10. fejezet-> Griffendél hajtás 2.
eka73 2007.12.26. 12:03
Hát, igen ezt a témát még nem vesésztem ki eléggé. :P
10.
Griffendél hajtás 2.
Lily megpakolva jött ki a könyvtárból, mert drága Roni barátnője is rásózta a könyveit, mivel neki sürgősen oda kellett érnie a kvidics edzésre.
- Bocs Lily, de ha most is elkések, James kitekeri a nyakam.
- Remélhetőleg nem, mivel már most elkéstél – mosolygott Lily.
- Jézusom, ki fog nyírni – szaladt ki a könyvtárból.
Lily nevetve állt fel. Felnyalábolta a könyveket és kihátrált az ajtón.
A folyosón sétálva egy olyan kiáltás ütötte meg a fülét, amitől az összes könyv kieset a kezéből.
- Griffendél hajtás!
Egy kis fiú futott felé, mögötte három mardekáros. Lily elkapta a srác kezét, és a háta mögé rántotta. Éppen időben, mert majdnem eltalálta egy átok. Lily is elővette a pálcáját, de nem óhajtotta használni.
- Nem hallottad mit mondtunk? – kiabált Lily arcába az egyik fiú. – Griffendél hajtás! – ordította.
- De, nagyon jól hallottam – nyugtatta meg mosolyogva. – Ha nem takarodtok el, akkor a büntetés mellé átkot is kaptok. És higgyétek el, az évek során megtanultam egyet-kettőt.
- Ezt még megbánod! – sziszegte az egyik. – És te is – villant a szeme a kis fiúra.
- Alig várom – mézes-mázaskodott tovább a lány. – Viszontlátásra.
A három fiú morogva távozott a folyosóról. Lily a kis fiúhoz fordult, aki már szabadulni próbált.
- Mióta?
- Mi közöd hozzá? – kérdezte könnyes szemmel.
- Mint valószínűleg tudod, én Lily Evans vagyok, a Griffendél prefektusa. És ez a kifejezés sem volt ismeretlen számomra. – a fiú még mindig az ajkába harapva hallgatott. – Mennyien vagytok? – sóhajtott végül.
- Nyolcan.
- Ki a legöregebb?
- Én. – Lily döbbenten pislogott a fiúra, hisz ő is csak másodikos.
- Fél óra múlva találkozunk a klub helységben. Mindenki legyen ott. – felszedte a könyveket, és ő is elindult a torony felé.
- Sziasztok – mosolygott a megszeppent kis gyerekekre. – Abba ugye egyet értünk, hogy ez így nem mehet tovább.
- Nem kell segítség – dacoskodott az a fiú, akivel találkozott.
- Akkoriban én is ezt gondoltam – mosolygott Lily. ’Sőt én még rosszabb voltam.’ – Gondolom a tanárokat nem óhajtjátok bevonni.
- Jól gondolod – felelt az egyik másodikos lány.
- Rendben. Amíg ki nem találok valamit, ami mindanyunknak megfelel, addig hadd osszak meg néhány alapszabályt veletek.
- Miket?
- Mondjuk, hogy ha futni kell, nem üres folyosókra futtok, ha nem a legzsúfoltabbra. Ha tanár van a közelben akkor valamilyen indokkal megszólítod.
- És ha nincs? – szólalt meg egy pesszimista lány.
- Akkor oda mész egy felsőbb éves griffendéleshez.
- Túlerőben őket is megátkozzák.
- Nem, ha félnek tőlük – gondolkodott el.
- Akkor mit csináljunk? – húzta el a száját a fiú.
- Mennyien vagytok másodikosok?
- Hárman – válaszolt megint csak a fiú. – Én, Lisbett és Annabell.
- És öt elsős? – bólintottak. – A másodikosok jönnek hozzám.
- Ha egyedül leszel te is csak bajba kerülsz.
- Velem lesz Roni is – legyintett. – Úgy már elegen leszünk. Az elsősök pedig menjenek, mondjuk… - erősen gondolkodni kezdett. ’Kiben bízzak meg annyira, hogy szinte idegen gyerekeket megvédjen, a saját testi épségét veszélyeztetve. És ezen felül még olyan erős párbajozó is, hogy megbírja őket védeni.’ – Ismeritek a Tekergőket?
