- ÁÁÁÁÁÁÁ! - sikította fel valaki a nappaliban. Lucy besietett a nappaliba, ahol Angelica ült a nappaliban, kezében Harryvel, aki kakaója nagy részét a nő ruhájára öntötte. Sirius aki mellette állt kuncogva visszafordult a konyhába. Lucy egy pillanatra elvigyorodott, majd odasietett.
- Jaj Harry, mit csinálsz? - elvette a kisfiút a nőtől, majd Jamesre lesett, aki egy könyvet olvasott, de mögötte ő is vigyorgott, de ezt Angelica nem láthatta. - Ne haragudj rá, hiszen olyan aranyos, nem? - kérdezte a lány, mire a nő zavartan elmosolyodott, majd gyilkos tekintettel nézett a kisfiúra bájos mosoly kíséretében.
- Igen, nagyon aranyos... - James letette a könyvet, majd Lilyre nézett, aki elmosolyodott, majd átnyújtotta a kisfiút. A férfi megfogta, majd rámosolygott.
- Ezt nem szabad, Prücsök! - mondta neki.
- Csak ennyi? - kérdezte Angelica. A két másik döbbenten nézett rá.
- Mit vártál? - rivallt rá Lucy. - Csak egy kisgyerek!
- Akkor is nevelni kell! - állt fel Angelica. - Neveletlen!
- Belőled se lesz jó anya! - fordult el a lány, mire a másik csípőre tette a kezét.
- Mi van? Nálad csak jobb lehetek!
- Lehet, de Harry engem még sose öntött le kakaóval! - vágott vissza. Ekkor már Sirius is benézett, James pedig mosolyogva nézte a veszekedést, főleg Lucyt.
- Oh... te! Ki tudja honnan jöttél? Egyáltalán ki a jó ég vagy te? - kérdezte. - Ha jól tudom, kitagadtak, mert kvibli vagy!
- Még egy szó, és bebizonyítom, hogy nem vagyok! - mondta, majd elővette a pálcáját.
- Persze, persze! Hallottam rólad, hogy micsoda ügyetlen kvi...
- Silencio – intett Lucy a pálcájával. Innen kezdve Angelica csak tátogni tudott. Kezét a torkára tette, majd elkeseredetten próbált hangot kiadni. Majd a szeme elkönnyesedett, és elrohant. - Még hogy én, ügyetlen kvibli! - morogta. Sirius összeszorított szemmel magában röhögött, James pedig szimplán megcsóválta a fejét, majd visszaadta a lánynak Harryt.
- Sirius menjünk! - mondta komoran, majd felsóhajtott. - Vigyázz Harryre! - mondta Lilynek. A lány mosolyogva adott egy puszit a kisfiúnak.
- Hát mikor nem vigyázok rád, szemem fénye! - A kicsi felnevetett, a másik kettő meg elment.

Lucy felvitte Harryt a hálóba, majd rátette az ágyra, ő meg felhasalt, mikor hirtelen fény támadt, és Elsward jelent meg.
- Na, hogy megy? - kérdezte.
- Hehe! Jól, szerintem – válaszolt.
- Láttam, sikerült elüldözni egy vetélytársat.
- Távolról sem lett volna jó Jame... Hé, te! - Gyors mozdulattal elkapta az épp az ágyról lemászó Harryt. - Nem tud bánni a gyerekekkel.
- Gondolom... na még van három heted. Ha nem is nyernéd meg a fogadást, élvezd, hogy a fiaddal lehet... Viszlát Lucy! - A lány, kezében Harryvel, elgondolkodott.
- Ints pápát Elsward bácsinak! - Az angyal fintorgott, majd eltűnt. A kisfiú nevetve csapta össze a kezecskéit, majd eldőlt a puha paplanon. - Fáradt vagy, angyalkám? - Felvette a picit, majd átvitte a másik szobába. Már a kezében elaludt, így nem kellett altatgatnia.

***

James fáradtan ült le az aurorparancsnokságban lévő iroda székére.
- Kifáradtam – mondta. Sirius a falnak dőlt, de bólintott.
- Nem vagy egyedül, haver. Nem semmi volt, amit ma Lucy mondott Angelicának, mi?
- Ha nem Lucy állt volna előttem, meg mertem volna esküdni, hogy... - Elharapta a mondat végét. - Sirius, szerinted, csak én vagyok paranoiás, vagy Lucy viselkedése tényleg kísértetiesen hasonlít...
- Lilyéhez? Igen, hasonlít. Így, ha nem veszed tolakodásnak, én azt mondanám, hogy semmi esetre se ereszd el Lucyt. Harry imádja, ő is Harryt. Jó anya lenne belőle, és még...
- Túlságosan emlékeztetne Lilyre.
- Gondolj arra, hogy újjászületett benne! - válaszolta váll rántva a férfi. James elgondolkodott, majd felállt.
- Tény, hogy jól bánik Harryvel, a háztartással, főzni is tud, a kedves, aranyos...
- Bár a külseje hagy kivetni valót maga után, de egy nőt nem mindig ez alapján kell értékelni.
- Túl fiatal...
- Nem fiatalabb, mint amikor Lilyvel összeházasodtatok. Három év, ráadásul ő is varázsló, tizenhét éves kora óta felnőttnek számít. A Beauxbatons-ban tanult, ami Franciaország legjobb varázslóképzője. Milyen érv kell még, hogy ne hagyd elmenni?
- Nem akar elmenni – nézett rá James. Sirius felsóhajtott.
- Persze, te még nem tudod... Ha nem marasztalja semmi, ha nincs nyomós indoka, hogy maradjon, akkor november harmadikán elmegy.
- De miért?
- Mert muszáj neki. Hacsak nincs valami erős érve, ami marasztalja...
- Erős érv?
- Például te és Harry, az elég erős lenne – mondta Sirius elgondolkodva. James ránézett, majd sóhajtva megcsóválta a fejét.
- Túl friss...
- James! Szerinted Lily azt szeretné, hogy hónapokig keseregj a halálán? Szerintem most is azon gondolkozik, hogy hogyan adja tudtodra, hogy lépj tovább! És erre a legjobb Lucy.
- Hm...
- Szerintem nem véletlen, hogy pont vele találkoztál az utcán... ez a sors! És bolond vagy, ha elengeded! - Sirius fáradtan leroskadt egy székre. - Értsd meg, neked akarok jót! Ha hallgatsz rám, boldog lehetsz! Tudom, nem sokszor voltam én komoly, de most komolyan beszélek, és kérlek, hogy bízz bennem! Próbáld jobban megismerni Lucyt és próbálj nyitott lenni olyan érzésekre újra, mint a szerelem. Ötödik óta csak egy embert szerettél, ideje, hogy újra nyitott légy... - Sóhajtva kinézett az iroda ajtaján. - Remus?

