Mikor benyitott, rögtön megpillantotta a konyában lévő Ginnyt és Mrs Weasleyt. A lány idegesen járkált fel-alá, de mikor meglátta a belépő fiút, rögtön odaszaladt hozzá, és szorosan megölelte.

  - Harry! Úgy aggódtam! De mi történt? Szörnyen nézel ki. És hol vannak a többiek?

  Harry nem válaszolt, még Ginnyre se mert ránézni. Félt, hogy a lány megtudja, mit tett, és gyűlölni fogja érte. Ugyanakkor jólesett neki az ölelése, némiképp megnyugodott tőle. Nem ült le az asztalhoz, ahová a lány vezette, inkább az emelet felé vette az irányt.

  - Harry? - nézett utána Ginny. - Hová mész? - A fiú még most sem válaszolt, makacsul, kissé bicegve folytatta útját. Most már a lány is látta, hogy szerelmével nincs minden rendben. Utánasietett és elkapta a karját.

  - Harry!? - A fiú végre ránézett, de Ginny nem látott mást a szemében, mint keserűséget, szomorúságot és mérhetetlen önvádat.

  - A többiek is hamarosan ideérnek - mondta Harry halkan. - Ők majd mindent elmesélnek, de én most szeretnék felmenni, ha megengeded.

  Ginny egy ideig még fürkészőn fúrta a fiú smaragdzöld szemeibe a tekintetét, de végül bólintott, és elengedte a karját.

  Harry alig tűnt el a lépcsőfordulóban, mikor újra nyílt az ajtó és belépett rajta Ron, Hermione, Lily, James, Sirius és Tonks. Egyikük sem szólt egy szót sem, arcukon furcsa kifejezés ült. Ginny visszament hozzájuk.

  - Hol van Arthur? És Remus? - kérdezte Mrs Weasley, miután végignézett a fáradt társaságon.

  - Ottmaradtak elsimítani az ügyet a Minisztérium embereivel - válaszolt tompán Lily. - Harry?

  - Egy szót se szólt, csak felment a szobájába. De elmondanátok végre, mi történt? - faggatta őket Ginny, mikor mindannyian helyet foglaltak az asztalnál. Mrs Weasley azonnal letett eléjük egy-egy bögre forró teát.

  A kis csapat felváltva mesélte el a történetet. Mikor ahhoz a részhez értek, hogy Harry megkínozta Bellatrix Lestrange-et, Ginny keze megállt a levegőben, miközben épp kortyolt volna egyet a teájából, majd lassan visszaeresztette azt az asztalra. Mrs Weasley kikerekedett szemmel bámult rájuk.

  - Tehát azért volt olyan szomorú - állapította meg Ginny, miután végül csend telepedett a konyhára.

  - Nem is tudom, mit gondoljak - csóválta a fejét Tonks. - Soha nem gondoltam volna Harryről, hogy képes rá.

  - Mással valószínűleg nem tudta volna megtenni         - mondta Hermione -, de Lestrange-t mindennél és mindenkinél jobban gyűlölte.

  - De most már vége van - szólt Ron. - Nincs több halálfaló.

  - Mindig lesznek halálfalók, Ron - felelte Tonks. - Ha nem is a szó szerinti értelmében, de mindig vannak olyanok, akik megvetik a muglikat és mugli születésűeket.

  Csend telepedett a konyhára. Mindannyian a gondolataikba merültek, és csak a bögrék időnkénti halk koppanása jelezte az idő múlását.

  Ginny végül felnézett, és rápillantva a többiekre, észbe kapott.

  - Hiszen nekem meg kéne vizsgálnom titeket! Tele vagytok sérülésekkel! - Felpattant a székéből, odalépett a hozzá legközelebb ülő Hermionéhoz, hogy ellássa a sebeit. Ezek után a többieket is megvizsgálta, majd a lépcső felé tekintett.

  - Szerintem menj utána - szólalt meg Hermione, aki észrevette Ginny habozását.