- Persze. Őket ki nem ismeri? – kérdezte egy szeplős kislány.
- Az elsősök hozzájuk mennek – döntött Lily. – Nem, muszáj tudniuk arról, hogy miért vagytok mindig a közelükben. Nagy valószínűséggel fel sem fog nekik tünni. Itt az órarendünk – nyújtott feléjük egy pergament. – Vigyázzatok magatokra. Pár napon belül kitalálunk valamit – ígérte.
- Köszönjük – motyogták.
A Tekergők egy unalmas mágia-töri után sétáltak vissza a Griffendél torony felé. Az óra hatása miatt nagyokat ásítottak és nevettek valamin.
- Griffendél hajtás! – hallották valahonnan a kiáltást és utána egy elég nagy robajt.
- Ez meg mi volt? – húzta össze a szemöldökét Sirius.
A folyosón megjelent egy kis lány, aki lélekszakadva szaladt feléjük, és alig néhány másodperc után megjelent öt mardekáros is, átkokat szórva a lány után.
A négy fiú egymásra nézett, eldobták a táskáikat, és pálcát rántottak, de ezt mind néhány pillanat alatt. Remus megfogta a kislány csuklóját, és a hátuk mögé húzta. A lány szuszogva rogyott a földre.
- Sziasztok – üdvözölte az épp odaérkezőket Sirius. – Mi járatban erre?
- Ti ebbe ne szóljatok bele! Semmi közötök ehhez! – kiabálta a csoport egyetlen lány tagja.
- Ahhoz, hogy egy kislányt túlerőben megátkoztok, és megaláztok?! – kiabált James is. – Ahhoz igenis van közünk.
- Párbajozni akartok? – kérdezte egy nagydarab fiú.
- Csak, ha szükséges – felelte Remus, bár erről a többieknek nem ez volt a véleménye.
A támadók egymásra néztek, majd végig mérték a Tekergőket, majd ismét összenéztek.
- Ezt még megbánod kis sárvérű! – köpött egyet az egyik, és távoztak.
- Gyere vissza te rohadék! – kiabált Sirius. Szemében düh csillant.
- Kérem, hagyja – suttogta a kislány. – Csak még nagyobb baj lenne belőle.
Sirius a kislány könnyes szemének megadta magát. A Tekergők értetlenül összenéztek, és elrakták a pálcájukat. A lány épp eloldalgott volna, amikor James újai a csuklója köré fonódtak.
- Most szépen felmegyünk a toronyba, és elmeséled mi ez az egész.
- Azt nem lehet… - dadogta és a földre eset.
James észrevette, hogy a kezeivel a térdét öleli, és a padló is néhol vérfoltos. Felsóhajtott. Táskáját oda nyújtotta Remusnak, és a karjába vette a kislányt.
- Gyengélkedő vagy torony? – fordult a többiekhez.
- Nem tűnik súlyosnak – morfondírozott Remus. – Előbb a torony, ott meg még meglátjuk.
Lily elég későn, és elég fáradtan kanyarodott be a torony folyosójára. Sűrű napok álltak mögötte. A szünetekben órákra kísérni a kicsiket, vagy délutánonként a diákkörökre. Ezen a folyamatos szolgálaton az sem segített túl sokat, hogy fél tucat mardekáros mindig a sarkukban volt. Ráadásul a probléma megoldására, nem talált mást, mint ami neki is segített, ehhez viszont ő már kevés volt.
Este felé még benézett Hagridhez is, hogy segítsen neki a növény növesztő szer elkészítésében. Szerencsétlenségére visszafelé összefutott néhány elég morcos ’ős ellenséggel’. Olyan szinten sikerült megerősíteni a védelmét, hogy a többszörös túlerő ellen is állta a sarat. Végül feladták és eloldalogtak, de mikor Lily leengedte a védelmét még kapott egy átkot, ami a jobb kezét csúnyán megsebesítette. Még volt annyi lelki ereje, hogy visszatámadjon. Így a gyengélkedőre küldött egy Nott nevű ürgét. Természetesen nem kötötte a javasasszony orrára a sérülését.
