XIII: fejezet: Igazából szerelem

Lily elsápadt.

- Gyere! – mondta Sirius, azzal húzni kezdte a lányt. Lil Samhez vágta kabátját, majd Sirius után rohant.

Lélekszakadva „mentek” a gyengélkedőre. Útközben a fiú röviden vázolta a történteket.

- Csütörtökön… amikor felmentél… James egy szál talárban kirohant pálca nélkül a parkba… Csak kora reggel jött vissza a kastélyba… És emlékezz, azon az éjjelen hatalmas hóvihar volt…

Lily hirtelen megállt. Sirius észrevette, így ő is. A lány odalépett mellé.

- És mi van vele? – kérdezte rekedt idegességgel Lily.

A fiú kifújta magát.

- Tegnap ebéd után összeesett a folyosón. Lázgörccsel került a gyengélkedőre. De valami pszichikai lázizé, mert Madam Pomfrey tehetetlen… Lily, itt már csak te segíthetsz… - Sirius hangja elment. – Ha te sem, elvileg átszállítanák a Mungóba… De éjjel volt itt egy gyógyító, ő se tud semmit tenni… Ezért sem engedik James szülei… Úgy gondolják, és mi is egyetértünk velük, hogy James itt volt a legboldogabb, itt ismert meg minket, Téged… És hogy James itt szeretne meghalni, és nem a Mungóban… - Sirius nem bírta tovább. Elsírta magát. – Lily, tegyél csodát! Bocsásd meg neki, amit tett, mondott, az azért volt, mert aznap kapta meg a nagyapja gyászhírét, kapott kettő karót, McGalagony leüvöltötte a fejét, a te kedvességed meg az októberben történtek miatt ezt hozták ki belőle… De nem tudom miért… Lily, térden állva könyörgök, bocsáss meg neki, és tegyél csodát! Nem tudnám elveszíteni…

Az öcsémként szeretem… Nem tudom elképzelni nélküle a jövőt, nem bírnám ki…Könyörgök! - Sirius már rázkódott a félig elfojtott zokogástól.

Lily könnyektől csillogó szemmel barátian megölelte, majd halkan megszólalt.

- Sirius, én nem is tudtam rá haragudni… Megteszek minden tőlem telhetőt… Cssss… Próbálj meg megnyugodni, így nem mehetünk be… Sirius…

A fiúnak szüksége volt 5 percre. Azután valamennyire összeszedte magát, és továbbindultak.

Mielőtt beléptek a gyengélkedőre, Lily vett jó mély levegőt, azután nyitott csak be.

- Lily! – kiáltott fel Remus, s azzal a lendülettel fel is pattant. A lány halványan rámosolygott, majd közelebb ment az ágyhoz. Mikor meglátta Jamest, a szíve kihagyott pár ütemet. Szerelme ott feküdt a sok paplan, párna között verítékben úszva, sápadtan. Lázálmában ide-oda dobálta magát, közben motyorászott.

Mr és Mrs Potter, Remus, Peter szomorú arccal nézték a fiút.

James édesanyja végre észrevette a lányt, mivel idáig szinte se látott, se hallott. Felállt.

- Te vagy Lily, Lily Evans? – tudakolta sírástól rekedt hangon.

Lily kábán bólintott.

- Akkor te vagy az utolsó reményünk… A fiam életét tartod a kezedben… Soha nem voltam valami nagy hívő, de most imádkoztam… Istenhez, hogy segítse meg az én kisfiamat… Hogy minél előbb visszavezessen téged, ide a Roxfortba… És lám, Isten meghallgatott… - egy nagyon halvány mosoly futott át Mrs Potter arcán.

- De… miért én? – kérdezte Lily. Már a folyosón sem értette Siriust.

Kérdése szinte azonnal feleletet kapott.

- Lileee… - hörögte váratlanul James.

- Emma, mi most menjünk fel Dumbledore irodájába – bökte meg szelíden feleségét Mr Potter. – Lily – fordult a lányhoz -, ismerem a fiamat, de ha nem is kedveled, kérlek… Próbálj meg csodát tenni! Kérlek… Drágám, gyere.

Az idő közben előkerült Madam Pomfrey elkísérte a Potter-házaspárt.

- Lily, is elmegyünk most… Egy óra múlva visszajövünk… - szólt Peter.

A lány biccentett.

A gyengélkedő kiürült.

