Váratlan változás
Írta: Annie Rider

James mosolyogva a baloldalán ülő, éppen egy hatalmas kenyérszeleten rágódó barátjára sandított, majd visszafordult a saját reggelijéhez. Hallotta, ahogy Peter a másik oldalán hangosan csámcsogva tömi magába a finom falatokat, és fél szemmel a Griffendél asztalának túloldalán reggeliző Remust is látta, aki szokásához híven evés közben is egy vaskos könyvet olvasott.

James újra Sirius felé fordította a fejét, majd miután találkozott a tekintetük, egyszerre rántották hatalmas vigyorra a szájukat, és kitörni készülő nevetésüket csak nagyobb nehézségek árán tudták visszafojtani. Remus felpillantott súlyos könyvéből, és összevont szemöldöke alól szúrósan nézett a két feketehajú fiúra.

- Mi az, Holdsáp? - nézett rá James, miközben minden arcizmával arra koncentrált, hogy komolynak tűnjön. Nem sok sikerrel.
- Semmi. - rázta meg alig észrevehetően fejét a megszólított, majd próbált újra elmerülni könyvének sorai között.
Peter érdeklődve tekingetett a mellette ülőkre, majd mikor mindegyikük megint elcsendesedett, folytatta félbehagyott sültkolbászát. Szombat lévén nem kellet sürgetnie magát, nyugodtan válogathatott még a Nagyterem varázslatos asztalának kincseiből.

James újból balra pillantott, és az elfojtott nevetéstől reszkető Sirius láttán nem tudta tovább türtőztetni magát, és hangosan felnyerített.

- Mi a franc ilyen vicces? - csapott két tenyérrel a könyvére Remus, ami csak annyi hatással járt, hogy Sirius is beszállt a hahotázásba.
- Na, mit találtatok ki már megint? - nézett rájuk bosszúsan Remus.
- Sajnálom, Holdsáp - próbálta James kicsit lecsitítani magát -, de nem mondhatjuk el.
- A te kérésedre. - folytatta Sirius. - Te mondtad, hogy legközelebb hagyjunk ki az őrült terveinkből.
- Nem is ezt mondta! - nézett Siriusra tettetett sértettséggel James. - Hagyjuk ki a „beteges” terveinkből.
- Igaz. - bólogatott komolyan a másik feketehajú fiú, majd a velük szemközt ülő sápadt barátjára nézett: - Pedig nem tudom, közülünk ki a beteges.
- Mit akartok tenni Pitonnal? - méregette az újra halkan kuncogókat Remus.
- Méghogy mi? - háborodott fel Sirius
- Honnan veszed ezt a képtelenséget? - tette egyik kezét a szíve fölé szemüveges társa.
- Miben sántikáltok? - nézett rájuk összeszűkült szemekkel Remus.
- Szívesen elárulnám, kedves Holdsáp barátom - sóhajtott fel Sirius -, de megígértük, hogy nem vonunk be elmebeteg ötleteinkbe.
- Ígéret, szép szó! - vigyorgott újra James.
- Úgy van! - emelte fel tele öntött serlegét Sirius. - Mi megtartjuk az ígéreteket. - koccintott cinkostársával, majd mindketten kiitták a serleg tartalmát.

Remus még egy utolsó feddő pillantással jutalmazta őket, majd figyelmét újra a könyvre fordította. A másik három is folytatta korábbi ténykedését, azaz az előttük heverő kisebb-nagyobb ételkupac eltüntetését.

Néhány percig csak a Nagyterem általános zsivaját lehetett hallani, míg James újra meg nem szólalt.

- Bár, ha Holdsáp nagyon akarja, talán elárulhatunk valamit… - nézett megint balra, de Sirius helyén most egy fekete, hosszú hajú, ismeretlen lány ült, és reggelijét fogyasztotta. - Hova tűnt Tapmancs? - nézett el mellette a szemüveges fiú.
- Itt vagyok, te bamba! - mordult rá tele szájjal az idegen lány.

