A professzornak a döbbenettől tágra nyíltak a szemei.
- Úgy érti… Black kisasszony ütésétől?
- Nem láttam az ütést, de nagyon úgy tűnik, hogy szándékosan lőtte hasba, mert tudta, hogy terhes.
- De ez… beszélnem kell… ezt nem úszhatja meg szárazon…
Azzal a házvezetőnk kicsörtetett.

Másnap Lilyt kiengedték a gyengélkedőről, de még elég zaklatott volt. Melindával és Siriussal kísértük vissza a toronyba, közben megállás nélkül motyogott.
- Tanulnom kell… engedjetek… el kell mennem a könyvtárba…
- Lily, inkább pihenj le!

- Nem… nekem tanulnom kell… nektek is… mindenkinek!
Azzal felrohant a lányok tornyába. Melinda meg utána.
Ledobtam magam a legközelebbi fotelba. A fiúk meg körém gyűltek.
- Sajnáljuk James, nem is tudom, hogy mit mondjak – mondta Frank.
- Segíthetünk valamiben? – kérdezte Holdsáp.
- Igen. Meg fogom bosszulni! Háromszor akkora fájdalmat okozok Blacknek, mint ő nekünk!
- Melyik Blacknek? – kérdezte Farki.
- Próbáld már meg követni az eseményeket – szólt rá Sirius – természetesen Bellatrixnak!
- Igen. Ki tart velem?
- Ez csak természetes – mondta Sirius, és Frank is bólintott. Holdsáp viszont a fejét csóválta.
- Nem lesz ez így jó. Attól, hogy rárontotok a Mardekárosokra, aminek ki tudja, hogy mi lesz az eredménye, attól még nem éled fel a kicsi és a fájdalmatok sem szűnik meg!
- Ne prédikálj, kedves mindig mindent jobban tudó prefektuska! – szólt rá Sirius.
- Ez nem veszélyes? – kérdezte Farki riadtan.
- Az élet tele van veszélyekkel, de semmi nem kötelező. Akkor hárman megyünk. Térkép?
Elővettem az erszényemből a térképet és megkerestem rajta a Mardekáros lányt.
- Megvárjuk, míg egyedül lesz. Gyertek – szóltam, és elindultam a kijárat felé. A többiek követtek.
Mire leértünk a pince felé induló folyosóra, láttuk, hogy Black pöttye leválik a többiekről és elindul felénk.
Nemsokára fel is tűnt élőben. Gyorsan elraktam a térképet és előkaptam a pálcámat.
- Micsoda meglepetés! Sirijusz babácska, Potti, és te meg ki vagy? Új talpnyalótok van?
Ó, látom nagyon dühös a pici Griffendéles pofitok. Mit akartok?
- Gyilkos kurva!
- Ó, csak nem a sárvérű fattya a probléma?
- Megölted a lányomat! – üvöltettem a képébe.
- Honnan tudod, hogy tőled volt? Az a kis sárvérű cafka mindenkivel összefekszik.
- Crucio! – üvöltöttem el magam, de a csaj csak összerogyott, más baja nem lett.
- Heh, nincs benned elég spiritusz egy főbenjáró átokhoz – vihogott a csaj.
- Megbánod, hogy kezet emeltél Lilyre!
- És ehhez hárman kellenek? Félsz egyedül kiállni velem Potti? Hova lett a híres Griffendéles bátorság?
Kimondtam magamban a lefegyverző átkot, mire a csaj kezéből kirepült a pálca.
- Obstructo – mondtam, mire a csaj visszaesett a földre, ahonnan nem sokkal ezelőtt állt fel.
Siriusra néztem, aki bólintott.
Egy pálcaintésemre a csaj nyakkendője szűkülni kezdett.
- Ennyi? Ennyit tudsz? – a Mardekáros tébolyultan vihogni kezdett, ami hörgésbe csapott át, ahogy a nyakkendője egyre inkább a torkára szorult.
