1977. November 1.

Reggel szokatlan derűvel ébredtem. Egy percre nem értettem, hogy miért, aztán eszembe jutott a tegnap. Éljen, éljen! Végre megtörtem Lilykém jégpáncélját! Aztán eszembe jutott az este vége. Jaj, ne! Ha most megijed, és kezdhetem elölről! Nyugalom, nyugalom! Vasárnap van, nincsenek órák, nincsen tanítás, csak Lily! Feltéve persze, ha nem ijesztettem halálra.
Letusoltam és felöltöztem, ügyelve a sorrendre kivételesen. Egyszer már előfordult, hogy véletlenül először öltöztem fel, és aztán tusoltam le. Csak egy kicsit vagyok zakkant, tudom!
Szóval farmergatya, póló, talár. Le a klubba, vagyis, inkább még se! Jobb ötletem van! Irány vissza a hálóba. Előszedtem a seprűmet. Egy vadonatúj Kométa 80! A legújabb, ami létezik! A hálóteremben fent nincs senki, szerintem még mindenki alszik, pedig csak reggel 9 van. Nincs olyan korán.
Kinyitottam az ablakot és a seprűmre pattanva kirepültem a toronyból. A lányok tornyának megtalálásához nem kell sok logika, mert iker torony a miénkkel. Az már egy nagyobb kérdés, hogy melyik az ő szobájának ablaka. Nálunk a legalsó a hetedikeseké, mert minden évben lecsúsztunk egyet. Lehet, hogy ez náluk is így van. Ez esetben ez lesz az ablaka. Benéztem, és bingó! Ezt a csajt ismerem, Lily szobatársa. Jó hideg van, úgyhogy remélem, hamar észrevesznek. A csaj felnéz a sminkelésből. Na, végre, már idefagyok a seprűhöz!
- Te jó ég! Lily! Ezt nézd meg! Gyere már!
- Mi a búbánatos bájital bödön miatt ordibálsz kora reggel? Tudod, hogy milyen korán van?
- Gyere ide most!
Egy kócos vörös tarkót pillantottam meg egy, az ablaknak háttal lévő ágyon. Tényleg, most veszem csak észre, hogy a lányok csak négyen vannak, és az ágy függönyük arany. Aranyos.
- Ajánlom, hogy fontos legyen, mert a legszebb álmomból ébresztettél.
- Idejönnél?
Lily is észrevett. És gyorsan felkapott egy köpenyt az aprócska hálóingére. Milyen kár.
- James! Te meg mit keresel itt? Tetejében ilyenkor?
Lily kinyitotta az ablakot, én meg rázendítettem kis versemre.
- Szeretlek, szeretlek, micsoda szó! Olaszul úgy hiszem ti amo! Franciául je t’aimes, de arra rájöttem, hogy spanyolul nem tudom, hogy van!
Lily elvörösödött, a barátnője pedig kuncogott. Lily végül zavartan motyogni kezdett.
- Nem fagysz meg? Olyan… hideg van! Te, találkozunk lent a klubban!
Ezzel becsukta az ablakot és kiment a képből. Én meg visszarepültem a tornyunkba. Kellemetlen meglepetés ért, mert egy bezárt ablakkal találkoztam. Remélem elhoztam a pálcámat. El.
- Alohomóra!
A zár kattant, és a ablak kinyílt, én meg enyhén csonttá fagyva bemásztam, enyhe szívrohamot hozva ezzel az épp öltöző Pete-nek.
- Te zártad be az ablakot?
- Mit kerestél te odakint, ilyenkor?
- Nincs is olyan korán, és Lilynél voltam.
- Mármint, Lily Evansnál?
- Ismersz más Lilyt is?
- Mit kerestél te a lánytoronyban?
- Nyugi öcsi, semmi 18+ast.
- De hogyhogy, nem dobott le a seprűdről?
- Te még nem tudod? Tegnap este összejöttünk!
- Mi?
- Mi ez a mi? Szeretjük egymást! Többiek?
