- Na ne! Már megint? - szólalt fel mellettem Jenny. Hogy ez minek szólt? Természetesen James Potter legújabb barátnőjének. Valami szőke, hollóhátas lány volt. Boldogan belekarolt Potterbe, majd elindultak a Hollóhát asztala felé.
- Úgyse bírja két napnál tovább – jegyezte meg Lana, majd elindult a mi asztalunk felé. Jenny felkuncogott, én pedig fájó szívvel megjegyeztem:
- Ha nem olyan üresfejű, mint az előző három...
- Száz – egészített ki Lana, elmosolyogtam. Hát igen, nem is nagy túlzás.
- Talán lesz belőle három nap – fejeztem be, majd leültem. Jenny jobbról, Lana pedig balról mellém ült le.
- Milyen öntelt, hogy utálom én a Tekergőket! - sóhajtott fel a jobb oldali. - Lily, ideadnád a kenyeret? - Még szép, hogy odaadtam. Ekkor ült le mellém Potter. Elküldte Lanát mellőlem, Black is. A barátnőm nem panaszkodott, így távol lehetett Jennytől, és szembe ülhetett Lupinnal. Ez azért volt neki jó, mert ötödik óta szerelmes volt bele, csak, hát Jenny komolyan veszi a Tekergő ellenességet. Az aranyvérű emberi jogok őrzője. Hozzá, akár a legádázabb mardekáros is fordulhatott volna védelemért, ha egy Tekergő bántotta. Röhej, túlzásba viszi. Minket meg ránt magával. Ez főleg Lanának rossz, aki, miatta nem mert Lupinnak igent mondani a randihívásokra. Nekem meg akkor lenne rossz, ha igent akarnék mondani Potter randihívásaira.
- Na lám csak! Evans, észre sem vettelek! - Röhej, mintha nem azért ült volna ide, mert én itt vagyok. Égre emeltem a tekintetem.
- Remek, reméltem, hogy továbbra sem fogsz – válaszoltam csípősen.
- Miért dúrtátok ki Lanát a helyéről? - kérdezte Jenny csattanós hangon.
- Nem dúrtuk ki őt, Jenny... - mondta Black behízelgő hangon, majd nekikezdett a vacsorának.
- Neked csak Cole vagyok! - Mivel ez volt a neve: Jennifer Cole. Black elvigyorodott, de nem válaszolt.
- Hé, Evans! - szólt újra Potter. - Nincs kedved eljönni velem egy randira? - Tudtam, mit akar kinyögni, de kivételesen megvártam még végig mondja. Ki tudja, történhetnek még csodák.
- Ja... - mondtam, mire elvigyorodott, és összenézett Blackkel. - Nincs kedvem. - Sose láttam még mosolyt így lefagyni az arcról. Igazából lett volna, és valószínűleg élveztem is volna, de nem akartam beállni azok közé a buta libák közé, aki bedőlnek Potternek és Blacknek, aztán három nap múlva már mások vállán sírják ki összetört szívük fájdalmát. Oh, hogy milyen költői vagyok! - De csak az új barátnőd irányában érzett... - Nah jó, ebbe bele fogok gabalyodni. - Nem akarom megbántani a barátnődet – nyögtem ki végül.
- Ha csak ezen múlik, szakítok vele! - mondta gyorsan.
- Tudok várni három napot – mondtam gúnyosan, mire olyan arcot vágott, mintha citromba harapott volna, méghozzá a keserűbbik fajtából. Ezek után némán folytattuk a vacsorát. Csak Jenny kuncogása hallatszott. Úgy tűnt, neki tetszett a visszavágásom. Nekem meg fájt. Haj-jaj...
- Biztos? - kérdezte hirtelen a fiú rám nézve. Istenem, mit akar tőlem két éve folyamatosan?
- Szállj már le róla, Potter! - förmedt rá Jenny. Sirius elkuncogta magát, majd Lanához fordult.
- Te eddig nem szóltál a témához, Lowen. – A barna hajú barátnőm elszakította a tekintetét Remuséról, majd ránézett.
- Azt hiszem, Lily ezt meg tudja oldani. Mi szüksége lenne arra, hogy még én is beleszóljak? - kérdezte. Elmosolyodtam, főleg, mert újra belemélyedt Remus tekintetébe. Olyan szép pár lennének együtt. Sirius most rám nézett.
- Mi van? - kérdezte ránézve.
- Lowen szerint meg tudod oldani...
- Még szép – vágtam vissza gorombán, majd egy édes mosollyal Potterhez fordultam.- Biztosíthatlak róla, hogy biztos, hogy tudok várni három napot, és biztos, hogy nincs kedvem veled elmenni randira. - Ugyanezzel a mosollyal visszafordultam a vacsorához. Ezek után egy szó nem esett köztünk a vacsoránál.

