James és Sirius még mindig a Szent Mongóban vannak. Már két órája.  Nicolasról csak annyit tudnak, súlyosak a sebei, válságos az állapota.  Az orvos azt mondta a nekik, menjenek haza, majd értesítik őket később. De nem bírtak haza menni azzal a tudattal, Nicolas itt fekszik benn, ők pedig hazamennek. Úgy döntöttek, itt maradnak, és megvárják, mit mondanak később az állapotáról. A váróban várták a fejleményeket, de nem jött senki sem. Sirius terpeszben ült a széken, homlokát a kezébe téve, nézte a földet.  James szintén szétterpesztet lábakkal ült, karba tett kézzel nézve a semmibe. Azóta egyikük sem szólt egy szót, mióta megbeszélték, hogy itt maradnak még egy darabig. Addig, míg megtudják, mi van Nicolassal.  Unták a várakozást, James hazavágyott Lilyhez. Sirius kimerült volt, éhes.

    -  Mióta vagyunk itt?  -  kérdezte Sirius, megtörve a csendet.

    -  Két órája.

    -  Nem tehetünk róla. Csak szólok, még mielőtt magadat kezded vádolni!

    -  Tudom. Erről egyikünk sem tehet.

    -  Akkor miért vagy ilyen lehangolt? Persze, én is szomorú vagyok, azért ami történt, de úgy érzem nem csak ez a bajod.

    -  Előtted nem tudok semmit titokban tartani hallod e   - James arcán halvány mosoly jelent meg, másik mosoly csalva Sirius arcára.  – Úgy érzem, nem figyeltünk eléggé Nicolasra. Szerinted?

    -  Szerintem figyeltünk rá. Nézd!

Az orvosra mutatott. Arra az orvosra, aki Nicolast kezelte. Feléjük tartott. Felálltak, és az orvos elé mentek. Az orvos idős volt, ősz haja és bajsza, kicsit sovány.

   -  Hogy van?  -  kérdezték.

   -  Jól! Meg kell, hogy mondjam, nagyon hamar túl van a válságon ahhoz képest, milyen erős átok találta el, és mennyi vért vesztett. Fiatal, erős szervezete van, így gyorsan hatott az ellenszirup. De sok pihenésre lesz szüksége, nyugalomra. Ne menjen dolgozni egy darabig, és szigorúan az ágyban kell maradnia pár napot!

   -  Ez nagyon jó hír! Bemehetünk hozzá?  - kérdezte Sirius.

   -  De csak pár percre! Nem lenne jó, ha kimerítené magát. Annyira sajnos nincs jól!

   -  Rendben, köszönjük!

Kezet ráztak, majd a fiúk bementek abba a kórterembe, ahol Nicolas feküdt, egyedül. Félig ülve, félig fekve nézte a beérkezőket.  Nicolas arca sápadt volt, a szája ki volt száradva. Mindezek ellenére mosolyogva fogadta Jamest és Siriust.

     -  Sziasztok!   -  köszönt nekik.

     -  Szia! Hogy vagy?

     -  Kicsit sápadt vagy  -  jegyezte meg Sirius.

     -  Köszönöm, sokkal jobban. Igen, láttam magam a tükörben. Azt mondták, ez a szérum miatt van. De lehet más oka, van  - vont vállat. Majd felszisszent.

     -  De látom még mindig, fáj. Pihenj   - mondta Sirius.

     -  Majd, most ráérek még. Úgy se megyek sehova  - válaszolt szomorkás mosollyal. – Ti az óta itt vagytok, mióta idehoztatok?   - bólintottak.  – Nahát! Köszönöm, ez nagyon jól esik! De már tudjátok, jól vagyok. Ha akartok, és menjetek haza! Késő van.

     -  Igen, és neked is pihenned kell! Majd még jövünk, addig gyógyulj!

Ahogy kiértek a kórházból, megcsapta őket a hideg és friss levegő. Útközben eszükbe jutott, az összes ruhát, iratot és minden egyebet a panzióban hagytak. Ezért hoppanáltak, és elhozták a dolgaikat. Aztán mind a ketten hazamentek Siriuszhoz. James nem akart az éjszaka közepén Lilyre törni, ezért Sirius felajánlotta, aludjon náluk egy éjszakát, hiszen mikor Sirius elszökött otthonról, James megengedte, hogy nála lakjon.

Lily nagyon jól aludt. Lehet a terhesség tette, de nagyon élvezte a mélyen alvás előnyeit. Először is: nem kelt fel minden zajra, amit meghallott. Aztán reggel frissen és fitten kel ki az ágyból. De a legjobb, a mélyen alvásban, hogy nem „szakadnak” félbe az álmai.