A két férfi pillanatok alatt pattant fel, majd egy auror társuk után sietett.
- Hé, Tomas! - kiáltotta James, a férfi megállt. Mellette „láncra verve” tényleg Remus állt. Mikor meglátta a két barátját megkönnyebbülten felsóhajtott. - Mit tett? - kérdezte.
- Semmit, szimplán, ő egy vérfarkas!
- Ó! - kiáltott fel Sirius. - Mi pont egy vérfarkasokkal összefüggő ügyben nyomozunk, igaz James?
- Igen – bólintott a másik. - Kihallgatnánk. - Az auror elgondolkozott, majd bólintott.
- De akkor ti intézitek a papírokat!
- Persze! - bólintott Sirius. - Mindent!
- Rendben, tessék! - Azzal megfordult, majd távozott.
- Őt se az eszéért tartják itt! - mondta James, majd Remusra nézett. - Hát te? Félévre csak úgy eltűnni?
- Nem szép dolog, legalább egy levelet küldhettél volna.
- Miért engem kerestetek? - kérdezte a férfi.
- Nem volt rá idő... meg... - James szava elakadt, majd elkomorodott, és elindult vissza. Remus csodálkozva nézett Siriusra.
- Lily meghalt három hónapja. Belehalt a szülésbe... - A férfi döbbenten kapaszkodott bele a falba. Ez a hír megrázta.
- És a kicsi?
- Él... meg... - Sirius körbenézett. - Tudsz titkot tartani, Remus?
- Én ne tudnék? - pislogott a férfi.
- Lily is él, és van rá esély, hogy visszatérjen... majd mindent megmagyarázok, tudom mosdt hülyén hangzik, de segítened kell!
- Miben? - nyögte Remus.
- Hogy James megszeresse Lucy Harrist!
- Tessék?
- Remus, Lily él. Lily egy angyal, aki kapott egy lehetőséget, hogy visszatérhessen az életbe. Egy fogadást kötött egy felsőbb rangú angyallal, ha megnyeri, akkor visszatérhet.
- Sirius, jól vagy? - A férfi felsóhajtott.
- Lily most máshogy néz ki, és a neve Lucy Harris...
- Hívjak valakit? - kérdezte. - Szerintem...
- Igazat mond! - dörrent egy hang. Sirius és Remus is megfordult.
- Á, a főangyal! - A másik férfi elsápadt, jobban, mint amilyen alapból volt. - Black igazat mond. Lily tényleg visszatért. Velem fogadott, miután meghalt. Van még három hete itt a földön. Ha nyer, Lilyként visszatér, ha nem, akkor örökre eltűnik ő is, meg Lucy is.
- De...
- De ezt a férjének nem mondhatjátok el, értettétek, vagy Lily most azonnal jön vissza! - Azzal el is tűnt. Remus Siriusra nézett.
- Nem értek semmit.
- Ő volt Elsward, Lily angyalnak a főnöke. Vele fogadott, hogy James nem csak azért szerette, ahogy kinézett, hanem aki volt. A fogadás lényege, hogy most Lily, Lucy Harrisként itt van, és Jamesnek bele kell szeretnie november harmadikáig. Lily amúgy ugyanúgy viselkedik, hogy talán James így hamarabb megkedveli. Már én is beszéltem vele.
- Jamesszel? - Sirius bólintott.
- Próbálom meggyőzni, de persze ő nem tudhat róla, hogy Lucy megegyezik Lilyvel.
- Értem...
- Menjünk...

***

Este felé értek haza, immár Remusszal együtt.
- Akkor most Lucy neveli Harryt? - kérdezte.
-Vigyáz rá, csak mivel nincs hol laknia, itt lakik Godric's Hollow-ban – magyarázta James. - Nagyon kedves lány, és hasonlít Lilyre, legalábbis viselkedésben.
- Elhiszem, Sirius már mesélt róla – válaszolt, majd beléptek. Ekkor jelent meg Lucy, s mikor meglátta Remust megtorpant.
- Remus!