James értetlenül bámult Remusra, akitől a választ várta volna, de ő valószínűleg meg volt még sértődve az előzőek miatt, mert alig volt hajlandó felnézni érdekesnek nem nevezhető könyvéből. Végül mérgesen felpillantott barátjára, majd mikor meglátta őt, hatalmasra kerekedtek a szemei, és még a szája is kinyílt a csodálkozástól.

- Mi van? - szólt rá James cérnavékony hangon. Ő viszont csak tátott szájjal meresztette a szemeit.

James Remus mellé pillantott, ahol egy élénkzöld szempár fürkészte az arcát vörös hajtincsei alól. James a feje búbjához rántotta a kezét, hogy borzolttá tegye fekete üstökét, de a mozdulat végén megdermedt. Ujjait lefelé húzta kócos hajszálai között, és meglepődve konstatálta, hogy azok nem értek véget a szokott helyen. Tovább simította a tincset, és az csak néhány másodperc után csúszott ki a kezéből. Mégegyszer odakapott, és ledöbbenve állapította meg, hogy haja a válláig ér.

- Mi a franc… - kezdte a mellette ülő, háta közepéig érő hajú lány. - Ágas?

James a lányra nézett, akinek arcán ugyanolyan meglepettség tükröződött, mint amilyet a sajátján sejtett. Pillantása a lány nyakára siklott, ahol egy hosszú vágás éktelenkedett, ami pont olyan volt, mint amilyet egy héttel korábban, holdtöltekor kapott Remustól…
- Tapmancs? - szólította meg James, de a saját hangját néhány oktávval magasabbnak érzékelte.
Remus ekkor fogta fel mi történt, és ezúttal ő tört ki hangos nevetésben. A körülöttük ülők felfigyeltek a fiú szokatlan jókedvére, majd Jamesre, és a balján helyet foglalóra tekintve ők is követték a szőkésbarna fiú példáját.

James értetlenül hordozta végig pillantását rajtuk.
- Ezt nézd! - szólt rá Remus a nevetéstől könnyes szemekkel, majd vizet öntött egy kiürült tányérba, és pálcájával megbökte, mire az megcsillant az elvarázsolt mennyezet napjának fényében, majd egy tökéletesen sík tükörré változott.

James a rögtönzött tükör fölé emelte kobakját, és a látványtól hangosan felsikoltott. A csillogó tányérból egy kócos, feketehajú, fiús szemüvege alól barnán csillogó szemű, kipirult arcú lány nézett vissza rá. A balján ülőhöz fordult, és eltorzult arccal kellet elfogadnia, hogy a csinos lány hosszú fekete hajjal, az ő barátja, Sirius.

- Milyen bájosak vagytok! - gúnyolódott velük Lily, miközben alig bírt állva maradni a nevetés okozta rázkódástól.
- Dehát hogyan? - kapkodta fejét a lány Sirius.
- Mikor reagált hasonlóképpen a hosszúhajú James.
- És ki volt?
- De hogy?
- És mivel?
- De miért?
Majd a két lánnyá változott fiú egyszerre kapta tekintetét kiürült serlegére.
- Ezt - nem - hiszem - el! - mondta lassan Sirius.
- Van egy sejtésem - vigyorgott rájuk Remus -, hogy mit akartatok tenni Pitonnal.
- De hogyan került bele? - vizsgálgatta serlegét a szemüveges lány.
- Hoppá. - szólalt meg halkan Peter, és erősen elpirult.

Egy pillanat múlva a Griffendél asztalának teljes szakasza, mely a tekergők körül ült, kíváncsian fürkészte az egyre vörösödő arcú fiút, és várta a folytatást.
- Nem tudtam… - kezdte még halkabban. - Fent, a hálóteremben találtam, azt hittem, sütőtöklé…
A csend még feszültebbé vált, és Peter megszeppenten folytatta.
- Lehoztam, hogy majd iszok belőle, de miután letettem az asztalra, rögtön felkaptátok, és kiöntöttétek magatoknak az egészet.

