Reggel boldogan ébredtem. James szuszogva aludt mellettem. Miért is hittem, hogy megcsal? Sose csalna meg, saját szememmel láthattam, hogy meghalna értem. Ez egy részről hízelgő, de azért nagyon ijesztő volt a tegnapi nap. Bár a házi manók kicserélték az ágyneműt azért látni itt-ott vérfoltokat. Hány óra lehet? Invito karóra! Hogy mi? Nyolc? Várjunk csak… szerda… akkor jó, első két órám lyukas. De azért ideje lenne felverni az uraságot az ő örökké tartó álmából. - James! Ébresztő lustaság! - Nyem akajok! – gügyögte - Ébredj már te világ lustája! Van ma első órád? - Csak második. De miért? - Mert az elsőt már lekésted volna. Nyolc óra van. - Jobban szeretném a reggeleket, ha később kezdődnének! - Ébresztő! - Fenn vagyok. - Nem semmi munka téged reggel kirázni mély álmodból. Amúgy tegnap egész nap lógtál, nem kéne bepótolnod? - Szánom-bánom Lily néni! – vigyorgott szakadatlanul - Tudod ki a néni! Legalább addig várj, míg férjhez megyek! - Várjak addig? – a vigyor még mindig nem tűnt el az arcáról. Egy darabig nem értettem mire gondol. Aztán leesett. - Perverz! A nénizéssel várjál, ne mással! - Megnyugodtam! – színpadiasan a szívére rakta a kezét. Összeszedtem a ruháimat. Az alsó ruházatom enyhe károsodást szenvedett. - Most nézd meg mit csináltál! Ezt most hogy veszem fel? - Sehogy. - És hogy megyek vissza a saját hálómba? - Talárban? - Ezért még számolunk! De James csak vigyorgott, én meg idegesen összehúztam a taláromat és átrohantam a saját tornyomba. Benyitottam a hálóba, remélve, hogy senki sem lesz már benn. Nem volt szerencsém. Melie és Alice bent voltak, mert nekik is lyukas órájuk volt. - Na nézd csak, hazajött a kisasszony! - De jó nekem, plusz két anyám van! Igen, most jövök haza, baj? - Dehogy baj, a tegnapi után igazán megérdemlitek! - Én is így gondolom! Nem szeretnék több ilyen napot. Most elvonulok a fürdőbe. - Tégy úgy. A ruháimat ledobáltam az ágyamra, magamra csavartam egy törülközőt, és bementem a fürdőbe. Sokáig áztam a forró vízben. Jól esett kigőzölni magam. Még az első óra előtt le kéne menni a manókhoz reggeliért, kilyukad a gyomrom. Tegnap kihagytam az ebédet, meg a vacsorát. Törülközőmben vissza a hálóba. A lányok nagyon jól mulattak valamin. - Mi olyan vicces? Melie levegőt kapkodva nézett fel. - Te… kivel voltál? Tarzannal? - Nem értem… miről van szó? Alice két röhögő görcs között az ágyamra mutogatott. Odanéztem. Mi van ott? A ruháim. Ja, világos. Szegény pórul járt fehérneműmen mulatnak. - Nagyon vicces! - Nem is néztem ki Potterből, hogy ilyen vadember lenne! – vadul elkezdte a mellkasát püfölni – James Potter, a dzsungel királya! - Dugulj már el! Hozzávágtam a párnámat, de még mindig dőltek a nevetéstől. - Igazad van Melie én is inkább Siriusból nézem ki az efféle tépkedő hajlamokat. Ezzel elértem, hogy az arcára fagyjon a mosoly és egyre sötétebb árnyalatot kapjon az arca. Telitalálat. - Rosszul láttad Lily! Sirius gyengéd, ő nem szokott tépkedni! - Igazán? Akkor nem lehet ellene kifogásod, hogy megnézzem a ruháidat! - Ne… De már késő volt. Beletúrtam Melie ládájába, és kis kotorászás után előszedtem egy fehér felsőt, amin elől sok kicsi gomblyuk volt, de valahogy a másik oldalon egy darab gomb se volt látható. - Akkor ezzel meg mi történt? Nem volt türelme (d) kigombolni az összes kis gombocskát? - Ó, ez nem fontos, add ide! - Te kis hazudós! Alice nagy szemeket meresztett mindkettőnkre. Melie mögött gyorsan becsukódott az ajtó. - Alice, lemegyünk reggeliért? - Még van? - Elvben… - Menjünk. Elindultunk le. - Na most egy kicsit te mesélj Lily néninek! Hogy vagytok Frankkel? - Jól. Nagyon jól. Egy igazi angyal. De mi volt tegnap? - Hát nem egy kellemes sztori. Elmeséltem neki mindent. - Te jó ég! Ez kész horror! - Igen, tudom! James három haverja állítólag kicsit móresre tanították Malfoy-t. Meglátjuk, hogy mennyi maradt belőle. A nagyterembe érve láthattuk, hogy túl sok. Az egyik karja fel volt kötve, az egyik lába gipszben volt, de ez nem akadályozta abban, hogy nagy átéléssel mesélje a tegnap történteket. - Potter összevagdalta magát Pers sectusemprájával. Így pocsékolja az arany vérét erre a felkapaszkodott kis sárvérűre! - Hát így állunk Malfoy? – sziszegtem a képébe – Mi lesz szerinted, hogy ha a házvezetőd megtudja, hogy főbenjáró átkot használtatok? - Bizonyíték? - Lumpsluck professzor kedvence vagyok! Szerinted nem fog hinni a szavamnak? Nagy bajban vagy Malfoy! Nem úszod meg, azt garantálom! - Most megijedtem strébi! Húzz a Mardekár asztalától te visszataszító sárvérű! Nem kellett kétszer kérni. Átvágtam a termen és leültem az asztalunkhoz. Ma lesz bájitaltan. Meglátjuk Malfoynak lesz e még kedve vigyorogni? * Bájitaltan az ebéd utáni első dupla óra volt. Mindig is a kedvenceim közé tartozott, de most kifejezetten vártam. Becsengetéskor nyílt az ajtó és bementünk a terembe. Én egyből a professzor felé vettem az irányt. - Tanár úr! - Igen drága Lily? - Szeretnék önnel beszélni! - Nem érne rá az óra után? - Jó lenne, ha most tudnánk, nem tart sokáig. - Hát jó. – az osztály felé fordult – A táblán megtaláljátok a feladatot! Lássatok hozzá! – visszafordult hozzám – Na, meséljen, mi olyan nagyon fontos? - Egy személyes jellegű dologról lenne szó. Neki is elmeséltem a történetet, úgy ahogy reggel Alicenek. Nem akart hinni a fülének. Meg kellett kapaszkodnia az asztal lapjában. - Ebben egészen biztos? Nem lehet, hogy félre értésről van szó? - Tanár úr, van egy merengőm, ha akarja a saját szemével is megnézheti és meghallgathatja, amikor a gyengélkedőn Malfoy bevallotta, amit csinált. - Ez már nem az én hatásköröm. Megyünk az igazgatóhoz! Hívom az ifjú Malfoyt is!