Lily

Karácsony reggelén egy hozzám vágott párna, és két lány kiáltása térített magamhoz.

- Boldog karácsonyt Lil! Gyere ajándékot bontani! - Kinéztem a rám hajított párna mögül, és próbáltam nagyon csúnyán nézni.

- Még karácsony reggel se hagytok aludni? - De Amelie nem jött zavarba.

- Nem. Ugyanis itt vannak az AJÁNDÉKOK!

- Így van. - kontrázott Alice is - Gyere, és nézd meg mit kaptál tőlünk!

- Na jó. - tettem beletörődést. - De csak, mert szépen kértetek.

Alicetől egy gyönyörű arany-piros sálat kaptam belehímezve a monogramommal, Amelietől egy különleges bájitalokról szóló könyvet kaptam. Az anyáéktól jött csomag az estélyi ruhámat rejtette. Aztán a kezembe akadt egy hosszúkás doboz. El nem tudtam képzelni kitől van.

- Azs mishota? - kérdezte teli szájjal Alice. (A tőlem kapott csokibékákat falta.)

- Fogalmam sincs, de mindjárt megtudom. - Azzal kinyitottam a csomagot.

- anyám! - Ez Alice

- Te jó ég! - Ez pedig Amelie felől hangzott.

Én meg se tudtam szólalni. Egy ezüst nyaklánc volt, medálja pedig egy liliomot formázott, apró kövekkel kirakva.

- Vajon kiküldte? - kérdeztem.

- Biztos James. - válaszolt Alice, mire felkaptam a vizet.

- Pottertől nekem nem kell semmi! - És azonnal indultam az ajtó felé, de félúton megállított Amelie hangja:

- Várj Lily!. Kiesett egy levél. - Azzal elolvasta a levelet, majd a mindentudó mosollyal átadta nekem.

- Nem Pottertől van. - Kérdőn néztem rá, de csak intett, hogy olvassam el. Alice is szuszogva hajolt a levél fölé, és értetlenül nézte a papíron álló szöveget:

Boldog karácsonyt, Lily! A bálon találkozunk!

U.I: A nyakláncot ne merd visszaadni!

Remus

- Ezt...nem fogadhatom el. - nyögtem.

- Nem adhatod vissza! Benne van a levélben, és különben is megsértődne. - mondta Amy, de Alice sikítása szakította félbe

- Te jó ég!

- Mi van? - kérdeztük barátnőmmel egyszerre.

- Jujj Lily!...Remus...a nyaklánc...és ő...vele mész a bálba...Jujj Lily! - Amy leesett az ágyról, úgy nevetett, én meg dühösen ránéztem:

- Alice Carol Montgomery! Leszel szíves értelmesen beszélni! - Abbahagyta a ' Jujj Lily! ' -zést, és kipirultan kijelentette:

- Remus szerelmes beléd. - Eltátottam a számat. Ez meghülyült? Remus csak a barátom. Amyre néztem, de ő is csak szaporán bólogatott.

- Majmok vagytok! - legyintettem, és bevonultam a fürdőszobába. Mikor mindannyian elkészültünk, levonultunk a klubhelyiségbe. Ott Alice és Amy repült szerelme karjába, hogy megköszönjék egymásnak az ajándékokat, én pedig Remust kerestem szemeimmel. Meg is találtam hamar, a kandallónál állt, és jobb híján Blackkel beszélgetett. Potter mandula-hokizott Barbie-babájával, Peter pedig a falnak dőlve udvarolt egy másodéves lánynak, vagyis a lány vörösödve próbálta elérni, hogy vele menjen a bálba, miközben szemeit Blackre függesztette. Odasétáltam Remushoz, és ráköszöntem:

- Szia! - Barátjától elfordulva rám mosolygott.

- Szia! Mi jót kaptál? - és huncutul hunyorgott.

- Nagyon szép dolgokat, köszönöm. - Nem tudom milyen ötlettől vezérelve, hozzáhajoltam, és megpusziltam. - Csak azt sajnálom, hogy nem viszonozhattam.

- Nem is kell. Pont elég, hogy velem jössz.

