12. fejezet-> Esküvő
eka73 2007.07.20. 18:29
Én nem ilyen esküvőt akarok!
12.
Esküvő
A lányok izgatottan nézegették magukat a tükörbe. Még Lily a falnak dőlve próbált nem összeesni.
- Izgulsz? – pillantott Anna Lily sápadt arcára, és a többiek is őt kezdték nézni.
- Ugyan, de hogy! – csattant fel. – Csak az esküvőm lesz pár percen belül. Elég gyakran megyek férjhez, ahhoz, hogy ne izguljak. – ironizált. – Naná, hogy izgulok!
- Nyugi már! – nevetett Carmen. – Mitől parázol? Attól, hogy James nem ér ide, vagy hogy ott hagy az oltár előtt? – vigyorgott.
- Mondjuk. – szólt szigorúan. – Rossz érzésem van. Valami balul fog kiütni. – borult el az arca. – Ha Sirius valami hülye tréfát kitalál, én megölöm. – nevetett.
- Nem hinném, hogy balhét csinál. Nagyon komolyan veszi a násznagyi kötelezettségeit. – mondta Mari. – Lily gyönyörű vagy. – lépet oda hozzá. – Ez a te napod, élvezd ki. – igazította meg a fátylát. – Mi most megyünk. Nyugodj meg.
- Az nehéz lesz. – sóhajtott.
- Csak mennyasszony pánik. – nyugtatta Anna. – Nem lesz semmi baj.
- Csak el ne bukjak ebbe a torony-sarokba. – sóhajtott Lily mosolyogva.
Lily meghatódva lépkedet a szőnyegen. A bevonuló zenét nem hallotta, a vendégeket nem látta, csak James csillogó szemét látta. Hosszú egyszerű szabású fehér ruhája súrolta a szőnyeget, amit a hatalmas ablakból beáramló fény megvilágított. Érezte a virágok édes illatát. A terem tömve volt mosolygó, sőt meghatott arcokkal.
James boldogságtól dobogó szívvel nézte, ahogy a lány felé sétál. Fehér ruhájában, napfénnyel körülvéve, akárcsak egy angyal, már csak a glória hiányzik.
James felé nyújtotta a kezét, amit Lily már elfogadott volna…
…De a hatalmas üveg ablakok abban a pillanatban felrobbantak, ugyan úgy, mint a szépen faragot bejárati ajtó. Minden irányból átok sugarak jelentek meg.
James pár másodperces fáziskésés után, Lilyt védve a földre térdelt.
Az átkok szétrombolták a termet.
Lily és James ocsódot fel először. Előkapták a pálcáikat (mert egy vérbeli auror sosem hagyja otthon a pálcáját). Elkezdték szórni az átkaikat. Mivel a terem tele volt London legjobb auroraival, könnyedén felülkerekedtek a támadókon.
- Mennyasszony pánik, mi? – kérdezte gúnyosan Lily, mikor Anna mellett harcolt.
- Hihetetlen megérzéseid vannak, ugye tudod? – kiáltott a már másfelé harcoló lánynak.
A halálfalók közül ötöt elfogtak.
A terem még zúgolódott, senki sem foglalkozott a jegyes párral.
James áthajolt az oltáron, ami csodák csodájára egyben maradt.
- Elnézést atyám, de elkezdené a szertartást? – kérdezte az oltár mögött remegő férfitől.
- Per… Persze, uram. – dadogta és felállt.
A pap beszédét a házastársi életről, és az áldást a páron kívül senki sem hallotta. A vendégség csak akkor kapta fel a fejét, amikor James mély hangja zendült fel.
- Én James Potter feleségül kérlek, Téged életem szerelmét. Kiért 15 éves korom óta küzdök, és azóta próbállak kiismerni. Ami nem igazán megy, hisz nap, mint nap valami újat mutatsz. Kérlek, vezess, ahogy eddig vezettél, bízz bennem, ahogy eddig bíztál, szeress, ahogy eddig szerettél. – mélyen a szemébe nézett. A körülöttük lévők néma csöndben néztek őket. – Te amo teuto, tauto televita amore mis!
