Március első napján elérkezett a roxmortsi látogatás napja. Melie, amikor csak én láttam, nagyon izgatottan várta a randiját.
Reggel hosszan fürdött, az egész szoba tűkön ült már, mert mi is készülődtünk volna. Mikor kijött a véres harcbol én kerültem ki győztesen és birtokba vettem a fürdőszobát.
Mikor végeztem átadtam Alicenek.
Elég napos, kora tavaszi idő volt, a talárom alá egy térdig érő szoknyát, harisnyát és fehér felsőt vettem fel. Melie erősen kifestette magát, de én beértem minimális szintű sminkkel. A klubban találkoztunk a srácokkal. Mindkettőnél virág volt, és Sirius haja érdekesen festett. Megpróbált más lenni, így hátranyalta a szemébe lógó tincseket és középen elválasztotta a haját. Melie nem állta meg szó nélkül.
- Nevetségesen festessz Sirius, mit tettél a hajaddal?
Sirius elsápadt.
- Várjatok! egy perc!
Ezzel felrohant a hálóba.
James vigyorogva karolt át.
- Tapikám szerelmes. Ilyet se láttam még soha!
- Szóval szerinted tényleg szeret?
- Hogy szeret e? Halálosan összeveszett a legjobb barátjával miattad! Egész héten a fellegekben jár, mert igent mondtál neki! És ezek mind olyan dolgok, amiken én is átmentem, szóval biztos, hogy szeret. Abszolút oda  van érted!
Melie elégedetten vigyorodott el. Ekkor ért le Sirius. Olyan volt, mint mindig. Melie eltitkolta álmodozó sóhaját, majd felvette az álcáját.
- Indulunk végre?
Lesétálltunk a faluba.
- Három seprű?
- Nem megyünk inkább Zonkóhoz? Utána bemehetünk oda is.
- Megegyeztünk.
A fiúk szokásuk szerint felvásárolták fél Zonkót, majd beültünk a kocsmába.
Amíg a fiúk az italokat vették meg, Melievel kerestünk egy asztalt.
- Meddig játszol még? Teljesen bolondul érted. Látszik a szemén.
- Azt mondod ne játszak tovább?
- Azt!
- Jó.
- Végre.
Vissza jöttek a srácok. James a kezembe nyomott egy vajsört. Melie pedig hirtelen elkapta Siriust a nyakkendőjénél fogva és magához rántotta. Nem tudni, hogy ki lepődött meg jobban. De talán Sirius. Viszont nem habozott sokáig, az ölébe kapta Meliet és leült egy székre. Mikor Melie elengedte, kivörösödve támasztotta az állát a vállára.
- Ez... most... akkor...
Melie átölelte a derekát és belekortyolt a vajsörébe.
- A nagy Casanova szavát vette a szerelem?
A három seprű után kétfelé váltunk, mind egyetértettünk abban, hogy jót tesz egy kis idő kettesben.
- Gyere!- húzott James le a főutcáról, be egy sikátorba.
- Hova megyünk?
- Meglátod.
Kis séta után elérkeztünk Roxmorts szívéhez. Sose láttam még ilyen fantasztikus helyet.
Egy varázslatos park. Minden rügyezik, egy folyó csörgedez.
- Ez gyönyörű!
- Reméltem, hogy tetszik. Itt kettesben lehetünk... a lakók ilyenkor dolgoznak, nem jár erre senki.
James egy kis padocskára húzott.
- Ez hideg- pattantam fel
- Ezen segíthetünk.
Az ölébe húzott.
- Jobb?
- Kicsit- mondtam elmerülve az egyre jobban közeledő csokiszínű szempárban. Semmi sem akadályozta meg a csókot, ki is akarná. Az egyik kezemmel átöleltem a derekát, a másikkal beletúrtam a hajába. Majd rátért a nyakamra..Jajj itt baj lesz... Van egy pont a tarkóm alatt ami nagyon érzékeny. Mintha csak tudta volna, félresöpörte a hajamat és azonnal rátalált.
- James..- nyöszörögtem elhalón- ez..
De ő csak mosolygott és minden figyelmét arra a pontra összpontosította. Kezdem elveszteni a józan eszem.
Fél kézzel benyúlt a táskájába és előhúzta a láthatatlanná tévő köpenyt.
- Miben töröd a fejed?
De ő válasz helyett csak ránkterítette azt, és visszatért a nyakamhoz.
- James, ezt nem kéne...
De tudtam, hogy csak szóban ellenkezem. Már szóban sem. James óvatosan végig fektetett a padon, úgy, hogy semmi se látszon ki.