Potter hangos cuppanással levált barátnőjéről, mivel a csaj indult készülődni. Máris?! Ránéztem órámra, és teljesen elképedtem.

- Igen, már csak 5 perc van ebédig - szólt Remus - Azt hittem le se jössz. De most mennünk kéne ebédelni. - Próbáltam elsurranni, mondván a barátnőimmel szoktam enni, de végül ott ragadtam. Huh, remélem Alicék nem lesznek mérgesek. A mélázásból Potter hangja zökkentett ki.

- Evans, mit kaptál Holdsáptól?

- Jé, Potter! Azt hittem műtéttel választottak le a csajodról. Már kezdtem reménykedni, hogy nem tudsz megszólalni.

- Nagyon vicces vagy! Csak meg ne szakadjak a röhögéstől. Szóval mit kaptál?

- Egy nyakláncot, de csak este veszem fel.

- Milyen ruhában leszel? - kérdezte komolyan Potter.

- Estélyiben. - válaszoltam ugyanolyan komolysággal, mire Remus elkezdett "köhögni", de Black nyíltan kiröhögte haverját.

- Hát, ezt meg kaptad Ágas! - Az illető csak kínosan vigyorgott. Én pedig leléptem, és gyorsan megebédeltem a csajokkal, vagyis azokkal, akik elrabolták a barátnőimet, és két romantikázó kiscsajt hagytak itt. Mikor már kifelé mentünk a Nagyteremből, Frank utánunk szaladt.

- Hé, Alice, várjatok! Nincs kedvetek kijönni egy kicsit korcsolyázni?

- De, persze! - válaszoltuk azonnal. Felrohantunk a korcsolyánkért, és tíz perc múlva már a tó felé tartottunk. Bevallom, nem vagyok jó korcsolyázó, és a Roxfortban töltött négy (most már öt) sem segített ezen. Meg is ijedtem, mikor észrevettem, hogy már egy tucatan (a Kergékkel együtt) siklanak a jégen. Nem is nagyon mertem a tömegbe menni, így csak a szélén köröztem. Négy óra múlva, a hatodik olyan esésnél, mikor a nemesebb felemre estem, úgy gondoltam ideje készülődni.

James

Miközben próbáltam megszabadulni egy csapatnyi lánytól (akik visongva kérték, hogy tanítsam meg őket korizni), észre vettem, hogy Evans a kastély felé igyekszik. Ránéztem az órámra: fél hat. Ideje lenni előkeríteni a többieket. Remusszal és Féregfarkkal nem volt semmi baj, ők nem merészkedtek fel a jégre, ám Sirius keresése jó időbe telt, mire megtaláltuk Hagrid háza mögötti tökágyasban egy lánnyal, aki feltehetőleg nem párja.

- Tényleg Sirius - kérdeztem, mikor fél óra múlva sikerült elszakítanunk egymástól a "szerelmeseket", és visszafelé ballagtunk - te most kivel is mész a bálba?

- Ööö...Lanával...vagy izé...Laurával....fogalmam sincs. - vallotta be nevetve - De remélem, nem mondtam mindkettőnek igent.

- Azt mi is reméljük - szólt közbe Remus - nem hiszem, hogy egy balhé emelne a bál színvonalán.

Egy kicsit úgy éreztem, ezt nekem is mondja ezért viccelődve mondtam neki (bár nagyon nehezemre esett fenntartani a látszatott)

- Ha már a színvonalnál tartunk. Tudod, hogy az évfolyam legszebb lányával mész? - Fürkészően nézett rám, de kitartóan vigyorogtam (amolyan barátian) így mosolyogva válaszolt.

- Hát igen...- pirult el.

- Te jó ég, Holdsáp! - Nézett rá megbotránkozva Sirius - Ugye te nem? - kérdezte, miközben felértünk a klubhelyiségbe.

- Mit nem? - kérdezett vissza az illető

- Nem zúgtál bele te is?

- Mi az, hogy te is? - kérdeztem, és ugyanabban a pillanatban Remus válaszolt is.

- Nem, dehogyis, csak barátok vagyunk. - Na, azért, gondoltam.

