Lily

Szerencsére másnap kiengedtek mindkettőnket. Igyekeztem nem gondolni a gyengélkedőn történtekre, több-kevesebb sikerrel. Mikor tanultam, vagy a barátnőimmel beszélgettem, addig nem volt semmi baj. Ám ha megjelent Potter, hirtelen minden eszembe jut, és látom a szemében, hogy ő is pontosan emlékszik mindenre. Egyébként az életem haladt a rendes kerékvágásban: gőzerővel tanultam, aztán órák után is tanultam (Potter persze egy órát sem bírt ki úgy, hogy ne hívjon el kávéra, teára, sütire, de volt olyan is, hogy szimplán be akart mutatni a szüleinek.). Hetente egy este pedig Remusszal ketten ügyeltünk a folyósokon. Mivel a Kergéken kívül senki nem kockáztatta a háza a pontjait egy kis éjszakai kiruccanásért, az idő kellemes beszélgetéssel telt. Egy nap azonban szokatlanul sápadt volt.

- Szia! Jól vagy? - kérdeztem.

- Persze. Miért?

- Rosszul nézel ki.

- Ááá...Csak a fáradtságtól. Tudod a tanulás, meg ez az őrködés és ne felejtsd el: 3 kergét kell visszafognom. - mosolygott rám mindentudóan, mire elpirultam.

- Honnan tudod, hogy így hívom őket?

- Alicetől. Tudod, vele osztottak párba bájitalon. Mostanában sokat beszélgetek vele. - Ránéztem, és egy hirtelen gondolat hatására megkérdeztem:

- Aranyos lány, ugye? - Erre összehúzott szemöldökkel nézett rám, és így szólt:

- Ne próbálkozz! Helyes lány, de csak haver.

- Oké, beismerem gyenge próbálkozás volt. De tetszik valaki, igaz? - mosolyogtam.

- És neked tetszik valaki? - "válaszolt".

- Mr. Lupin nem illik kérdésre kérdéssel felelni! Tessék tisztességes választ adni, hisz barátok vagyunk, vagy mi a szösz. - Megfejthetetlen pillantással nézett rám, és hosszú hallgatás után válaszolt:

- Igen, tetszik valaki. Régóta. - Majd az órájára pillantott. - Azt hiszem ideje visszamennünk. - És elindult. Én meg utána.

- Hé, ne tereld el a szót! Ki az?

- Nem szeretném elmondani. Egyébként is foglalt.

- Jó, látom, nem fogom egyhamar kihúzni belőled. - Ezek után viccelődve mentünk a klubhelyiség felé.

James

- Már csak 2 hetünk van holdtöltéig. - tájékoztatott Sirius.

- Igen, tudom. - válaszoltam beletemetkezve a Kviddics évszázadaiba.

- Szóval...valamikor majd...tudod - Na, itt meguntam, és félbeszakítottam.

- Nyögd már ki, Tapmancs! Kezdesz idegesíteni!

- Csak azt akarom mondani, hogy ideje lenne megpróbálni a teljes átváltozást.

- Jó, rendben. Majd egyik este. - Barátom figyelme azonban elkalandozott egy szőke kebelcsoda irányába, aki felénk tartott.

- Szia James! Barbie vagyok, és szeretném megkérdezni, hogy nincs-e kedved sétálni egyet a parkban?

- Nagyon kedves vagy Barbie.. - de az én jótevőm (Sirius) közbeszólt:

- Hát persze, hogy elmegy veled. - És a lány felé lökött. Mit tehettem volna? Követtem a szőkeséget, még vetettem Siriusra egy 'ezért még meghalsz' pillantást. Amint kiléptünk a klubhelyiségből, a lány elkezdett csacsogni:

- Juj, el sem hiszem! A lányoknak le fog esni az álluk, ha elmesélem nekik, hogy James Poterrel randiztam. - Marha jó, gondoltam, egy újabb üresfejű liba.

