48. fejezet
Lily Potteri 2008.12.30. 11:49
Kinyitottam a szemem, de nem a megszokott fehér környezetet láttam, hanem zöldet.
- Mi a fene? Hol vagyok?
Valaki visszaadta a szemüvegem, így már tisztán láttam, hogy a pályán fekszem a fűben.
Körülöttem hatalmas tömeg, a kezemben pedig a ficánkoló cikesz.
- Jól vagy, James? Fáj valamid?
- Nem… megvagyok. Mi történt?
- 10 métert zuhantál, ráestél a cikeszre, majd Lily lelassította az esésed, hogy ne csapódj a földbe, de a zuhanástól elvesztetted az eszméleted.
- Ezek szerint… nyertünk?
- Kis híján palacsinta lett belőled, és neked ez az első kérdésed? – Lily arcán még látszott a rémület, de már mosolygott.
- Naná, hogy ez. Ha már majdnem meghaltam a cikeszért, legalább nyertünk.
Felpattantam a földről.
- Megvagyok, jöhet az a kupa – vigyorogtam Madam Hooch felé.
- Most, hogy a kapitány magához tért, itt az idő, hogy átadjuk a kupát – harsogta Madam Hooch.
Felálltunk a dobogóra, fél kézzel magamhoz húztam Lilyt, a másikkal átvettem a kupát McGalagonytól.
Üdvrivalgás közepette magasra tartottam a kupát, majd átadtam Siriusnak, és mindenki előtt megcsókoltam Lilyt.
Erre a tömeg még hangosabban üvöltött. Úgy éreztem, hogy minden bajom, minden gondom elégett a sugárzó napsütésben, és ami még túl is élte ezt, azt megsemmisítette Lily egyetlen pillantása. Éreztem, hogy valaki meghúzkodja a taláromat, hát megfordultam.
Egy kis vörös hajú gólya állt megszeppenve, pennával és pergamennel a kezében. Az, akitől egyszer Sirius megkérdezte, hogy tudja-e, hogy születik a gyerek.
- Kaphatok egy autogramot? – kérdezte félénken a kisfiú.
- Persze! Charlie, ugye?
A fiúcskának elkerekedett a szeme a döbbenettől, hogy tudom a nevét.
- Igen… jövőre én is jelentkezem a csapatba, és olyan nagy játékos akarok lenni, mint te – mondta a fiúcska halkan. Hát nem édes?
- Sok edzés és sok gyakorlás kérdése az egész. Sirius – fordultam hátra, ahol megtaláltam drágalátos barátomat Melinda karjai között – hol a kupa?
- Franknál – mondta, és visszafordult a lányhoz.
Átvettem a kupát és a kisfiú kezébe nyomtam. Szegényke alig bírta el.
- Majd megnősz hozzá – mosolyodtam el –Megígéred nekem, hogy nem engeditek idegen kézbe a jövőben?
- Persze – motyogta a kis vörös meghatottan.
- Gyere, mássz fel a nyakamba – guggoltam le – kapaszkodj erősen és fogd a kupát.
Charlie örömittasan lengette a kupát a nyakamban, és igazán csak párszor kólintott vele fejbe.
- Csapat, irány a klubhelyiség és a győzelmi buli!
Megfogtam Lily kezét és felvonultunk a kastélyba.
- Azt hiszem, célszerű lenne buli előtt lefürödni – jegyezte meg Lily halkan.
- Van benne valami – bólintottam – Mindenki mulasson jól, a csapat fürdés után itt találkozik – adtam ki az utasítást.
- Igen, főnök – vigyorgott Sirius.
- Akkor itt találkozunk, James – indult volna Lily a lánytorony irányába, de megállítottam.
- Nem mész te sehova! Mi a prefektusi fürdőbe megyünk!
Leraktam a nyakamból Charliet, aki továbbra is boldogan szorongatta a kupát.
- Jó mulatást, öcsi – kacsintottam – gyere – fogtam meg Lily kezét.
Végigszaladtunk a folyosókon, egyenesen a fürdőhöz.
- Fürdősó – mondtam a jelszót és az ajtó kinyílt.
- Miben mesterkedsz? – kérdezte Lily, mikor becsuktam és bezártam az ajtót kettőnk mögött.
- Megnyertük a kviddics kupát, szerintem megérdemlünk egy kis luxust – mondtam, majd lehámoztam magamról az izzadt mezemet.
Kinyitottam pár csapot a medencéhez, ami hamar megtelt habos, meleg vízzel.
- Gyere pancsolni – húztam magamhoz a még mindig értetlenül álló Lilyt – ahhoz persze le kell venni ezeket az izzadt ruhákat.
Pár perccel később már mindketten a vízben voltunk, ahol a hab olyan erős volt, hogy elbírta mindkettőnk súlyát, mintha csak egy matracon feküdnénk.
- Nem vár minket egy buli véletlenül? – kérdezte Lily, mikor az ajkaim a szájáról lecsúszva a nyakát vették célba.