A végszóra a társaság újra felnevetett, és a két mérges lány egyszerre rontott ijedt arcú barátjára. James a karját kapta el és kezdte rángatni, Sirius pedig a nyakát szorongatta.
- Hagyjátok abba! - szólt rájuk Lily, majd gúnyosan hozzátette: - Még a végén letörik a körmötök.
- Tényleg! - kapta el kezét Peterről Sirius, és megvizsgálgatta ujjai végét.

James is abbahagyta a fiú püfölését, csak hogy felhúzott szemöldöke alól meglepődve lánnyá változott társára nézzen.
- Na, ebből hogy fogtok kimászni? - vigyorgott rájuk a jól szórakozó Remus.

James elkenődve huppant vissza a helyére, és oldalra lökte szemüvege elé lógó, hosszú tincseit. Végignézett magán, és nem tetszett neki, amit látott. Fekete nadrágjába talán kétszer is belefért volna, máskor laza ingje a hasánál hatalmas volt, feljebb viszont a gombok megfeszültek a szokatlan helyen történt méretváltozástól. Belepillantott a tányér-tükörbe, és csodálkozva nézte saját arcát.

Újra félresöpörte kócos haját, és levette a szemüvegét. Így, hogy végre semmi nem takarta el, egész szépnek találta tükörképét. De aztán eszébe jutott, hogy saját magát nézi, és gyorsan visszacsapta orrára a szemüvegét, majd felpillantott sorstársára.

Sirius viszont mosolyra húzta a száját, és egy cinkos terv csillant meg a szemében.
- Lányok vagyunk, nem? - kérdezte barátját.
- De, sajnos. - válaszolta James, miközben lopva Lilyre pillantott, aki McGalagonyra emlékeztető összeszűkült szemeivel reagált a kijelentésre.
- Akkor viselkedjünk is úgy, mint a lányok. - folytatta egyre nagyobb mosollyal Sirius.
- Mire gondolsz?
- Hát…- vigyorgott a lány. - Talán szét kellene néznünk a mi hálótermünkben.

James először csak bambán nézett társára, majd hirtelen rájött, mire is gondol barátja.
- Ne! - sóhajtott fel tágra nyílt szemekkel Lily, de mielőtt még bármit is tehetett volna, a két feketehajú lány felpattant, és a Nagyterem kijárata felé szaladtak. Néhány másodperc fáziskéséssel a vörös hajú lány lélekszakadva rohant utánuk, majd Remus is követte őket.


- Siess! - kuncogott Sirius.
- Nem tudok! - loholt utána barátja. - Mindjárt leesik rólam a cipőm.
- Akkor vedd le! - kiáltott hátra a másik lány, aki kettesével szedte a lépcsőket.
- Oké. - bólintott James, és két lépés közben kezeibe vette öt mérettel nagyobb cipőit.

- Mindjárt ott vagyunk. - vigyorgott Sirius, mikor a Kövér Dáma rózsaszín ruhás portréjának folyosójához értek. - Aranyoroszlán! - kiáltotta a festménynek, aki méltóságteljesen biccentett, és kerettel előrelendült.

Miután beértek a Griffendél klubhelyiségébe a szemüveges lány az egyik sarokba dobta cipőit, majd mindketten a lányok hálóterméhez vezető lépcsők felé vették az irányt. Ekkor érkezett meg a hangosan lihegő Remus, majd nyomában Lily, aki egyik kezét a mellkasához szorította, és így kapkodott levegő után.

Sirius és James pedig egy pár pillanatig meghatódva álltak a lépcsők előtt.
- Tudod, milyen régóta szerettem volna ezt? - fordult barátjához James.
- Ne is várjunk egy percet se! - válaszolta a másik, és felszaladt a lépcsőn.
Barátja is követte őt, hátuk mögött pedig a vörös hajú lány próbálta utolérni őket. Ekkorra már más griffendélesek is felértek a helyiségbe, és érdeklődve figyelték az eseményeket.

Már csak öt lépcső volt hátra, mikor Sirius úgy érezte, mintha eltűnt volna lába alól a talaj. A lépcsők hirtelen egy meredek kőcsúszdává változtak, a két lánnyá változott fiú pedig egymáson átbucskázva siklottak le Lily lábai elé.