                            *
- Nem kéne visszamennünk?
- Lehet..hány óra?
- Olyan kettő-három lehet..
- Nem igazán érdekel, hogy vissza kell e mennünk.
James a vállamba fúrta a fejét.
- Naaa, gyere már!
- Miért?
- Mert kell. Prefektus és iskolaelső vagyok. Még délutáni járőrözésre is be vagyok osztva.
- Jólvan már. Várj szólok Tapinak- vigyorgott- ezt vehetjük bosszúnak!
Kivette a zsebéből az ikertükröt
- Sirius Black! Sirius Black!
- Mi van már na?
- Vissza kell menni a suliba- szenteskedett James
- Ez most bosszú??
- Olyasmi. Kapjátok magatokat össze és Zonkónál találkozunk.
James a zsebébe tömködte a köpenyt, és a tükröt is.
Pár perc múlva már Zonkó boltjánál voltunk. Ott voltak összebújva, a boltnak dőlve, egymásra tapadva.
James a sokzsebű talárjából előszedett egy fényképezőt.
- Mi minden van a te csoda zsebeidben? Már majdnem annyi mint Hagridnak- mosolyogtam, ahogy lefotózta Meliéket. Majd átölelt és felénk fordította a gépet.
- Mosolyogj!
A kész képek sorban jöttek ki a gép aljából.
A mieinket elraktuk, a többivel odamentünk Meliékhez.
- Héj Ágas, te lesifotós. Milyen volt a délelőtt?
- Isteni
Melie halkan, hogy csak én halljam megjegyezte
- Kócos a hajad Lil. És igazítsd meg a talárod. Ez így kicsit árulkodó.
Éreztem, hogy vörösre gyúlik az arcom.
- Kösz
Négyesben felsétálltunk a kastélyba.
- Öttől vagyok járőrözésre beosztva. Hány óra van?
- Három.
- Melie, nem megyünk fel a...
De a barátnőm már nem volt sehol. Siriussal együtt elpárologtak.
James magához pörgetett
- Naa, te lüke! Engedj el!
- Nem.
- Nem volt elég a délelőtt?
- Nem.
- Még műszak előtt tanulni akarok kicsit! És meg keresnem szegény Remust is.
- Miért?
- Tudod, hogy ő is Prefektus. Együtt fogunk vigyázni a rendre. De csak hatig. Vacsoránál találkozunk! Csók.
Fent a hálóban Alice áradozott a randijáról.
- És ismered azt az érzést, amikor nem is kellenek szavak, mert megértitek egymást azok nélkül is?
- Nem- csóvalta a fejét Patty
- Én igen.- mondtam- ezt nézzétek meg!
Odaadtam nekik a képet amit James csinált.
A kép James épp a derekam átölelve simogatta, a képmásom pedig nevetve borzolta a kócos haját.
Patty visszaadta a képet.
- Szerencsések vagytok! Nekem nem volt részem ilyen mély szerelemben. Sirius Melindát szereti.
- És Melie viszont szereti.
- Csak nekem akar bizonyítani!
- Dehogy! Most jöttek össze a faluban! Tapintani lehetett a forrón izzó levegőt körülöttük.
- Aúcs
Leültem az ágyamra és a pálcámmal rákoppintottam a képre.
- Framessis!*
A kép máris egy ezüst míves keret üvege mögé került.
- Így.
Odaállítottam az éjjeliszekrényemre.
- Lily, kikérdezed tőlem az átváltoztatástant?
- Alice, hiszen tudom, hogy tudod az elméletet. Jobban, mint én.
- De a gyakorlat nem megy!
- Azt mégis hogyan kérdezzem ki?
- Na, várj csak!
Becsukott szemmel koncentrált, és az ágya átváltozott egy oroszlánná.
- Jajj! Lily... én nem ezt akartam! Segíts!
Alice botladozva hátrált.
- Segíts! Ez mindjárt megtámad! Immo...immo..
- Immobilus!
Az oroszlán már támadni készült, amikor leállítottam.
- Köszi...visszaadod az ágyam?
Két intés, és az oroszlán helyén ismét a vörös függönyös baldachinos ágy állt.
- Hú...köszi. Mondom, nem megy! Arannyá akartam változtatni a függönyt!
- Jó, úgyis tanulni akartam. Patty? Csatlakozol?
- Köszi, kihagyom. Elmegyek sétállni, megpróbálok élni...
Az ajtó becsattant mögötte.
- Aggódjunk?
- Tud magára vigyázni...talán megnyugszik a lelke egy helyes fiú mellett...De az én lelkem akkor nyugszik meg, ha segítessz!