Nagyot sóhajtott, és belépet a portré lyukon. Másra sem vágyott csak az ágyára. De ahogy elé tárult az ott lévő kép, azt kívánta, bár befeküdt volna Nott mellé a gyengélkedőre. És ez az érzés egyre erősödött benne.
- Jézusom, Natali! Mi történt? – térdelt a kislány elé.
- Nem volt türelmem megvárni a többieket – szipogta a lányka. – De semmi komolyabb, és Remus már lekezelte a térdemet – mosolygott hálásan az említettre. – És most már kezdek álmos lenni… - föl tápászkodott a fotelból. – Köszönök mindent, és jó éjszakát.
- Gyere, fel kísérlek – nyújtotta felé a kezét.
- Hagyd csak Lily, - mosolygott bűnbánóan Roni. – majd én. Úgy is álmos vagyok.
Ezzel megragadta a kislány kezét, és már el is tűntek a lépcsőfordulóban.
- Azt hiszem, én is megyek. Elég kemény napom volt. – hogy ezt demonstrája nyújtózott egyet.
- Sajnálom Lily, de te még most nem mész sehova – szólt közbe határozottan Remus.
- Ezt meg hogy érted? – tette nevetve csípőre a kezét. De a fiúk komor, sőt aggódó arcát látva kezdte sejteni, hogy most nem tréfálnak, amitől megrettent.
- Nos, se Natali, se Roni nem volt hajlandó annál többet mondani, hogy ’Kérdezzétek meg Lilyt.’ – válaszolt ezúttal Sirius. – Tehát, mi folyik itt?
- Nem értem miről beszéltek – rázta makacsul a fejét.
- Akkor elmondom, hogy eddig mi mit tudunk – mondta James.
Lily a falnak vetette a hátát. Érezte, hogy nem fog innen túl könnyen szabadulni. De még nem tudta, hogy mennyit tudnak, így mennyit titkolhat el.
- Nos, ma délután sétáltunk a folyosón, - kezdet bele meseszerűen James, amitől Lily gúnyosan elmosolyodott. Mégsem tudhatnak annyit, mint gondolta. – és hallottunk egy érdekes kifejezést: Griffendél hajtás! Alig néhány másodperc múlva egy kislány szaladt felénk, akit néhány Mardekáros kergetet, elég magas szintű átkokkal kisérve. Itt következett egy beszélgetés köztünk és a Mardekárosok között. Búcsúzóul egy, olyan kifejezést mondtak Natalinak, amit nem vagyok hajlandó megismételni.
- Sárvérű? – kérdezte unottan. A fiúk egy személyként szisszentek fel. – Ugyan már! Nem értem mit nem értetek. Ez egy egyszerű Mardekár – Griffendél ellentét. Nem kell túl lihegni.
- Akkor mi az a Griffendél hajtás? – vágott közbe Peter.
- Remélem nem gondoltad komolyan, hogy ennyivel lerázol minket – mosolygott Remus. – Ennél azért jobban ismersz minket. - Lily itt elkezdett komolyan aggódni. Még neki is fejet kellet hajtania a Tekergők logikája előtt.
- És most Miss. Evans elkezd mesélni – fúrta bele a tekintetét a lányéba Sirius.
- Ugyan mit? A Piroska és a farkast? – mosolygott, bár már közel sem volt, olyan nyugodtan, mint egy perccel ezelőtt.
Peter jót nevetett a tréfán, de a többiek csak mosolyogva csóválták a fejüket. Ők is felkészültek a lány hírhedt makacsságára.
- Mondjuk, kezdhetnéd ott, hogy mi az a Griffendél hajtás? – segítette ki Remus.
- Ne akarjatok, olyanba beletenyerelni, ami nem a ti dolgotok – húzta össze a szemöldökét.
- Minket csak ne félts – vigyorgott Sirius. – Ebbe bele akarunk tenyerelni.