- Figyelj, te tényleg nagyon szép és kedves vagy...- Ekkor azonban lépéseket hallottam, majd egy jól ismert nevetést. Gyorsan magamhoz vontam Barbiet, és megcsókoltam. Ebben a pillanatban fordult be a sarkon Evans és Holdsáp. Meglepődést tettetve elugrottam a csinibabától, majd megkérdeztem:

- Jé, ti is itt vagytok?

- Igen, - válaszolt Remus (Lily szikrázó szemmel nézett Barbiera) - de nektek már nem szabadna itt lennetek.

- Jó, jó. Bemegyünk. - válaszoltam, majd újdonsült barátnőmet előre engedtem, majd Holdsáphoz fordultam:

- Remus, csak utánad. - Láttam a szemében, hogy kelletlenül indul be, de nem törődtem vele, és becsuktam utána a portrét.

- Potter, ezt miért csináltad? - csattant fel Evans - Azonnal engedj be!

- Nem. - válaszoltam nyugodtan - Szeretném, ha végighallgatnál.

- Hülyének nézel? Tűnj az utamból!

- Ne, kérlek Lily! Csak hallgass meg! Csak 5 percet kérek! - szóltam határozottan, és úgy tűnt lenyugodott.

- 1 percet kapsz.

- Rendben. Szóval arról van szó, hogy...- Szeretlek, mondd ki, hogy szeretlek! MONDD MÁR! - láttam milyen arcot vágtál, mikor megláttál minket Barbieval. Csak nem féltékeny vagy? - kérdeztem fölényesen. (Király vagy, Potter, szerinted most a nyakadba borul, és bevallja, hogy ő is szeret?)

- Te...te... - hebegett felháborodásában (hát ebből nem lesz nyakba borulás) - Én...én...- (legfeljebb azért, hogy megfojtson) Vártam, hogy tovább sorolja a személyes névmásokat, de e helyett pálcát rántott. A legrosszabbkor.

- Miss Evans, Mr. Potter mit keresnek itt? - kérdezte McGalagony.

Lily

- Tanárnő, én ...Potter kint volt..és én mondtam, hogy menjen be. - dadogtam ijedten, de prof. asszony felhúzott szemöldökkel nézett rám.

- Ezért rántott pálcát? - mire elkaptam Potterre szegezett pálcámat. - Mindegy, nem is érdekel a válasz. 10 pont a Griffendéltől, és holnap este 8-kor jelentkezzenek büntetőmunkára!

- De tanárnő én csak…Potter felidegesített.

- Sajnálom, Miss Evans. Mint prefektusnak, példát kéne mutatni, és nem megátkozni azt, akire megharagszik. - Azzal elvonult. Potterhez fordultam, aki úgy látszik nyugodtan fogadta a hírt.

- Potter, ezt még megbánod!

- Én? Hát kértelek arra, hogy pálcát szegezz rám?

- Baracklikőr - szóltam oda a Kövér Dámának (mielőtt megölném azt a hólyagot), aki annyira elmélyült a vitánkba, hogy először csak értetlenül nézett rám.

- Hogy mi...? Ja, persze! Parancsolj. - Becsörtettem, ügyet sem vetve Potter legújabb hódítására, aki épp azt ecsetelte, hogy pasija szerelmet vallott neki. Felvonultam a hálóterembe. Odament levetettem magam az ágyra (nem törődve azzal, hogy leszakítom a függönyt.) és dühösen fújtattam. Ekkor lépett be Alice.

- Mi történt odakinn? Csak azt lehetett hallani, hogy kiabálsz, és Remus se mondott semmit. - Elmeséltem neki, majd mikor kidühöngte magát, ("hogy ez a szemétláda, én a helyedbe azonnal megátkoztam volna") Átöltöztem és lefeküdtem aludni.

Másnap reggel fáradtan és dühösen keltem. Alicet nagy nehezen felébresztettem, majd együtt indultunk reggelizni. A nagyterembe érve szinte hallottam, hogy mit súgnak a hátam mögött, és ez valahogy nem javított hangulatomon. Ledobtam magam egy székre, és szinte ugyanabban a másodpercben, hogy beleharaptam a pirítósomba, lezuttyant elénk Potter és Black. Szinte már ajkamon volt a 'nem', de nem volt mire válaszolnom. Úgy látszik ez nem csak nekem tűnt fel (bár imádkoztam, hogy nehogy valaki eszébe jutassa), és Sirius meg is kérdezte:

- Beteg vagy, Ágas? Miért nem hívod el randira?