Egy órával később Alice már színváltóssá változtatta a függönyét, ezzel megelégedett, így tudtam még egy kis rúnaismeretet tanulni.
Öt előtt pár perccel lementem a klubba.
Remus az egyik fotelben ült és olvasott.
Mikor meglátott lerakta a könyvét.
- Öt óra?
- Bizony.
- Akkor induljunk!
Kimásztunk a portrélyukon.
- Figyelj Remus! Mi jóban vagyunk, és szeretném, ha ez nem változna. Melie a legjobb barátnőm és sose volt még olyan boldog, mint most, amikor Siriussal van. És a srác is teljesen normális lett most, hogy szerelmes! Tényleg! Legyetek ismét jóban, legalább a kedvemért!
- Figyelj Lil, Black lenyúlt a barátnőmet, a szerelmemet! Gátlástalanul rástartolt és elcsábította, és ezért ő szakított velem!
- Remus, ebben nagyot tévedsz. Nem volt szép amit Melie csinált, mert ő sosem téged szeretett. Mindig is Siriust szerette, és így akart közel kerülni hozzá. Most boldogok..
- Uhh...ez komoly?
- Halál komoly.
- Jó, hát majd meggondolom...
Elhaladtunk egy terem mellett.
- Jaj, már megint hóborc!- mondtam a teremből kiszűrődő zajokra.-Megrendszabályozom ezt a kopogószellemet!
Benyitottam a terembe, de nem hóborcot láttam. Melie és Sirius. Sok szenvedély. Kevés ruha. Semmi ruha. Ez kicsit több, mint amit látni akartam volna. A baj csak az, hogy a zajra felriadtak és Sirius leesett Melieről meg az asztalról. Eddig legalább takarták egymást.
Még nagyobb baj, hogy Remus bejött segíteni.
Mikor meglátta a párost nem tűnt valami boldognak. Szegények vörösen próbáltak magukra kapni valamit. Remus vörös volt, és hörögve beszélt.
- Ez...amit ti..itt...szabályellenes! Jelentenem kell!
Ezzel kirohant a teremből, én meg utána.
- Remus! Állj! Állj meg!
- Lily, hagyj, vagy gyere velem te is, mert ezt jelenteni kell!
- Ne! Ne akard őket bajba keverni! Azt akarod, hogy híre menjen és mindenki Black ribancnak hívja Meliet? Értem, megértem, hogy féltékeny vagy, de ne csinálj ilyet!
- Melinda többé nekem nem jelent semmit. Tényleg csak egy Black ribanc!
- Elég volt! Ne!
De Remus már nyúlt is a jelvényéért, hogy idehívja McGalagony professzort.
Az fel is tűnt a sarkon.
- Mi történt?
Remust nem lehetett megállítani, kitört.
- Tanárnő! Az egyik osztályban... két hetedikes Griffendéles, az egyik asztalon...
- Melyik két Griffendéles?- kérdezte a tanárnő, és az orrlyukai vészesen kitágultak.
Remus, ne!! De. Remus tovább beszélt
- Melinda Marchbanks és Sirius Black!
- Értem, beszélek velük, köszönöm!
Mikor a tanárnő elment lemondóan ránéztem Remusra.
- Most boldog vagy? Szánalmas! Folytasd egyedül a járőrözést!
Elrohantam, hogy figyelmeztessem Meliéket a rájuk váró kínvallatásra.

A klubban találtam rájuk. Kifújtam magam, ugyanis futva tettem meg, ezt a nem kis távot. Mikor levegőhöz jutottam felvázoltam a helyzetet.
- Melie, Sirius, nagy a baj! Remus is látott titeket, és nagyon feldühödött, odahívta McGalagonyt és mindent elmondott neki. Mindketten nagyon idegesek voltak.
Melie halkat sikkantott, és lerogyott a fotelba. Sirius elhalványult, de nem mutatta ki, inkább Meliet nyugtatgatta. Ekkor tűnt fel a házvezetőnőnk. Egyenesen Meliék felé tartott, és úgy nézett rájuk, mint sólyom az áldozatára. Sirius és Melie felálltak, de Melien látszott, hogy nem bírja már sokáig a remegő lába.
- Ilyen szemérmetlen, visszataszító, erkölcstelen Griffendélessel, mint maguk itt ketten, még nem hozott össze engem a balsors! Én értem, hogy 17-18 évesen a fiatalokat hajtják a hormonok, de igazán visszavonulhattak volna, és nem egy osztályteremben egymásnak esni! És mi van, ha egy elsős nyit be? Vagy másodikos? Ez egy iskola értsék meg!! Nem is tudom mit csináljak magukkal!