A diákok hangos nevetéssel jutalmazták az elegáns mozdulatokat, Remus még a kezét is a reszketéstől fájó hasára emelte.
- Fogd be, Holdsáp! - szólt rá mérgesen a szemüvegét igazgató lány, míg társa feltápászkodott a földről.
- Még szerencse, hogy a Roxfortot nem lehet átverni. - kacagott most már Lily is.
- Nagyon vicces, Evans! - zsörtölődött James, és keresztbefont karokkal az egyik fotelbe ült.
A jókedv körülötte csak nem csitult, és kezdte magát egyre kényelmetlenebbül érezni.

- Lily, kedves! - szólt a lányhoz Sirius, mire James felkapta a fejét, és a társaság is elcsendesült.
- Mi az? - lepődött meg Lily, hogy a keresztnevén szólították.
- Szeretnénk tőled egy szívességet kérni.
- Mit?
- Hát, tudod, most határozatlan időre lányokká változtunk
- Észrevettem. És?
- Szóval úgy gondolom, ha már így alakult, talán úgy is kellene öltöznünk…

- Mi? - pattant fel James. - Én nem fogok lányruhát felvenni!
- Ne csináld már, Ágas! Jó poén lesz! És Evans is olyan szívesen segítene nekünk. - bólintott a tehetetlenül hápogó lány felé. - Csak nincs szíved visszautasítani?
- Szerinted hogy néznék ki szoknyában?!
- Egész jól. - vágta rá Remus.
- Na, Holdsáp kedvéért! - győzködte barátját Sirius.
- Nem!
- Az én kedvemért!
- Nem!
- Féregfark kedvéért!
- Nem!
- Evans kedvéért!
- Ööö…
- Én még bele se egyeztem. - szólt közbe Lily.
- Ne mondd, hogy nem érdekelne, hogy nézünk ki szoknyában!
- Végülis… - mosolyodott el a vörös hajú lány, és szemmel láthatóan a két öntelt fiút képzelte el saját ruháiban.
- Na, látod! Hozz le nekünk néhány göncöt, mi meg majd kiválasztjuk a nekünk jókat.
Lily összehúzott szemöldökei alól sandított a két lányra, majd döntött.
- Rendben, de tartoztok nekem.

Megfordult, és felszaladt a hálótermekhez vezető lépcsőkön. James pedig villámló szemekkel rontott Siriusra.
- Te normális vagy? Elég baj az, hogy ilyenek vagyunk…
- Milyenek?
- Hát ilyenek… lányok.
- Ne akadj már ki ennyire! Nem trollokká változtunk.
James felsóhajtott, és a körülöttük álló lányokra pillantott, akik mindent hallottak beszélgetésükből, és most szúrós szemekkel néztek vissza rá.
- Legalább hozzuk ki magunkból a legjobbat! - folytatta Sirius. - Még te is élvezni fogod.

Barátja kérdőn nézett rá, de megszólalni már nem tudott, mert Lily libbent le a lépcsőkön, egy nagy kupac szépen összehajtogatott ruhával.
- Itt vannak. - nyújtotta át Siriusnak. - És nagyon remélem, hogy ugyanilyen állapotban fogom visszakapni.
- Hallod, Ágas? Nem csinálhatsz zászlót a szoknyájából!
- Ez rád is vonatkozik, Black. - pirult el a csillogó zöld szemű lány, miközben lelki szemei előtt látta, ahogy egyik kedvenc ruhadarabját egy rúdra kilógatva lobogtatja a szél a fiúk ablakában.
- Hát, akkor - lépdelt Sirius a szobájuk felé - mindjárt kezdődik a bemutató.

