9.- Mint a mandula…

- Hogy az isten verje meg!- jajdulok fel.- Ti szerencsétlenek, tényleg nem fogjátok fel, hogy Lily az egyetlen, aki idén terelő lehet ebben a redvás csapatban?!- dühöngök.
- Csak azért mondod, mert tényleg bele vagy esve!- kiáltja Kate.
- Nem csak azért mondom, de ezt te is nagyon jól tudod!- sziszegem a kislány arcába.- És még ha szeretem is azt a lányt, neked akkor sincs hozzá semmi közöd! Tapi kérlek…
- Itt vagyok, csak menj már!- mosolyog rám, és enyhén hátba taszít.
- Kössz!- hálálkodok vigyorogva, és már futólépésben Lily-t követve.

Párszáz perccel később szívem választottja már a faágon ülve, lábát lóbálva olyan kérdést tesz fel, amitől mindenem dübörög, s félő, hogy a szív, ami most éppen jó helyen van, kiugrik a mellkasomból, és gyorsan lábakat növesztve elrohan a Renget sötétjébe.
- Mond csak, miért akarsz velem lenni?- szegezte nekem a kérdést.
Zavarba hozott. Tagadhatatlanul is. Merthát, hogy is van az, hogy a mindig nagyszájú, és vakmerő James Potter egy ilyen egyszerű kérdésre ilyen betegesen reagál?
De még milyen betegesen! Kiráz a hideg, amitől kissé megborzongok, a szívem helyét elfoglalja egy légkalapács, fülemben zubog egy Niagara méretű vízesés, és a gyomrom halastóvá növi ki magát.
Röviden.
- Mert… Lássuk csak…- kezdeném.
- De a dumarésze nem érdekel!
- Oké. Na akkor… Mert okos vagy, szép…
- Mondom, hogy nem érdekel a duma!- vág közbe újfent.
- De ez nem kamu!- dörmögöm végül, mire ő elpirul.- Szóval, nekem tényleg te vagy a minden! Még ha nem is hiszed el…- sóhajtom lelombozva.
Evans maga elé meredve mélyen hallgat. Közben színváltósat játszik, egész jól- teszem hozzá halkan. Arca egészséges pirosból, előbb falfehérré vált, majd pedig mélyvörös lesz. És aztán teljesen lesápad, előről kezdve a „játékot”. De mégsem piroslik már az arca, hanem enyhén zöldellik.
- Jól vagy?- kérdezem riadtan, finoman megérintve a vállát.
Komoly arccal bólint. Kissé összehúzza szemét, és mélyet sóhajtva halkan megkérdezi:
- Mi történik, ha mégis hiszek neked?
Most tényleg azt mondta, amit hallottam?
- He?- hörrenek végül. Biztosan csak játszik- Nem szórakoztam! Tényleg komoly…
- Ahogyan én is komolyan kérdeztem!- vág közbe.
- De… Te… Nem is… ööö… Gilingalang!- nyögöm végül. Akkor se tudom elhinni!
- És ha mégis?
- Hát akkor… Bumm!- tűzijáték, mindenhol! Hű de hangosan pattog, félő hogy én is lángra kapok!
- Szoktál normálisan beszélni?- kérdez immár nevetve.
- Csak nem akkor, ha te… én… mi… izé.- hebegem.- Érted?
- Nem egészen…
- Tényleg elhiszed?
- Most az egyszer!- bólint.
- Komolyan? Nem vicc?
- Messze van még április elseje.- forgatja a szemeit.
- Igaz.- helyeselek.- Akkor tényleg?
- Tényleg!
- Tuti?
- Ha még egyszer rákérdezel…
- Oké-oké!- egy pillanatig hallgatok, de nem bírom:- De tényleg tuti bomba biztos?
- Sőt, atombomba biztos is! Erre mit lépsz?- vigyorog rám.
Leugrok a fáról, felkapom a vörös hajú angyalt, és szédülésig pörgök vele.
Elengedem. Persze, nem repül el!
Forog velem a világ, és enyhén remeg a gyomrom. De az utóbbi nem annyira a pörgés miatt van. Sokkal inkább Lily szavai visszhangzanak a fülemben.
Nem, nem azok, mikor azt sikítozta, hogy: „Tegyél le! Tegyél már le”
Átölelem a derekát, és lassú, édes, láb-remegtetős csókot váltunk.
- Ezt miért kaptam?- kérdezi csillogó szemekkel bámulva.
- Hm… Miért ne?- simítok végig arcán.- Nem mintha zavarna, de hogy-hogy most mégis hiszel nekem?- faggatom.
- Hát… őőő… te… én… Azt hiszem…- motyorássza pirongva.
- Oké-oké!- hagyom rá.- Értelek.- mire rám mosolyog.- Köszönöm!- suttogom a fülébe. Gyors puszit nyom a számra, majd elindulunk visszafelé.
Kézenfogva.

