Lányok

November

Lily: Egyik este egyedül ültem a klubhelységben, mivel a többieknek más fontos programja volt: Liz kviddicsedzésre ment, Tara pedig nem értett valamit Bűbájtanból, Remus meg készségesen ajánlkozott, hogy elmagyarázza. Így hát egyedül ültem, és próbáltam a tanulásra koncentrálni. Nem nagyon ment, mert állandóan elkalandoztak a gondolataim. Gareth olyan helyes… holnap megyünk sétálni… Ekkor észrevettem Tonksot, aki ugyanúgy magányosan ült, és egy maga előtt lévő vastag könyvet szuggerált folyton. Látszott, hogy a gondolataiban jár, igen messze tőlünk.
–Valami baj van? – kérdeztem, és lehuppantam mellé.
– Nem, nincs semmi. Veled mi van? – próbált mosolyogni.
– Ne tereld el a témát. Rob?
– Igen. Hiába próbálkozom, észre sem vesz. Kviddicsedzések előtt, után vagy bármikor. Ha meg igen, akkor leráz.
– Tipikus Potter. Bunkó. Tisztelet a kivételnek: Appnek. Rá se ránts, találsz magadnak valaki mást.
– De nekem ő kell! Túl béna vagyok hozzá! – Tonks kezdett kétségbeesni. Lehet, hogy rossz irányba indultam el a vigasztaláskor?
Ez nem lehet igaz! Jön az emlegetett szamár. És épp ide.
¬– Szasztok lányok!
– Helló!
– Szia! – Tonks már tiszta vörös, de azért mosolyog.
– Nem láttad véletlenül az unokaöcsémet? – kérdezte tőlem mosolyogva.
Ez vagy tiszta süket, vagy rosszabb, mint James Potter. Hogy lehet valaki ilyen? Mintha Tonks itt sem lenne! A szemét.
– Pont jótól kérdezed. Úgy tudtam, hogy kviddicsedzésen van, mint te.
– Hát úgy is volt, csak aztán Juliát egy kis baleset érte, ő meg felhozta a Gyengélkedőre. A taktikát meg még nem beszéltük meg. Csak gondoltam, láttad.
Ok, de miért pont én?
– Nem vagyok belezúgva, mint a többi csaj, aki liheg utána. Vagy úgy nézek ki? Liz hol van?
– Nem, dehogyis. Okosabb vagy, mint az átlag. De azért megkérdeztem. Na csá! Ja, és Liz Siriusszal van – és egy utolsó mosoly kíséretében elhúzott…
– Na láttad? – nyögte Tonks.
– Ja, ez így tényleg nem normális dolog.
– Miről van szó? – csendült egy hang a hátunk mögött.
– A drágalátós ikerbátyádról.
– Ja, vagy úgy! – bólintott App – Te beleestél, ő meg nem vesz észre. Nem szeretek beleszólni az ügyeibe, de rendes vagy, úgyhogy egy tanács: Csak magadat add! Úgy sokkal több esélyed van. Nem szereti a komédiázós csajokat.
– Köszönöm App! Egyszerűen fenomenális vagy!
– Á, semmi! Neked bármikor. Na mentem zuhizni, mert ez az edzés nem volt sétagalopp.

Lányok

November 23, Mágiatöri

Lily: Tök nyugi van. Sehol Potter, sehol Black. Nem tudom, mi van velük, de őszintén szólva nem is érdekel. Lényeg, hogy hagyjanak békén. Tudok készülni a vizsgáimra, sétálgatok a kertben Garethel. A második randink Roxmortsban lesz, a következő hétvégén.
Mindent összevetve: nagyon boldog vagyok, kiegyensúlyozott életem van Potter nélkül. Harmonikus.