  A lány rátekintett.

  - De talán jobb lenne most neki egyedül - tétovázott. - Hogy feldolgozza magában a történteket.

  - Nem, Hermionénak igaza van - bátorította most Lily is. - Nem engedhetjük, hogy magába zuhanjon.

  - Mellesleg pedig - mosolygott huncutul barátnője -, te mindig fel tudod vidítani vagy így, vagy úgy.

  Ginny felnevetett, majd elindult a fiúk szobája felé. Kopogására nem jött válasz, így hát benyitott.

  Harry az ablak előtt állt, és a kinti tájat nézte, bár valószínűleg nem látta azt. Az ablaküvegen tükröződő magas, karcsú alakja, komoly tekintete, önvádló arca sokkal idősebbnek mutatta ezekben a pillanatokban. A nyíló ajtó zajára odanézett, de aztán vissza is fordította a tekintetét az üvegre.

  Ginny odalépett hozzá, és tenyerét a fiúéba csúsztatta. Harry meglepődve pillantott rá.

  - Harry. Minden rendben? - Ginny tudta, hogy bugyuta kérdést tesz fel, de jobb nem jutott az eszébe.

  A fiú keserűen elmosolyodott.

  - Azon kívül, hogy épp most tettem valakit emberi ronccsá, tökéletesen vagyok.

  - Harry, kérlek!

  A fiú sóhajtott egyet, és, elengedve Ginny kezét, az ágyhoz sétált, majd leült rá. A lány követte.

  - Semmivel sem vagyok jobb Lestrange-nél - morogta önvádlón, miközben arcát a tenyerébe temette.

  - Ne mondj ilyet, Harry! - pirított rá Ginny. - De igenis az vagy!

  - Már hogy lehetnék, Ginny? - A fiú felemelte a fejét, és keserűen belenézett a barna szemekbe. - Ugyanazt tettem vele, amit ő művelt másokkal! Én soha nem hittem, hogy képes leszek ezt tenni valakivel. Ötödikben, miután megölte Siriust, úgy gondoltam, hogy meg tudnám kínozni. Persze semmi nem történt. És most itt vagyok, csupán négy évvel később, és máris a tébolyba kergettem.

  - Azt ne mond, hogy bűntudatod van! - ráncolta össze Ginny a szemöldökét. - Megérdemelte, amit kapott! Te még a felét sem adtad vissza neki abból, amit ő tett másokkal! Nem mondom, hogy helyesen cselekedtél, de végül is Merlinre, hiszen Ront kínozta!

  Harry hálásan pillantott rá, és halványan elmosolyodott. Ekkor nyílt az ajtó, és Ron, Hermione, Lily, James, Sirius és Remus lépett be a kis szobába. Harry kissé zavartan tekintett a népes társaságra, de végül gyorsan le is sütötte a szemét. Hermione leült a másik oldalára, és hirtelen megölelte. Harry hökkenten nézett rá, miután a lány elengedte.

  - Csak tudatni szeretnénk veled, hogy egyáltalán nem haragszunk rád - mosolygott Hermione.

  - Így van - helyeselt Lily. - Nem csalódtunk benned, nem vagyunk dühösek.

  - Csak enyhén szólva meglepődtünk - tette hozzá James. - Nagyon enyhén szólva.

  - De azért kösz, haver - szólt Ron is. - Végül is én is úgy végezhettem volna, ha te nem lépsz közbe.

  Harry most már nem kapta el a tekintetét látogatóiról, hálásan nézett rájuk. Ahogy végigjáratta rajtuk a pillantását, valóban nem látott egy felháborodott vagy csalódott arcot sem.

  - Sikerült lerázni a minisztériumi embereket? - kérdezte végül Remustól.

  A férfi könnyedén legyintett.

  - Persze, gyerekjáték volt. Igaz, pár muglinak, aki kijött megnézni, mi történt, módosítani kellett az emlékezetét, de nem vészes.

