1977. December 13. Kedd.

Hogy én táncoljak? A vezetőség megőrült! A klubhelyiség hirdetőtábláján egy új hír volt.
„A karácsony esti bált a végzősök nyitják meg keringővel. Megjelenés fiúknak dísztalár, lányoknak fehér alkalmi ruha. A részvétel kötelező!”
- Nem tudok táncolni! – kiáltottam fel rémülten.
- Nahát, nahát! Nem vagy tökéletes? – csípett a karomba az én kis vörös tündérkém.
- De, bébi. Tökéletes vagyok. Csak a táncparkett nem az én asztalom.
- Majd én betanítom neked a keringőt. Nem olyan nehéz.
Közben lesétáltunk reggelizni.
- Igenis tanár néni! Hol és mikor lesz az első óra?
- Lehet, hogy megkaphatjuk az átváltoztatás termet.
- Van egy jobb ötletem. Találkozzunk ebédszünetben a harmadik emeleten a lovagi páncélnál, aminek csak fél karja van.
- Szükség szobája?
Leesett az állam.
- Ismered?
- Még Patty mesélt róla egyszer, amikor veled járt.
Még jobban megdöbbentem.
- Patricia? Járt velem?
- Annyi csajod volt, hogy már nem is emlékszel? Ötödikben.
Au. Ezt szerintem én csináltam… remélem mást nem nagyon változtattam meg…
- Mennem kell… már így is késésben vagyok.
- Mikor találkozunk?
- SVK.
Lily felkapott egy sajtos kiflit, és egy búcsúcsók után elrohant órára. Nekem szokás szerint az első órám lyukas, így komótosan megreggeliztem majd Tapival visszamentünk a klubba a táskánkért.
- És hogy álltok Evanssal?
- Köszönjük kérdésed remekül!
- Úgy értem… hogy álltok…
- Értem, hogy mire gondolsz, de igazából ezen a téren még nem mondhatok semmit.
- Az nem sok.
- Mindig közbe jön valami. A fürdős, a gyengélkedő… és ti?
- Köszönjük kérdésed, remekül! Minden szinten tökéletesen.
- Örülök, hogy végre használod a roppant praktikus disaudiót. Így legalább mi is tudunk aludni.
Sirius elvigyorodott.
- Öregszem, de törekszem.
- Azért néha Melinda előtt is alkalmazhattad volna…
- Bocs, elfelejtettem. Mondom, öregszem.
- Nekem nem úgy tűnt. Mármint a csajaid hangjából…
Tapikám láthatóan zavarba jött.
- Na, hagyj már… inkább add ide a SVK házid.
- Szerencséd, hogy ilyen áldott jó lélek vagyok.
Míg Sirius a házim másolásával foglalkozott én hátravágtam magam a fotelban.
- Ma lesz táncórám Lilyvel. Szükség szobájában. Csak nem nyit ránk senki…
- Cseles, cseles… bár nem hinném, hogy Evans beérné ennyivel. Az olyan csajoknak, mint Melie és Evans az első mindennél fontosabb. Gyertyafény kell nekik, meg romantika.
- Tapi… neked fogalmad sincs a romantikáról.
- Hogy nekem? Olyan elsőt prezentáltam Melienek. Habfürdő, vízen úszó gyertyák…
- Mi? Emlékszem rá…
Ó, a francba! Még egy változás. Siriusból egy romantikus lélek lett…
- Szóval te is így járj el Evanssal.
- Kész vagy már?
- Jó munkához idő kell… és ezt neked is javaslom… legyél kicsit romantikus…
- Köszi… de mióta lettél ilyen nagy tudora a nőknek?
- Igazság szerint két éve az vagyok. Mióta beavattál a női lélek rejtelmeibe.
Mi van? Ezt meg hogy hoztam össze?
- Aha… oké.
- Mehetünk. Akkor ma este lesz a nagy alkalom?
- Ö… muszáj erről most beszélni?
- Most mit álszenteskedsz? Szükség szobáját ajánlom.
- Tapi! Fogd be!
Ez az új, romantika mániákus kiadás nagyon idegesítő. Mivel hoztam ezt össze?
- Mondd, mióta érdekel ennyire a romantika?
- Tudod, ötödik elején láttam, hogy mennyire kiteszed a lelked Evansért. Ahogy ott magadba borulva ültél, és olyan más voltál… megváltoztam én is.
Oh, hogy az a… annak a tudálékos kalapnak igaza volt!
De nem baj. Mindjárt helyrehozom.
- Gondolj bele… a romantika nagyon jó dolog, de néha tök felesleges.
Jó, ez most nem teljesen igaz, de a régi Sirius kell, úgyhogy megtömjük a fejét szépen a régi gondolataival.
- Felesleges? Várjál, elkésünk!
Elindultunk az órára.
- Igen, néha olyan nyűg. Most nem?
- Talán. Végül is. Igazad van.
Hallelúja. Ez könnyen ment. Sirius megrázta a fejét, mint aki vizet akar kirázni a fejéből.
