Sirius vigyorogva nézett rám, majd megkérdezte.
- Táncolunk?
Döbbenten néztem rá, azonnal felismertem a dalt. A kedvencem. De hát, hogyan csinálta? A zenekar felé néztem, és láttam, amint James épp ellép onnan. Teljesen összejátszottak ellenem... Vagy értem.
- Mi ezzel a célod? - kérdeztem mosolyogva, mikor már a táncparketten álltunk, és lassan a zene ütemére forogtunk.
- Elvarázsollak - lehelte, és közelebb vont. Szemeimet lehunyva hajtottam vállára a fejem.

 

- Tiny - szólt halkan. - A karácsony ajándék...
- Már megkaptam - céloztam erre az egészre.
- Tudom, de... - Előhúzott valamit a zsebéből. - Szeretném, ha hordanád.
Egy gyűrű volt. Egy gyönyörű, csodálatos ezüst gyűrű.
- Ez... Ez nem eljegyzési gyűrű... Szóval, nem akarlak kötelezni semmire... Csak...
Némán hallgattam dadogását, végül egy csókkal belefojtottam a szót.
- Köszönöm - szóltam, mikor elváltunk.
- Szeretlek - suttogta. Reménykedően nézett rám. Nem... Nem tudtam válaszolni. Mondd már! Mondd már ki!
Sirius végül csalódottan összeszorította száját, és közelebb vont, hogy ne lássam az arcát.
- Én is szeretlek - Nem voltam biztos benne, hogy meghallotta, ugyanis nem válaszolt. Aztán éreztem, hogy szorítása erősödött, és mélyet sóhajtott.

 

A szám véget ért, és mi vigyorogva sétáltunk vissza a többiekhez.
- Na? - kérdezte Sasha.
- Együtt vagyunk - mosolyogtam, mire a nyakamba ugrott. James és Lily nevetve nézett ránk, Remus a fejét csóválta.
- Ennyi hülyeséget is csak ti tudtok megcsinálni, míg rájöttök, hogy ugyanazt akarjátok.
- Ámen, Holdsáp - bólintott Sirius. Majd hozzám fordult. - Nem akarsz feljönni?
- De - bólogattam hevesen. Elindultunk, de Sasha még utánunk szólt.
- Sirius, ugye tudod, hogy nem éled túl, ha elhagyod? - vigyorgott, mögötte James és Remus csak bólogattak.
- Volt egy ilyen megérzésem - nézett a lányra Sirius.
A klubhelyiségbe érve először is átöltöztünk kényelmesebb ruhába, majd elhelyezkedtünk a kanapén.
- Tényleg, ilyen bolondok lennénk? - suttogtam vállába.
- Úgy tűnik. Zavar? - dörmögte.
- Nem igazán. Kis bolondom - kuncogtam, és adtam egy puszit a szájára. Boldogan vettem észre, hogy szeme megvillan, és erősen magához ölel, így már teljesen hozzá simultam. Elégedetten bevackoltam magam a karjaiba, és néhány perc múlva már aludtunk is.
Másnap reggel arra keltem, hogy nem igazán kapok levegőt, a nyakam pedig elviselhetetlenül fáj. Aztán minden eszembe jutott, és elvigyorodtam. Felnéztem, és láttam, hogy szerelmem még mindig mellettem szuszog. Próbáltam kiszabadulni, de úgy tűnik, hogy még álmában sem akar elengedni.
Másként próbálkoztam tehát: apró puszikat leheltem arcára, közben gyengéden rázogattam.
- Sirius... Sirius, ébredj! - Nemhogy felkelt volna, mintha még mélyebben aludna. Egyszer csak aztán arcát belefúrta a kanapé párnájába és válla elkezdett rázkódni. - Na! Te kis...
Vadul elkezdtem csikizni, aminek eredményeként mindketten a földön kötöttünk ki. Ebben a pillanatban lépett a képbe Lily és James.
- Khm... Jó reggelt! - köszönt James. Sirius röhögve felnézett, én meg kapva az alkalmon lelöktem magamról, és felálltam.
- A reggelinél találkozunk. - Elindultam a lépcső felé, Sirius azonban felpattant, és utánam kapott.
- Ne olyan gyorsan - morogta, és megcsókolt. Belenevettem a szájába, de azért viszonoztam. - Na, most már mehetsz.
- Na, már parancsolgat - nevettem fel.
Sirius átkarolva vezetett be a Nagyterembe. Öröm volt látni azt a sok száz irigy tekintetet. Bazsalyogva ültünk le az asztalhoz, és miután egymás kezét is sikerült elengedni, nekiláttunk a kajálásnak.
- Milyen volt az éjszaka? - kérdeztem.
- Lemaradtatok Flitwick és McGalagony keringőjéről - közölte Remus.
- Basszus! - kiáltott fel Sirius. - Lent kellett volna maradnunk.
Felvont szemöldökkel néztem rá, mire leesett neki a dolog, és mosolyogva kapott le. Egy-két percig elmerültünk egymás torkában, és csak akkor tűnt fel, hogy néma csönd van. Na, ne már! Ennyire azért ne legyenek meglepve. Elszakadva Siriustól körbe néztem, és tanári asztal felé pillantva vettem észre McGalagony kezében a fekete borítékot.
A tanárnő sápadtan elolvasta a címzést, majd felállt. Pár lányból már most kiszakadt a zokogás, a fiúk nem győzték csitítani őket. Házvezetőnk bizonytalan léptekkel indult el, tekintetét a földre szegezve. Ahogy elhaladt valaki mellett, az illető lehunyt szemmel adott hálát Istennek.
McGalagony egyre közelebb és közelebb ért, végül megállt.
- Őszinte részvétem! A szüleid nagyszerű emberek voltak, Alfonsine.
Életemben először... elájultam.

* Mariah Carey: All I want for christmas is you
** Tony Bennet: The way you look tonight