- Egyébként Ágas - fordult hozzám Tapi - te sem estél bele Evansba, igaz? - nézett rám álszent arccal.

- Nem - válaszoltam - csak tetszik. Teljesen más a kettő.

- Hát persze. - Azzal elvonult öltözködni. Mi is felvettük öltönyeinket, és rendbe hoztuk magunkat. Meg se próbáltam lesimítani hajamat, inkább még jobban felborzoltam.

Elég gyorsan kész voltam, úgyhogy csak a többiekre vártam. Vagyis Tapmancsra, mert csak ő tudott férfihoz méltatlanul sokáig készülődni.

- Nem értem, hogy tudsz ilyen gyorsan elkészülni. - kérdezte, mikor már csak az utolsó simításokat végezte.

- Tudod barátom, ez adottság kérdése. Van, aki órákig pepecsel, és mégsem arat akkora sikert, mint aki két perc alatt kész van. - vigyorogtam szemtelenül, mire hozzám vágta a nyakkendőjét.

- Na, induljunk. - szólt Remus, mire mindannyian elindultunk. Lenn színes kavalkád fogadott minket, a megszokott fekete tömeg helyett. Nem volt nehéz megtalálni a páromat se: babarózsaszín tüllruhájában szaladt hozzám.

- Jamie! Jamie! - Utálom, ha Jamienek becéznek.

- Áh, Barbie! Milyen...elragadó vagy.

- Elragadó? Úgy érted szép? - Apám, hogy fogom én kibírni ezt az éjszakát?

- Persze, persze. - És akkor lejött Ő. Istenem, mint egy angyal. Smaragdzöld ruhában volt, mely gyönyörűen simult alakjára, hajában, ami csigákba volt sütve, apró csattok voltak, azt a hatást keltve, mintha csillagok fénylenének benne. Nem bírtam levenni a szemem róla, és ezt partnerem is észrevette.

- Hát ez meg ki? - kérdezte irigykedve.

- Lily...Lily Evans.

- Oh, látom Remusszal megy a bálba. Odamegyünk hozzájuk?

- Igen, menjünk. - Láttam haverom arcán, hogy ő sem tudja felfogni, milyen csoda érte.

- Sziasztok! - Köszöntem rájuk - Evans...khm...szóval ez az estélyi ruhád.

- Igen, tán van valami bajod vele? - kérdezte ellenségesen

- Nem. Csak jól áll. Megy a nyakláncodhoz...és a szemedhez. - Mikor rekedtem be?

- Oh, köszönöm. - pirult el

- Nincs mit. Indulhatunk? - kérdeztem.

- Előbb keressük meg Siriusékat. - szólt Remus, majd Evansba karolva a keresésükre indult, mi meg Barbieval utánuk. Peterék pár pillanat múlva csatlakoztak hozzánk.

- Szia! - néztem Peter párjára - Hogy hívnak? - A kislány csak nézett rám hatalmas barna szemekkel, majd nagy nehezen válaszolt.

- Mandynek.

- Másodéves vagy?

- Igen. - Aranyos lány, gondoltam, csak cseppet sem érdekli Féregfark. Időközben megtaláltuk Tapi barátunkat is, párjával.

- Sziasztok! Bemutatom a páromat:La...La...

- Laura vagyok. - mosolygott szerelmesen Siriusra a lány.

- Ahh igen, Ő itt Laura.

- Szia! - köszöntünk neki, majd elindultunk a Nagyterem felé, és az időt kellemes beszélgetéssel ütöttük el, még akkor is mikor arra vártunk, hogy kinyíljanak az ajtók, és végre beléphessünk az elvarázsolt terembe. De előtte végig hallgattuk Galagonya prof. mondandóját.

- Szeretném felhívni mindenki figyelmét, hogy a bálon a hangulat...nos, hogy úgy mondjam oldottabb lesz, és nem csak a diákok részéről. - Láttam, hogy Sirius megrándul, és próbálja visszafogni kitörni készülő kacaját. - A tanév hátralevő részén többet nem fognak találkozni ezzel az arcunkkal, és elvárom maguktól, hogy a mai napot semmilyen vicc formájában -amely egy tanárról szól- ne terjesszék. - Sirius könnyezik. - Oh, igen! Az urakkal közlöm, hogy ma a tanárjaikat is felkérhetik táncolni. - Sirius felnyüszített, én rázkódtam a visszafojtott nevetéstől, és még Holdsápék is csak nagy nehezen tudták rendbe tartani az arcvonásaikat. - Nos, jó mulatást!

