9.

Mennyasszony

Lily nyújtózkodva ébredezik. Körülnéz, de látja, hogy James már öltözködik.

-         Hé, húzd vissza a feszes kis feneked! – hasalt az ágyra, a nő.

James odalépet hozzá, és adott neki egy reggeli csókot.

-         Mit kérsz reggelire? – mosolygott.

-         Téged.

-         Ez azt hiszem nem megoldható. – mosolygott tovább.

-         Akkor kávét. – húzta el a száját.

-         Mikor is akarunk szólni az eljegyzésünkről? – kérdezte James, már reggelinél.

-         Nem tudom. Amikor alkalom lesz rá. – vont vállat a nő.

-         Ma reggel elküldtem az esküvői meghívókat. – mondta semleges hangon.

-         Hogy mit csináltál? – fuldoklott a nő a kávéjában.

-         Egy hónap múlva esküvő, és még azt sem tudják, hogy együtt vagyunk.

-         Nekem az is elég lenne, ha ketten lennénk ott.

-         Lily nem titkolhatjuk a végtelenségig.

-         Tudom, de nem a te fejedet szedik le…

-         Óóó… dehogy nem. – mosolygott. – Ki fognak nyírni, hogy egy ilyen fontos infót elhallgattam.

-         Legalább együtt hallunk meg. Olcsóbb lesz a temetés. – nevetett Lily. – Lassan indulok.

-         Mennyünk együtt.

-         Csak nem félsz. – hajolt közelebb a nő. – Hát, kicsi nyuszi, hova lett az oroszlánszív? – nevettet Lily.

-         Na, várj csak! – futott a nő után, akit utol is ért a folyosón. – Állj csak meg! – kapta el a derekát. Neki dőltötte a falnak, és szenvedélyesen megcsókolta.

Valaki köhécselt a hátuk mögött.

-         Jézus! – vörösödött el Lily.

-         Jó reggelt, Ms. Hacman!

-         Jó reggelt Mr. Potter és… - végig mérte Lilyt.

-         Bemutatnám a mennyasszonyom Miss. Evanst.

-         Ááá… szóval a mennyasszonya. – még szúrósabban végigmérte.

-         Hozom az aktákat, és mehetünk is. – szólt gyorsan a nő. Még mindig vörösen.

-         Mr. Potter én nem akarok akadékoskodni, de – itt lehalkította a hangját. – ez a kislány véletlenül nem hivatásos? Mert még sosem láttam itt. – tette hozzá gyorsan.

-         Lily nem csak a mennyasszonyom, hanem a munkatársam is. – rejtette el bosszúságát James. – Biztosíthatom önt, hogy semmi ilyen fajta munkaköre nincs.

-         Elnézést. Igen, bájos kisasszony. – mosolygott, és elcsoszogott.

-         Vén banya! – dörmögte.

-         Miért, mit gondoltál, hogy egyszer csak beállítasz egy mennyasszonnyal, és ő elhiszi?

-         Van benne valami. – vette el az aktákat. – Na, induljunk, mert tényleg elkésünk.

Inkább besétáltak, szép idő volt. Az iroda előtt Lily mégis megtorpant.

-         Mi lenne, ha ma mégsem mennénk be? – nézett könyörgő szemekkel Jamesre.

-         Ennyire csak nem lesz szörnyű. – mosolygott. – Gyere majd melletted állok.

-         Van egy jobb ötletem. Ma én dolgozom a fiúkkal, te pedig a lányokkal.

-         Ez az ötlet viszont nem tetszik. – fintorodott el. – A lányokkal én sem bírok el, őket rád hagyom.

-         Kösz. Tudtam, hogy számíthatok rád.

James átölelte Lily derekát, és úgy léptek be az irodába.

Mindenki kezében ott volt a meghívó. Amikor meglátták őket, feléjük vették az irányt, meghívót lobogtatva.

-         Mi ez? – nézett rájuk Carmen

-         Nem is szóltál. – játszotta rosszul, a sértődöttet Sirius, mivel közben vigyorgott.

-         Egyáltalán mióta? – kérdezte Remus, na ő nem játszotta.

-         És persze mi vagyunk az utolsók, akik megtudják. – pufogott Carmen.

-         Eddig senki sem tudta. – sóhajtott Lily.