A két feketehajú lány belépett hálótermükbe, és míg az egyik ledobta ágyára a ruhadarabokat, a másik pálcája segítségével bezárta maguk mögött az ajtót, nehogy bárki is rájuk nyisson.
- Még aztán kitett magáért Evans. - mutatott a három ingre és négy szoknyára Sirius.
A másik felemelt egy hófehér inget, és az arcához húzta.
- De jó illata van! - fúrta bele az orrát.
- Ne szagolgasd, hanem vedd fel! - szólta rá barátja, miközben már félig levetkőzött. James felé pillantott, majd hátravágódott az ágyán, és erősen összeszorított szemeit még kezeivel is eltakarta.
- A fenébe! - ordított fel hangosan. - Miért nem szóltál? Erre még nem voltam felkészülve.
- Pedig ideje lenne. - tette ruhátlan csípőjére kezét a csinos lány. - Te is így nézel ki.

Az ágyon fetrengő lány lassan kinyitotta a szemét, majd levette a szemüvegét, remélve, hogy nélküle nem látja azokat a dolgokat, amiket nem akar látni.
- Melyiket választod? - fordult a szoknyákhoz Sirius. - Van fekete, sötétkék, méregzöld és grafitszürke.
- Teljesen mindegy.
- Na, ne már! Melyiket szeretnéd?
James újra felhelyezte szemüvegét, és gondosan kerülve társának látványát a széthajigált ruhadarabokat vette szemügyre. Már mindegyiket látta korábban Lilyn, de soha nem hitte volna, hogy egyszer neki kell válogatnia közülük. Saját használatra.
- A kéket. - szólalt meg végül. Igazság szerint a zöld tetszett neki a legjobban, de a másik hosszabb volt.
- Oké. - vette el a fekete szoknyát Sirius, és ledobta a nadrágját is.

A szemüveges lány keresett magának egy inget, majd az egyikelhúzott függönyű ágy mögé ment. Legszívesebben csukott szemmel kapkodta volna magára a ruhákat, de végül a kényszer, hogy figyelnie kellett a különböző gombokra és cipzárakra, és főleg a kíváncsiság nem engedte. Lassan felöltözött, és kibújt a függöny alól. Barátja már a szekrényére erősített tükör előtt illegette magát, és csillogó szemekkel bámulta térdig érő szoknyájának libbenéseit.

- Kaptunk még valamit. - fordult hátra, mikor a tükörben megpillantotta a felöltözött lányt.
- Mit?
- Két pár fehér harisnyát.
- És te azt is fel akarod venni?
- Ha már ezt felvettük, nem mindegy? - nyúlt az egyikhez Sirius, a másikat pedig James mellkasához vágta. Az hangosan felsóhajtott, majd leült az egyik ágy szélére.

Beledugta egyik lábát a gyapjúba, majd kihúzta. Belepróbálta a másik szárába, de ott sem volt jó. A passzos anyag rátapadt a lábszárára, és szúrta a bőrét. Összeszorította a száját, és erősen koncentrálva húzta magára a kényelmetlen anyagot. Teljes erejével rángatta feljebb, de az így is csak a térdéig ért. Oldalra sandított, és megrökönyödve figyelte, ahogy Sirius két keze között tartotta a felszedegetett ráncokat, majd lábujja végéhez érintette, és folyamatosan kiengedve azokat könnyedén felhúzta a harisnyát, felső végét pontosan a derekához illesztve.

James rántott még néhányat a most már gyűlölt ruhadarabon, és az lassan elérte a csípőjét. Felállt, és ugrálva rázta magát a harisnyába. Végül sikert aratott, a vastag gumi így a derekát szorította. Fáradtan dőlt le barátja mellé, aki pont akkor pattant fel, hogy megnézegesse magát a tükörben.
- Készen vagyunk. - jelentette ki, majd feloldotta James ajtózáró varázslatát, és kiszaladt.

A másik lány is felállt, és a tükör elé lépett. Ujjaival kifésült néhány éjfekete tincset a feje búbján, és megigazította megcsavarodott harisnyáját.
- Elképesztő! - suttogta halkan. - Teljesen úgy nézek ki, mint egy… - jöttek lassan szájára a szavak -… mint egy lány.