Azzal feltárult a kétszárnyú ajtó, mi pedig bevonultunk. El kell ismernem, tényleg szép. A nyolcszemélyes asztalok gyűrűjében a táncparkett volt, de még senki nem táncolt, lévén, hogy még nem volt itt a zenekar.

- Gondolom, egy asztalhoz ülünk. - szólt Sirius

- Persze, üljünk le. - válaszoltam, és a többiek bólintottak. Mikor mindenki elfoglalta a helyét, Dumbledore szólásra emelkedett.

- Üdvözlök minden jelenlévőt eme jeles napon. Remélem, a mai este az intelligens szórakozás jegyében telik, egészen 11 óráig. - mosolyodott el. - Ugyanis utána a klasszikus zenét felváltja a mai divatos...hm...zene. Nos, jó étvágyat! - Mindenki nevetett, majd falatozásba kezdtünk. A manók egészen kitettek magukért ugyanis olyan ételek sorakoztak az étlapon, amik közül sokat nem is ismertem. Barátaim is így lehettek vele, mert csak találomra mondtak egy ételt, néha meg is lepődve, hogy mit kapnak érte.

- Ez mi? - kérdezte Peter undorodva.

- Boeuf burgignon - szólt okoska (Evans).

- Jobbulást - válaszolt, Sirius étlapjából fel se nézve, mire a többiek beleröhögtek tányérjukba.

- Ez egyfajta ragu, és nagyon finom.

- Elhiszem neked. - dörmögte Tapmancs, majd megtalálta a magához való ételt. - Én kérek egy hamburgert.

- Tőled nem is vártunk mást.

- Ne szólj bele Evans, hanem edd a beteges nevű levesed. - célzott a Bouillabaisse-ra

- Gyerekek, hagyjátok abba. - vetettem be az apai szigoromat. Némán ettünk tovább, majd az utolsó falatoknál felcsendültek az első dallamok.

- Szabad egy táncra, hölgyem? - fordultam Barbie felé, aki vihogva bólogatott. Lassan forogtunk körbe, és nem vettem tudomást arról, hogy mennyire hozzám simul.

- Nagyon jó így, ugye? - kérdezte.

- Igen.

- Legszívesebben örökre így maradnék. - Mi van? Feleségül ne vegyelek? Ekkor azonban az énekes beleszólt a mikrofonba.

- Párcsere, hölgyek és urak! - És a kezembe perdült egy zöld ruhás alak. Kíváncsian feltekintettem, és egy zavart, zöld szempárba vesztem el.

- Szia! - köszönt halkan

- Hello! - Csak suttogni mertem, nehogy megtörjem a varázst. - Szép ez a szám. Mi a címe?

- Kék Duna keringő. Nem ismered? - De, csak a közeledben mindent elfelejtek. Ezt persze nem tettem hozzá.

- Ja, tényleg. - Lágyan siklottunk, és úgy gondoltam, itt az én időm.

- Evans, el szeretnék mondani valamit.

- Igen?

- Szóval...már régóta meg akarom mondani...

- Akkor mond.

- Én szeret... - de közbe vágott.

- Ha most azt mondod, hogy szeretnél elhívni randizni, felpofozlak! - A zene elhallgatott. Csak néztem rá. Direkt fojtotta belém a szót? Nem akarta, hogy megalázkodjak? Gyanakvóan méregetett. Szóval nem. Akkor elmondom.

- Arról van szó, hogy... - De megjött Remus.

- Sziasztok! Lily van kedved sétálni egy kicsit?

- Persze csak Potter akar valamit mondani, csak nem tudja kinyögni. - Erre mindketten várakozóan nézett rám.

- Hm... Mindegy. Menjetek csak.

- Oké, hello! - A fenébe Evans! Csak egy szótag volt hátra! A fenébe!