3. Fejezet   Külön

Lily Potter nagyon izgult. Ott egy mugli kórházban, és várta, hogy az orvosa behívja.

Mugli kórházban volt. Nem akart egy boszorkány kórházba menni. Ő még kislány korában eldöntötte, ha egy ilyen dolog miatt kell egy nőgyógyászhoz mennie, akkor azt a mugli világban teszi meg. Leült a váróterembe, és a gondolatok a fejében egymást követték. Már egy fél órája itt volt, és még nem hívták be. Az orvosi szobából egy izgatott női hang visított egy hatalmasat.

   -  Ááá! Doktor Úr, köszönöm, nagyon köszönöm!  -  Hálákodott  a Lilynek ismerős női hang. – Nem is tudja elképzelni, mennyire boldoggá tett minket!

Hogy miért lett boldog annyira, az nem derült ki, ugyanis  - valószínűleg az orvos kérésére – normális hangnemben beszéltek tovább. Még öt percet várt Lily, mire kinyílt az ajtó. És akkor tudta meg, kié az ismerős hang. A húga volt az, Petúnia Dursley.

  -  Petúnia! Ti mit kerestek itt?   -  vele volt ugyanis a férje, Vernon.

  -  Semmi közöd hozzá! De ha már annyira érdekel, elmondom. Vernonnak és nekem, gyermekünk lesz! Két hónapos terhes vagyok! Hát nem csodálatos?  -  kérdezte már a férjétől.

  -  De igen kedvesem, ahogy mondod! A mi kis porontyunk lesz a világ legelragadóbb csibésze!

Erre a mondatra, Petúniának könnyek gyűltek a szemébe, és egy csókot lehelt ura hájas arcára. El is mentek azonnal. Lilynek nem is köszöntek, meg se kérdezték, hogy van, vagy hogy ő miért jött ide. Ez nagyon rosszul esett a nőnek. De már volt ideje megszokni. Kiszóltak az orvosi szobából.

  -  Lily Potter, kérem, jöjjön be!

Bement. Hát a vizsgálat az elég kellemetlen volt.

James, Sirius és Nicolas egy panzióban szálltak meg. Mindenkinek külön szobája volt. Nicolas szobájában tartottak megbeszélést.

  -  Alkonyatkor indulunk  - jelentette ki James, mint főnök. 

  -  Rendben!

  -  És mit vigyünk magunkkal?  -  kérdezte Nicolas.

  -  A pálca szerintem épp elég lesz. Vagy nem?  - nézett Sirius Jamesre.

  -  De! Ja és persze a láthatatlanná tévő köpenyt is visszük!

Lily megint kint ült a folyosón, és megint várt. Fejét a falnak döntötte, azon gondolkozott, vajon tényleg terhes e, vagy a megérzései csalnak. Odajött hozzá egy ápolónő, aki átnyújtotta neki a papírt. A papírt, ami talán megváltoztatja az egész életét. Izgatottan, gyorsan bontotta fel, és gyorsan olvasni kezdte.

Nem terhes. Az eredménye negatív lett. Könnyek gyűltek a szemébe, és egy kis világ omlott össze benne. Pedig biztos volt mindenben, minden egybevágott. A szédülés, hányás, hányinger, és a menstruációja is késik.

   -  Köszönöm  - mondta elhaló hangon, és megsemmisülten elindult a kijárat felé.

Már éppen kilépett az ajtón, mikor az ő nevét kiabálták.

  -  Mrs. Potter! Mrs. Potter! Várjon, kérem, várjon!

Az a nő szaladt felé, aki behívta az orvoshoz. Lily megvárta az ápolónőt, de nem értette, mit akar, már mindent tud.

  -  Várjon  -  már levegőt is alig kapott. – Az eredménye… Bocsásson meg, de az eredmény az nem a magáé! Annyira sajnálom, de véletlenül elcseréltem. Az a papír, amit magának adtam oda, az egy másik asszonyé.

  -  És ez mit jelent pontosan?

  -  Azt, hogy maga a várandós. A másik asszony nem terhes!

Lily arcán széles mosoly ment végig. Terhes! Kisbabája lesz! Annyira megörült a hírnek, hogy magához szorította a kedvenc ápolónőjét, és bement az orvoshoz.

James, Nicolas és Sirius egy sötét utcán jártak. Egy házat kerestek, a címet is tudták. A házba néhány halálfalónak kell lennie. A pálca ott volt náluk.