- Hát, mint tudod, ma együtt megyünk büntetőmunkára, szóval vehetjük randinak. - Majd gonoszan rám vigyorgott.

- Ez nem randi, Potter. - válaszoltam - És a helyedben vigyáznék, nehogy a libád fülébe jusson. Ahogy láttam nagyon élesek a karmai.

- Nem a csajom.

- Én nem ezt hallottam tőle - Majd reggelimet befejezve otthagytam őket, nyomomban barátnőmmel (szegény, Frank Longbottomot hagyta ott).

- Milyen óránk lesz?

- Dupla jóslástan és átváltoztatástan, aztán bűbájtan. Ja, és a délutáni órák elmaradnak

- Király. Legalább lesz időm tanulni.

Utálom azt, hogy ha valami rosszra várunk, gyorsabban telik az idő. Most is ez történt. Még ki sem hevertem a jóslástan okozta kábultságot (sosem érdekelt igazán), máris szólt Alice:

- 10 perc múlva 8, Lil. - Így hát elindultam McGalagony irodája felé. Természetesen a hülye gyerek már ott volt, és pontban nyolckor a tanárnő beengedett minket.

James

Nem tudom felfogni hihetetlen szerencsémet! Együtt vagyok Evansszal! Kettesben! Igaz, a terem másik végében áll, és nem szól hozzám, csak némán törölgeti a kupákat és érmeket. De addig nézhetem, ameddig akarom. Vagyis amíg rám nem szól. Mint ahogy most is:

- Potter ne bámulj, hanem végezd a dolgod!

- Ok. - és tovább néztem. Erre hátat fordított. - Oh, így sokkal jobb. - És a hátsóját kezdtem tanulmányozni, mire visszafordulásból hozzám vágott egy kupát. Szerencsére idejében elkaptam (nem hiába vagyok fogó).

- Hé, ezt én kaptam. Bánj vele óvatosabban! - Majd odasétáltam, és a helyére tettem.

- Ha még mindig kezemben lenne, összetörném. - Olyan édesen nézett, muszáj volt magamhoz ölelni.

- Azt hiszem valamit elkezdtünk a gyengélkedőn.

- Nem hiszem. Engedj el! - ficánkolt karjaimban.

- Dehogy engedlek! Szerintem nagyon jó így. - Azzal két csuklóját hátrafogtam. - Így, most nem menekülsz. Nos, befejezzük amit elkezdtünk?

- Nem. - kiáltotta az arcomba (de legalább nem mozgolódott).

- De ott akartad. Hacsak egy pillanatra is, de akartad.

- Pillanatnyi elmezavar.

- Szerintem, pont akkor tisztult ki az elméd.

- Az a baj, hogy a tied sose fog.

- Ha közelembe vagy, akkor biztos nem.

- Nagyszerű. Akkor engedj el!

- Nem. - És elkezdtem közelíteni felé. És nem tiltakozott! Az ajkunk már csak pár centiméterre volt egymástól, és...

- Potter, Evans visszamehetnek. - recsegte Frics, a gondnok. Neee.. Evans azonnal elugrott tőlem, és dühösen meredt rám (most miért?). Letaglózva álltam, majd Fricsre vetve egy gyilkos pillantást szerelmem után indultam.(aki szerintem rég az ágyában fekszik, úgy elrohant). Pipogyusz pont jókor jött ugyanis kedvem volt az átkozásra.

- Szervusz Pipogyusz! - Majd a levegőbe röpítve röhögtem rajta egy sort, de a folyosó végén megpillantottam Evanst. Jaj, ne! Pipogyit elhajítva, rohantam a lány után. De sajnos már felszaladt a hálóterembe, mire odaértem. Király, jó volt ez a nap.