16. fejezet: Női titkok
Lily Potteri 2007.11.12. 17:11
1977. November 19.
Az elmúlt napokban nem került szóba a fürdős malőr. Az egyetlen furcsaság, hogy gyakran sutyorognak Melindával, és ha odamegyek, hirtelen elhallgatnak, és azt mondják bizalmas női téma. Lily nagyon vidor mostanában. Ez abban mutatkozik meg, hogy nem tölti minden idejét a könyvtárban, hanem inkább a klubhelyiségben ücsörgünk. Segít a leckékben, meg a házi dolgozatokban. Én meg cserébe megtanítottam patrónust idézni. Milyen szerencse, hogy az egyetlen tárgy, amiben az én csodaprefim nem jár az élen az SVK. A kedvenc tárgyam.
Csütörtök délután én épp a bájital házi dolgozatommal szenvedtem. A százfűlé főzet összetevői, elkészítése, és a veszélyei. Utálom. Ha Lily itt lenne, azonnal vágná és már régen sokkal értelmesebb dolgokkal foglalkozhatnánk. De már megint lelépett, hogy sürgősen beszélnie kell valakivel. 1000 galleont teszek egy knút ellenében, hogy Melinda az a valaki. Úgyhogy kénytelen voltam magam összeszenvedni a dolgozatot. Egy óra múlva, mikor már késznek nyilvánítottam a salátát felálltam, hogy kicsit kinyújtóztassam az elzsibbadt lábaimat. Gondoltam elsétálok a bagolyházba, hogy küldjek egy levelet az ősöknek, miszerint élek, virulok, és nincs semmi bajom. Persze, azért is, hogy beszámoljak Lily vallomásáról és a boldogságunkról. Mikor kifelé másztam a portrélyukon, szembetaláltam magam az épp befelé jövő Lilyvel. Bingó, Melindával volt. - James! Szívem, szia! Hát, te hova indulsz? - Bagolytoronyba. Hát ti? - Mint látod befelé. Majd találkozunk puszi. Találkozunk. Bizony. És most nem titkolózol többet. Ha már legilimenciát nem használok, apám köpenyét még használhatom. Mire is jó egy ilyen családi örökség. Gyorsan felmentem a bagolytoronyba, csak úgy alibiből. Majd máskor eldicsekedek Lilyvel. Mikor megtettem az utat, vissza is fordultam. Egyenesen a Griffendél torony felé vettem az irányt. - Jelszó? – kérdezte a Kövér Dáma - Fapapucs. - Úgy van – felelte a festett hölgy, és a bejárat kitárult. Bent a klubban hamar kiszúrtam az egyik sarokban röhögcsélő lányokat. Tapi nem messze ült tőlük, és láthatóan őt is megviselte, hogy a barátnője nem csak vele foglalkozik. Intettem neki, hogy jöjjön fel. Mikor meglátott, vetett még egy dühös pillantást a lányok felé, de azok nem vették észre. Túlságosan lefoglalta őket egy röhögő görcs. Tapi csatlakozott hozzám. - Mi a pálya Ágaskám? - Téged is érdekelne, hogy miről tudnak a csajok ennyit röhögni? - Naná. De bármikor a közelükbe megyek, el leszek hessegetve. - Akkor úgy kell menni, hogy ne vegyenek észre. - Nem tudom, hogy feltűnt e neked, hogy egy kör alakú helyiség a körletünk. Hova rejtőzzek el? Nincsenek sarkok. - Van az elrejtőzésre egy jobb módszer – mondtam titokzatosan, és előhúztam a ládám mélyéről a láthatatlanná tévő köpenyt. - Zseni vagy! Mondtam már? - Nem elégszer. Bebújtunk a köpeny alá. Tény, ami tény, hogy nem fértünk már olyan jól alá, mint egykor. - Indulás? - Indulás. Lementünk a hálóból. Óvatosan, nehogy bármihez is hozzáérjünk odasiklottunk a lányokhoz. Nagyon el voltak merülve a csevejben. Egészen közel mentünk hozzájuk, hogy halljuk, mit beszélnek. Hát mondjuk úgy, hogy meglepődtünk. - Ja, és a