- Áh, igazad van! Sokkal egyszerűbb nem romantikázni.
- Igen, és biztos vagyok benne, hogy Melinda ezt az új, nem romantikus énedet is nagyon fogja szeretni.
- Még jó hogy. Engem egy csaj csak szeretni tud.
Na, ez már az én régi haverom.
- Szóval táncórák, mi?
- Az – vigyorogtam sokat sejtetőn.

                                                           *

Mikor kicsöngettek ebédszünetre, gyorsan összekaptam a cuccaim, és rohantam fel a harmadikra. Lily már ott volt.
- Elkéstél – mondta vicces - megrovóan.
- Szánom – bánom tanár néni – néztem rá kiskutya szemekkel. Mindig elérem ezzel, hogy elnevesse magát.
- Kezdhetjük az órát?
- Még szép.
Elsétálva háromszor a falszakasz előtt, és közben egy helyre gondolva, ahol táncot lehet tanulni, elő is hívtuk a nekünk szükséges szobát.
Bent volt minden, ami csak kellhet a tanuláshoz. Egy nagy táncparkett, tánccipők, könyvek…
- Akkor kezdjük.
Lily bekapcsolta a zenét.
- Egy kezed a derekamon, a másik a kezemben. És, 1-2-3, 1-2-3. Én vezetlek, csak próbálj utánozni! 1-2-3, koncentrálj! 1-2-3, 1-2-3, állj!
- Most mi van?
Nem értem, mit idegeskedik, csak kicsit kalandozott el a derekán lévő kezem…
- Örülnék, ha a táncra koncentrálnál. A bálon neked kell vezetni, ezért meg kéne tanulnod a lépéseket. Nem bonyolult. Kilépsz egyik lábbal, mellézársz, majd lépsz.
- Azt hiszem ez a tánc nekem nem fog menni – mondtam nagy komolyan.
- Miért?
- Mert nincs három lábam.
Lily összeszorította a fogát, így csak egy dühös grimaszt kaptam.
- Nagyon szellemes, de most örülnék, ha inkább a tánccal foglalkoznál.
A zene újra indult. Próbáljuk meg. Lép – zár – lép, lép – zár –lép, lép – zár – lép. Jaj, de drága, ahogy koncentrál. Lép – zár – lép. Kiszabadult pár kósza tincs a lófarokból, és most vidáman keretezi az arcát. Lép – zár – lép, lép – zár – lép. Nincs becsatolva a talárja, pedig mindig vigyáz arra, hogy rendes legyen az egyenruhája. Lép – zár – lép. Hogy csillognak a szemeid. Vajon állod a tekintetem? Mélyen belenéztem a szemébe, amitől elvétette a lépést, belegabalyodott a lábamba, és a vége az lett, hogy elzuhant magára rántva. Egyszerre kezdtünk nevetni. Majd fokozatosan halkultunk, végül komolyság szállt a szobára. Egyre csökkent köztünk a távolság. Vadul, de mégis gyengéden csókoltam meg, és ő szenvedélyesen válaszolt. Egyre hevesebben csókoltuk, faltuk egymást, a kezem felcsúszott a talárján levevési célból, és ő nem állított meg. Már éppen levettem volna, amikor megszólalt a jelző csöngő, ami a 10 perc múlva kezdődő órára hívja fel a figyelmet.
- Jaj, ne! Mindjárt óra!
Lelökött magáról én meg a hasamra gurultam, és felkönyökölve néztem, ahogy elrendezi a ruháját, becsatolja a talárját és kiengedi a haját, hogy aztán újra összefogja, immár minden szálat.
- Gyere már!
- Még magamhoz kell térnem.
- El fogunk késni! A bűbájtan terem a kastély másik végében van.
Felcibált a földről és futásnak eredt, engem is magával húzva.
                                                                   *
- Nem kéne beszélnünk valamiről? – súgtam neki órán.
- Nem tudom, hogy mire gondolsz.
- Harmadszorra jön közbe valami.
Elértem, hogy teljesen vörös legyen.
- Talán… azért, mert nem kell még elsietni.
- De mielőtt közben jön az a valami, te….
- Elragad a pillanat varázsa!
- Háromszor?
- Hát… nem beszélhetnénk másról?
- Nem bizony, bébi! A fürdőben ránk törtek a fiúk, a gyengélkedőn Poppy néni, de az előbb csak a csengő… és este nincs csengő…
- Értem, mire akarsz kilyukadni, de most szeretnék figyelni.
- Értettem.
Csendben figyeltem hát, hogy Lily hogy ötvözi a beszéltető bűbájt a mozgatóval.
Megunva a hallgatást, épp nyitottam volna a szám, amikor Lily tolltartója az arcomba repült erősen rikácsolva.
- Meg ne szólalj! Meg ne szólalj!
- Jó, jó. Vettem a lapot.
Lily mosolyogva megszabadított hangos tolltartójától.
- Még át kell ezt gondolnom.
- Majd tudasd, kérlek, ha eldöntötted.