  -  Ez lesz az  - mondta James egy házra mutatva.

  -  Igen! 

  -  Pszt! Hallgasd csak…   - szólt Sirius.

Hangokat hallottak. Halálfalók hangjait.

  -  Nicolas! Add ide a köpenyt! Siess!   -  sürgette James.

  -  Nincs nálam!  - Minden zsebét átkutatta, de nem találta.  – A szobában maradhatott!

  -  Haver, ez most nem a megfelelő idő a viccelődésre  - szólt Sirius.  – Add ide a köpenyt! Ki kell hallgatnunk őket!

A hangok egyre erősödtek, ami azt jelentette, hogy gyorsan közelednek.

  -  Nem viccelek! Nincs nálam!

  -  Akkor nincs mit tenni  - döntött James.  – Támadunk!

Megvárták, amíg odaérnek a halálfalók. Ők is hárman voltak. Elkezdődött a harc. Sirius egy vele egykorú férfival harcolt, aki nagyon ügyes volt. Nicolas egy szintén vele, egykorúval harcolt, de az illető nő volt, és talán Nicolasnál is jobb párbajozó. James egy negyven év korú férfival. Ugyanolyan jól párbajozott a halálfaló, mint Ő. James fejébe egy pillanatra megfordult, mit is ígért feleségének. Hogy nem fog semmi ostobaságot tenni. Lehet, hogy ez ostobaság volt?

De nem kellett volna elgondolkodnia, ugyanis telibe találta egy átok, és egy métert repült. Gyomorszájon találta az átok, négykézláb volt, és vért köpött. Az ellenfele ismét küldött rá egy átkot, de Sirius barátja elé ugrott, és kivédte azt.

  - Protego!  - kiáltotta, aztán hátranézett a sebesültre. –  James, muszáj összeszedned magad! Egyedül nem bírok velük! Gyerünk!

Nem volt mit tenni, összeszedte magát. Amúgy se volt az a fajta, akit hamar le lehet győzni. Visszaállt a harcba. Ami már nem tartott sokáig. Két halálfaló hoppanált, csak az a nő maradt itt, aki Nicolasszal harcolt. James és Sirius karon ragadta.

  -  Nicolas, a panzióba!

A két férfi oda hoppanálta a halálfalót, aki vergődött, és ordibált. James sóbálvány átkokkal jutalmazta.

  -  Na végre! Azt hittem kiszakad a dobhártyám! Ha nem hallgattad volna el, esküszöm, én kezdek el ordibálni!

  -  Csak azt ne! Inkább Ő, mint Te   - mosolygott James.

Megjött Nicolas, elkezdték kihallgatni a nőt. A nőtől egyedül annyit tudtak meg, nem fognak Voldemort nyomára bukkanni, de a Nagyúr megtalál mindenkit, akit keres. Még egy óráig faggatták, de hiába.

  -  Küldök egy levelet, hogy jöjjenek érte, és vigyék el az Azkabanba! Ennek semmi értelme, nem tudunk meg tőle semmit!

  -  Igazad van Sirius! Írd oda azt is, hogy siessenek!

  -  Meglesz!

Három órán belül, már el is jöttek a nőért. Rémszem Mordon, Remus, Hagrid, és Phoebe Grimm. Sirius alaposan megnézte a nőt, és Phoebe is szemügyre vette „kollégáját”.

  -  Jól vagytok?  - kérdezte Remus Jamestől.

  -  Igen, bár még egy kicsit fáj a gyomrom.

  -  A gyomrod?

  -  Eltalálta egy átok  - kotyogta közbe Sirius.

  -  Indulunk!  -  Hallatszott Mordon hangja.

  -  Viszlát! És vigyázzatok magatokra  -  mondta Phoebe.

Sirius küldött neki egy csábos kacsintást, mivel a mondat közben, Phoebe ránézett végig. Seprűvel kirepültek az éjszakába, a foglyot pedig megkötözve vitték két seprű között. Mivel a fiúk elfáradtak, úgy döntöttek, lefekszenek aludni. Mindenki a saját szobájába. Jamesnek hiányzott Lily. Nagyon. Írt neki egy levelet, kölcsönvette Nicolas baglyát, és útnak indította. Sokáig nézett a bagoly után, és elment aludni.