6. fejezet: Béke? Béke. 1977. Szeptember 2. Reggel gyorsan felkeltem. Annie még aludt. Hagytam neki egy cetlit. „Nekünk nem lenne jövőnk, legyünk csak barátok.” Jó tudom, nem túl etikus, de nem igazán érdekel. Felöltöztem, és hangtalanul elhagytam a hálótermet. Gondolom, Tapikám még kiütve alszik valahol. Ha nem akarok elkésni, azt hiszem, ideje indulni reggelizni. A nagyteremben láttam Evanst. Nagyon nehéz volt emlékeztetnem magam arra, hogy most haragszom rá, mert az ablakból beszökő fény táncot járt a vörös haján. Képzeletben felpofoztam magam és indultam volna ismét belevetni magam az élet sűrűjébe, de nem bírtam rászánni magam. Ez egyszerűen már nem én vagyok. Nem tudok másra gondolni, csak rá. Végülis miért is csinálom ezt? Hogy idegesítsem Lilyt? Na tessék, már megint Lilyzem. De hát őt nem érdekli, hogy mit csinálok! Akkor meg mi a fenének csinálom? Hagyjuk. Leültem az asztalhoz Lilyvel szemben. Nem volt túl boldog amikor meglátott. - Ni csak Potti, csak így ribi nélkül? - Szia Lily. - Mostmár Lily vagyok? - Igen. - Megható. Erős a gyanúm, hogy a tegnapi viselkedésemmel még jobban megutáltattam magam vele. Ha ez egyáltalán lehetséges. - Hol van Benett Potti? – mordult rám Lily szőke barátnője. - Kidobtam. Buta liba volt. - Pedig illettek volna egymáshoz. Te meg egy üres fejű szépfiú vagy. Lily felnézett a könyvéből - Nem, Melie. Tényleg üres fejű, de nem szép. - Most szívem ütöttél tündérem. - Nem vagyok a tündéred. Már megint kezded a zaklatásom? - És Sirius merre van? – kérdezte Lily másik, erősen Tapiba szerelmes barátnője. - Utoljára tegnap este láttam három csaj társaságában. Lily, beszélhetnénk? - Beszéljünk. - Négyszemközt? - Ha muszáj. Kimentünk a bejárati csarnokba. - Mit akarsz? - Figyelj, úgy sajnálom, ami tegnap történt, csak annyira felbosszantottál. Nagyon megbántam már. Én csak addig tudok rád haragudni, amíg nem látlak, én… - Hagyd a mocskos dumád te szemét. - Lily, könyörgöm, csak hallgass meg! - Hallgatlak. - Próbálunk meg valamit. - Nincs semmi mi Potter! Folytasd - Kérlek, legyünk barátok. - Nem! - Könyörgöm Lily, csak ne utálj! - Miért ne? Na jó. Ha barátok leszünk, nem nyaggatsz? - Soha többé. És nem hívnál Jamesnek? - Ne feszítsd túl a húrt! - Kérlek! – vetettem be legszebb kivert kiskutyanézésemet. - Jól van James, lehetünk haverok, csak ne nézz így, mert… szóval ne! - Szuper! – csaptam a hátára. - Anyád! - Kösz, jól van! - Ne csapkodd a hátam! - Nekem ez a haveri megnyilvánulásom, de ha akarod, csinálhatok mást is! - Új keletű haverságunk azonnal véget is érne akkor! - Menjünk vissza. Még a végén lekéssük az órarendjeinket. Visszamentünk és visszaültünk az asztalhoz. - Hát ti meg? - Értelmes felnőtt emberek módjára megbeszéltük a dolgainkat. - Ja, Jamessel haverok vagyunk, amíg el nem szúrja az utolsó utáni esélyét. - Soha! – vigyorogtam, de az arcomról hamar letörölte a vigyort egy – az egész nagytermet betöltő – visítás. - JAMES POTTER! HOL VAGY TE SZEMÉT? Hoppá, Annie felébredt. Hű de éber. Idejön hozzám. - MÉGIS HOGY KÉPZELTED EZT? – vágja hozzám a cetlit. - Sehogy. Annie, én nem akarok tőled semmit, és soha nem is akartam maximum egy alkalmat. Ennyi. Tudod, én mást szeretek. - Rohadt féreg! És ki az? - Mi közöd hozzá? Annie végig nézett az asztalon és megállt a tekintete Lilyn. - Ő az ugye? Ezt a stréber kis prefektust szereted! Evans! - Hagyd békén Lilyt, ezerszer többet ér nálad. - Legyetek nagyon boldogok – visította a képembe, majd elrohant. - Elnézést a közjátékért. Nem illettünk volna össze. Én az okos lányokat szeretem. – mosolyogtam az én vörös tündéremre. - Értem a célzást