- Sirius olyan 11 körül támolygott be egy szőke lánnyal, de most legalább nem felejtett el disaudiózni. Frank dettó Alice McKenzyvel, de Remust nem tudom. Már téged sem hallottalak hazajönni.
- Holdsáp utánam jött. Már én sem hallottam. Mentem. Pá Férgencs!
Egy kis zselé, a még nem eléggé kócos hajamra és indulhatok is. Lily – már felöltözve sajnos- lent ült Patriciával.
- Ciaó bella! – huppantam le melléjük. A fekete hajú csaj zavartan visszamosolygott, Lily pedig minden zavarodottság nélkül mosolyodott el.
- Ciaó mucsácsó!
- Hol van Sirius? – kérdezte Patricia félénken. Szegény lány.
- Sajnálom, de az a hajó már elment. Szerelmes. Életében először.
- Kibe? – a csaj szürke szemébe láng gyúlt. Lily finoman megrázta a fejét, jelezve, hogy ne mondjak neki semmit. De, nem vette észre? Hát egy hete együtt vannak.
- Azt nem tudom – tértem ki a válasz elől. Lily hálásan mosolygott.
- Na jó, kezdem feleslegesnek érezni magam, úgyhogy most megyek! Legyetek jók.
A csaj már ott sem volt.
- Tetszett az ébresztő? – kérdeztem miközben Lily fogtam magát és beleült az ölembe.
- Tetszett, bár az ébresztőm Pat visítása volt, de azért megérte felkelni! Viszont valamit meg kell beszélnünk.
- Mondd.
- Az este végét.
Aj, sejtettem!
- Én… sajnálom, hogy elrohantam tegnap, csak megijedtem, mert én még... szóval…
- Semmi baj, tényleg, én kérek elnézést, és tényleg semmi baj! Tudok én még várni.
- Köszi – bújt hozzám. Ez egy álom.
- De miért rohantál el? Gondolhatod, hogy nem vagyok én olyan aki…
- Tudom! Ijedős vagyok, na!
Nem baj tündérem, a világon semmi baj!
- Megyünk reggelizni?
- Te nem a haverjaiddal szoktál reggelizni menni?
- Alszanak. És Férgencs már lement.
- Férgencs?
- Peter. És amúgy is veled akarok menni, hadd lássa mindenki, hogy az enyém vagy!
- Meg fognak skalpolni a rajongóid.
- Nem hagyom nekik ne aggódj. Te, a csaj aki Tapiba szerelmes…
- Pat?
- Igen, szóval félted tőle Melindát?
- Kicsit. Eddig Black minden barátnőjére volt valami fullánkos megjegyzése, bár a szobából eddig még senki sem járt így. Félek kicsit, hogy mit fog reagálni.
- Ti hogyhogy csak négyen vagytok egy szobában?
- Miért, ti hányan?
- Öten.
- Hát, nem tudom, mindig is négyen voltunk. Bár most csak ketten voltunk, és úgy látom, gyakran ketten leszünk csak Pattel.
- Igen, tudom Melinda Tapival, Frankkel pedig Alice McKenzy.
- Te! Mik ezek a nevek? Így hívjátok egymást már…
- Négy éve. Ugyanis az óta vagyunk… tekergők.
Lily gyanakvón nézett rám. Sajnálom kincsem, de ezt még neked sem mondhatom el. Köt a három T. Tekergői Titok Tartás.
- Úgy látom, már megint én leszek a reggeli futár.
- Hogy mi?
- Jártál már a konyhán?
- Természetesen nem, mert diákoknak tilos! – nézett rám prefektusi- megrovó szemmel.
- Hát, most részed lehet ebben az örömben, ugyanis úgy látom, megint én szállítom a reggelit a fél szobának.
- Szóval még mindig szereted megszegni a szabályokat?
- A szabályok arra vannak, hogy megszegjük őket – mosolyogtam a híres, „Tuti elolvadsz tőlem” mosolyommal. De Lily nem olvadt el, csak a fejét csóválta.
Mikor megreggeliztünk, megmutattam Lilynek a konyhát.