A nő megunva az állandó kérdéseket, inkább leült az asztalához. Egy idő után el is csendesedet minden.

- Azért legalább nekem szólhattatok volna! – méltatlankodott Sirius. És újra kezdődött a moraj.

- Sirius én tettem neked egy szívességet…

- Persze nagyon örülök, hogy végre összegabalyodtattok. – vágott közbe gyorsan.

James nagyon kíváncsi lett volna arra a szívességre, de mivel így mindenki elhallgatott, inkább hagyta az egészet.

A fiúk egy sürgős hívásra elindultak a Viktória híd lábához, ahol állítólag egy halálfaló csoport tartott gyűlést. Néhány másik csapattal együtt mentek el.

- Mit is mondtam neked arról, hogy a főnökkel nem fekszünk le? – dőlt neki Lily asztalának, mosolyogva.

- Tudom, csak… - zavarában elvörösödött.

- Csak nem bírtatok magatokkal. – fejezte be.

- És tényleg esküdtök? – kérdezte Anna.

- Amint látod.

- És mennyit adnál neki az ágyban? – vigyorgott Carmen.

- De Carmen! – fintorodott el Lily.

Ekkor beléptek a fiúk.

-         James, mi történt? – rohant oda Lily.

-         Ott volt. – hörögte. – Én még jól megúsztam. Frank és Alice viszont a Szent Mongulba került. – ült le egy székre.

-         Párat elfogtunk… - sóhajtott Sirius. – Ágas, Frank és Alice Voldemortot próbálták visszatartani. Ő elszökött.

-         Érdekes még Írországban Lilynek is volt hozzá szerencséje. – fecsegett Anna. – Ő egy hónapig volt korházban. Igaz Lily?

-         Igaz. – hajtotta le a fejét a nő.

James köhögni kezdet és vért köpött.

-         Be kéne vinni a korházba. – aggodalmaskodott Mari.

-         Nem kell. – tiltakozott James. – Ott kiengedtek.

-         De csak azért, mert túl sok sérült volt. – fintorgott Remus. – Lily, vidd haza és maragy vele. – a nő már nyitotta a száját, hogy ellenkezzen. – Te vagy a mennyasszonya, vagy mi a szösz. – kicsit még mindig fájt neki, hogy nem mondták el nekik.

Lily bocsánatkérően ránézet. Majd segített Jamesnek felkelni. Aggódva nézték a férfit.

-         Hé, gyerekek nem haldoklom, csak megsérültem. – elmosolyodott. – Szóval ma mit csinálunk, édes kis virágszálam? – nézet Lilyre.

-         Tud meg, hogy ezért a becézésért csak azért nem kapsz, mert épp kék zöld vagy. – mindenki elkezdet nevetni. – Ja, Carmen… 13. – kacsintott a nőre.

-         Hú-ha! – nevetett Carmen. – Szólj, ha megunod.

-         Carmen, egy hónap múlva esküdnek! – méltatlankodott Anna.

-         Mi az a 13? – ült már otthon, a kanapén James. – Lily hol vagy?

-         Itt. – hozta ki a nő a ködszert. – Várj, segítek levenni a felsőd. – óvatosan a póló alá nyúlt.

-         Ebben már úgyis van tapasztalatod. – vigyorgott.

-         Azt akarod, hogy itt hagyjalak? – bújtatta ki a fölsőjéből, és állt fel.

-         Nem akarom… - a nő fölé hajolt, és a sebeit kezdte tisztítani. – Szóval mi az a 13?

-         Mindegy. – mosolygott Lily.

-         Tehát már te is találkoztál Voldemorttal. – állapította meg a férfi.

-         Körübelül egy éve történt. – kötözte a férfi sebeit. – Elég sokáig voltam korházba. Azóta nem is igazán voltam terepen. – sóhajtott. – Készen is vagyunk.

James fogta, és megcsókolta. De fel is szisszent.

-         Ezt ma hagyjuk. – mosolygott a nő. – Inkább pihenj.

Lily épp felállt volna, de James megfogta a kezét, és maga mellett tartotta.

-         Tudod, hogy mától hivatalosan is a mennyasszonyom vagy? – kérdezte vigyorogva.

-         Igen, tudok róla. – bújt a férfihoz.

-         Végre. – ölelte át.