Este a klubhelyiségben ültem Lana mellett, és tanultunk. Persze, hiszen RAVASZ év van. Ekkor huppant le mellém Potter, és rám nézett.
- Hello – köszönt. Szimplán intettem neki. - Szakítottam Kate-tel – valószínűleg Kate volt az új barátnője.- Hoppá, Lily, nem jött be a jóslatod – kuncogott Lana. Potter rám nézett.
- Milyen jóslatod? - kérdezte.
- Hogy bírod három napig – válaszoltam kegyetlenül sértő hangon, majd felálltam. - Jössz Lana?
- Aha. - A fiúra néztem. Olyan megdöbbent arccal nézett rám, hogy elszorult a szívem. Talán most jött rá, hogy mennyire is tartják igazából az emberek a nagy és híres James Pottert.

Másnap reggel kicsit elaludtam, így kihagytam a reggelit, és sietve elindultam az átváltozástan terem felé. Megölöm Lanát is, és Jennyt is, miért nem képesek felkelteni? De Alice is megkapja a magáét. Ha már szobatársak vagyunk, legalább felébreszthetnének. Felmentem a harmadikra, majd befordultam a folyosóra jobbra, és megdöbbentem álltam meg. Potter állt a folyosón, és egy fekete hajú lánnyal csókolózott. Közömbös vagyok, közömbös vagyok! Mondogattam magamnak, de mégis szíven ütött a dolog. Vettem egy mély levegőt, majd kifújtam, és elindultam mellettük, hogy odaérjek órára. Épp befordultam volna a sarkon, mikor a lány megszólított.
- No lám, Lily Evans! - megfordultam. A lány Elizabeth Seen volt. Egy barátnőm, akivel tavaly vesztem össze, és ő véletlenül tudja, hogy mit érzek igazából Potter iránt. A fiúra néztem, ő pedig a táskájába kutakodott. Nem száz százalék, de szerintem nem mert rám nézni. Újra Elizabethre néztem. Éreztem, hogy elhomályosodik a szemem, pedig általában nem ráztak meg az ilyen jelenetek. Ezerszer láttam már Potter hasonló helyzetben.
- Rosszul látok, vagy tényleg könnyezel? - Most Potter is rám nézett, én meg rá.
- Igen! - mondtam határozottan. - Megsiratlak, ugyanis három nap múlva te is ott leszel, mint a többi üresfejű liba! Sírsz majd valaki vállán – azzal hátat fordítottam nekik, és a könnyeimmel küszködve mentem órára.

McGalagony beengedett minket a terembe. Lana Jenny mellé ült le, én meg egy üres padba.
- Mr Potter, Evans mellé üljön le, ma nem vágják tönkre az órámat Blackkel. - Remek. A szitu után, még mellém is ül. Mit vétettem?
- Hello – köszönt rám nyugodt hangon. Nem köszöntem vissza. Megkezdődött az óra, s mivel McGalagony óráján csendbe kell lenni, cetliket írogatott nekem.
Mi bajod van, Evans? Semmi válasz, feszülten figyeltem McGalagonyra.
Na, ne csináld már! Írj vissza! Miért könnyeztél a folyosón? Ha én azt elmondanám, meghökkennél, de nem mondom. Nem is írom le.
Tényleg csak annyinak tartasz, mint amennyi kiolvasható volt tegnap este a szavaidból, meg ma a folyosón? Írta. Ránéztem egy cetlire, majd ráfirkantottam.
Miért? Adtál más lehetőséget? Ránézett a cetlire, majd rám. Szemében az csillogott, hogy igazat ad nekem. Nem is írt többet. Nem is beszéltünk azóta egymással. Randira sem hívott el, és már lassan egy hete együtt van Elizabeth-tel. Csak nem találta meg a szerelemet az a balek, de miért pont benne? Miért nem bennem? Nem, mintha nem tudnám a választ: Én nem hagytam magam, nem adtam neki esélyt. De hát mindegy, eddig is kibírtam. Lana is bírja a Tekergők nélkül. Most legalább újra kipróbálhatom, milyen, ha James Potter nem kér tőlem tízpercenként randit.