- Uram, örülünk, hogy újra látjuk! És ki ez a bájos kisasszony?
- Lily vagyok, sziasztok. Te ennyire gyakori vendég vagy itt? – súgta a fülembe.
- Olyasmi. Kérünk két adag reggelit elvitelre.
- Azonnal!
Ezzel a manók szétszaladtak.
- Látod? Ilyen egyszerű. Bármit kérhetsz, azonnal kiszolgálnak.
- Csak plusz munkát adsz nekik, pedig szegényeknek van épp elég bajuk így is!
- De hát, nekik ez öröm.
- Mert ki mosták az agyukat! Rabszolgasorban tartott lények!
- Ne tombolj Lily. Köszönjük szépen!
Időközben a manók kihozták a reggelis csomagokat, és mi sűrű köszöngetések között távoztunk a konyháról.
- Feljössz?
- Van más választásom? – mosolygott tündérien az én kis tündérem.
- Nincs! Most, hogy végre az enyém vagy, minden időt együtt kell töltenünk. Ki kell engem engesztelned a hazugságaid miatt! Beszéd közben az egyik szatyrot a kezébe nyomtam, és a felszabadult kezemmel magamhoz húztam.
- Köszönöm szépen, hát cipekedjek helyetted, gyönge nő létemre?
- Eltaláltad cica.
- Szörnyű vagy! – sóhajtott fel, de láttam, hogy közben mosolyog.
Felértünk a toronyba.
- Esetleg volna kedved feljönni a fiúhálóba? – kérdeztem kajánul, de a megtestesült ártatlanság hangján.
- Köszönöm szépen, de a lányok nagy többségével ellentétben nekem nem az életcélom, hogy lássam Black-et meztelenül, így inkább kihagyom!
- Pedig nem olyan sokkoló látvány, hidd el! Majdnem olyan jó, mint én!
- Fúj, tartogasd magadnak a hajlamaidat!
- Mindjárt jövök szépségem!
- Ajánlom is!
Fent, a szobában éppen Frank búcsúzott a barátnőjétől, az igen csak másnapos, és tegnapi jelmezben lévő Alicetől.
- Jó reggelt Frankie zulu – mondtam, mikor a lány becsukta maga mögött az ajtót.
- Szia, James!
- Lásd, én vagyok a szobatársak gyöngye, a tökélyek tökélye…
- Kiböknéd?
- Hoztam reggelit.
- Király! Kösz!
- Remus?
- Már lement a nagyterembe.
- Siriusék?
- Alszanak.
- Kimerítő éjszaka mi?
- Olyasmi. De igazán fenséges!
- A részletek nem túlzottan érdekelnek.
- Pont téged?
- Igen, pont engem.
- Hallom sikerült meghódítanod Evanst.
- Igen, Lily cica végre beadta a derekát.
- És? Milyen volt?
Hozzávágtam egy párnát, ami a töklevében landolt.
- Most mi van?
- Te állat! Nem döntöttem meg az első randin!
- Hogy mi?
A kerek arcú fiú teljesen elképedt.
- Lilyt szeretem. Teljes szívemből szeretem évek óta. Többet akarok tőle, mint egy vagy két alkalmat. Miért olyan fura ez?
- Nem fura, csak tőled fura! Te és Sirius vagytok a suli bikái!
- Tudom, tudom, de már nem kell nekem ez a cím. Lily kell és semmi más.
- Heh, ilyet se hittem volna! A nagy James Potter szerelmes lett!
- Fulladj meg! – morogtam rá, és ő közel is került hozzá, mert félrenyelte a pirítóst. Mikor levegőt kapott, tovább cukkolt.
- Várjál, csináltam egy felvételt még régen.
Ezzel előhalászta a ládájából a magifont. Ez a kis bűbájos ketyere egy pálcakoppintásra bekapcsol és felveszi, amit belemondanak és utána kilök egy lapocskát, amit egy egyszerű beszéltető bűbájjal vissza lehet hallgatni bármikor.
Frank előszedett egy lapocskát, amin az „1975-James monológ” felirat volt. Ajaj.