  - És mi lesz a halálfalókkal?

  - Az aurorok majd kikérdezik őket, aztán valószínűleg dementorcsók vár rájuk.

  Harry sötéten bólintott. Mérhetetlenül megkönnyebbült most, hogy tudta, senki nem neheztel rá a tettéért. Ha csak nem ő maga. Érezte, hogy ezt nem fogja tudni olyan hamar kiheverni, de most jelen pillanatban nem akart mást, csupán egy gyors zuhanyt és aludni.

  - Ne haragudjatok, de kissé kifárasztott ez a nap - nézett bocsánatkérően a többiekre. Azok bólintottak, hogy megértették, majd sorban kivonultak a szobából. Azért Hermionétól és Lilytől még kapott egy utolsó ölelést.

  Egyedül Ginny maradt vele, aki, miután ellátta végre a sérüléseit, megvárta, amíg végez a fürdőszobában, majd melléfeküdt az ágyban. Harry magához ölelte a lányt, aki szorosan hozzábújt. Így nyomta el őket az álom.

~*~

  A következő napok szinte eseménytelenül teltek. Igaz, néha azon kapták Harryt, hogy arca borússá válik, vagy nagyon magába fordul, de ezek nem tartottak sokáig. Annak a pár rendtagnak, aki túlélte a háborút, beszámoltak a támadásról, de Lestrange-ről nem ejtettek szót senkinek.  Úgy gondolták, nem kell a hírverés, hiszen az újságok így is túl nagy jelentőséget fordítottak még mindig Harrynek.

  Harry nem akarta nyilvánosságra hozni a szülei és Sirius feléledését sem, de a Reggeli Prófétának sikerült kiszagolnia a dolgot. Így Harryék kénytelenek voltak bemenni a Minisztériumba, hogy egyrészt elmagyarázhassák az esetet, másrészt tisztázhassák Siriust. Másnap már minden újság címlapján ott virított, hogy Harry Potternek köszönhetően több, eddig elhunyt varázsló és boszorkány tért vissza az életbe.

  Egyik nap aztán, mikor Harry és Ron a konyhában éppen sakkoztak, McGalagony lépett ki a kandallóból. Ron annyira meglepődött, hogy székestül hátraborult, Harry viszont csak ugrott egyet ültében.

  - Jó napot, tanárnő - köszönt Harry.

  - Üdvözlöm, Potter, Weasley - biccentett McGalagony, és elfogadta a felkínált helyet. - Potter, tulajdonképpen magához jöttem.

  - Hozzám? - hökkent meg Harry, és váltott egy pillantást Ronnal, akinek sikerült feltápászkodnia.

  - Igen. Lenne egy állásajánlatom az ön számára. - Harry eltátotta a száját, Ron pedig újra felborult a székével, amit az igazgatónő egy rosszalló pillantással nyugtázott.

  - Én? Mármint állásajánlat nekem? - pislogott Harry.

  - Igen, Potter, jól hallotta - felelte kissé türelmetlenül McGalagony. - A tanári kar,  nem teljesen maradéktalanul - itt megengedett magának egy dühös szemvillantást - úgy döntött, hogy szívesen látná maguk között, mint sötét varázslatok kivédése tanár.

  Harry egy ideig nem is tudta becsukni a száját meglepetésében. Ez a lehetőség még soha nem fordult meg a fejében. Ő, mint SVK tanár?

  - És mi van Pitonnal? - kérdezte.

  - Piton professzor - hangsúlyozta McGalagony - visszatér a bájitaltanhoz, Lumpsluck professzor ugyanis úgy döntött, hogy felhagy a tanítással.

  Harry Ronra nézett, aki még mindig bambán bámult a tanárnőre. Ő maga soha nem gondolt még arra, hogy visszamenjen a Roxfortba. Ugyan a további életéről sokat gondolkozott, de mégis inkább a kviddics felé húzott a szíve. Bár most, hogy feltárult előtte ez a lehetőség is, erősen fontolóra vette a dolgot. Világéletében a Roxfort volt az első számú otthona, az volt az a hely, ahol igazán jól érezte magát, ahol igazán élt.