Végre közelebb mehetett haldokló szerelméhez. Sírva térdelt mellé, hűvös kezével megfogta a fiúét, aztán halkan beszélni kezdett hozzá.

- James… itt vagyok… Én vagyok, Lily… Hallasz? James, ne csináld ezt velem! Ne halj meg, könyörgöm… Annyi lehetőség van még előtted… Előttünk… Esküszöm mindenre, ami szent, hogy ha… Ha valaha elhívsz még egy randira, vagy bármire, elmegyek veled… James, kérlek… Ne hagyj itt egyedül… Nem élném túl… James… Én szeretlek…

A lány szipogott párat, próbálta elnyelni könnyeit, de nem sikerült, mert azok csak jöttek elő, szakadatlanul. Lily nagyon meglepődött rajta, mert az elmúlt pár napban annyit, sírt, hogy már nem hitte, maradt még könnye.

Szabad kezével lágyan végigsimított a fiú homlokát, kitörölte homlokából az izzadt tincseket. James éjfekete haja most is égnek állt, mintha csak fél órája jött volna kviddicsedzésről.

Lil egy lágy csókot lehelt szerelme arcára.

A fiú légzése kissé szabályosabbá vált, ahogy a pulzusa is.

- Ez nem lehet! – sikkantott Lily.

Mégis lehetett. James láthatóan megnyugodott, és elaludt. A lány nem változtatott helyzetén, szerelme közelsége miatt békésen szuszogott.

Az egy óra hamar letelt.

Mikor a három fiú belépett, általánosan elképedtek. Barátjuk állapota feltűnően javult. Nem sokat, de javult.

Lily felnézett.

Sirius odament hozzá, és megölelte.

- Köszönöm… Te egy angyal vagy, ugye tudod? Csodát tettél… Köszönöm…

- Lily – mondta Remus. – Én is köszönöm… És most komolyan szeretnénk veled beszélni.

Mindhárom Tekergő arcán látható volt a szomorúság mellett a komolyság.

Lil bólintott. Felállt a földről, és óvatosan James mellé ült. A kezét nem engedte el.

- Lily, miután tudjuk rólad, hogy megbízható, okos lány vagy – kezdte Sirius – emellett a barátunk, beavatunk néhány Tekergő-titokba. Megesküszöl, hogy bármi történjék, nem mondod el senkinek?

- Igen – felelt Lily, kissé felhúzott szemöldökkel.

- Akkor az első – folytatta Remus. – Két éve van egy térképünk. A Tekergők térképe. Íme – vett elő egy régi pergament a fiú. – Esküszöm, hogy rosszban sántikálok! – bökött rá, amiből azonnal térkép lett. Átnyújtotta az elképedt lánynak. – Hogyha Jamesszel történik valami, csak át kell nézned, és egyből megtalálhatsz minket. Ha pedig megvagyunk, mondd ezt; Csíny letudva! És nem tud senki, semmiről.

Lily hatalmas szemeket meresztett.

- És a másik – vett elő egy tükröt Sirius. – Ez egy ikertükör, Jamesszel szoktuk használni. Csak annyit kell mondanod, Sirius, és én megjelenek e tükörben. Így ha történik valami, azonnal szólhatsz. Én órán is előveszem… - tette hozzá fogait kivillantva Sirius.

A lány szemei most már ököl méretűek voltak.

- Fiúk, köszönöm, hogy ennyire megbíztok bennem…

- Ugyan már! – csattant fel az amúgy halk szavú Peter. – Amit Jamesért tettél, azt sohase felejtjük el!

Lily elmosolyodott.

- Akkor is köszönöm; Holdsáp, Tapmancs és Féregfark.

- Na ezt mondd még egyszer! – kapott levegő után Sirius.

- Ugyan már, nem kell gyagyásnak nézni…

- Tessék?

- Pontosan tudom, hogy Remus te vérfarkas vagy, ti hárman meg animágusok…

- TESSÉK?!

- Most mi van? Nem vagyok én hülye…

- Azt sohase feltételeztük… - hebegett Remus. – De mióta tudod?

- Rólad negyedik óta, Remus. A többiekről tavaly óta. Egyik este nem tudtam aludni, és az ablakon nézelődtem. Holdtölte volt. Nem voltam benne biztos, de amikor K-t kaptatok az animágiára, az lettem.

- Te nagy atyaúristen… És ugye nem akarsz felnyomni minket?