Potter. - James. - Jó, akkor James, csak tudod, a megszokás. - Szokd meg ezt. - Igyekszem. Ekkor ért a prof hozzánk. - Jó reggelt! Ms. Evans, az órái ugyanazok, mint a múlt évben. Bájitaltan, Bűbájtan, Számmisztika, Átváltoztatástan, Mágiatörténet, Sötét varázslatok kivédése, Rúnaismeret. Itt az órarendje. - Köszönöm tanárnő. - Mr. Potter. Először is szeretném megkérni, hogy legyen csapatkapitány. Legalább erre az egy évre, amíg itt van. Elvállalja? - Természetesen tanárnő. Köszönöm szépen. - Nincs mit. Ja, és már jó páran jelentkeztek a csapatba, itt van a lista, a közeljövőben tartsa meg a válogatást. - Úgy lesz. - Akkor térjünk rá az óráira. Sötét varázslatok kivédése, Bájitaltan, Bűbájtan, Gyógynövénytan, Átváltoztatástan. Úgy látom, tartja magát az aurori pályához. - Igen. - Ahogy Mr. Black is. Tényleg, hol van? - Elaludt, tanárnő – mondtam, és nagyon próbáltam nem vigyorogni. - Értem. Az ő órarendje ugyanez. Jaj nekem és szegény kollégáimnak. De előre megmondom, hogy az én órámon nem ülnek egymás mellé. - De akkor ki mellé üljünk tanárnő? Mindenkinek van már kialakult helye. A prof gondolkozott egy kicsit, majd Lilyre nézett. - Mr. Black helyet cserél Ms. Evans-al. - Szuper! – mosolyogtam. - Rendben tanárnő, ha muszáj. - Bízom magában Ms. Evans, hogy meg tudja fegyelmezni. - Tanárnő, én olyan leszek, mint a kisangyal! – vigyorogtam, és átöleltem Lily vállát, eközben a tanárnő arrébb sétált. - Veszed le rólam, a mancsodat? - Kérj szépen! - Kérlek szépen, vedd le rólam, a mancsodat! - Nem. - Mennem kell órára. - Mi az első órád szépségem? - Nem vagyok a szépséged, és Számmisztika. - Vérzik a szívem, de akkor nem látlak egy óráig, mert nekem most lyukas. - Bele fogok halni. Na pá, Jamieke! - Nem vagyok Jamieke! De Lily már elrohant órára. Én pedig lesétáltam a konyhába, mert erős a gyanúm, hogy Tapi nem ébred föl reggeliig. A reggeli megszerzése után elővettem a térképet, és megkerestem rajta Tapit. Szükség szobája. És valóban, Tapikám tényleg ott volt, méghozzá mind a három csajjal. Woow. Ez már valami. - Tapmancs barátom! Neked ugyan nincs első órád, de a lányoknak lehet, hogy van. Lekéstétek a reggelit, és a barátnőidnek még órarendje sincs. Lévén, hogy hatodikosok, ez eléggé problémás. Ezt látni kellett volna. Kitört az őskáosz. A csajok, mint őrültek öltözködtek és rohantak ki a szobából. - Jó reggelt Ágas. - Hoztam neked reggelit, és itt az órarended. Az első óránk ma lyukas, a második SVK. - Kösz. Kéne egy tálca. Ebben a pillanatban meg is jelent a tálca az ágy mellett. - Nem akarsz felöltözni? - Minek? - Hát… na jó. - És a te éjszakád? - Nem volt rossz… - Ez nem túl meggyőző. - Én tényleg megpróbáltam, de nem bírom. Nem megy. Én… Lily… - Jaj ne már! Még mindig azt a stréber Evanst szereted? - Nem stréber, és Lilynek hívják, és igen, őt szeretem. - Te nem vagy ép. Az összes csajt megkaphatnád, de neked csak az az egy kell, amelyiket nem. - Talán épp azért szeretem, mert nem olyan buta liba, mint az összes többi. Ja, Gala nem enged minket egymás mellé az óráján. Helyet kell cserélned Lilyvel. - Gondolom mennyire bánod. - De Lily mellett Melinda ül, aki egy nagyon szemrevaló teremtés. Szőke. - Szeretem a szőkéket, ez melyik is? - Tudod, mindig Lilyvel van. Szőke és kék szemű. - Az csak jó lehet. - Most már felöltözhetnél, lassan csengetnek! És az öreg prof nem örülne, ha az első óráról elkésne a két legtehetségesebb diákja. - Szerintem a vénlánynak nem lenne ellenére, ha elfelejtenék felöltözni. - Fogd be te tulok! - Miért, nem nézek ki jól? - Te vagy az ügyeletes tini bálvány. - És te. - Ja. - Mehetünk. - Lekötelezel.