- Az a mi bulink, vagyis késhetünk róla.
- Roppant bölcs okfejtés.
- Különben is, még mindenki fürdik, szóval még legalább fél óra van a buliig.
- És szerinted fél óra elég lesz? – mosolygott Lily kacéran.
Épp olyan kacéran, mint a tragédia előtt…
Egy jó órával később már felfrissülve és tisztán mentünk vissza a klubba.
- Hát ti meg hol voltatok? – támadt le minket Sirius, amint bemásztunk a portrélyukon.
- Elnéztük az időt – mondtam vigyorogva – most pedig felmegyünk átöltözni.
Adtam még egy puszit Lily arcára, majd felvágtáztam a toronyba, hogy némi tiszta ruha után nézzek.
A koszos mezemet bedobtam a szennyesbe, és a ládámból kikotortam egy vörös inget és egy fekete nadrágot.
Épp a hajamat állítottam be a tükörnél, ami azt jelentette, hogy egy jó adag zselével még jobban összeborzoltam az amúgy sem túl rendezetett hajamat, mikor láttam, hogy Sirius utánam jött.
- Mi ütött beléd? Pörögsz, mint egy búgócsiga. Mesélj csak!
- Nincs jogom boldognak lenni, amikor megnyertük az utolsó iskolai meccsünket?
- De te még jobban pörögsz, mint mikor feljöttünk a pályáról. Merre jártatok ti Lilyvel?
- Fürödtünk– válaszoltam vigyorogva. Imádom amikor Sirius a falra mászik.
- Hol?
- A prefektusi fürdőben.
- Csak fürödtetek mi? Kettesben abban a hatalmas fürdőben. Lily végre megenyhült irányodba? Elolvadt a jég?
- Sőt, felforrt – mondtam, az utolsó simításokat végezve a hajamon – jössz?
- Na, mesélj csak többet erről a felforrt jégről – ragadt a sarkamba.
- Beavassalak a részletekbe? Perverz!
- Minimum. Miután annyi ideig hallgattam, hogy Lily milyen visszahúzódozó mostanában, most hadd halljam az ellenkezőjét.
- Miért az én nemi életemben vájkálsz? Ott a sajátod – mondtam, mikor leértünk a lépcsőn.
- De másé érdekesebb.
Megláttam a lányokat az italos pultnál. Lily egy kék alapon, piros masnikkal díszített rakott miniszoknyát és egy vörös toppot viselt, és Melindával beszélgetett nagy átéléssel.
Háttal álltak nekünk, nem vettek észre, így módunk nyílt kihallgatni a beszélgetés egy részét.
- Az a hollóhátas Spencer ma megint leribancozott. Már legalább harmadjára – mondta Melinda és belekortyolt a koktéljába – pedig semmit sem tettem ellene, soha még csak hozzá sem szóltam. Nem tudom, hogy miért utál.
- Ezekkel ne foglalkozz. Gondolom Sirius miatt csinálja. Nem hallottad a kommentár csajt a meccsen?
- Jó, de én nem tudom figyelmen kívül hagyni. Nem szeretném, hogy úgy maradjak fenn a kisebbek emlékezetében, mint aki semmi mást nem csinált, csak elcsábította Siriust.
- Ne aggódj, nem utál mindenki a kisebbek közül. Tessék, ott van például Dora.
- Hát… nem a legjobb példa… emlékszel arra a veszekedéses korszakra?
- Hogy ne emlékeznék, kis híján kinyírtátok egymást.
- Szóval ő se kedvel olyan nagyon.
- Akkor mondjuk, ott van a két hajtó lány a csapatból. Nekik sincs veled semmi bajuk.
- Nem tudom Lil, néha úgy érzem, hogy az osztályunkat leszámítva mindenki utál – sóhajtott Melinda és lehúzta a koktélja maradékát.
Sirius összehúzta a szemöldökét és aggodalmasan nézte, ahogy a barátnője újratölti a poharát.
Lily megfordult és észrevett minket. Megbökte Melindát is, aki észrevéve Siriust boldog mosolyt erőltetett az arcára, de csak egy szomorú grimaszra futotta.
Sirius átölelte a lányt és elvezette az egyik fotelhez.
- Mióta álltok itt? – kérdezte Lily.
- Csak pár perce. Örülök, hogy te nem izgatod magad a sok kis liba dumáján – mosolyodtam el.
- Melie nagyon ki van borulva… mióta csak együtt van Siriussal mindenki leribancozza, sértegetik… te nem tudod, hogy a lányok milyen kegyetlenek tudnak ám lenni.
- Ne szomorkodj! Ez a nap a győzelmünké, a vezetőség engedélyezte az egész napos és egész éjjeles bulit!
- Azért nem ártana időben lefeküdni. Nem egészen egy hónapunk van a vizsgákig.
- Egy hónap még rengeteg idő Lil. Jössz táncolni?
|