- Sirius, de most komolyan. Régóta megtehetném. Eddig se tettem, ezután se fogom. Nem teszem tönkre azt, amit olyan nehezen tanultatok meg. Ráadásul szerintem így neked is jobb, Remus.

- Lil, te egy főnyeremény vagy – felelte Peter.

- Ó, köszi, Féregfark.

Nem sokkal később Dumbledore professzor érkezett a gyengélkedőre, nyomában Madam Pomfreyval és a Potter-házaspárral. A három fiú egyből fölpattant, és menekülőre fogta a dolgot, előtte azonban Sirius a Tekergő-szuveníreket Lily árnyékában gondosan elhelyezte.

- Srácok – szólt utánuk Lily -, nem szólnátok Saméknek, hogy örülnék, ha lejönnének?

- De, persze – bólogatott Remus.

- Ms Evans, adott valamit Mr Potternek? – kérdezte hirtelen a Madam.

„Persze, egy puszit…”

- Nem… Mert?

- Akkor igazuk volt, Mr és Mrs Potter. A kisasszony jelenléte tényleg használ… A pulzusa és a légzése most már szabályos, és mintha békésen aludna… - a javasasszony intett párat a pálcájával. – Bár a láza, még mindig 40, 8 °C…

- De így van esélye a holnapra? – tudakolta kissé hisztérikusan Emma Potter.

- Nos, azt hiszem több mint eddig.

- Akkor, kedves Lily, egy kérésünk lenne Önhöz – mondta az igazgató.

- Kérés? – hökkent meg a lány.

- Igen. Miután egyértelmű, hogy Ön mesés hatással van betegre, azt szeretnénk kérdezni, nem lenne-e itt James mellett, amíg magához nem tér?

- Öhm… - válaszolta hatalmas intelligenciára valló motyogással a lány.

- Ha mindez nem történik meg holnapig, az órákról is adok felmentést Önnek, és itt biztosít Poppy egy ágyat Önnek. Megtenné?

Lily csak pislogni tudott.

- Szívesen – bökte ki végül. „Persze, hogy megtenném, ha nincs a Madam délelőttönként, akkkor édes kettes…”

- Köszönjük! – ugrott Lily nyakába Mrs Potter. A lány furcsa grimaszt vágott.

- Ne haragudj Emmára, kicsit szenvedélyes teremtés – mosolygott Mr Potter. Felesége csak tátogni tudott. – Ó, hogy milyen faragatlan vagyok… Kezdek öregedni… Edward Potter, szolgálatára. És Lily, hálánk örökké üldözni fog…

Lil elvigyorodott. „Ha tényleg igazak a tündérmesék, egy nap én is Potter leszek. És ők lesznek a rokonaim. De jó! Rég találkoztam ilyen szimpatikus felnőttekkel. Főleg a varázslóknál. Aranyvérűek, de egyáltalán nem érdekli őket az én származásom, pedig biztos sok mindent tudnak rólam…”

- Akkor, Ms Evans, itt ez lesz az Ön helye – mutatott Madam Pomfrey a James mellett lévő fekhelyre. – Majd kérje meg a barátnőit, hogy hozzák le a cuccait. Az általános dolgokat majd később elmagyarázom.

Egy óra múlva a felnőttek ismét elhagyták a gyengélkedőt, nem sokkal később, pedig Samék érkeztek meg.

- Szia Lily! Bocsika, hogy csak most jöttünk, de Sirius mondta, hogy tömeg van, így gyorsan befejeztük a lecke egy részét, meg lementünk kajálni. Neked is hoztunk – darálta le egy szusszal Sam. Egy tállal meg előkelően felvonult Liz.

- Lizzy, kezeltesd magad… - nevetett Lily. – Ilyen zokni is csak te lehetsz, ezt csinálni a kajáMmal…

Liz ugyanis a tál sült krumplival és sült hússal pózolni kezdett, mintha egy reklámban szerepelt volna. A lány varázslócsaládból származott, a tv-s reklámokra Lily és Sam okította ki az évek alatt.

- Nem értékelsz…

- Lizzy drágám, én értékellek, de ha feltűnt volna, a gyengélkedőn vagyunk, és James még mindig nem biztos, hogy holnap is szuszogni fog!

Szavait dermedt csönd követte.

- Igazad van. Tessék – nyújtotta át Lilynek az ebédet Liz.

- Kösz.

- Lil, hogyhogy előbb jöttél meg? – kérdezte Alice.

Lilynek a torkán akadt a falat.