Egyikünk sem indul a pálya felé.
- Nem kéne visszamenni?- kérdezi óvatosan.
- Tapi megtartja az edzést, ha amiatt aggódsz.
- A legkisebb mértékben sem hoz lázba most a csapat!- dohogja.
- Ahogy gondolod…- hagyom rá.
A nap idő közben eltűnik szem elől. Helyét átveszi a friss éjszakai levegő, ami mellé októberi csípős szél is társul.
- Menjünk be, mielőtt megfázunk.- javaslom.
- Egyáltalán nem fázom!- toppant, majd megtorpan, engem is visszarántva.
- Jó, akkor TE nem fázol meg!- sóhajtok az égre pislogva.- Bemehetnénk végre?
- Én még maradok.- jelenti ki nemes egyszerűséggel.
- Lily, éhes vagyok! Hűvös van! Ne most vágd be a durcát, kérlek szépen!
- Menj csak…- kezdené.- HÉ! Tegyél le!- kiáltja, mikor könnyedén a vállamra kapom.
- Ne cirkuszolj!
- James, attól, hogy sze… sze… ööö… TEGYÉL LE!
- Evans, ha kilyukad a dobhártyám!
- Akkor mi lesz?- hagyja abba a hátam püfölését egy pillanatra.
- Sosem hallom meg, hogy kimondod végre.- derülök, mire Lily a bordáim közé fúrja a könyökét.- Ó jézus! Mindig ilyen vagy?
- Milyen?- higgad le végre.
- Mindenkit agyonversz?
- Nem, csak azt, aki nem hagyja, hogy megálljak a saját lábamon!
- Ahogy óhajtod!- leteszem, majd sétálok tovább a kastély felé.
- Most komolyan itt akarsz hagyni a fűben ülve?- szól utánam.
- Te akartál megállni a saját lábadon!- vonom meg a vállam.
- Igaz…- morfondírozik.
- Akkor most jössz, vagy maradsz?- kérdezem felé fordulva.
- Megyek.- morogja. Feltápászkodik, és felsétálunk a lépcsőn.

Hirtelen csend támad a Nagyteremben, és mindenki felénk fordul. Majd újult erővel sutyorognak. Miért van olyan érzésem, hogy rólunk?!
Bár, nem értem mi a meglepő az egészben. Elvégre várható volt, hogy hamarosan befűzöm a kisasszonyt…

Sosem zavart, ha rólam beszéltek, bármennyire is durva volt a pletyka. Most mégis aggaszt egy kicsit, hogy esetleg Lily-t is beleszövik valami idióta mesébe. Pláne ha negatív lesz a dolog.
Csak kíváncsiságból az arcára pillantok. Lily ártatlan tekintettel viszonozza pillantásomat. Hozzám bújik, majd a nyakamba motyog…
- Épp az előbb küldtem enyhén gúnyos mosolyt a villámló tekintetek gazdái felé. Csak azt akartam mondani, hogyha ezek után összetöröd a szívem, véged!- majd belecsókol a nyakamba. Beleremegek.
Kábán vigyorogva ennyit teszek hozzá a dologhoz:
- Ha csak emiatt aggódsz…- és megcsókolom.
A száján. És ballagunk tovább az asztalok között.

Alice Frankkel szórakozik. Pirulósat játszanak, ha Alice pillant a srácra, mindketten elpirulnak, de a lány jobban, ellenkező esetben pedig Frank játsza a Piroskát. Mondhatni macska-egér játék…
Holdsáp Tonksszal foglalja le magát, néha hangosan felnevetve.
Sam és Nat pedig fejüket összedugva sutyorognak valamin.
Sirius fáradtan bámul ki a fejéből. Érkezésünkre felpillant ránk.
- Ekkora halom barmot!- nyögi- Soha többé nem sózod rám az edzések megtartását!
- Csillapodj!- vigyorgok rá.
- Nem! Sose voltak még ilyen szerencsét… Jééé!- hallgat el hirtelen, és Lilyvel összekulcsolt kezemre mutat.- Azt hogy?- mereszti a szemeit.
- Mit hogy?- kapja fel a fejét a két lány is. Nat álla leesik, és elgurul, Samy pedig a csodálkozó pillantás után mindentudóan elmosolyodik.
- Hááát…- kezdem, de Lily közbeszól:
- Jó gyorsan!- ölt nyelvet a baráti körre.
Majd minden magyarázatot elhagyva lehuppan a padra.
- Ja.- sóhajtom.
- Tán nem?- fordul felém.
- De, attól függ, mihez képest gyorsan.- mosolygok rá.
- Ahhoz az egy mondathoz képest!
- Aha, de melyikhez?
- Az nem teljesen mindegy?- ráncolja a homlokát.
- De.- hagyom rá.- Jó étvágyat!
- Neked is.- kapok egy puszit.