Lily újból kinyitotta a száját, majd egy gondolat után ismét becsukta. Végig jártatta a fiúkon a szemét. Egy szikrányi bizonytalanságot sem látott az arcukon. Egy sóhaj kíséretében adta fel a harcot.
- Ha egy Mardekáros, vagy bárki, azt kiáltja: Griffendél hajtás, akkor a közelben lévő minden mugli származású griffendélesnek futnia kell, ha nem akarja, hogy megátkozzák.
- Téged is megbírnak átkozni? – hüledezet Peter.
- Már nem.
- Már? – hördült fel James. – Ezek szerint egyszer igen?
- Első, második, harmadik – bólintott.
James felpattant a kanapéról, és egy lépéssel Lily előtt termet. A lány a falig hátrált. A jól ismert barna szemek most nem a nevetéstől, hanem a dühtől csillogtak. Megszorította a lány jobb karját, amitől az felszisszent. Elkerekedett szemmel húzta fel a lány kezén a talárt.
- Ennyire nem gyűlölhetsz minket – suttogta.
- Túlerővel még én sem mindig bírok el – nevetett könnyedén. – Viszont a gyengélkedőre került ezért – mutatta fel a karját.
- Ha előbb szólsz… - csóválta meg a fejét Remus. – Segítetünk volna. Leó és Rach bármennyire is jó készítet fel, nem ártott volna meg, ha ott vagyunk mögötted.
- Honnan tudod, hogy Leó és…
- Harmadikban lettél jóban Leóval, és harmadikban lett vége ennek – válaszolt készségesen Remus.
- Nem abban az évben volt az az incidens a pályán? Tudjátok, amikor Leó azt hitte Lilyre, hogy Mardekáros – ráncolta a homlokát Peter.
- Igazad van Féregfark – bólintott James.
- Tudtam, hogy valahol hallottam már ezt a Griffendél hajtásos kifejezést! – csapott a homlokára Sirius. – Malfoy mondta…
- Azon a görényen kívül mindenki elszaladt… - vitte tovább a gondoltat menetet Remus.
- És Roni is ott hagyta az edzést… - túrt a hajába James. – Kinyírom azt a csajt, azóta tudja, és nem szólt ő sem.
- Félelmetes titeket gondolkodni látni – szólt közbe Lily, amitől a fiúk összerezzentek. Teljesen megfeledkeztek arról, hogy a lány is jelen van. – Jó értem, hogy segítettetek volna?
- Ne sértegess! – szólt rá Sirius. – Természetes, hogy segítetünk volna, ha szólsz…
- Most szólok. Segítetek?
- Persze végig átkozzuk az egész Mardekárt, - bólintott Sirius. – Nem lesz többé kedvük…
- Természetesen szólunk a tanároknak – vágott barátja szavába Remus.
- Te teljesen megőrültél? – kiáltott Lily. – Mit gondoltok ezek után milyen bosszúállás jönne? Két éven keresztül pesztonkák akartok lenni? Arról nem is beszélve, hogy mi lesz, ha mi nem leszünk itt.
- Van jobb ötleted? – kérdezte Peter.
- Van. Segíthetnétek megtanítani őket párbajozni.
- Mi? – hüledt el Sirius.
- Ti vagytok a Roxfort legjobb párbajozói, nem? – emelte fel a szemöldökét.
- Személy szerint a bosszú még mindig jobban tetszik… - morogta Sirius.
- De, - folytatta barátja megkezdet mondatát James. – be kell látnunk, hogy igazad van.
- Lefordítva, - fordult Peter a lány felé. – szívesen segítünk. Mikor kezdünk?
- Holnap délutánra van programotok?
- Büntető munka.
- Kíné?
- Mr. Mézmáznál – húzták el a szájukat.
- Azt majd én elintézem – mosolygott Lily.
Lily a kicsikkel az átváltoztatás tan teremben ült.
- És tényleg eljönnek segíteni megtanulni védekezni? A Tekergők? – olyan áhítattal ejtette ki ezt a szót, hogy Lily émelyegni kezdett.
- Igen, Tod. Saját maguk ajánlották fel a segítséget. És már most késnek…
- Jaj Lily ne morogj már! – nevetett Roni. – Szerintem kezdjük el – ugrott le az asztalról. – Álljatok sorba…
- Nem értem miért nem sikerül – görbült le több kisgyereknek is a szája.