Aztán ő is kiment a szobából, le a zsúfolásig megtelt klubhelyiségbe. Ahogy lefelé lépdelt a lépcsőkön, hirtelen minden szempár rá szegeződött. A szoknyája alját húzogatta, amit a harisnya után a második legborzalmasabb ruhadarabnak tartott. Végül leért a többiekhez, de rettentően kényelmetlenül érezte magát.

- Egész… jól áll neked. - szólalt meg először Lily.
- Ja. - folytatta Remus. - Rád se lehet ismerni.
- Na, ne mondd! - szólt vissza a szemüveges lány. - Talán nem csak a ruha miatt.
Félrepillantott, és tekintete Siriust találta meg egy csapat lány gyűrűjében.
- Black mesélte, hogy volt egy kis problémád a harisnyával. - kuncogott a vörös hajú lány.
- Talán megmutathatnád, hogyan kell felvenni.
- Talán. - mosolyodott el.

James egy pillanatra meglepődött. Most először történt az, hogy Lily nem vágott vissza valami csípős megjegyzéssel.
- De mással is voltak bajok. - mondta a feketehajú lány.
- Mivel? - húzta gúnyos mosolyra a száját Lily.
- Hát például… - kezdte James, miközben leült egy kényelmes kanapéra. A másik lány melléült, keresztbe rakta a lábait - amely mozdulatát James gyorsan leutánozta -, és életében először kellemesen elbeszélgetett vele.

Órákkal később, miután már három lány is jelentkezett kifésülni és rendbe hozni Sirius haját, James és Lily még mindig egymás társaságát élvezték.
- Mint két barátnő. - szólalt meg egyszer halkan Remus. Peter is a fura párosra nézett, és felnevetett.

- Na, és milyen érzés lány lenni? - kérdezte Lily a vele szemben ülőtől.
- Borzalmas. - vágta rá James. - Nem is értem, ti hogy bírjátok.
- Örülnél neki, ha én is fiú lennék?
A feketehajú lány fura félmosolyra húzta a száját miközben elgondolkozott a kérdésen.
- Nem.
- Ugye? Ezt a nehezebb életet is élnie kell valakinek.
A mélybarna szempár a szikrázó zöldet fürkészte, de a vörös hajzuhatag gazdája elkapta a tekintetét.

- Eltépted az ingemet! - sikított fel Lily.
A szemüveges lány beszélgető partnerét figyelte meg, és a szakadást kereste az ingén.
- Nem azt! A másikat. - mutatott a vörös hajú lány James karjára, ahol a fehér ing a varrás mentén elfeslett.
- Jobb lenne, ha visszaöltöznél. - mondta Lily egy bujkáló mosollyal.

James az arcához kapott, és érezte, ahogy az arcéle átalakul, majd már a hosszú haj sem húzta hátra a fejét. Gyorsan felpattant, és a fiúk hálótermébe rohant, ahol rögtön lerántotta magáról lányruháit, és felvette sajátjait.

Sirius is berohant a szobába, a régi arcával és fiús testalkatával, Lily ruháiban. A másik fiú ránézett, és hangos nevetésben tört ki.
- Fogd be, Ágas! - mordult rá az éppen átöltöző fiú.
James folytatta a hahotázást, barátja pedig begombolta a mellkasán ingjét, majd ráugrott a kacagó fiúra. Mindketten a földnek vágódtak, mire James még hangosabban felröhögött, és Sirius is beszállt a nevetésbe.

- Nem tudom, hogy éltük túl ezt a pár órát. - kapkodott levegő után a szemüveges fiú.
- Én se. Soha többé nem akarok lány lenni.
- Egyetértek. - sóhajtott fel James.
Néhány pillanatig csendben feküdtek a padlón, majd Sirius hirtelen felkönyökölt, és félmosolyra húzott szája fölötti csillogó szemeivel maga elé meredt.

- Kitaláltam, hogy mit csináljunk Pipogyusszal!
James felhúzta a szemöldökét, és pár pillanat múlva a földön fetrengve verekedett a csillapíthatatlanul kacagó Siriusszal.

Vége