November 23, Mágiatöri után

Lily: Mintha az előbb azt mondtam volna, hogy sehol Potter, sehol Black. Mekkorát tévedtem! A szokásos tömeg volt a folyosón, és a szokásos nehézséggel „sétáltunk” végig rajta.
– Lily! Lily, várj! – hallatszott mögülem hirtelen Potter hangja.
– Igen? Mi van? – kérdeztem.
– Várj egy kicsit, mindjárt meglátod.
– Ne haragudj, de én erre nem érek rá.
– Naa, ne menj el – Nézett rám azzal a nézéssel, amitől a többi csaj olvadozni kezd.
– Jó, de siess! – sóhajtottam megadóan.
Nem kellett volna, mert akkor elindult egy szerelmes szám.
– I love you… - zengte az énekes, miközben Potter letérdelt elém, és megfogta a kezem.
– Mi a francot csinálsz? – sziszegtem, és ki akartam rántani a kezem a kezéből, de nem engedte.
– Ó, ez itt a hölgyem! Itt az én szerelmem! Ó, bár tudná, hogy az! Beszél, de nem hallom szavát: sebaj.*
Miről hadovál? Egyébként jobb is, hogy nem hallod szavam. Nem köszönnéd meg.
Közben próbáltam szabadulni a szorításból, ami ezúttal sikerült is. És átkoztam Pottert, de még nem volt vége.
– A csillag elsápadna fényes arcán, mint mécses a Napban, és szeme az égen úgy égne, hogy minden madárka dallal köszöntené azt vélve, itt a hajnal.
– Most lehajtja arcát kezeire, ó bár lehetnék kesztyű a kezén, hogy kezem az arcához érjen!
Közben a kezembe temettem az arcomat. Már tiszta vörös vagyok, érzem. Ráadásul a fele nézőközönség röhög, a másik fele meg olvadozik. Kész, nekem végem van!
– Ó, több veszély van a te két szemedben, mint húsz kardban: nézz rám szelíden, s nem árt ádázkodó dühük.
Na, most már megtaláltam a hangom. Fölrobbanok. Így még senki nem égetett engem le. Miért kínoz engem? Miért? Miért?
– Potter, egy idegszálam maradt, és te azon ugrálsz! Elegem van belőled! Így még senki sem égetett le, bár te párszor próbálkoztál. Hagyj engem békén, és ne zaklass! Szépen megvoltam nélküled.
– Még nem válaszoltál, nemes hölgy!
Na, itt volt az a pont, ahol eldurrant az agyam. Tudom, nem volt szép, de olyan jól esett megpofozni! Azzal elvonultam.
Még hallottam, hogy utánam kiabálnak a tömegből:
– Milyen drámát próbáltok?
– Nem is tudtam, hogy színésznő vagy, Evans!
Tara mesélte, hogy aztán Potter vigyorogva meghajolt, és elment.
Micsoda felfuvalkodott alak! Érzelmeim egy szóban: Pfffffmm!

Tekergők

November 23., Mágiatöri

James: Elérkezett hát a nagy pillanat, amire oly rég vártunk. Vagyis, meghódítom Lily Evanst.
– Nem Ágas, csak te vártál rá – dörmögte Sirius.
Hát igen. Siriust rá kellett beszélni, ami hosszú és kimerítő munkámba került.
– Igen, mert én nem asszisztálnék önszántamból ilyen nyálas dolgokhoz.
– De Lilyt ez meghatja majd. Hogy én milyen figyelmes vagyok stb.
– Ja, persze, de csak ha felpofozhatott.
– Nem fog. Na, menjünk. És Sirius, csak akkor indítsd a zenét, ha…
– Tudom, tudom. Ha letérdeltél.
– Tökéletes. Mehetünk.

November 23., háló

James: Nem is sikerült olyan rosszul.
– James, nem gondolod, hogy egy jó nagy pofon a nem tetszését fejezte ki?
Ez Remus volt. Az örök optimista. Szerintem viszont fejlődést értünk el…
– Ahhoz képest, amit kaphattam volna, megúsztam egy sima kis pofonnal.
– Sima kis pofon?
– Nem volt nagy. Kaptam ennél már nagyobbat is.
– Most biztos nagyon dühös rád, és szóba sem áll majd veled.
– Mondom: volt már rosszabb a helyzet. Volt már dühösebb is. Úgyhogy haladok.
– Hülye vagy Ágas.
Már megint Holdsáp, ilyen nincs. Miért akar állandóan a vészmadár szerepében tetszelegni? Mindegy.
– Jöttök bulizni?
– Naná!


* Shakespeare: Rómeo és Julia