Vacsora után még a klubhelységben emésztődünk egy kicsit. Befejezzük a házi gyártást, majd punnyadunk a kandallóban lobogó tüzet bámulva.
Az idill.
Egy rakat tizenéves terpeszkedik el egy kanapét, három fotelt, és egy-két szőnyeget birtokba véve.
Lily halkan szuszog mellettem, fejét a vállamra hajtva. Azt hiszem, már alszik.
Gyönyörű. Egyszerűen maga a gyönyör. De a legjobb mégis az, hogy természetesen szép, és nem a kiló vakolattal éri el mindezt.
Sosem tudok betelni vele!
Még álmában is szája sarkában bujkál a szokásos fintor. De nem lenézést, vagy egyéb rosszindulatot fejez ki vele. Sokkal inkább érzi az ember, hogy figyelnek rá, van, aki meghallja, mit motyog az orra alatt.

Álmos vagyok.
Mégha teljes nyugalommal, és békével tölt is el a szuszogó lány közelsége, akkor sem bírom már tovább.
A teljes kábulat előtt még…
- Szeretlek…- motyogom a lányka fülébe.
Lehet, már csak álmodom, mikor Lily karja átsiklik a hasamon…

Perceknek tűnő idő múlva Tapi morgására ébredek.
A lányok már sehol.
- Hol van…?- forgok körbe ijedten.
- Nyugi, csak alszanak, és felcipelték őt is. Te nem jössz?- kérdez laposakat pislogva.
- De…- bólintok kómásan.
A végtelennek tűnő lépcső megmászása után szinte megkönnyebbülve nyitok be a szobába.
De leginkább robbanok.
Igazándiból nem sok mindent látok, fél szemmel meg aztán végképp.
- Hé! Halkabban!- horkan fel Féregfark.
Az ágyán heverő paplancsomag jelzi: ő már régen alszik.
- Bocs…- lehelem. Ahhoz sincs erőm, hogy kiröhögjem, vagy gúnyolódjak rajta egy sort, amiért ilyenkor már rég ágyban van.
Csukott szemmel öltözök át pizsamára (ami a kedvenc pólóm), majd utána eltapogatózok a fürdőig.
- Nem lenne egyszerűbb nyitott szemmel?- érdeklődik Remus.
- De, minden bizonnyal. De az túl fárasztó…
- Kinyitni a szemed?
- Nem, az még menne, csak a nyitva tartással lennének gondjaim.
- Aha. Tudom, hogy nem hoz lázba a dolog, de fordítva vetted fel a pólód.- kuncog Tapi is.
- Valóban nem érdekel!- de azért kinyitom a szemem, és megigazítom a ruhadarabot.
Bevágom a fürdőajtót, és megmosom az arcom. Aztán a fogamat is. Csak megszokásból.
Pár perccel később már húzom is a fejemre a takarót.
- És milyen?- szólal meg Sirius.
- Micsoda?- kérdez vissza Remus.
- Hát Evans! De Ágastól kérdeztem.
- Ja bocs!
- Hallod James?
- Nem…- dünnyögöm félálomban.
- Naaa!- nyafog.
- Mint a mandula: gyönyörű, akár a mandulafa virága, kívülről kemény, mint a mandulahéj. Viszont ha megtöröd… ha megtöröd olyat kapsz, amit semmihez sem lehet hasonlítani!
- Aha…
- Nem érted, mi?
- Őszintén? Nem.
- Pedig egyszerű…- magyarázza Remus.- Szerelmes. Na, jó éjt!
- Köszi…
És végre, mindenféle megzavarás nélkül, boldogan adhatom át magam az Álmok Urának.




„Someone to hold you tight,
Someone to make you feel all right!
Every day and night
I wish I was your Someone!
Someone to hold you any weak,
Someone to make you feel complete.
Every day and night
I wish I was your Someone!”
(DHT- Someone)