legjobb, van egy forradás a mellkasán. Olyan alakú, mint egy gurkó. - Nem mesélte, hogy szerezte? - Nem, bár gondolom kviddics közben. - Őt ismerve, lehet, hogy az egyik ejtett csaja állt bosszút. Erre mindketten felvihogtak. Tapi meg mellettem felhúzta az egyik szemöldökét és érdeklődve nézett a barátnőjére. - De Lil, olyan gonosz vagy! - Megérdemli. Nem szeretem! A múltkor is mit csinált már? Összezárt Jamesszel a fürdőbe. - Ne mondd, hogy azt megbántad! - Azt nem is, de azért nagyon haragszom, hogy utána meg ránk tört. - Miért mi minden történt volna, ha nem tör rátok? Hm, ez érdekes téma. Tényleg Lily, mi lett volna? Csak kár, hogy Tapi is hegyezi a fülét. - Ki tudja. Istenem, te nem tudod elképzelni, hogy milyen jól néz ki az a pasi. Igen, igen, természetesen szerény személyemről van szó. - Eleget ömlengtél már róla. Még mielőtt összejöttetek. - De akkor még nem láttam rendesen. Hú, ha látnád azokat a kisportolt izmait… - Na, mesélj! Tapi görnyed a visszafojtott röhögéstől, ahogy Lily belekezd a különböző porcikáim elemezgetésébe. Én meg kezdek kicsit vörösödni. Egyre jobban. Lily néha megáll az elemzésben, hogy kivihogják magukat, de utána ugyanúgy folytatják tovább. - És mindig olyan kreolos a bőre, mintha folyton napozna. Pedig tél van. Ez a haszna a jó távoli latin vérnek. Hosszú, mindegy. Nyolcad unokatestvér. - De tényleg Mel, én nem hittem volna, hogy ennyire igaz, amit az a sok liba beszélt. - Te totál bele vagy esve. - Miért? Talán baj? - Dehogy. - Te is bele vagy esve Blackbe nem? Na, végre nem rólam van szó. Tapi feszült figyelemmel néz a szőke lányra. - Persze, hogy az vagyok. Hú, azért neki sem messzire mennie előnyös alkatért. Ismét vihogás. Na jó, ez kicsit több, mint amennyit hallani akartam. Úgy látom Tapi is eleget hallott. Jeleztem, hogy menjünk vissza a toronyba. Egyetértett. Fent bevágtam a köpenyt a ládába. Egyszerre tört ki belőlünk a nevetés. - Ez most komoly? - Úgy tűnik. Képesek vihogva kibeszélni minket. Két érett, 17 éves nő… - Melie 18. - De hát, az hogy lehet? Mikor született? - Év vesztes. Nem faggattam, hogy miért. - Akkor pláne. Felnőtt érett nők úgy viselkednek, mint kis csitrik. - Szerintem azért hízelgő. Tényleg, nem is vettem észre, hogy mindig barna vagy! - Nem vagyok mindig barna, csak van egy alapszínem. Van egy nyolcad unokatestvérem, aki olasz. - Á, szóval igazi latin vér csörgedez benned. - Si segnor. De azért ideje lenne szétcibálni őket. Felháborító, hogy nem foglalkoznak velünk. - Ez a híres olasz temperamentum? - Jaj, szállj már le erről a témáról! Egy nyolcad olasz vér sincs bennem! A pálcámmal ráböktem egy párnára, ami életre kelt és elkezdte püfölni azt a nagy busa fejét. - Segítség, megadom magam! Amint megszabadítottam a párnától kész párnaesőt zúdított rám. - Hé, nyugalom! Inkább menjünk le! Lent szó nélkül behuppantunk a két lány közé a kanapéra. - Szió kincsem! Rég foglalkoztál velem. Lily ránézett Melindára, aki már Tapival foglalkozott. - Féltékeny vagy? - Kicsit – morcoskodtam. - Hogy tudnálak kiengesztelni? A nap további része sokkal kellemesebben telt. Azt hiszem, a női dolgok tényleg nem a mi agyunkra van tervezve. Azért bizarr belegondolni, hogy képesek így kielemezni minket…
|