- Ööö… Hooper…

- Hooper.

- Tegnap párbajszakkör volt. Engem Mordon azzal a Hooperrel rakott egy párba. Megint piszkált, nekem meg bedurrant az agyam, és eszméletlenre átkoztam. Be tudtam bizonyítani, hogy nem ok nélkül tettem, így csak annyi a következmény, hogy ma el kellett jönnöm. Nem szeretnék többet beszélni a párbajról.

- Ó. És az ösztöndíj?

- Hat félév helyett három, nagyon jó RAVASZ esetén kettő.

A három lány felsikkantott.

- Öhm… - nyögte ki végül Alice. – Gratula.

- Köszönöm. Akkor végeztem is – intett kettőt a pálcájával, az üres tál eltűnt.

Egy picit beszélgettek még, közben Sam felment a toronyba Lily dolgaiért. Miután a „hordár” visszatért, mindhárman elhagyták Madam Pomfrey birodalmát.

Lily visszaült James elé, a földre. Ahogy szerelme homlokát simogatta, rájött, borogatást kéne cserélni.

- Invito lavór! Aquamenti! – önállósította magát, majd elkezdte. Először a lábain, aztán a kezein. Gondolkodni kezdett. „Ez így nem jó. Nem elég. Kéne még az arcára, meg a homlokára.” Rövid nézelődés után talált is még kendőket, és nekiállt. Óvatos, gondos mozdulatokkal kigombolta a fiú pizsama felsőjét, és oda is tett. Közben szemügyre vette a kidolgozott mellkast. „Egyre jobban tetszik ez az ápolónősdi…” Azután kisöpörte az izzadt tincseket a homlokról, és oda is tett.

Másnap csak az este hozott változást. Napközben Lily James mellett ült; hol beszélt hozzá, hol csak simogatta, hol a kezét fogva tanult.

Vacsora előtt a Potter-házaspár elbúcsúzkodott. Ha James a szünet kezdetéig, vagyis csütörtökig magához tér; azonnal jönnek, ha nem, csak csütörtökön.

Nem sokkal később betoppant Austin, Kahleen és Anthony is. Még fel voltak pörögve a hétvégéjük miatt, így sokáig tartott, amíg mindent elmeséltek.

Lily és Hooper botrányának elég nagy visszhangja lett. A diákok nagy többsége Lily oldalán állt, de a fiú barátai is hangoztatták a lesújtó véleményüket a vezetőségről, a megkérdőjelezhető büntetésről, a sárvérűek elszemtelenedéséről. De ezeknek a száma nagyon kevésre rúgott.

Kahleenek jártak a hatalmas és gyönyörű üvegházakban, kipróbálták a kviddicspályát, az egész kastélyt szőröstül-bőrüstől bejárták. A legérdekesebbet azonban nem nagyon akarták elmondani.

- De mondjátok már! – kezdte türelmét veszíteni Lily. – Mennyi az ösztöndíjatok?

- Te mondtad meg… - akadékoskodott Austin.

- Jó, akkor te nem mondod meg. Anthony?

- Négy félév.

- Ügyes vagy! Kahleen?

- Öt… - válaszolt a kérdezett elszontyolodva.

- Mi bajod azzal? Valakinek hat, vagy annál is több! Gratulálok!

- Köszi…

- De nekem lett a legjobb – szólalt meg végül Austin.

- Mégiscsak elmondod?

- Négy félév, jó RAVASZ esetén három.

- Tényleg? Az jó! És… szerinted én mennyit kaptam?

- Hm… Mint Anthony…

- Nem jött be. Három félév, nagyon jó RAVASZ miatt akár kettő is lehet.

- MI?

- Austin, a gyengélkedőn vagy! Ne kiabálj!

A fiú grimaszolt egyet, majd mint akit megsértettek, távozott.

Anthony és Kahleen gratuláltak Lilynek, majd elköszöntek. Távozásukkor mintha fogták vona egymás kezét…

Vacsora után Madam Pomfreynak el kellett mennie a Mungóba, így Lilyre maradt az esti mosdatás, borogatás-csere.

Miközben dolgozott, az idő közben befutott Sirius figyelte a szomszéd ágyról. Nem szólt semmit, csak nézte.

Mikor a lány óvatosan felültette eszméletlen szerelmét, hogy a hátát is lehűtse, a fiú megszólalt.

