ez a tiéd, mielőtt még elfelejtem – nyomta a kezembe a csomagot.
Leültem az ágyamra, és nekiláttam a kibontásának.
- Óvatosan, könnyen szakad!
A csomagban egy kép volt. Egy aprócska kis mozgó kép. Nem tudtam rájönni, hogy mit ábrázolhat.
- Ki találod, hogy mi ez?
- Nem tudom…
- Annyit segítek, hogy itt van most a szobában. És kislány.
Lassan rájöttem. És jó, hogy ültem, mert a lábaim felmondták volna a szolgálatot.
Néztem a képet, aztán Lilyt, aztán megint a képet, és megint Lilyt…
- Lány? – nyögtem ki végül.
- Az – ült le mellém – Madam Pomfrey csinálta a képet a gyengélkedőn. Nem bánod, hogy nem fiú?
- Dehogy bánom! Azt szeretem, ha gyönyörű lányok vesznek körül.
- Bolond – simogatta meg az arcom Lily.
- Ezt most leteszem – raktam a képet a cikesz mellé – most csak veled akarok foglalkozni.
- És szegény lányod?
- Bocs törpilla – simítottam végig Lily hasán - de még egy fél év, míg találkozunk. Addig a mamival foglalkozom.
- Megszületik és bosszút áll rajtad – mondta Lily, de szavait meghazudtolóan simított végig a combomon.
Jó pár órával később el kellett indulnunk lefelé, a tiszteletemre rendezendő bulira, amit Siriusék csináltak nekem.
- Miért is kell lemennünk?
- Hogy mások is felköszönthessenek – húzott Lily lefelé a lépcsőn.
- De engem nem érdekelnek a mások.
- James, ne nyávogj! Tudod, hogy a szülinapod minden évben hatalmas bulival jár… a drága haverjaid nem szalasztják el az alkalmat, hogy a feje tetejére állítsák a klubbot.
- Az elmúlt években nem örültél ennek ennyire…
- Az még akkor volt! Ne húzasd már magad! Hova lett az a James, aki tavaly úgy ült a klubban, mint egy király, míg mindenki őt ünnepelte?
- Lily, semmi kedvem az összes sminkelt libát hallgatni! Különben is, nekem van szülinapom, nem?
- Ez tény – mosolygott Lily.
- Szóval én döntöm el, hogy mit csináljunk!
- Siriusék egy csomót dolgoztak a bulidon, leszel szíves kimenni ezen az ajtón és jól érezni magad! Emlékezz csak, milyen jó volt a tavalyi szülinapod!
- Nem gondoltam volna, hogy ennyire tetszett…
- Nem is, de az más kérdés, hogy nekem nem tetszett, de…
- Jó, menjünk! – nyitottam ki az ajtót és beléptem a klubba.
- Végre már! Azt hittem le se tolod a képed – vetette rám magát Sirius, aki eddig egy varázsvevőt állítgatott. A klubban, hegyekben állt a vajsör, lángnyelv, és még ki tudja, mi minden. Holdsáp átvette Siriustól a varázsvevőt, én meg nagy nehezen levakartam magamról a nyakamba ugró haveromat.
- Itt vagyok, mint látjátok – mondtam, és Lily keze után nyúltam, de ő már Melindával beszélgetett az egyik asztal mellett.
- Figyelem emberek, megérkezett az ünnepelt – Sirius a torkához emelte a pálcáját, és kihangosította magát – ő, akit senkinek sem kell bemutatnom, az évszázad legjobb fogója, mindenki kedvence, James Potter! Köszöntsük hát mindannyian a 18. születésnapja alkalmából! Isten éltessen, haver! – Sirius a kezembe nyomott egy poharat, és hátba veregetett, de olyan erővel, hogy azt hittem, kiköpöm a tüdőmet. Ő se az első pohárral issza ma…
Mire felhajtottam a poharamban lévő italt, Sirius eltűnt mellőlem, és megláttam a liba-ligát közeledni. Gyorsan utántöltöttem a poharam.
- James, James, James, boldog szülinapot James! – hallottam mindenhonnan. Kétségbe esetten néztem körül Lily után, de ő túlságosan elmerült a beszélgetésben, minthogy engem kimentsen. Egymás után koccintgattam mindenkivel, lassan kezdtem az ital mennyiségnek köszönhetően szédelegni. De a lányok csak nem akartak elmenni, újra, meg újra koccintgattak.
- Jól van, tündérkéim, oszolj! – hallottam végül Sirius hangját, de már túlságosan szédültem, ahhoz, hogy rendesen lássak – Ágas, szerintem ülj le, kicsit sokat ittál.
- De én jól vagyok – kiáltottam fennhangon – mi ez a finomság? - kérdeztem, újra megtöltve a poharamat.
- Összekevertem lángnyelvet, meg vodkát. Nagyon erős, hányadikat iszod?
- Nem tudom, 15-nél elfelejtettem számolni – húztam fel a következő pohárral. Az agyamat kellemes rózsaszín köd borította be.
- Lily! – kiáltotta el magát Sirius.
Nem sokára keresztbe álló szemeim megpillantottak egy vörös hajzuhatagot.
- James, nem úgy értettem, hogy idd le magad a sárga földig, hanem, hogy érezd jól magad!
- Szerintem vidd fel, még kárt tesz magában, vagy másokban.
Lily kivette a kezemből a sokadik pohár koktélomat.
- Add vissza! – kaptam utána.
- James, felmegyünk. Tudsz járni?
- Miért ne tunnyék? – mondtam kicsit akadozó nyelvvel – Én még bulizizini akaroook – söpörtem le a karját.
- Rémes. Segítenétek?
Kipattantam a klub közepére, és szédülten elkezdtem pörögni, egészen addig, amíg pár erős kéz el nem kapott és fel nem emelt a földről.
És itt filmszakadás.
|