  A Voldemort által kimondott bűbáj szerencsére már nem fenyegette. Hosszas kutatások és kísérletezések által sikerült semlegesíteni az átkot, így a sötét varázslatok kivédése tanárokat már nem fenyegette az a veszély, hogy egy év után eltűnnek az iskolából.

  - Ööö, tanárnő, kapok egy kis gondolkodási időt? - kérdezte végül.

  McGalagony bólintott.

  - Természetesen. De ne habozzon túl sokáig, mert elég sok a jelentkező. Jut eszembe, Miss Granger itthon van?

  - Igen - válaszolt immár Ron. - Szólok neki.

   A fiú elindult a lányszoba felé, ahol Hermione Ginnyvel beszélgetett, majd egy perc múlva vissza is tért, immár barátnője társaságában.

  - Jó napot, McGalagony professzor - köszöntötte a lány a tanárnőt, majd leült az asztalhoz.

  - Önnek is, Miss Granger - biccentett az igazgatónő. - Mr Potterrel már beszéltem erről, de lenne egy állásajánlatom a maga számára is.

  Hermione szeme felcsillant, és izgatottan várta a folytatást.

  - Nos, önnek elsősorban Flitwick professzor helyét ajánlanám fel, de hogyha Potter nem vállalja a sötét varázslatok kivédése tanári posztját, ott is szívesen látjuk.

  - Nahát, köszönöm, tanárnő! - lelkendezett Hermione. - Elvállalom!

  - Tessék? - hökkent meg Ron. A lány nem foglalkozott vele, Harryhez fordult.

  - Harry, ugye te is jössz? Tök jó lenne, ha együtt taníthatnánk!

  - Öhm… én még igazából nem tudom - felelte félszegen a fiú. - Még gondolkoznom kell rajta.

  Ettől Hermione egy kissé elszontyolodott, McGalagony azonban felállt.

  - Semmi gond, Potter. Csak minél hamarabb válaszoljon, hogy, ha ön nem vállalja, akkor még időben tudjak mást keríteni.

  Harry bólintott, az igazgatónő pedig belépett a tűzbe és egy pillanat múlva már el is tűnt.

  - Harry, miért nem mondtál igent? - kérdezte a lány. Ron is érdeklődve pillantott barátjára, aki elgondolkodva bámult a tűzbe.

  - Nem akarok elhamarkodottan dönteni - felelte. - Tulajdonképpen ez a lehetőség fel se merült bennem. Arra gondoltam, hogy jelentkezem valamelyik kviddicscsapatba fogónak. Azt most amúgy is szívesebben csinálnám. Fél életem a sötét varázslatokról szólt, jó lenne pihenni, lazítani egy kicsit.

  Barátai bólintottak, hogy megértették.

  - Én is sokat gondolkoztam mostanában azon, hogy mihez kezdjek - szólt Ron. - A kviddics az tényleg jó lenne, de hogyha az nem jön be, arra gondoltam, hogy betársulok Fred és George boltjába. Úgyis azon panaszkodtak, hogy sok a munkájuk, és nem találni rendes segítőt.

  - Én azért szívesen tanítanék a Roxfortban - mondta Hermione bátortalanul.

  - Persze, Hermione! - helyeseltek a fiúk. - Te erre születtél.

  A lány boldogan elmosolyodott. Ekkor belépett a konyhába Sirius.

  - Hallottam, hogy valaki hopp-porral jött - mondta. - Ki volt az?

  - McGalagony - válaszolt Harry. - Munkát ajánlott nekem és Hermionénak.

  - Komolyan? - James is megjelent, mögötte Lilyvel. - És mit feleltél?

  - Hermione lesz jövőre az SVK tanár - jelentette be büszkén Ron, miközben mosolyogva magához vonta a boldogan piruló lányt.