Több ember is a zsebkendő után nyúlt. S Lilynek is könnyes lett a szeme.
- Én Lily Evans férjemül fogadlak. Amilyen lökött gyerek voltál a Roxfortban, - itt többen kuncogtak. – olyan értékes férfi lettél. Mindig is csodáltam kitartásod, bátorságod és hűséged. Remélem én is felbírok nőni hozzád. Te amo, teuto, tauto televita amore mis!
Miután a pap is magához tért, megköszörülte a torkát.
- Tehát az ifjú pár megcsókolhatja egymást.
És ott a romok közt megcsókolták egymást. A ruhájuk szakadt, koszos néhol véres.
Romantikus kép lehet. – gondolta Lily.
A pár egymásba karolva kilépet az ajtó helyén. Megálltak, hogy bevárják a többieket, Lily rálépet James lábára.
- Ezt miért is kaptam? – nézett rá a férfi.
- Ez csak egy mugli szokás. – nevetett.
- Értem. – mosolygott, és felkapta a nőt. Megpörgette és együtt hopponáltak.
- Tudod Lily én csodállak. – hitetlenkedett Anna. – Ha az én esküvőmön történt volna ez… én már biztos kiborultam volna.
- Nekem nem igazán volt rá időm. – mondta vigyorogva, miközben átnyújtotta neki a csokrot.
- Ezt nem kéne eldobnod? – vette át.
- Így biztosabb. – kacsintott.
Vacsoránál Sirius felállt, és olyan komoly arccal emelte meg a poharát, hogy Lilynek hatalmas önfegyelem kellett ahhoz, hogy ne nevese el magát. Szétnézve többen is ugyan ezzel a gonddal küzdöttek.
- Kívánunk az ifjú párnak hosszú életet. A veszekedésből legyen elég, eleget pátyolgattam James lelkét. És minél több sikert. – emelte meg a poharát. – Igyunk az ifjú párra. – a vendégség egyszerre kortyolt a poharába. – És gyerekek. – nézet rájuk. – Haladjatok, már nagyon szeretnék keresztapa lenni. – vigyorgott.
- Sirius. – szólaltak meg egyszerre.
- Ez csak egy kis megjegyzés volt. – szabadkozott. Miközben a terem már vízhangzott a nevetéstől.
Lily felpillantott és látta, hogy Dumbledor menni készül. Ő gyorsan odalépett hozzá.
- Tanár úr, ugye nem akar elmenni?
- Még ki kell hallgatnom a mai támadókat. – magyarázkodott.
- Maga azokhoz az emberekhez akar menni, akik tönkre tették az esküvőmet? – hápogott. – Magára akar haragítani? Azok a halálfalók ráérnek reggelig. – mondta, tetetet haraggal. – Ezen kívül citrom tortánk is van. – vetette be utolsó érvét mosolyogva.
- Miért nem ezzel kezdte? – nevetett a tanár, és felajánlva karját az asztalhoz sétáltak.
- Tanár úr, látom elkapták! – lépet ki a tánctérről James és McGalagony.
- Igen. – somolygott. – Miss. Evans… pardon Mrs. Potter kifejtette, miért érdemes itt maradnom.
- Nem tarthatnám meg a lánykori nevem? – vágott fájdalmas arcot.
- Neeem. – mondta kis gondolkodás után James.
- Gyerekek ez az évtized legjobb bulija. – kiáltották többen is.
- Tudjuk! – motyogták. – Sirius a házigazda.
Hajnali hat körül az ébren lévők készültek haza menni
- Lily, James – fordult a pár felé Dumbledor. – Megkérné önöket arra, hogy a ma elfogottak közelébe se menjenek. Élve szeretném őket kihallgatni. Ezt a barátaiknak is mondják meg. És persze kellemes mézesheteket. – mosolygott.
- Köszönjük. – vigyorogtak.
|