- Csak gyakorlás kérdése – vigasztalta őket Lily. – Ha ráéreztek sokkal könnyebb lesz – skandálta, amit ő is ezerszer halott, és kívánta a pokolba.
- De nem megy! – hisztizett be az egyik kislány. - Inkább átkozzanak meg, de én ezt nem csinálom!
- Ejnye! Ejnye! – sétáltak hozzájuk a Tekergők. – Egy Griffendéles nem lehet ilyen pesszimista! – nevetett James.
James és Sirius azonnal a kicsikhez ment és magyarázni kezdtek.
- Bocs, hogy késtünk, de összefutottunk McGalagonnyal, és el kellet magyaráznunk, hogy miért nem vagyunk büntető munkán. – Lily arcát látva elmosolyodott. – Ismersz minket, elkezdtünk hantázni, végül elengedet minket.
Mind hárman felültek a tanári asztalra, és kacagva nézték a kialakult jelenetet. Ahogy James próbálja elmagyarázni a helyes testtartást, Sirius pedig a legegyszerűbb pálca mozdulatot. Lily legnagyobb megrökönyödésére tíz perc alatt többet haladtak, mint ő egy félóra alatt, ráadásul mindenki nevetett.
- De tudom én mi a ti bajotok – vigyorgott Sirius. – Ha nincs ellenség, akkor mire lőtök?
Valahonnan előkerült egy zöld-ezüst színű sál, ami a legrövidebb úton Peter nyaka köré csavarodott. James is fabrikált egy kis táblát, amin a MARDEKÁROS felírat volt olvasható, ez Peter talárja lett ragasztva. Lupin is csatlakozott a kis csapathoz. Még Lily és Roni fuldoklott a nevetéstől.
- A sálat meg hol szereztétek? – kérdezte könnyes szemmel Roni.
- Tavalyról az egyik trófeám – húzta ki magát Sirius. – Szerintem csinos… - mustrálta végig Petert.
- Szóval itt az ellenség… - kezdte magyarázni James, míg a lányok és a kicsik tovább nevettek.
- Legfőbb ismertető jele, - vette át a szót Sirius. – az öltözékén kívül, a bamba, buta pofa… Jaj, Féregfark erőltesd már meg egy kicsit magad… Még mindig nem nézel ki elég hülyének.
- Sem elég sznob – kotyogott közbe Lily. A fiúk oda kapták a fejüket, és elismerően mosolyogtak.
- Igaza van a kisasszonynak, Peter – nevetett Sirius. – Tessék az orrodat jól felemelni. És fintorogni.
Pár óra múlva a kicsik, már az alapokat tudták. Roni és Peter felkísérte a kicsiket, míg a többiek takarították a romokat.
- Köszönöm, hogy segítetek – hajtotta le a fejét Lily.
- Ez csak természetes – pislogott Remus.
- Nálatok nem. Nálatok semmi sem az.
- Akkor miért hazánk küldted az elsősöket – mosolygott Sirius.
- Jogos.
James mosolygott, de nem bírt mit mondani. Nem gondolta volna, hogy az általános vélemény ennyire félelmetes róluk.
- Jézusom! – pattant fel Lily a fotelból.
Oda rohant a vérző orrú kislányhoz, aki érdekes módon vigyorgott, mint a tejbe tök.
- Ki tette ezt? – mordult fel Sirius. – Tudod mit, nem érdekel. Az összest kinyírom!
- De hát ő a gyengélkedőn van – pislogott Natali. – Sikerült a tükör bűbáj – pirult el. – Igaz nem tökéletesen.
- Gratulálok – ölelte meg Lily.
- Ez csodálatos! – kapta fel a vállára Sirius.
- Nagyon büszkék vagyunk rád – csatlakoztak a többiek.
Lily örömében megölelte Remust, majd Jamest, aki annyira meglepődött, hogy levegőt is elfelejtett venni. Lily nagyon jól tudta, hogy mennyit ér ez az áttörés. Legszívesebben táncolt volna.
|