Kapkodott a nyakához, de nem tudta leszedni a fojtogató ruhát.
Tudtam, hogy ha ezt így folytatom, akkor a csaj lassan megfullad. De olyan akarok lenni, mint ő? Hidegvérű gyilkos?
Ha megölöm, a törvény szerint én is csak gyilkos leszek, és egy életre az Azkabanba kerülök. Nem ér ennyit. Ha most futni hagyom, még sok gyerekem lehet, de ha megölöm a jövőmnek vége.
Leeresztettem a pálcámat. A csaj levegőért kapkodva feküdt a földön.
- Takarodj innen – dobtam vissza pálcáját.
- Szánalmasan gyenge vagy – hörögte a csaj, és szédelegve eltűnt a pince felé.
- Jól vagy, Ágas? – kérdezte Sirius, mikor látta, hogy mindjárt összeesem.
- Jól. Egyszerűen nem tudtam megtenni.
- Tudom, és hidd el, ez így a legjobb! Azzal, hogy megtehetted volna, hogy majdnem megtetted hatalmas sebet ütöttél a büszkeségén. A híres Black büszkeség – Sirius kiköpött a földre – ebben nőttem fel. Apám mindig mondta, emlékszem. „Inkább halj meg, minthogy kegyelemből megkíméljék az életed!” És hogy mindezt egy Potter tette, aki tetejébe a vére árulója… ezt nem dolgozza fel egy könnyen!
- Félelmetes ez a nő – motyogta Frank – van valami a szemében, amitől kiráz a hideg.
- Belluska – mondta keserűen Sirius – egyszer eljöttek hozzánk családostul. Bellával három évesek voltunk, Cissy kettő, Regulus akkor született…
- Várjál… ha Narcissa egy évvel fiatalabb, akkor hogy járhat velünk egy évfolyamba?
- Mikor Bella megkapta a levelét, Cissy kivágta a hisztit, hogy ő is menni akar a suliba.
S mivel ő volt apuci pici, kislánya – Sirius megint köpött egyet – apuci tengersok pénzével elintézte, hogy Cissy 10 évesen mehessen iskolába.
De ott tartottam, hogy eljött hozzánk a három lány. Cissy még alig tudott járni, de már egy született úrinőként viselkedett. Minden mozdulatából sütött a születésétől belenevelt hölgyikeség. Kis szőke porcelánbaba.
Andromeda már egy felnőtt nő volt. 18 éves. Nem sokkal később szökött meg Dora apjával.
Nem szólt egyik húgához sem, hanem leült az egyik sarokbab és egy mugli regényt olvasott.
Bellácska viszont… rá akarok kitérni. Unatkozott, és a ruhájából elővett egy játékpálcát.
Azt képzelte, hogy a szobám az tele van muglikkal és neki ki kell irtania az összest, mert beszennyezik a varázslók csodálatos világát. Három évesen! – fakadt kis Sirius – Majd emlékszem, észrevette, hogy más is van a szobában rajta kívül. A nővéréhez fordult, aki a többiekről tudomást se véve olvasott. Ne olvasd azt a mugli szemetet, tűzre való! Sose fogom elfelejteni Meda válaszát. Tudod, vannak érdekes mugli könyvek. Például sokban benne vagy.
Mint a gonosz, csúnya, vasorrú bába! És most fogd be hugi.
Sirius annyira belemelegedett a mesélésbe, hogy elfelejtette átlépni az eltűnős lépcsőfokot.
- Ó, hogy az a sistergős Merlin szakállából készült nyuszis papucsa! – üvöltött fel, ahogy térdig elnyelte a lábát a lépcső – Segítenétek?
A röhögéstől dőlve kicibáltuk a lépcső fogságából.
- Durva gyerekkorod lehetett Sirius – jegyezte meg Frank, majd folytattuk az utunkat a torony felé.