20. Fejezet --> A büntetés
Főnixcsajos 2007.11.23. 16:30
Itt állunk Mcgalagony szobájában. Várjuk a büntetést. Mindannyian itt vagyunk: Én, James, Sirius, Rachel, Alice, Remus, Peter, Frank, Mia, mindenki. Még az az idegesítő nőszemély, Hilda is. Mert ugye ő is lenn volt, rá is vonatkoznak a szabályok, amiket megszegett, így ő is kap büntetést.
McGalagony ült az íróasztalánál, mi előtte álltunk. Azt hiszem, Jamesnek a legrosszabb. Hogy miért? Lehet, hogy a professzor elveszi tőle a csapatkapitányi beosztást, és soha többé nem kviddicsezhet. Ez azért is szörnyű, mert James imád játszani, ért hozzá, az egész Roxfortban ő a legjobb fogó, mindezek mellett, nagyon jó kapitány.
Jamesre néztem, aki elég feszült volt. Mi egymás kezét fogtuk, nyugtatóan megsimogattam a kezét. Rám nézett és halványan elmosolyodott. McGalagony megköszörülte a torkát, kilépett az asztala mögül.
- Nos – kezdte el. Jaj, mi lesz itt? – Potter, talán kezdjük rögtön magával. – James kihúzta magát. – Sokat gondolkoztam magán, és azon is, mi legyen a csapat sorsa…
- Elnézést, tanárnő - szakította félbe. – De szeretnék mondani valamit. Szeretek kviddicsezni, kapitány lenni! Nem akarom, hogy azért vegye el tőlem a posztomat, mert kimentem Roxmortsba! Azt hiszem maga is, tudja, nálam jobban senki nem tudná olyan jól és olyan lelkesen csinálni a feladatot, mint én! Nem tudok, nem fogok és nem is, akarok lemondani a kapitányságról, se magamtól, se más kényszerítése miatt! Ha kell, megküzdök érte, hogy az enyém, maradjon, vagy bármit megteszek, de nem adom senkinek! – fejezte be határozottan.
Ránéztem. Nem volt ez egy kicsit erős? Aggódva néztem rá, de ő kőkeményen a házvezetőnk szemébe nézett. A többiek is meglepve néztek rá, de nem mindenki. Sirius úgy nézte, mint aki pontosan erre számított, büszke volt rá. Remus csak a fejét csóválta, Peter a körmét rágta. Fúj! A többiek megrökönyödve néztek.
- Ezt a hozzáállást szeretem – mondta alig hallhatóan McGalagony. – Valóban igaza van, Potter, nagyon jól végzi a feladatát. Ezért is döntöttem úgy, maradhat, mint csapatkapitány. De csak azért, mert látom magán, mennyire élvezi, és jól teljesít. De ezt a szemtelenséget nem tűrom el még egyszer.
- Köszönöm!
- Ennek ellenére, ne gondolja, hogy ennyivel megússza.
- Nem voltál kicsit durva az előbb? – kérdeztem kilépve a szobából.
- Nem!
- Ez kész kínzás! Hogy tehette ezt velem McGalagony? – panaszkodott Rachel. Hát igen, szegény lány. – Ezt én nem élem túl! Hogy lehet összezárva heteken keresztül ezzel a szipirtyóval?
Az a szipirtyó, Hilda. Mérgesen nézett Rachelre.
- Ne aggódj, majd csak túl éled! – nyugtatta Sirius.
- Neked könnyű mondani.
- Szerintem menjünk, kezdjük el a büntetést. Legalább hamarabb túl leszünk rajta. – javasolta Remus.
- Igazad van. Fenn találkozunk! – szólt James, és megcsókolt.
- Szia! – köszöntem.
Alice és én azt a megtisztelő feladatot kaptunk, hogy seperjük el a havat a bejárat elől. Ez azért lehetetlen, mert mi lányok vagyunk, nekünk ez annyira nem megy. Na jó, ez persze hülyeség. Kinn hideg van, nagyon hideg!
- Lily, én ezt nem bírom! Elegem van! – Alice mérgesen ledobta a lapátot. Nekem is elegem van, már egy órája kinn vagyunk, és megfagytunk. – Ezt mégis hogyan képzelte Mcgalagony?! Neki nincs szíve. Fázok! Nézd meg! Egy órája itt vagyunk, és szinte alig haladtunk valamit!
- De a fele kész van! Gyere, csináljuk, hamar végzünk, ne félj! Nincs sok hátra!
Még fujtatott egyet, de felvette a hólapátját.
- Gondolj bele – mondtam. – Rachelnek százszor rosszabb. Együtt van Hildával.
- Haha. Azt hiszed Rachelnek a rossz? Ugyan, Lily! Hilda könyörögni fog McGalagonynak, hogy Friccsel lehessen büntetőmunkán.
Felnevettem.
- Talán igazad van. Szia, Hagrid! De régen láttalak!