- Te leszel a második, aki megtudja.
- Második? És ki lesz az első?
- Én. Na, lássuk, mit tudsz!
- Itt, mindenki előtt?
- Tulok! Az anyaggal kapcsolatban!
- Ja, vagy úgy!
Hmm. Szóval.
- Ez a tiéd.
Egy pálcaintés, egy nonverbális varázsige, meg még egy, és kezdhetjük!
A pennám felemelkedett, Lily elé úszott és dalra fakadt.
- Skarlát hajú, smaragd szemű, lénye vidám, csupa derű!
Csak Lily hallotta a nagy zsivajban, de neki nagyon tetszett.
- Te aztán tudsz győzködni…
- És még nincs vége a napnak.
Ekkor kicsengettek.
- Milyen órád lesz?
- Rúnaismeret. Részedről már megint lyukas óra?
- Auror akadémiára nem kell olyan sok RAVASZ.
- Csók bébi. Találkozunk bájitaltanon.

Felballagtam a toronyba. Most már csak rá tudom venni Lilykém… elérhetném, hogy semmi ne jöjjön közbe… talán. Lehet, hogy meg kéne fogadnom a még romantika mániás Sirius tanácsát és nagyon romantikázni. Végül is Lily kincs, és egyedi. Megérdemli az egyedi bánásmódot. Gyönyörűvé teszem neki. Kéne egy tanácsadó, hogy mit szeret Lily. Remélem, rá lelek valamelyik barátnőjére. Szuper! Melinda. A legjobb. Egyedül ücsörgött, Sirius még nem jött fel. Pedig neki is lyukas órája van. Nem is tudom, hogy hol van.
- Szia, Melinda.
- Áh, Potter, vagyis James. Bocs, a megszokás.
- Semmi baj, a tanácsod kéne. Mondd, Lily mit szeret? Úgy értem… mi a kedvenc virága? Kedvenc csokija, kedvenc zenéje, kedvenc illata… ilyesmi. Meg akarom lepni.
- Értem. Hát a kedvence a mogyorós csoki a mézesfalásból. A rózsát és az orgonát szereti. Zenét annyira nem szokott hallgatni… szereti a virágillatot, a parfümje orgona illatú.
- Igen, azt tudom.
- És mire ez a nagy igyekezet?
- Hát…
- Ha jól sejtem, ma nem szándékozik otthon aludni…
- Hát, nem tudom, hogy mit szándékozik… igyekszem meggyőzni.
- Jellemző… a pasik csak akkor romantikáznak, ha akarnak valamit. Sirius is olyan vízen úszó gyertyás fürdőt rendezett, persze csak azért, hogy jó hangulatban legyek… szia, szivi!
- Ágas, úgy eltűntél óráról…
- Bocs, kicsit lefoglaltam a csajod, de már vissza is adom. Csak kifaggattam Lilyről.
Sirius lehuppant Melinda mellé és azonnal heves csókcsatába kezdtek.
Már csak egy dupla bájitaltan van estig. Utána vacsora, egy fürdő, majd elrohanás a harmadikra, berendezni a szobát és várni. Elképesztő, de úgy izgulok, mint randi előtt még soha. Igaz, ez most nem akármilyen. Lily az igazi… Csak minden passzoljon, csak ne szúrjak el semmit! Lily azt mondta, hogy bájitaltanon tudatja, hogy döntött.
Mikor kicsöngettek a lyukas órámról, remegő térdekkel álltam fel és sétáltam le Slucki terméhez.
Lily már lent volt, szokása szerint elsőként érkezett. Viszont nem egyedül volt, ott volt vele Pipogyusz is. Meggyorsítottam a lépteimet.
- Hagyjál, kérlek Persellus!
- Lily, én tényleg nagyon sajnálom azt az ötödikben történt dolgot, de hát Potter sokkal szörnyűbb dolgokat csinált, és mégis vele vagy!
- Már megmondtam neked sokszor, hogy nem vagy több számomra, mint egy barát… sajnálom.
- Barát… köszönöm szépen!
- Mit akarsz itt Pipo?
- Ez egy szabad világ. Jogom van ott lenni, ahol akarok.
- Rontod a levegőt! Vagy arrébb mész, vagy odébb teszlek!
Pipo még morgott valamit a zsíros haja alatt, de visszament a mardekárosokhoz.
- Szió. Na? Jutottál valamire?
- Nem tudom…
Lily beharapta az alsó ajkát, ami nála a gondolkozást jelenti.
- Ha arra nem is érzed magad késznek, azért eljössz a szükség szobájába egy randira?
- Szobára randira?
- Az a szoba akármi lehet… de legalább kettesben lehetnénk…
- A randira elmegyek… de még nem mondok másra se igent, se nemet.
Az ajtón kitüremkedett a tanár hasa, és mi bementünk.
Leültünk egy griffendéles csoportba Holdsáppal, Tapival, Frankkel és Alice-el.
Az óra végén Lily felém fordult. Az arca kifürkészhetetlen volt.
- Döntöttem James!