Ugyanis Lily azért szeretett aludni, mert szeretett álmodni. Most nem „szakadtak” meg, és újra látta a férjét álmában. Általában, amikor alszik Lily, és a másik oldalára fordul, felébredt, és nem ugyan azt álmodta. Ezt pedig néha idegesítő. Legalábbis Lilynek. Kiszállt az ágyból, odasétált az ablakhoz. Nem jött bagoly az éjjel… Pedig reménykedett benne, hogy James gyorsan válaszol a levelére. Csalódottan ment be a fürdőbe. Fogat mosott, átöltözött, megmosakodott. Le akart menni, reggelizni, ugyanis majd’ éhen halt. De meglátta magát a nagytükörben. Lassan, közeledett felé, így jobban látta tükörképét. Megállt. Megsimogatta a hasát, amit a tükörképben nézett, mint egy megszállott. Oldalra fordult, de nem simogatta. Annyira még nem látszik, hogy állapotos. Kinyomta a hasát, elképzelte magát nagy hassal. Furcsa lesz majd! Elindult az ajtó felé, ekkor meglátta az ajtóba érő Jamest. James amint meglátta Lilyt, ledobta a csomagokat maga mellé. Mindketten elmosolyodtak, majd Lily futva James ölébe ugrott. Szorosan ölelte, és boldogan csillogott mindkettejük szeme. James megcsókolta Lilyt, aki azonnal viszonozta is azt.

     -  Végre hazajöttél! Annyira nagyon hiányoztál  -  szólt Lily. A szájuk alig ért el egymástól.

     -  Te is nekem! Olyan jó, hogy megint itt vagyok, veled! Szeretlek!

Az arcuk ugyan nagyon közel volt a másikéhoz, de így is látták, mosolyog a másik. James újból megcsókolta Lilyt, de most szenvedélyesen. Megkívánta a feleségét. Az ágy felé hátráltak, közben James próbálta megszabadítani Lilyt ruháitól, közben simogatta a nő minden porcikáját. Eldőltek az ágyon, James csókolni kezdte Lily nyakát, félresöpörve annak sötétvörös haját. Akarta a nőt! A nyakától a haladt, kicsit lejjebb. James félig a nőn feküdt.

Lily is hasonlóképp érzett, de nem akarta addig AZT, amíg James nem tudja meg, amit tudnia kell. Pedig most annyira jó lenne!

     -  James  -  szólt. -  James!  - James nem figyelt.  – James, kérlek, figyelj!

     -  Mi a baj?  -  kérdezte. Épp Lily vállát csókolta.

     -  Mondanom kell valamit! Valamit, ami nagyon fontos, és lehet a hallottak után nem, akarod majd!

 Felültek az ágyon, közben Lily igazgatta magán a ruhákat. James nem tudott elképzelni olyan hírt, ami miatt ne akarta volna. Lily nem tudott hozzá kezdeni, pedig többször belekezdett. James kicsit unta, ezért megsimogatta felesége arcát, majd lágyan megcsókolta azt.

     -  James Potter! Te nem figyelsz rám eléggé!

     -  Lily, ki tudna neked ellenállni? Nem tudok várni!   -  James közeledett, hogy megcsókolja, de Lily mutatóujját James szájára tette.

     -  James, kisbabánk lesz!

James számára kerek egy percébe telt, mire felfogta mit is hallott. Lily addig figyelte a reakciókat. James szélesen elmosolyodott, ölébe vette Lilyt, megpörgette, és sok puszit adott Lily arcára, aki nevetett.

    -  Komolyan? Komolyan mondod? De ez… Mikor tudtad meg? Miért nem szóltál előbb?

    -  Csak szép sorjában, James  -  mosolygott. -  Néhány napja tudtam meg én is! De először elcserélték az eredményeket, aztán kiderült, mégis én vagy az állapotos, aztán bementem az orvoshoz, és elmondott nekem néhány dolgot, amit tudnom kell! Nem tudom, ehhez mit fogsz szólni, de én mugli kórházban járok orvoshoz. Egyébként, nem akartam levélben leírni – tette hozzá.  – Látni akartam, mit szólsz.

 James Lily kis beszámolója alatt a hasát figyelte. Bólintott, mondván, ő nem bánja. Óvatosan megsimogatta a nő hasát az ujjai hegyével. Kicsit tartott tőle, hogy erősen megnyomja majd. Lily megfogta James kezét, majd a tenyerét rátette. James felpillantott Lilyre.

     -  Nyugodtan simogathatod így is. Nem fog baja esni! Csak nem szabad erősen megnyomni  -  mosolygott.

    - Ó, értem   - mondta. Pár perc múlva megölelte Lilyt.  – Én vagyok most a világ legboldogabb embere!

Úgy döntöttek, elhalasztják a romantikázást. James nem volt képes volt rá. Vigyázni akart Lilyre, és a kis Potter jövevényre. Lily ugyan mondta neki, hogy óvatosan nem lesz semmi baj, James most nem volt képes rá. De így is kényeszetette feleségét, ugyanis pazar reggelivel ált elő.