- Tudod Lily, ha akkor nem ordítod rám azt a bizonyos mondatot, szerintem most rájönnék…

- Sirius, ne most fejtegesd ezeket a dolgokat, inkább segíts! – felelte mosolyogva Lily.

- Mit?

- Istenem, ne töketlenkedj! Tartsd meg Jamest, mert ez így nekem nem fog menni…

Sirius engedelmeskedett. Negyed óra múlva James kész volt, tisztán, friss borogatásokkal.

- A Madam elégedett lehet…

- Hát igen – bólintott a fiú. – Azt hiszem, Ágas nem kívánhat magának jobb társat nálad, bár nem hinném, hogy akarna… - mondta hirtelen Sirius.

- Öhm… köszönöm… - válaszolt meglepődve Lily. – De ez most, hogy jött?

- Csak úgy.

- Aha.

Egy fél óráig nem szóltak semmit, a csendet végül egy harmadik személy törte meg.

- Jó estét Ms Evans, Mr Black! – köszönt Madam Pomfrey. – Mr Black, tíz perce elmúlt takarodó! Tűnés innen!

Sirius furán nézett a javasasszonyra, aztán bólintott.

- Oké… Szia, Lily, viszlát! – azzal már el is ment.

- Ms Evans, tökéletes munkát végzett… - dicsérte a lányt a Madam.

Lily kicsit elpirult.

- Most már feküdjön le! Holnap nem megy órára, ugye?

- Igen, nem megyek.

- Akkor délelőtt is magára tudom hagyni, mert fontos dolgom lenne…

- Persze.

- Köszönöm. De most már alvás!

A szünet előtti napok egyhangúan teltek. Délelőttönként Lily mindig egyedül volt, délután tanult, közben meg a javasasszonnyal közösen zavarták el a Jameset meglátogatni készülő libákat. Több-kevesebb sikerrel.

Lily hiába nem lépte át a gyengélkedő küszöbét, a mardekárosok rosszindulatú pletykái, mely az ápolóságára vonatkoztak, itt is megtalálták, de ő életében először, nem foglalkozott velük egyáltalán, nem zavartatta magát.

Csütörtök reggel jöttek búcsúzkodni jó páran, hiszen a szünet elkezdődött. Lily természetesen nem ment haza, küldött egy-egy levelet édesanyjának és húgának ajándékostul, illetve édesapjának, akiről idő közben sajnos meg tudta, a karácsonyt is a fronton tölti. Mr Evans ajándéka, levele mellé a bájitalokat, és a hozzájuk tartozó utasítások is Daisy, Lily baglya csomagjai voltak.

- Ha James felébred, írjál ám! – mondta már negyedszer a búcsúzkodó Remus.

- Igen Lily, írj! – szólt Peter.

- Fiúk, már háromszor megígértem! – felelte fáradtan a lány. – És Frank, Alice, Liz, nehogy megszólaljatok, nektek is küldök levelet! Sam, Sirius nektek meg ott az ikertükör.

- Imádom, amikor ideges… - vigyorgott Tapmancs.

- Sirius, fogd be! – ripakodott rá Lil.

- Mennünk kell… - közölte halkan Remus.

- Igen, mennetek kell! – kapott rajta Lily. – Még egyszer, mindenkinek boldog karácsonyt! Legyetek jók, legyen sok ajándékotok, és sziasztok!

- Szia, Lil – válaszolták egyszerre, majd elindultak.

Csak négyen maradtak a gyengélkedőn.

- Ilyen karácsonyt se éltünk még… - jelentette ki Sam.

- Hát nem. James még mindig nem tért magához, a Madamnak el kellett teljes szünetre utaznia… Kezdek félni…

- Ugyan, ne tedd! Amíg mi itt vagyunk… - legyintett könnyedén Sirius.

- Most aztán megnyugodtam…

A szünet első pár napját négyesben töltötték. James még mindig nem ébredt fel, de a láza már csak 38°C volt, és láthatóan békésen aludt. Állapotának javulása örömmel töltött el mindenkit, felszabadultak voltak a fiú szülei is, akiket Lily és Sam igazán a szívükbe zártak.

Jól érezték magukat a gyengélkedőn, de a hangulatra mély benyomást tett James eszméletlensége.

A napok így teltek, egészen szenteste reggeléig. Nyugtalanul aludt Lily, mintha valami rossz történt volna…

Verejtékezve ébredt. Fura érzése volt, riadtan fordította oldalra a fejét, ahol egy barátságos, mélybarna szempárral találta szembe magát…