  - És te? - nézett Harryre Lily.

  - Én… - Harry kissé zavarban volt, ugyanis volt egy olyan sejtése, hogy szülei nem nagyon örülnek majd annak, hogy kviddics-babérokra pályázik. - Azt hiszem, jelentkezem fogónak.

  - Kviddicsezni akarsz!? - háborgott Lily. - Kviddicsezni?

  - Harry… biztos vagy benne? - nézett rá James is szemöldökráncolva.

  - Hé, nem azt mondtam, hogy repkedve akarom leélni az életem, csak jó lenne most lazítani egy kicsit - védekezett. - Kissé mozgalmasak voltak az elmúlt évek.

  - Sziasztok, miről folyik a szó? - Ginny is megjelent, majd vidáman leült Harry ölébe, aki úgy döntött, meghagyja a válaszadás jogát másnak. Fogalma sem volt arról, hogy Ginny mit fog szólni a terveihez, és jobb szerette volna kettesben megbeszélni vele, ha netalántán vitába fulladna a dolog.

  - Hermione lesz az új sötét varázslatok kivédése tanár a Roxfortban - tájékoztatta Sirius mosolyogva.

  - Komolyan? - nézett rá csodálkozva Ginny barátnőjére. - Gratulálok! De hogyhogy nem te, Harry?

  - Ööö… Mert nem sok kedvem van tanítani, és nem vagyok biztos benne, hogy olyan jó tanár lennék - felelte zavartan a fiú. Sirius és James összevigyorogtak.

  - De hát akkor mit akarsz csinálni? - vonta fel Ginny a szemöldökét.

  - Még nem döntöttem el - sietett a válasszal Harry. Ginny egy darabig gyanakodva fürkészte, végül úgy döntött, nem háborgatja.

  - Én valószínűleg visszamegyek a Mungóba - jelentette ki. - A tanítóm azt mondta, mindig szívesen látnak, én pedig élvezem a gyógyítást.

  Harry mosolyogva adott egy puszit barátnője arcára.

  - Te leszel a legcsinosabb gyógyító mind közül - mondta, mire Ginny felnevetett.

  - Nem azért megyek, Harry!

  - Tudom én… - suttogta, majd egy gyors csókot nyomott a szájára.

  - Khmm-khmm… Légy szíves már… A szerelmi élet a hálószobába való - hallották Sirius felháborodott hangját.

  - Na de Sirius! - Harry tettetett sértődöttséggel nézett keresztapjára, aki kajánul vigyorgott. - Na jól van, akkor mi el is vonultunk. - Harry felhúzta az orrát, majd a piruló Ginnyt kézenfogva felmasírozott a szobájába.

  Odafent a lány eltökélten Harry elé állt.

  - Na halljam csak! - szólt. - Mi az, amit nem akarsz elmondani nekem?

  - Én csak… - szabadkozott a fiú. - Csak nem tudom, mi lesz a véleményed arról, amit mondani fogok. - Ginny kérdőn nézett rá, Harry pedig vett egy nagy levegőt. - Szóval, arra gondoltam, hogy jelentkezem majd az egyik kviddicscsapatba fogónak. Valahová csak bevesznek. Nem akarok egész életemben a pályán repkedni, csak most jól esne egy kis lazítás.

  Ginny összeráncolta szemöldökét.

  - És miért gondoltad, hogy én ezt meg akarom majd akadályozni? Harry, hogyha te erre vágysz, és ez tesz boldoggá, akkor én annak csak örülök. Nekem teljesen mindegy, mivel foglalkozol; amíg örömödet leled benne, én támogatlak.

  Harry hálásan és megkönnyebbülten elmosolyodott, majd kezével végigsimított Ginny hosszú haján.

  - Tudod, hogy nálad jobb barátnőt keresve sem találhatnék? - jegyezte meg kedvesen, majd lehajolt és megcsókolta kedvesét.