Hagrid jött a kastély felé, jól felöltözve.
- Szervusztok! Csak Dumbledore professzorral kell beszélnem. De ti mit kerestek itt kinn ebbe a hidegbe? És miért a hólapát a kezetekbe?
- Az úgy volt, hogy… - kezdtem, és elmeséltem neki mindent. Hogy kiszöktünk a faluba, majd a büntetést. – És nekünk kell havat lapátolni. Utána mást talál ki nekünk McGalagony professzor.
- Hát ezért mondta nekem, hogy ne csináljam meg! – csapta kezét a homlokára. - De hogy juthatott eszetekbe kimenni tilosba?
- Jaj, könyörgöm! Csak te, ne kezd ezt! – kérte Alice.
- Rendben! - mosolygott. – De tegyétek le a lapátot, majd én megcsinálom. Már eléggé átfagytatok, ahogy látom az arcotokat.
- Köszönjük, de ne… - kezdtem volna vele, de Alice csillogó szemekkel közbevágott.
- Megtennéd? Igazán? Jaj, Hagrid, te annyira rendes vagy! Köszönjük!
- Ugyan már, semmiség – legyintett.
- Nekünk kellett volna megcsinálnunk, nem Hagridnak! – morogtam Alicenek befele menet. – Ez a büntetésünk, nem kellett volna rásózni.
- Lily. Hagrid mondta, hogy befejezi, mi nem kértük meg rá. Egyébként mi is sokat haladtunk, és láthattad, öt perc alatt végzett. Neki ez nem is munka.
- Jó, de mégis kellemetlen.
Alice megforgatta a szemét.
- Megyek, megkeresem Franket.
- Én pedig veszek egy forró fürdőt.
De még milyen fürdőt vettem. Ahogy beleültem a forró vízzel teli kádba, úgy éreztem, mintha olvadnék. Kinn hideg volt, átfagytam, most pedig egy forró vizes kádban vagyok. Teljesen elnyújtózkodtam a kádban, és hagytam, hogy átmelegedjek. Tíz perc után ki is szálltam. Kezdtem szédülni a kádba. Azt hiszem, túl meleg volt az a víz. Magamra tekertem a törölközőt, kimentem a szobába. Senki nem volt ott rajtam kívül. Háttal az ajtónak öltöztem. Felvettem a fehér neműket, a nadrágomat, de a garbómat leejtettem a földre. Felvettem, és mikor fel akartam volna venni, egy meleg ujjat éreztem magamon, ami végigsimította a gerincem. Hatalmasat nyeltem, hátrafordultam. Meglepetten láttam, hogy James volt ott. Annyira ledöbbentem, hogy észre sem vettem, semmivel nem takarom a magam… ott elől.
James komolyan végignézett rajtam, én elkezdtem remegni. A szemembe nézett, közelebb jött hozzám. Zavartan magam elé tettem a garbót, majd mindenhova néztem, csak Jamesre nem. Megsimogatta a vállam. Kezét követte a tekintetével. Ugy éreztem elájulok azonnal. Végül megcsókolt. Annyi szenvedély volt abban a csókban… Akkor tértem magamhoz, mikor a melltartómat kapcsolta ki. De nem erre lettem figyelmes, Alice és Rachel hangjára. Erre James is felfigyelhetett, mivel abbahagyta „tevékenységét”. Kapkodva felvettem a garbóm, majd csak egymást néztük. Szólni akart és én is, de ekkor nyitottak be a vihogó barátnőim.
- Oh - állt meg Rachel. – Rosszkor?
- Nem, dehogy is! Hova gondolsz? – kérdeztem.
- James, nem mintha zavarnál, de neked nem kéne itt lenned – szólt Alice.
- Már megyek is. Velem jössz? – nézett rám.
- Igen.
Távolabb a szobánktól, még mindig a lány részlegbe maradtunk kinn a folyosón. Soha nem voltam még ennyire zavarban. James a falnál állt, én előtte. Az ujjammal játszottam zavaromba. Egyszer pillantottam rá, akkor is mosolygott.
- Mitől vagy ilyen zavarban? – húzott magához.
- Amiatt ami a szobában történt. Én… most olyan furcsán érzem magam emiatt – mondtam, még mindig nem nézve rá.
- Ugyan már! Nem kell! – nevetett. – Egyszer még, ennyi ruha se lesz rajtad, mint most volt és úgy foglak látni.
- Nem baj.
- Nagyon szép voltál benn, és most is az vagy! – James mondtat közben felemelte az állam, így a szemébe néztem, mikor ezt mondta. Büszkén nézett rám, én pedig hálásan mosolyogtam. Átkaroltam a nyakát, és megcsókoltam. Ő átkarolta derekam és felemelt a földről. Csók közben elmosolyodtam, de ő is. Kis idő múlva Mia megjött és vele mentem vissza a szobánkba. Ott mindenki elmesélte, milyen volt az ő büntetőmunkája.
|