Nem volt kímélet, Frank vigyorogva megszólaltatta a lemezkét.
- Na, halljuk, halljuk!
- Figyeljetek ide! Én sose leszek szerelmes! Ugye Tapi? Mi sosem leszünk! Éljen az élet, a csajok, a pia és a rivaldafény! Annyi gyönyörűség van ebben az iskolában! Használjuk ki, nem igaz? Elég egy szó, egy mosoly, esetleg egy sablonos bók és a sok cicuska már dorombol is az ágyadban. Éljen a kviddics!
- Elég már! – ezt már az 1977-es hangom mondta és egy Silencióval elnémítottam a monológom. Frank gurult a röhögéstől.
- Emlékszem erre. Meccset nyertünk, és irgalmatlanul berúgtam!
- Változnak az idők, mi?
- Te is kikötöttél McKenzy mellett, úgyhogy ne beszélj úgy, mintha valami Casanova lennél!
- Meg ne harapj, csak viccelek! Húzom a lábad James, nyugi!
Ebben a percben mozgolódás támadt Tapi ágyánál. A függöny elhúzódott, és megjelent a résben Sirius kócos fekete feje. Persze még így sem lehetett olyan kócos, mint én.
- Mit hangoskodtok itt? Aludni szeretnénk!
- Hoztam nektek reggelit.
- Király, kérem!
Ezzel kiugrott a függöny mögül úgy, ahogy volt. Említettem már, hogy az én haverom imád pucérkodni? Jellemző…
Frank kicsit meglepődött.
- Sirius? Nem vennél fel valamit?
- Minek?
- Ruhának…
De Tapi csak megrántotta a vállát és a reggelivel együtt visszamászott a függöny mögé.
- Lemegyek, jössz Frankie zulu?
- Nem vagyok…
De a végét már nem hallottam, mert siettem vissza Lilyhez.
- Hol voltál?
- Bocs, de feltartottak. Meg kellett védenem a becsületem.
- Itt meg valahogy híre ment, hogy együtt vagyunk, és legalább tízen vágták a fejemhez, hogy nem vagyok méltó hozzád, és hogy mekkora egy ribanc vagyok!
- Kik?
- Az ötödik és hatodik évfolyam összes lánya!
- Ne foglalkozz velük, csak irigyek.
- Tudom, de úgy tudtam, hogy ez lesz! Most mindenki utál!
Lily belefúrta magát a vállamba és sírt. Na, ne már, hogy végre összejövünk, erre Lilykémet mindenki halálra szekálja!
- Beszélek velük. Nem utál senki, hidd el! És én? Én imádlak. Most, hogy minden rendbe jött nem akarlak többé sírni látni, mert megárt a szépségednek!
Lily lassan megnyugodott, még egy erőltetett mosolyt is felfedeztem a cseresznyepiros ajkakon. Nem messze tőlünk Holdsáp és Dóra ült. Úgy látom, Remus épp valamit magyaráz, amit szegény lány nagyon nem ért. Megint máshol Frank és Alice, úgy látom épp a szájból szájba lélegeztetést gyakorolják. Most jut csak eszembe! Hát ezt én is csinálhatom. Hiszen itt ez a gyönyörűség az ölemben. Visszafordultam Lilyhez, aki már szerencsére nem sírt, sőt nevetett.
- Mi olyan vicces?
- Hogy látom, mennyire zakatolnak a fogaskerekek a fejedben! Szeretlek, nyugi.
Azzal Lily, aki mindig olyan jó kislány volt hevesen lekapott. Épp belemelegedtünk volna, mikor egy meglepett hangot hallottunk.
- Ti? Együtt?
- Ágas! Ezt nem is mesélted!
Tapi és Melinda. Nagyon meglepve.
- Sziasztok – mosolygott Lily, miközben két barátunk az állát kereste a padlón.
- Lily, azonnal fel kell jönnöd, beszélnünk kell!
- Megyek Melie…
Ezzel a szépség távozott a lányháló felé. Ezt nevezem én napnak! A lehetető legváltozatosabb reakciók!