A tanárnő nagyon úgy festett, mint aki képes kirúgni őket. Úgy érzem itt az idő, képes leszek rá a barátaimért.
- Tanárnő!
- Igen Evans kisasszony?
- Önt félrevezették.
Mindenki engem nézett, a hangom kicsit remegett, de folytattam.
- Félrevezettek?
- Igen. Az igazság az, hogy Remussal nem láttunk semmit. Csak féltékeny szegény, mert Melie előtte vele járt, és... ezt méltó bosszúnak érezte.
- Ez igaz?
- I... igen.
- Értem
- Tanárnő, kérem Remust ne büntesse meg, mert én tényleg nem voltam vele túl tisztességes.
- Hagyjanak ki a magánéletükből kérem! Intézzék el egymás között a szerelmi ügyeket. De eszükbe ne jusson nyilvánosan egymásnak esni! További szép napot!
- Köszönjük, viszont.
Mikor a tanárnő elment Melie visítva a nyakamba vetette magát.
- Köszönöm!!Köszönöm!!Köszönöm!!Köszönöm!!Köszönöm!! Nem tudom eléggé megköszönni!!
Sirius csak állt és nézett.
- Lily, te szemébe hazudtál egy tanárnak? Nem is akármelyiknek! Imádott házvezetőnknek!
- Ugyanmár Sirius, kiért, ha nem a barátaimért?
- Félreismertem a prefektus kisasszonyt!
- Köszönöm Sirius, de ha valaha is megbántod a barátnőmet...
- Sose fogom
James, aki eddig tátott szájjal bámulta az eseményeket, most közel húzott magához.
- Te még mindig okozol meglepetéseket. Ilyen jól hazudsz?
- Elég sokszor mondtam a szemedbe, hogy utállak!
- Igaz, túl sokszor!
- Gyere Melie frissüljünk fel! Sziasztok!
- Sziasztok.
Melievel felmentünk a hálótermekbe. Ő ledőlt az ágyra és magához szorította a párnáját.
- Na, most te mesélsz Melie! Hányas?
- 30000000
- Wow! Ez nem rossz.
- Az. Életem szerelme, ez nem vitás!
Melie elővette a fényképet a zsebéből, amit James csinált róluk. Elnézegettük egy darabig, hogy ölelkeznek csendben a boltnak dőlve. Nem mozogtak szinte semmit. Nagyon aranyosak voltak együtt. Bekereteztem Melienek a képet, és ő is az éjjeliszekrényre állította.
- Boldog vagyok! Lemegyek hozzá!
- Tégy úgy.
Melie hamar eltűnt az ajtó mögött. Én nézegettem a mi képünket. Olyan édes. De tényleg. Drága. Én is lementem a klubba. James lenn olvasott.
- Szió, te tudsz olvasni?
- Lily!
- Vicc volt.
- Na azért.
Berántott a fotelbe magához.
- Szeretlek
- Énis
                        *
Este lementünk a nagyterembe, mert a gyomrunk már eléggé korgott.
Leültünk szembe egymással, később megtudtam, hogy miért ragaszkodott az én lükém ehhez.
Vacsora után az igazgatónk beszédre emelkedett.
- Kedves diákok! Úgy határoztunk, hogy idén április első szombatján bált rendezünk a végzőseink tiszteletére, akik még a vizsgáktól biztonságos távolban kiünnepelhetik magukat. És bulizhatnak egy jót. A bálon...
Itt elvesztettem a fonalat, mert megéreztem James lábfejét a lábszáramon.
- James!- suttogtam felé- Mit csinálsz?
- Unatkozom- jött a flegma válasz.
- Ne itt...ne!
Ismét az igazgatóra fordítottam becses figyelmemet. De nem tudtam sokáig figyelni, mert James lába már a térdemen simított. Gyorsan összeszorítottam a lábam, de őt ez nem zavarta lecsúszott a padon és combom simogatta. Elég volt! Megfogtam a lábát és hátra toltam. Nem számított rá, így hátra esett, le a padról. Mindenki döbbenten nézte, ahogy vörösen visszamászik a padra. Majd mintha mi sem történt volna az igazgató folytatta a beszédet.
- Megmondtam, hogy ne itt!
- Jól van na.
Vacsora után elmentünk lefeküdni.

*:Ez a varázsige az én roppant kreatív kis elmémből pattant ki. XD Latinosítottam az angol frame szót, ami keretet jelent.